Van-e gazdája az óvodai és elemi iskolai képzőművészeti nevelésnek?
De jó lenne megbeszélni!
2013-ban, a Magiszter téli számában arról írtam, hogy a kézimunkának, kézműves nevelésnek a mi tanügy rendszerünkben nincs gazdája. Mintha megfeledkeztek volna róla, az is elképzelhető, hogy csak a tehetetlenségi erő folytán jelenik meg, mert más, követendő példának tekintett nemzetek is fontosnak tartották valamikor, valamiért.
Megítélésem szerint csak akkor lesz gyökeres változás ezen a területen, ha vezetőink, pedagógusaink felismerik ennek a tantárgynak az embert formáló, behelyettesíthetetlen szerepét, és következetesen, hatékonyan tesznek azért, hogy ez a szerepkör maradéktalanul, minden szinten érvényesüljön kisebb-nagyobb mértékben a legtöbb tevékenységi formánál. Nemrég egy köztiszteletben álló gyermekgyógyásszal beszélgettem, aki sikeres, sokak által látogatott honlapot működtet. A nyolcvanas éveiben jár, ennek ellenére pontosan tudja, hogy a vizuális közlésmód uralkodóvá vált napjainkban, és csak akkor van esélye gondolatok, szakmai vélemények széleskörű közlésére, ismertetésére, szórására, ha a sommás szöveget változatos, válogatott képanyaggal illusztrálja. Tanulhatnának tőle a mai fiatalok, középkorúak.
Ez a jövő, ehhez, már magához az igényhez is vizuális kultúrára van szükség, amelyet leghatékonyabban a képzőművészeti nevelés, kézműves tevékenységek keretében lehet kialakítani, helyes mederbe terelni. Ehhez már vannak képzett rajztanárok, akik szükség esetén több, kevesebb lelkesedéssel, hozzáértéssel, meggyőződéssel, tapasztalattal, rálátással akár a rajztanítás módszertanát is taníthatják pedagógiai líceumokban és a tanítóképző főiskolákon. Kérdés, hogy a mi nemzetiségi tanügyi berkeinkben vannak-e ilyenek, kik ők, mit gondolnak a tevékenység jellegéről, tartalmáról, céljairól? Hogyan, mit és milyen hatékonysággal adnak át a leendő pedagógusoknak, milyen személyes, követhető példát kínálnak mindehhez? Vizualizálódó világunkban ugyanis ezek a hatékonyság szempontjából alapvetően fontos kérdések, de ki fogja mindezeket megválaszolni?
Tanügyi rendszerről beszélünk és a kifejezésben a rendszer, az átfogó, jól felépített, kapaszkodókat, kiindulópontokat kínáló egység jelenléte alapvetően fontos. Ez általában viták, tapasztalatcserék, közös erőfeszítések eredményeként jön létre, önbizalmat, erőt, lendületet indukál, megkönnyíti a helytállást, motiválja a folytatást. Szakmai tapasztalat hiányában azonban nincs tapasztalatcsere, az érdektelenség úgy tűnik, nem teremt érdeklődést. Pedig volna miről beszélni, pedagógusok százainak lenne szüksége naponta irány- és útmutatásra.
Hosszú hezitálás után, a fentiek miatt döntöttem úgy, hogy konkrét, kézzelfogható, követhető és főleg könnyen alkalmazható tanmenet javaslatokat készítek az óvodától az egyetemmel bezárólag minden érintett számára. Az ehhez használható szöveg- és képanyag a rendelkezésemre állt, hiszen évtizedek óta foglalkozom a témakörrel, így sikerült összehoznom elképzelésemet, amelyet jobb lehetőség híján, a saját honlapomon tettem közzé: https://muhisandor.eoldal.hu/.
Ezt természetesen nem kinyilatkoztatásnak, hanem elsősorban vitaindítónak szántam, számos helyre elküldtem, szakmai berkekben próbáltam népszerűsíteni, azóta is várom türelmesen a visszajelzéseket, a segítséget elsősorban a kollégáktól, de lényegében miden vélemény, javaslat, kritika, kiegészítés érdekelne, ha lenne.
Milyen ismeretek birtokosa képzőművészeti nevelésből a gyerek az óvoda, az elemi iskola végeztével?
