2011. szeptember

Szeptember elején az amszterdami Rijksmuseum anyagát dolgoztam fel, munka közben új összefüggéseket sikerült felfedeznem, azóta kezdem kicsit másként értékelni Rembrandt és Vermeer életművét.  Egyre jobban szeretem a múzeumokról szóló sorozatomat, bár még nincsenek távlati terveim vele. Lássuk, idővel mivé fejlődik. Meglátogatott Krupa Anna sárközi tanítónő, a fokozati dolgozatának a kiegészítő részét néztük át. Tőle tudtam meg, hogy új tanfelügyelőjük van, Szejke Otilia. Ő is, akárcsak elődje lelkes, elhivatott pedagógus, volt tanítványom. Végh Béla megkért, hogy Gulyás Pál A lámpa című verse kapcsán írjak a Cimbora című lap számára a tárgy képzőművészeti vonatkozásairól. Kiindulópontnak Vincent van Gogh Krumpli evők című festményét választottam, írásomat a következő sorokkal zárom: „Van Gogh valójában sohasem petróleumlámpát, teraszt, vagy éjszakai tájképet festett, hanem különböző témák ürügyén azt a belső fényt próbálta megjeleníteni, amely eleve a sajátja, hiszen azzal született. Azért zseni, mert nem mímeli, hanem éli a ragyogást, és azért festőművész, mert verejtékes munkával megszerezte a kifejezésbeli eszközöket ahhoz, hogy ezt az érzést másokkal is megossza”  Egy kolléganőm, Bagosi Ilona magyartanárnő értesített, hogy eltűnt a Bartók-plakett az Iparos Otthon bejárata mellől. Megtudtam, hogy az idén már nem dolgozom a Kölcseyben, ugyanaz a fiatal, ügyes rajztanárnő vált, aki a 10-es Iskolában is az utódom volt: Igli Brigitta. Jó véleményeket hallottam róla, meg vagyok győződve arról, hogy hamar beilleszkedik az új munkahelyén és hozzá járul az intézmény színvonalának megőrzéséhez. Ez a hír nekem is jó, hiszen így több időm, energiám jut az alkotásra, írásra, a főiskolai feladatokra, az unokámra, arról nem is beszélve, hogy így elmehetek a Hejcei Nemzetközi Alkotótáborba is, amelyet rendhagyóan az idén októberben rendeznek. Ma befejeztem egy hármas képet, a címe: A fonal. A téma továbbra is érdekel, valószínűleg sorozattá duzzasztom, 2-3 nap alatt talán sikerül eldöntenem, hogy milyen technikát alkalmazok a továbbiakban, mert a rajz úgy gondolom erre nem a legmegfelelőbb megoldás. Mindig „irigyeltem” azokat, akik tucatszám, rutinszerűen rázzák ki akár az ingük ujjából az új munkákat. Nekik könnyű, én mindegyikért külön megszenvedek. Az Ornamentika Szatmáron sorozatomhoz készült friss fotóimat dolgoztam fel, rendszereztem. Kapásból fel sem tudnám sorolni hány meglepetés ér hetente ezen a területen, néhány hónapi munka távlatából úgy gondolom, nem volt felesleges elkezdenem ezt sem. Kérdés, hogy hányam olvassák, tanulnak, informálódnak belőle, a sorozatnak köszönhetően hányan ismerik, szeretik jobban a városukat? Most kaptam a hírt, hogy meghalt Ioan Gozman festőművész, rajztanár, 63 éves volt. Feltettem néhány fotót a Facebookra, a Benelux utammal, illetve Szatmár ornamentikájával kapcsolatban. Döbbenten tapasztaltam, hogy ez milyen sok embert érdekel, rövid idő alatt számos visszajelzést kaptam. A készülő kompozícióimat, sorozatomat valószínűleg számítógépes, kollázs, montázs, fotó technikával és rajzzal, illetve dekoratív írás alkalmazásával oldom meg. Tudom ez komplikáltan hangzik, de a végeredmény reményeim szerint világos, egyértelmű lesz. Régi vágyam rajz és szöveg együttesének az ideális arányát megteremteni egy felületen. Ez a téma már több mint negyven éve foglalkoztat. Egy kolléganő adatokat kért a Kölcsey jelenlegi épületével kapcsolatban. Elkészült az első munkám, a címe: Váltás. Egyike azoknak a hármas képeknek, amelyekből kiállításnyi anyagot tervezek. Folytatom a munkát, hiszen szerencsémre van időm és lehetőségem erre, és ennyi kihagyás után is örömmel