2014. június

Megérkezett a meghívó Hejcére, az idén a tabor június 22-29 között lesz. Nagyon sok új anyagot tettem fel a világhálós oldalaimra, többek között egy saját írást is: Ki a művész? címmel.  Válaszoltam a meghívóra.  Értesítettek, hogy szerdán, június 4-én kell megnyissam a fiatalok tárlatát a színház előcsarnokában. A Szatmári Kultúra részére újabb anyagok érkeztek. Befejeződött Muhi István Fogságnaplójának a közlése, rövidesen indítom a Szatmári arcképek sorozatot. Vannak tartalékaim, amelyek elegendőek ahhoz, hogy még hosszú távon, hasonló ritmusban működtessem a világhálós oldalaimat. Mindez nem túl bonyulult, ha több évtizedes munka, anyagok, adatok és képek folyamatos felhalmozása előzi meg, mert ezek nélkül hozzá sem érdemes kezdeni. Hívott a Duna tévé riportere, a régi szatmári tanítóképzők épületei után érdeklődött. Hívtak a püspökségre, a Hám János szobor elhelyezésével kapcsolatban kértek véleményt. Konzultáltam egy diplomamunka kapcsán. Egy lemaradt hallgatót vizsgáztattam a távoktatásról, a jegyek elektronikus beírásával foglalkoztam a titkárságon. A Szatmári Friss Újságtól egy világhálós vetélkedő zsürizésére kértek fel, ezeket az anyagokat pontoztam a mai napon. Felhívott B.A. és egy véndiák kiadvány számára elkérte Ligeti László Zoltán általam rajzolt arcképét, elküldtem neki. Anyagokat készítettem elő a Szatmári Kultúra számára. Két tanítónővel tartottam megbeszélést a készülő fokozati dolgozatukkal kapcsolatban. A Szatmári Kultúrának eddig 850 ismerőse, több tucat munkatársa, állandó, naponta megújuló rovatai és nagy mennyiségű közlésre előkészített, eddig máshol nagyrészt nem publikált anyagai vannak. M. A. keresett telefonon, a református egyház közösségi termében szeretné folytatni a szatmári képzőművészetről elkezdett előadás sorozatot. Nem zárkóztam el ez elől, csak közöltem, hogy egyelőre nincs erre időm, mert rövidesen alkotótáborba megyek, esetleg utána. Tovább folytatom a Szatmári Kultúra szerkesztését, időnkét meg kell válni egy-egy fusztrált, ellenségeskedő tagtól, aki még nem fogta fel, hogy az oldal a kölcsönös tiszteletről és a valódi értékek óvásáról, népszerűsítéséről szól. A Szatmári Kultúra Soneriu Radu rajztanártól kapott egy reprót rövid szöveggel, azonnal közzé tettem. Megkezdtem a készülődést az alkotótáborba. Ez nem üdülőhely, olykor az ottani munka alapos otthoni előkészítést igényel. K.I. hívott a Kossuth-kerti vízművek után érdeklődött. Moldvay Kati hívott, hosszasan beszélgettünk művészetről, a művész esélyeiről a harmadik évezredben, fotókról, a Szatmári Kultúra oldalról, sok mindenről. Újabb anyagok szkennelését kezdtem a Szatmári Kultúra számára. Részt vettem a Kölcseyben a nyolcadikosok búcsúján. A tábori készülődésekkel és a Szatmári Kultúra anyagainak előkészítéséval foglalkozom. Megkezdtem egy újabb sorozat közlését Szatmári kiadványok címmel. Ezzel párhuzamosan még a következő sorozatok mennek: Moldvay Kati: Szatmári tükröződések, Muhi Sándor: Szatmári arcképek, Pászkán Mihály: A kocka el van vetve, Szatmári képzőművészek 133. A fejlécet mindkét facebook oldalamon naponta változtatom. Egy volt osztályom találkozóra készül, ennek kapcsán voltam egykori iskolámban, megkerestem a katalógust, elbeszélgettem a kollégákkal, felnagyított csoportképet készítettem. A Szatmári Kultúra anyagához Csirák Csaba küldött újabb írást, képeket. A Legokosabb Osztály vetélkedő vizuális anyagát zsüriztem, az eredményt postáztam a Szatmári Friss Újság címére. A