Sok múlik azon, ki irányította, ki foglalkozott vele. Fontos az alapelemek, anyagok, technikák, színelméleti alapfogalmak ismerete, de a legfontosabb, hogy örömmel, önállóan, kreatívan, egyéni módon oldja meg a feladatait, vegyen részt a csoportos tevékenységekben, az eszközök kiosztásában, összegyűjtésében, a takarításban, a terem díszítésében, tudja értékelni a csoporttársai és a saját megvalósításait.
Ismerje fel az értékeket, a szépet a népművészetben, iparművészetben, képzőművészetben. Becsülje közvetlen környezete esztétikai értékeit és saját ötletekkel, munkákkal járuljon hozzá ezek gazdagításához.
A gyakorlat azt igazolja, hogy az alapismeretek, az elméleti tudás hiánya, ha nehezen, de pótolható az általános iskolai osztályokban, viszont az erőfeszítések nélküli látszateredményekhez, másoláshoz, kifestő könyvekhez, sablonokhoz, érdektelen, közömbös nevelőkhöz szokott tanulók helyes útra térítése már jóval nehezebb, olykor reménytelennek tűnő feladat.
Nem hagyhatjuk figyelmen kívül a mai világban azt sem, hogy a gyerekek nem csak festékkel, filctollal, ceruzával rajzolnak, festenek, írnak, hanem gyakran számítógéppel, táblagéppel is. Amikor az előkészítő osztályos unokám azt játssza, hogy a boszorkányok elől a fotel mögé menekül, a biztonságos rejtekhelyen képzelt számítógéppel hárítja el, közömbösíti a veszélyt. Ez már egy egészen más tapasztalatokkal, magatartásformákkal rendelkező generáció. Az óvoda, iskola egyik alapvető feladata, hogy az otthon, a mindennapi életben szerzett ismereteket, tudást beépítse abba a törzsanyagba, amelynek alapozása, formálása, bővítése intézményes keretek között zajlik.
Ahogyan az óvodában, az első osztályokban is a képzőművészet alapelemeivel ismerkedünk, csak kicsit magasabb szinten, változatosabb anyagokkal, igényesebb technikákkal dolgozunk. Mivel a tanítványaink fokozatosan elérnek az ábrázolásnak arra a szintjére, hogy felismerhető embereket, állatokat, tárgyakat jelenítenek meg, a feladataink is ennek megfelelően alakulnak.
Jó lenne elhinni, hogy az iskolai tevékenység egy olyan folyamatos, megszakítások, megtorpanások nélküli folyamat, amelyben a tanítványaink egyre magasabb szinteket hódítanak meg, de ez a valóságban nem így működik. Az egyén fejlődésében és az iskolai tevékenység folyamán is vannak helyben topogások, visszaesések. Az utóbbiak szinte menetrendszerűen jelentkeznek ciklusváltáskor, tehát az előkészítő osztályok esetében is tapasztalhatjuk. Ilyenkor a nevelő feladata a bátorítás, az önbizalom, a munka fontosságában, eredményében vetett hit erősítése.
A tanítónők, óvónők gyakran panaszkodnak, hogy nem kapnak kellő segítséget, útmutatást, magukra hagyták őket a nem mindig világosan, egyértelműen megfogalmazott feladataikkal. Az igazság az, hogy a tanárokat is magukra hagyták, nekik sem segít senki, csak önmagunkon segíthetünk. Ha nem vagyunk elég kreatívak, tanulékonyak, nincs kellő bátorságunk, újító kedvünk, nem szeretjük eléggé a szakmánkat, akkor komoly gondokat okoz majd a tanmenetek elkészítése, a feladatok, témák kitalálása tanítónőnek, tanárnak egyaránt. Ötletek, kiindulópontok természetesen adhatóak, de a körülményekhez, a helyhez, osztályközösséghez legjobban illő témákat, feladatokat, technikákat ki-ki maga alakíthatja, találhatja ki úgy, hogy azok megfelelőek, hasznosak legyenek. Nincsenek receptek, ilyenekkel a tanárok sem rendelkeznek, ráadásul tapasztalataim szerint a képzőművészeti egyetemeken a módszertani felkészítés színvonala az utóbbi években egyre nagyobb kívánnivalókat hagy maga után.
