2011. június

Az idén négy államvizsga dolgozatot vezetek, ezeket néztük át bemutatás előtt a hallgatókkal. Meghalt Debreceni Éva újságíró, a Szatmári Magyar Hírlap munkatársa, 54 éves volt. Megjelent a Hírlapban egy jegyzetem Lola Scripor szatmári tárlatáról. Részt vettem egy Scheffler Jánosról készült filmbemutatón és az ezt követő állófogadáson. Felújítottam a lakásunk képanyagát. A falakon, a polcokon jelenleg 14 olajfestmény, 3 szobor, egy maszk, 16 grafika, 9 plakett, 2 pasztellkép, 5 kisplasztika, egy nagyon régi, több mint százéves fotó, két emléklap, 14 népi kerámia, egy vízfestmény, három kerámiatárgy, két iparművészeti tárgy (faragott doboz, bot) látható a következő szerzőktől: Mohy Sándor, Mester András, Craciun Gheorghe, Vassy Erzsébet, Erdős I. Pál, Szatmári Ágnes, Litteczkyné Krausz Ilona, Fazakas Tibor, Muhi István, György Albert, Hiripi Zsuzsánna, Lugossy László, Lakatos Pál, Szejke Vilmos, Tóth Gyula, Kudelász Károly, Bencédi Sándor, Györkös Mányi Albert, Szilágyi Béla, Gergely István, Litteczky Endre, Molnár Dénes, Erdei István, Mets György, Sánta Csaba, Corodean Cornel stb. Muhi Elek arcképét állítólag — apám közlése — Pesten készítették, bár Mohy szerint Csányi Miklós rajzolta fénykép után. Vannak másolatok is, Lakatos Palitól kaptam egy kis ókori szobrot és egy másolatot Michelangelo egyik tanulmánya után. Pollaiolo Női arckép című munkáját Mohy másolta fiatal korában. A fentiek mellett még számos kolléga rajzait őrzöm berámázatlanul: Craciun Judit, Molnár Dénes, Dudás Gyula, Kovács Bertalan, Olteanu Maria, Mercea Ioan, Zagyva László, Debreczeni Éva, egy azonosítatlan szegedi grafikus, Sárosi Csaba stb. Nem remekművek, nem képviselnek muzeális értéket, de szinte valamennyit ismert, jó művészek készítették, több mint 36 alkotó.  A saját munkáimról nem is teszek említést, ezekből van a legtöbb… Természetesen számos más kép, tárgy, munka van még a fentieken kívül raktáron. Szinte valamennyi alkotásnak története van, ami miatt kötődöm hozzájuk. Június 18-án jelent meg Banner Zoltán írása a Szamosban a kismonográfiámról. Csupa jót ír, talán a valóságnál kicsit jobbakat is: „A rajztanári és muzeológia szakot végzett művészeti író, művészettörténész, könyvtervező, grafikusművész Muhi Sándor páratlan intenzitású és átmérőjű tevékenységi körrel gyarapítja a szatmári alkotóemberek példáinak a sorát.” „Mi, az erdélyi magyarság nem engedhetjük meg magunknak azt a luxust, hogy fennmaradásunkért folyó évszázados küzdelmünknek ebben a döntő időszakában eltekintsünk önazonosságtudatunk állandó megújításától, amire kortársaink olyan lehetőséget kínálnak, mint például Muhi Sándor eddigi életműve és jelen számadása.” Ugyancsak itt olvasható két sorozatom (Ornamentika, Múzeumok) újabb folytatása. Júniusban jelent meg Sike Lajos Szatmári beszélgetések című kötete, amelyben 21 interjú található, többek között egy velem is. Lezajlott az államvizsga, mind a négy hallgató — aki nálam írta a dolgozatát — tízest kapott. A honlapom látogatottsága újabb rekordhoz ért, napi 260-280 látogató körül mozog. Miért? Fogalmam sincs, hiszen vakáció van a Kölcseyben, meg a főiskolán is, nem valószínű, hogy a diákjaim látogatják.

Muhi Sándor

Nyugdíjas tanár, grafikusművész, művészeti közíró.

Úgy gondolom, hogy az ezredfordulótól alapvetően megváltozott a kommunikáció módja és ennek köszönhetően minden esélyünk megvan arra, hogy a kultúra, művészet a szó szoros értelmében köztulajdonná váljék.

Nem hiszek abban, hogy van külön az elitnek és külön a tömegeknek szánt kultúra, művészet.

1945-ben Szatmárnémetiben születtem, apám ügyvéd, anyám tisztviselő volt. Nálunk az olvasás, a kultúra, a művészetek szeretete olyan természetes igény, mint másoknál a folyamatosan felmutatható anyagi gyarapodás. Hárman vagyunk testvérek, szülővárosomban érettségiztem, közvetlenül utána Kolozsváron rajztanári oklevelet szereztem, kicsit később művészeti muzeológiát végeztem a bukaresti N. Grigorescu Képzőművészeti Intézetben.