honlapom látogatottsága meghaladta a 180000 személyt. Vettem egy laptopot, szükségem van rá, de ez természetesen újabb tanulnivalókat jelent. Moldvay Kati újabb képeket küldött a Szatmári Kultúra részére. Tanulom a laptopot, készülök a táborra, közben a városban megyei napokat tartanak. Megnéztem Sasu Valer tárlatát és közöltem a képeiből néhányat a Szatmári Kultúra oldalon. Az oldalnak már több mint 930 tagja, egyre több munkatársa és irigye van. Becsomagoltam Hejcére, feltettem a Szatmári Kultúra és a facebook oldalamra valamint a honlapomra az utazás előtti utolsó anyagokat. Ezúttal a szokásos anyagokon kívül még viszem a teljes leltárt valamint a laptopomat is, hogy az érdeklődőknek bemutathassam a leltár tartalmát. Gnandt Pista szeretné, hogy augusztus 10-én nyissam meg Nagykárolyban Hallar György tárlatát. Anyagokat kértem, azzal a megjegyzssel, hogy tábor után vissyatérünk a témára. Matusinka Beáta keresett meg azzal, hogy szatmári sorozatot indítanának, június 30 után felhív és meglátogat. A táborban megkezdtem a munkát, kiosztottam a katalógusokat, bemutattam a leltár anyagát. Felajánlottam, hogy ha igény van rá vetítést is tartok. Gyulával meglátogattam Csabát, a volt polgármestert. Megtartottam a vetítést, a kollégák másolatokat kértek DVD-n az anyagról, készítettem nekik. Gnandt a címemet kérte, hogy anyagokat küldjön Haller munkáival kapcsolatban. Voltam Szentendrén, ahol megnéztem a Czobel-tárlatot valamint egy helyi festő, Varga Ödön Tibor képeit. Ő a saját vendéglőjében megebédeltette a tábor lakóit, a lakása (mind a három) a vendéglő felett van, a városköypontban. Budaházi Tibor, szatmári származású, jelenleg Kecskeméten élő kolléga megkért, hogy a szatmári tarlatán mondjam el románul Szaklonczay szövegét. Azt válaszoltam, hogy a saját szövegeimet szoktam mondani, többnyire magyarul, de ha átküldi Szaklonczay a sajátját, szívesen népszerüsítem az oldalamon. Több kollégával, a polgármesterrel hosszasan beszélgettem a tábor jövőjéről, már jó ideje egyáltalán nem látom rózsásnk a helyzetet, a folytatást. Szerintem a gondok elsősorban nem anyagi jellegüek, hanem a kollégák hozzá állásából adódnak. A táborban két munkát készítettem, József Attila Altató címü versének a második változatát, egy kettős képet, ezeket természetesen Hejcén hagyom. A polgármester megkért, hogy egészítsem ki a leltárt az idei anyaggal, mert jövőre az egész feladat egy alapítvány kezébe kerül. Hazaérkezés után egy nappal már megszerkesztettem, kinyomtattam, becsomagoltam és postáztam a tábor katalógusait. A Magiszter közölte egy tanulmányomat a 2014 tavasz-nyár számában az óvodai és elemi iskolai képzőművészeti nevelés kérdőjeleiről.

Muhi Sándor

Nyugdíjas tanár, grafikusművész, művészeti közíró.

Úgy gondolom, hogy az ezredfordulótól alapvetően megváltozott a kommunikáció módja és ennek köszönhetően minden esélyünk megvan arra, hogy a kultúra, művészet a szó szoros értelmében köztulajdonná váljék.

Nem hiszek abban, hogy van külön az elitnek és külön a tömegeknek szánt kultúra, művészet.

1945-ben Szatmárnémetiben születtem, apám ügyvéd, anyám tisztviselő volt. Nálunk az olvasás, a kultúra, a művészetek szeretete olyan természetes igény, mint másoknál a folyamatosan felmutatható anyagi gyarapodás. Hárman vagyunk testvérek, szülővárosomban érettségiztem, közvetlenül utána Kolozsváron rajztanári oklevelet szereztem, kicsit később művészeti muzeológiát végeztem a bukaresti N. Grigorescu Képzőművészeti Intézetben.