Minden gyakorló rajztanár tudja, hogy az ötödik, hatodik osztályokban az egyik legnagyobb gondot az eszközök hiánya, otthon felejtése jelenti. A mindent tudó, minden gondon segíteni kész szekrény, katedra szerepe megváltozik, a rajztanárnak heti egy órában nincs lehetősége az eszközök tárolására, karbantartására mindig, minden osztályban, és ebből nagyon sok konfliktus adódhat. Az óvónőnek, tanítónőnek kötelessége időben felkészítenie a tanítványait a ciklusváltásra, a tanárnak pedig az a dolga, hogy az átállást kellő megértéssel, türelemmel kezelje. Ha ez nem történik meg, az összes gondot akarva-akaratlanul áthárítjuk a tanulóra, aki nem minden estben boldogul, helyzetét a megváltozott körülmények, követelmények, a jegyadás is nehezíti.
Óvodai tanmenet javaslat
Természetesen minden korosztály, szint számára külön keretet dolgoztam ki, de ezekből helyszűke miatt csak egyet mutatok be, a többi a honlapomon olvasható.
Középső csoport (4-5 éves gyerekek)
Míg a kiscsoport a spontán firkálások, játékos, konkrét feladatok nélküli, ismerkedések, alakítások, formálások időszaka, addig a középső csoportra már az ábrázolás örömének, lehetőségeinek felfedezése, és minél szélesebb körű alkalmazása a jellemző, egyre változatosabb eszközök és technikák közvetítésével. Aki gyerekekkel dolgozik, az pontosan tudja, hogy bárhol a világon érdeklődőek, nyitottak minden új iránt. Ezt a spontánul megnyilvánuló képességet kell irányítania a nevelőnek, folyamatosan kibontakozási lehetőségeket, sikerélményeket, új ismereteket nyújtva valamennyi óvodásnak.
Kevés hálásabb, érdeklődőbb, lendületesebb közösséget lehet látni, mint ők, öröm nézni, ahogyan feszülten figyelnek minden magyarázatot, bemutatott tárgyat, és lelkesen, teljes bedobással vesznek részt a kapott feladatok kivitelezésében. Nem okozhatunk csalódást nekik azzal, hogy felkészületlenül, rutinosan tálalt, különösebb erőfeszítéseket nem igénylő feladatokkal untatjuk őket. Egy hasznos, érdekes, élvezetes téma kitalálása, kivitelezése, kiértékelése komoly erőfeszítést igényel a nevelő részéről, de minden esetben meghozza a gyümölcsét
Szeptember: Az ismert anyagokkal, eszközökkel, technikákkal kapcsolatos ismeretek felelevenítése, gyakorlása, rögzítése.
Egyszerű, feladatokról, konkrét témák nélküli játékokról van szó, amelyekkel szoktatjuk a csoportot a tevékenységre jellemző körülményekhez, hangulathoz, az eszközök kezeléséhez, kiosztásához, a munkát követő takarításhoz. Közben természetesen átismételjük az előző években tanultakat a színekről, vonalakról, foltokról, alapokról, anyagokról, előkerülnek a tavalyi, valamint az újabb reprodukciók, és még sok más szemléltető anyag.
Jó, ha ezeket a feladatokat műfajok szerint, csoportosítva végezzük, vagyis külön foglalkozunk a rajz- és festőeszközökkel, a festékekkel és a mintázás anyagaival, eszközeivel.
Október: Színelméleti alapismeretek
Megismerkedünk az alapszínek, fő színek fogalmával, azonosítjuk ezeket a környezetünkben, reprodukciókon, beszélünk a tulajdonságaikról, szerepükről az óvodában, a mindennapi életben, iparban, közlekedésben, kereskedelemben. Készítünk egy-két munkát alapszínekkel. Itt a legkézenfekvőbb feladat lenne a román zászló ábrázolása (piros—sárga—kék), mégsem ezt javasolnám. Azért nem, mert a téma szinte elkerülhetetlenül sztereotip megoldásokhoz vezet. Helyette rajzoljunk inkább virágokat, léggömböket, pillangókat, díszítsünk zsebkendőt, fessünk halakat. Minél változatosabb lehetőségeket kínálunk a kivitelezésre, annál érdekesebbek lesznek az eredmények.
