Folytatom a sorozataim és a naplóm készítését. Az Ismeretlen Szatmárnémeti sorozatom újabb, 25 fotóból álló részét (Frízek) tettem fel a facebookra. Sajnos az állampolgársági eskütétel és az alkotótábor időpontja egybeesik. Jó lenne mindkettőre eljutni, valószínűleg Csengerből az eskütétel után megyek Hejcére, vagyis az idén számomra a tábor mindössze négy napot tart. Hogy ez mire lesz elég, majd elválik. Felvettem a kapcsolatot Páter Sándorral, aki szatmári származású, de jelenleg Londonban él, ahol az ottani régebbi homlokzatok ornamentikájának felújításával foglalkozik. Átfogó, érdekes, hasznos leírást kaptam tőle anyagokról, technikákról, munkamódszerekről, szakmai fogásokról. A grafikai sorozatom újabb négy képének az elkészítését kezdtem el: Kulcsok zárak nélkül, Ne keresd mindenben a logikát, A lakatokat is lakatok őrzik, Összefüggések, vagy nem? Megtartottuk a főiskola tanévnyitóját a megyei tanács dísztermében, egyben búcsúztattuk Lovas János kollégát is, aki ettől az évtől nyugállományba vonult. Jártam a Kölcsey új épületében és meglátogattam a közelben lakó Olosz Ferit. Végh Béla egy Kosztolányi verset küldött, ehhez az alaptéma, a mécses kapcsán két képzőművészeti alkotást is bemutatok: Görgényi István: Disznófejű, Correggio: Szent éj című festményeit. A Cimbora számára készítjük ezeket az összeállításokat, amelyeket a későbbiekben a tanításnál is szeretnének felhasználni. Megkezdtem a sorozatom könyvekkel kapcsolatos kompozícióinak elkészítését. Ide kapcsolódik a következő meghatározás: A könyv olyan tárgy, amelyben nagyon kis helyen nagyon sok betű található. Készítettem egy nagy kartondobozt, amelyben egy teljes tárlat anyaga, 30-35 kép elfér. A magyarországi Szűcs Gyula, akivel jó tíz éve bebarangoltuk a 48-as erdélyi emlékhelyeket írt Csobánkáról, hogy az idén Budapesten, a Hadtörténeti Múzeum lovagtermében emlékeztek október 6-ra. Készítem a Csupa könyv a szobám és A tudás hatalom? címet viselő képeket. Ma megírtam az Ornamentika Szatmáron sorozatom 19. részét, ebben a színház utcájának ornamentikájával foglalkozom. Újabb grafikáim: A fürdőszobai reggelek romantikája, Környezeti tárgyaink magánélete. A napokban is alkalmam volt tapasztalni, hogy mit kockáztat az, aki közös Európánkban külföldi szerzői jogdíjhoz kíván jutni. Előadást tartottam Csillával a szatmári zsidóságról a kölcseyseknek, nagyon sok kedves tanítványommal, volt kollégámmal találkoztam. Leadtam négy képet a Galériában, valamilyen helyi tévés közvetítéshez kell. Pataki Márta, a wikipédia egyik szegedi szerkesztője szatmári személyiségek arcképeit, saját grafikáim repróit, újabb adatokat kért az oldalamhoz, ezeket már fel is tette. Megjelent a Szamosban az Ornamentika Szatmáron 18. része, amely a szatmári főtér keleti oldalát mutatja be, valamint az Európa nagy múzeumai sorozatban a Mauritshuist bemutató írásom második része. Ezeken kívül még Mátray Lajos arcképét is közölte a lap. Feltettem a facebookra egy újabb fotósorozatomat: Az ismeretlen Szatmárnémeti, Konzolok. Meglátogatott Moldvay Kati, szatmári származású, de jelenleg a németországi Baden-Baden mellett élő képzőművész. Beszélgettünk a művészetről, mindennapokról, meg arról, hogy Németországban is lehet dobban verebet fogni, és ott is domináns szerephez jut olykor a látszat a valóság rovására. Az emberi természet bizony ilyen és az utóbbi 30 ezer évben tudomásom szerint nem sokat változott. Arról kaptam hírt, hogy 72 éves korában meghalt Ion Sasu festőművész, nyugdíjas szatmári rajztanár, úgy tudom veseelégtelenségben szenvedett. 22-én végezték nálunk a népszámlálást, megítélésem szerint néhány több mint érdekes kérdés van az űrlapokon. Sejtem milyen információkhoz szeretnének jutni az illetékesek, a kérdés az, hogy mennyire reálisak lesznek azok a szerintem és mások szerint is ellenőrizhetetlen adatok, amelyeket sikerül összegyűjteni. Október 23-án kaptuk meg a feleségemmel együtt a magyar állampolgárságot, az eskütétel Csengerben volt. Közvetlen utána a Hejcei Nemzetközi Alkotótáborba mentem. Három munkát hagytam a táborban, megkezdtem a katalógus elkészítését. Az idén 12 résztvevő volt. Baranyai Tibor írást kért az RMPSZ 20 éves jubileuma alkalmából megjelenő kiadványhoz. Elkészítettem és postáztam a tábor katalógusait, valamint az ott készült fotóimat a kollégáknak. A városban tudtam meg, hogy meghalt Murvai Olga, nyugalmazott egyetemi tanár, 68 éves volt.