kísérletezem, dolgozom. A www.presszo.ro internetes lapot érdeklik a város díszítményeit ábrázoló fotóim, szeretnék ezeket próbaként szerepeltetni egyik oldalukon. Elküldtem a kért anyagot. Megjelent a Szamosban két cikkem, az Európa nagy múzeumai sorozatom keretében a hágai Mauritshuist mutatom be, az Ornamentika Szatmáron 17. része a szatmári főtér északi oldalának épületeivel foglalkozik. Elküldtem a Szamosnak a sorozataim újabb részét. Befejeztem még egy képem, a címe: Ez elment vadászni, ez meglőtte… Több értesítést kaptam kiállításokról meg Hejcéről is. A kiállításokkal még várok. Kiss Laci arra kért, fordítsam le nekik románra az idei tábori meghívót. A HUNGART Vizuális Művészek Közös Jogkezelő Társasága Egyesület értesített, hogy valamilyen jogdíjat küldenének, de ehhez adatokat várnak tőlem. Sejtelmem sincs, miről van szó, de természetesen elküldöm a kitöltött űrlapot. Az Eötvös utca környékén fotóztam az épületeket, a hozott képanyag feldolgozásával foglalkozom. Pop Nicolae arra kért, hogy a munkáiról írt cikkemet (amelyik a Szamosban jelent meg) fordítsam le románra, mert szeretné egy katalógusban szerepeltetni. Megkaptam a Magiszter folyóirat nyári számát, van benne egy 14 oldalas tanulmányom az óvodai környezet esztétikájáról. Értesítettek, hogy frissítik a Kortárs Magyar Képzőművészeti Lexikont, ehhez adatokat, reprodukciókat kértek az utóbbi 10 évi tevékenységemről. A főiskola egy továbbképző megrendezésére pályázott, ehhez néhány iratot, önéletrajzot és egy elég aprólékos tervet kértek tőlem képzőművészeti nevelésből. Elküldtem. Folytatom a munkát a grafikai sorozatomon, sok anyaggal dolgozom és ehhez az íróasztalom már kevés, átalakítottam a szobám műteremmé, betettem egy új, nagy munkaasztalt, átcsoportosítottam a munkaeszközeimet, kialakítottam felületeket időszakos házi tárlatok számára, ezek segítségével mérhetem fel naponta, hogy hol tartok. A Facebookra Az ismeretlen Szatmárnémeti sorozatomnak eddig 7 részét tettem fel, közel 100 fotót: Fejezetek, Kartusok, Rácsok, Oroszlán, Füzérdísz, Torony, Ablakkeretek. Változatlanul népszerű a sorozat, elég sok pozitív visszajelzést kaptam a világ minden tájáról, főleg egykori  és mostani szatmáriaktól. Gyűlés volt a főiskolán, a tanévkezdéssel, órarenddel kapcsolatos problémákat beszéltük meg. Meghalt Makovec Imre. Pataki Márta keresett meg azzal, hogy szeretné az arcképeimet szerepeltetni a Wikipédia enciklopédiában. Elfogadtam a javaslatát, azzal a kéréssel, hogy a portrék a nevem alatt jelenjelek meg. Eddig tíz portrém került fel, állítólag folytatjuk az együttműködést. Megkaptam az értesítést, október 23-tól a feleségemmel együtt megkapjuk a magyar állampolgárságot, Csengerbe megyünk letenni az esküt. Részt vettem meghívottként a megyei könyvtár 60 éves jubileuma alkalmából rendezett ünnepségen. Elkészítettem a grafikai sorozatom 6. hármas képét.

Muhi Sándor

Nyugdíjas tanár, grafikusművész, művészeti közíró.

Úgy gondolom, hogy az ezredfordulótól alapvetően megváltozott a kommunikáció módja és ennek köszönhetően minden esélyünk megvan arra, hogy a kultúra, művészet a szó szoros értelmében köztulajdonná váljék.

Nem hiszek abban, hogy van külön az elitnek és külön a tömegeknek szánt kultúra, művészet.

1945-ben Szatmárnémetiben születtem, apám ügyvéd, anyám tisztviselő volt. Nálunk az olvasás, a kultúra, a művészetek szeretete olyan természetes igény, mint másoknál a folyamatosan felmutatható anyagi gyarapodás. Hárman vagyunk testvérek, szülővárosomban érettségiztem, közvetlenül utána Kolozsváron rajztanári oklevelet szereztem, kicsit később művészeti muzeológiát végeztem a bukaresti N. Grigorescu Képzőművészeti Intézetben.