November: Rajz színes alapra
Ezzel a témával tulajdonképpen a szín- és tónusellentétek fogalmával, és ennek kapcsán új eszközökkel, technikákkal is ismerkedünk.
December: Spontán szimmetrikus foltok összehajtogatással
Hasonló próbákat egyetlen folttal már a kiscsoportban végeztünk, ezúttal több folt és szín folyamatos felhasználásával alakítjuk ki a munkánkat, egyelőre anélkül, hogy azonosítható alakzatokká formálnánk ezeket a foltokat.
Január: Ritmusok, díszítmények
Tovább fejlesztjük a kiscsoportban kialakított fogalmakat a ritmusról, rímelésről. Ez nem kizárólag csak díszítő rajzok segítségével lehetséges, bár a probléma tanulmányozására azok a kézenfekvőbb, megfelelőbb feladatok.
Február: Farsangi álarc kivitelezése saját készítésű alapra.
Az óvodások közép csoportban lassan megszokják az olló használatát, az önálló munkát. Büszkék minden újonnan elsajátított képességre, és folyamatosan várják tőlünk, hogy egyre igényesebb, érdekesebb feladatokat adjunk nekik.
Március: A pont.
A kiscsoportos ismereteket újabb technikákkal, fogalmakkal gyarapítjuk, tanulmányozzuk a pont építő, díszítő szerepét. Közben nem feledkezünk meg a közelgő ünnepekről, húsvéti előkészületekről sem.
Április: A vonal
A középcsoport vége felé az óvodás már egyre több mindent képes ábrázolni, megjeleníteni, mások által is felismerhetően megfogalmazni vonalas rajzaiban. A rajz egyik kedvelt eszköze a filctoll, de a gyerekek szívesen dolgoznak grafit vagy színes ceruzával, golyóstollal, zsírkrétával is különböző színű felületekre.
Május: A folt
A középcsoportban már ismerkedhetünk a festői és a díszítő folt fogalmával. Festői foltokat legkönnyebben nedves alapon futtatással nyerhetünk, ezek a gyakorlatok a spontán keveredések tanulmányozására is kiválóan alkalmasak. Készítünk díszítő foltokat, tenyérlenyomatok is, ezeket már középcsoportban bátrabban egészíthetjük ki, alakíthatjuk át állatfigurákká, virágokká vagy bármi mássá.
Június: Ismétlés
Az eredmények számbavétele, megbeszélése, kiértékelése mellett, ebből az alakalomból rendezhető egy nagy, közös kiállítás, amelyet természetesen a szülők, kollégák is megtekintenek, kommentálnak.
Mit tanulhat meg képzőművészeti nevelésből egy óvodás a középső csoport végeztével?
Elmélyíti, kiszélesíti a kiscsoportban szerzett ismereteit, úgy anyagokkal, technikákkal, fogalmakkal ismerkedik.
Új színelméleti ismereteket van alkalma szerezni, képes ezeknek a gyakorlati alkalmazására is.
A sokrétű elméleti és gyakorlati ismeretek egyre jobban alkalmassá teszik arra, hogy konkrét feladatokat oldjon meg, és a rögtönzött kiállítások alkalmával lehetőség nyílik arra is, hogy az eredményeit összehasonlítsa a csoporttársai megvalósításaival.
Sokkal könnyebben és hatékonyabban vesz részt a csoportos feladatok kivitelezésében, a tárlatok rendezésében, a terem díszítésében.
Egyre jobban meg tudja különböztetni témák és műfajokként a képzőművészeti, népművészeti és iparművészeti tárgyakat, azok reprodukcióit, felismeri a már látott alkotásokat.
Elemi iskolai tanmenet javaslat az első osztály számára
Az tévhit, hogy az első osztályig a gyerekek játszanak, aztán egy csapásra mindez véget ér, és a továbbiakban feszült figyelemmel, szerzetesi komorsággal megkezdik a kemény munkát, tanulást, az életre való felkészülést.
