2013. szeptember

Váratlanul gyorsan sikerült feldolgoznom Hejce képzőművészeti anyagát, lassacskán a munka végéhez, az eredmények elektronikus rögzítéséhez érekezem. A sorozataim újabb folytatásainak a megírását kezdtem el. Az adóhivatalt járom, mert a múlt évben írtam néhány cikket a Cimborának és ezért adtak 168 lejt. Ehhez külön adóbevallás kell, aminek alapján kiszámítják az adódókülönbözetet, erről felszólítást kapok terminusokkal és fenyegetésekkel, és ennek alapján el kell menjek majd ezt befizetni. Hát nem egyszerű? Még jó, hogy a többi lap, folyóirat, amelyeknek rendszeres munkatársa vagyok, nem fizet semmit. Érdekes fotósorozatot kaptam egy erdélyi kis fatemplom festményeinek a restaurálásáról. Egykori kollégám foglalkozik ezzel már évek óta, irigylésre méltó feladat. A kassai székesegyházról írtam két bemutató cikket. Nemrég megkérdezték tőlem, hogy olvassa-e ezeket valaki? Azt nem tudom, hogy a Szamost hányan olvassák, de a honlapomon ezeknek a cikkeknek a nézettsége 1000 és néhány tucat érdeklődő között ingadozik. Egy szeptember 15-én tartandó jótékonysági esthez kértek tőlem egy munkát. Bevittem a Galériába, egyben azt is rögzítettük, hogy a tárlatom szeptember 27-én, 15 órakor nyílik. Felhívott egy tanfelügyelő a minisztériumból, hogy nézzem át képzőművészeti nevelésből és kézművességből az előkészítő valamint az első osztályosok tantervének a fordítását. Kinyomtattam a plakátokat a tárlatomhoz. A tantervek fordításán dolgozom. Felajánlottak 12 rajzórát az  Avram Iancu iskolában, de nem fogadtam el. Most végzem a tárlatom képein az utolsó simításokat. A kiállításom katalógusait, meghívóit nyomtatom. Külön román és magyar katalógusokat készítek. Ezek 12 oldalasak, mindegyik hat fotót, rövid szöveget a tárlat anyagáról, néhány sort a képzőművészeti tevékenységemről és hat reprót tartalmaz. Közöltem három cikket a Szamosban, a sorozataim folytatásait, valamint a Pászkán Mihály fotóiról szóló írásomat. Elküldtem a következő részleteket a Szamos szerkesztőjének, valamint szöveget és reprókat a rövidesen megnyíló egyéni tárlatomról. Kinyomtattam vagy 70 katalógust valamint 30-40 meghívót, talán ennyi elég lesz. Megkértem András Gyula színművészt, hogy mondjon el egy-két József Attila verset a tárlatom megnyitóján. Meglátogattam Csirák Csabát és megkértem, hogy nyissa meg a tárlatomat. Pászkán Misi írt, megköszönte a róla írt cikket. Telefonáltak a minisztériumból és megköszönték, hogy segítettem lefordítani a tantervet. Meghívtam a testvéreimet és Jakab Árpádot a tárlatomra. Megkezdtem az Egy kis képzőművészeti jövőutazás című cikkem megírását. Átadtam néhány meghívót a tárlatomra, hagytam a két galáriában is vagy 20 meghívót, katalógust. Kérésre elküldtem Elek Gyurinak a második riportkötetéhez a borító végleges változatát, valamint a jövő héten megnyíló tárlatommal kapcsolatos anyagokat, képeket is. Megjelent a Friss Újságban a katalógusom bevezető szövege egy fotóval. 4 nappal a megnyitó előtt meghívókat adtam, illetve küldtem az ismerőseimnek, sajnos nagyon szűkre szabott az időm, csak néhány helyre sikerült eljutnom. Már kaptam visszajelzéseket. A szatmar.ro lehozta a katalógusom szövegét, valamint a Nagyon fáj című vers illusztrációját és egy felvételt a műhelyemről. 100 éve született Csapó Sándor, megkértek, hogy tegyem kiállításra alkalmassá a képei repróit (az eredti munkák Magyarországon vannak) és beszéljek, írjak róla a múzeumban a tiszteletére szervezett kollokviumon. Holnap nyitom a tárlatom, ma tettem fel a munkákat a falra. Sikerül elrendeznem a két teremben az anyagot, a két galériában kitettem a plakátokat is. Megjelent egy rövid emlékeztető a Friss Újságban a tárlatomról. A szatmar.ro, az Informatia Zilei, a Friss Újság valamint a Szatmári Hírlap közölt cikket, reprókat, fotókat, kisfilmet (You Tube) a megnyitóról. Sokan voltak, kollégák, egykori tanítványok, barátok, ismerősök, rokonok, megtelt a galéria. Munteanu Eugen, Csirák Csaba, Ilyés Gyula és én beszéltünk, András Gyula három verset szavalt. Megkezdtem az írások előkészítését a Csapó Sándor tiszteletére rendezendő kollokviumra. Valószínűleg előadást kell tartanom Sarkadi Sándorról a M. Eminescu Nemzeti Kollégiumban. Csapó Sanyi bácsi fiával, Zolival beszélgettem az édesapjáról, ellenőriztem néhány információt, feltételezést. Egyelóre jó a viszhangaja a tárlatomnak, többen írtak, gratuláltak ezzel kapcsolatban. Részt vettem a BBTE kihelyezett tagozatának az évnyitóján. A Galériában elfogytak a magyar nyelvű katalógusaim, újakat vittem be.

Muhi Sándor

Nyugdíjas tanár, grafikusművész, művészeti közíró.

Úgy gondolom, hogy az ezredfordulótól alapvetően megváltozott a kommunikáció módja és ennek köszönhetően minden esélyünk megvan arra, hogy a kultúra, művészet a szó szoros értelmében köztulajdonná váljék.

Nem hiszek abban, hogy van külön az elitnek és külön a tömegeknek szánt kultúra, művészet.

1945-ben Szatmárnémetiben születtem, apám ügyvéd, anyám tisztviselő volt. Nálunk az olvasás, a kultúra, a művészetek szeretete olyan természetes igény, mint másoknál a folyamatosan felmutatható anyagi gyarapodás. Hárman vagyunk testvérek, szülővárosomban érettségiztem, közvetlenül utána Kolozsváron rajztanári oklevelet szereztem, kicsit később művészeti muzeológiát végeztem a bukaresti N. Grigorescu Képzőművészeti Intézetben.