Egyrészt semmit sem szükséges elkezdeniük, hiszen a felkészülés már a születés pillanatától zajlik. A kemény munkára, emberfeletti erőfeszítésekre pedig megítélésem szerint semmi szükség, hiszen pontosan a képzőművészeti nevelés, kézműves tevékenységek példája, tematikája, jellege bizonyítja, hogy környezetünk, a világ játékos, szórakoztató, kreatív módon is felfedezhető, megismerhető, birtokba vehető. Annak a pedagógusnak, aki ezt az utat választja, számolnia kell azzal, hogy sokkal több munkája, feladata lesz, tovább tart majd az órákra való felkészülés, a hozzávalók beszerzése, a feladatok kiötlése, de a fentiekkel párhuzamosan sokkal eredményesebben, hatékonyabban dolgozhat és rövid időn belül azt is tapasztalni fogja, hogy az így végzett munka nemcsak a tanítványai, hanem az ő számára is örömforrás. Mi annak a titka, hogy néhány pedagógus 10-15 évi munka után kimerül, kiég, míg mások élvezettel tanítanak akár 40-45 éven keresztül? Lehet ennek némi genetikai háttere is, de a titok megítélésem szerint az örömmel, eredményesen végzett tevékenységekben rejlik, annak a háza táján kell keresni.
Az első osztályos tanulók immár az iskolai előkészítő osztályoknak köszönhetően megszokták az új közösséget, a környezetet, a másfajta elvárásokat, és ha helyesen, szeretettel, empátiával foglalkoztak velük, örömmel járnak iskolába és kíváncsian, érdeklődéssel fogadják az új feladatokat, kihívásokat.
Sokan kételkednek abban, hogy megértéssel, empátiával, kísérletező játékossággal konkrét feladatok, pontos elvárások, időre teljesíthetőek. Ilyenkor gyakran elhangzik az is, hogy egészen más a matematikát, románt, földrajzot tanító felelőssége, mint a képzőművészeti nevelés irányítójának. Ha az elvárásainkat szeretettel, igényességgel, következetességgel és főleg példamutatással ötvözzük, akkor a porosz módszereket nyugodtan elfeledhetjük minden tantárgynál, és minden szinten, hiszen korszerűtlenek, hiteltelenek, eredménytelenek.
Szeptember: Bevezető, ismétlés, felkészülés az elsőosztályos feladatok elvégzésére, eszközök, felszerelések beszerzése, felújítása
Az ismétlés kiindulópontjául általában az előző évben elkészített munkák szolgálnak, valamint a már ismert szemléltetők, reprodukciók. Ezek segítségével, közvetítésével történik az alapelemekkel, technikákkal kapcsolatos elméleti és gyakorlati tudás felelevenítése.
Az eszközöket egyelőre az osztályban tároljuk, ezzel együtt a tanulóknak sem árt ismerni ezek mennyiségét, állapotát. Közöttük vannak személyes tulajdonú anyagok (vízfesték, ecsetek, színes ceruzák, filctoll) és közös tulajdonban lévők (kilós tempera, színes papírok, kartonok, ragasztók, fonalak). Az utóbbiak beszerzése a tanító irányításával, de a szülők közreműködésével történik, kiosztásukban, begyűjtésükben, karbantartásukban jó, ha a tanítványaink is szerepet vállalnak.
Nagyon sok osztályban honosodott meg a szokás, hogy a katedrán néhány pohárban állandó jelleggel kihegyezett ceruzákat, filctollakat, ecseteket, vonalzókat, ollókat lehet találni. Közülük munka közben, kérés nélkül bárki elvehet egy-egy eszközt, amelyet az óra végeztével visszatesz a helyére. Ez azért nagyon jó dolog, mert így egyetlen tanulót sem akadályoz a feladat kivitelezésében egy kitört hegyű ceruza, vagy egy kikopott filctoll. Az anyag átválogatása, felújítása már a nevelő feladata, amelyet jó, ha a tanítványai közreműködésével, segítségével végez.
Október: A pont, mint a képzőművészet alapeleme
Ebben a témakörben foglalkozhatunk a pont képépítő, díszítő szerepével. Mint technika, alkalmazhatjuk a pecsételést, kollázst, és mint újítás bevezethetjük a negatív formák felhasználását, beragasztását is különböző kompozíciókba.
November: A vonal, mint a képzőművészet alapeleme
Jó, ha itt is bevezetünk néhány, elsősorban technikai jellegű újítást: a csigavonal megjelenítése száraz és nedves alapon, tintás alapon, tintakiszedővel készített rajz, díszítő sorok festett gyufaszálakból, színes fonaldarabkákból.
December: Üdvözlőlapok, ünnepi díszítések, ajándékok, karácsonyfadíszek készítése (a kézműves tevékenységeket és képzőművészeti tevékenységeket ebben az időszakban általában együtt végezzük)
Jelen esetben a képeslapok, üdvözlőlapok készítését javasolom. Talán nem felesleges itt is leszögezni: sohasem készítünk két egyforma munkát! Ezek nem mellékes, szabadidős, unaloműző feladatok, hanem az oktató-nevelő munka szervesen illeszkedő, fontos elemei, amelyeknél ugyanazok az alapelvek érvényesek, mint általában.
Január: A festői, dekoratív és spontán foltok kifejező erejéről
Ezzel a feladatkörrel számos munka készíthető, a különböző foltok megjelenítése mellett egyúttal színelméleti feladatokat tanulmányozhatunk, ellentétpárok is ábrázolhatóak, bemutathatóak. Újításként bevezethető a munkák kiegészítése hajtogatott tárgyakkal, a szétfújás mellett a festékfoltok szétkaparása az ecset végével és még sorolhatnánk.
Február: Alapszínek, hideg színek, meleg színek
A fenti témák mellett, mint járulékos feladat megjelenhetnek az összehajtogatással nyert spontán, szimmetrikus formák, a díszített felület. Fontos, hogy a feladatokat ne csak helyszíni példákkal, hanem képzőművészeti reprodukciókkal is illusztráljuk, és e mellett utaljunk a színek szerepére a közlekedésben, iparban, kereskedelemben, egészségügyben is.
Az elemi iskolai rajztanításnak nem művészképzés, sokkal inkább a mindennapi életben, a leendő munkahelyen tájékozódni, továbbtanulni, boldogulni képes embereket formálunk, nevelünk a rajz, festés, mintázás segítségével.
Március: Ismerkedés a kompozíció fogalmával, statikus és dinamikus kompozíciók
Már az óvodás gyerek is készít kompozíciókat (különböző képelemekből — emberekből, házakból, fákból, virágokból — komponált munkákat), de magával a fogalommal elég, ha első osztályban kezdünk ismerkedni. Ezek a feladatok gyakran a környezetünk alapos megfigyelése után készített (természet utáni) munkákkal is párosíthatóak, de lehetnek meseillusztrációk is.
Április: Húsvét
Az ünnepi előkészületek egyike a tojásfestés. Jó, ha hozzászoktatjuk a tanítványainkat ennek a nemes, szimbolikus jelentéstartalmú hagyománynak az ápolásához egy olyan világban, ahol a locsolást már sok helyen pénzzel vagy értékes, boltban vásárolt ajándékokkal, kütyükkel honorálják.
Meglepetésként az előkészületek kiegészíthetőek húsvéti aszfaltrajzversennyel, és ennek végeztével tojáskereséssel is.
Május: A természet megfigyelése alapján készített rajzok
Bármit rajzolhatunk, festhetünk ebben a témakörben, például önarcképet, pillangókat, virágokat, a barátunkat, a tanító nénit, az iskolánkat. A lényeg a valóság elemeinek megjelenítése, ezért minden kis eredményt bátorítunk, dicsérünk, ami erre utal.
Június: Ismétlés, az évi eredmények, sikerek, megvalósítások megbeszélése, év végi tárlat rendezése
Mint korábban említettem a munkákról, a tevékenységekről, alkalmi tárlatokról általában fotók készülnek. Ezek készítésében az első osztályos tanulók már bevonhatóak, nagyon sokat segíthetnek. A feladatra már egy 5-6 éves óvodás is alkalmas a mai egyszerű, könnyen kezelhető, önbeállítós készülékekkel, csak annak a figyelme még kicsit szétszórtabb és hamar ráun a számára még egysíkú feladatra.
Nagyon fontos ilyenkor az is, hogy válogassuk ki, takarítsuk le és pakoljuk el gondosan a megőrzésre szánt eszközöket, felszereléseket, munkákat, anyagokat, szemléltetőket, hiszen ezzel fontos lépést teszünk a jövő évi tevékenység sikerességéért.
Mit tud képzőművészeti nevelésből a tanuló az első osztály végeztével?
Jó esetben elég sok mindent tud, ha figyelembe vesszük a fenti feladatokat talán korához képest kicsit többet is, mint feltétlenül szükséges volna. Sajnos a tanulás, az emlékezés ritka szövésű háló, ezért nagyon jó, hogy képzőművészeti nevelésből ciklikusan építkezünk. Szinte minden évben szó esik itt pontról, vonalról, foltról, színről, ritmusról, kompozícióról, kifejező erőről. Ezeket az elemeket egyre részletesebben, sokoldalúbban, mélyebben ismerjük meg, használjuk fel, alkalmazzuk új technikák segítségével. A tantárgy jellegéből, szerkezetéből, tartalmából adódóan olyan lehetőségeket rejt magában, hogy következetes, kitartó és helyes munkával életre szóló, tartós élményeket, ismereteket nyújthat.
Szemléltetés, magyarázat közben egyre több népművészeti, iparművészeti, képzőművészeti alkotással ismerkedünk meg. Fontos szempont ezeknek a szerepe közvetlen környezetünkben, a mindennapi életben, hiszen ahogyan a művészet sem szakadhat el a valóságtól, úgy a művészeti oktatásnak és egyáltalán a tanításnak is csak a valóságba ágyazva van létjogosultsága.
Tartsuk meg a rajzórákat!
Minden kollégát arra buzdítanék, hogy tartsa meg rendszeresen ezeket a tevékenységeket, de tudom, hogy ez a többségnek nem sokat jelent. A sok előkészítést, nehezen beszerezhető anyagokat, türelmet, áldozatokat, állandó tanulást, kísérletezést igénylő rajzórák elhagyásához elég egyetlen, a tantárgyra vonatkozó, lekicsinylő megjegyzés mondjuk az iskola vezetője részéről, akit sajnos gyakran jobban zavar a teremből kiszűrődő munkazaj, a takarítónők megjegyzései, mint az oktatás minősége.
Az igazgató akkor sincs könnyű helyzetben, ha érti a leírtakat, történetesen rajztanár, hiszen a megtartást nehéz, szinte lehetetlen hatalmi szóval, ellenőrzéssel folyamatosan biztosítani. Ezer hitelesnek tűnő magyarázat található bármikor arra, hogy miért tartunk a rajzóra idején románt, és miért gyakoroljuk a verset, a matematikát kézimunka helyett.
A rendszeres, hatékony tevékenységre egyetlen garancia az, ha a nevelő maga is ismeri, szereti ezeket a tevékenységeket, örömmel, izgalommal várja az alkalmat, hogy a tanítványaival egy újabb feladatot, technikát, anyagot ismerjenek meg, próbáljanak ki, egy érdekes és hasznos témát oldjanak meg. A fentiek miatt főiskolai oktatóként számomra a legfontosabb célkitűzés ezeknek a tevékenységeknek a megszerettetése volt a hallgatókkal, hiszen ez mindent felülír. A siker nagymértékben függ a nevelő szakmai felkészülésétől, elhivatottságától is, hiszen csak így lehet tisztába a tantárgy behelyettesíthetetlen, embert formáló erejével. Nincs az életnek olyan területe, az informatikát is beleértve, ahol a kreativitásnak ne lenne döntő, behelyettesíthetetlen szerepe. Ez nem csupán adomány, hanem nevelhető, alakítható, gazdagítható többek között a képzőművészeti neveléssel, kézműves tevékenységekkel is. Ennek köszönhetően halad, épül, szépül a világ.
Hol találhatóak manapság azok a felkészült, elhivatott, kreatív pedagógusok, akik képesek hosszú távon megfelelni a fenti elvárásoknak? Átalakuló társadalmunkban a felelős szervek nemtörődömsége miatt egyre kevesebben vannak, ritkák, mint a fehér holló, hiszen ahhoz, hogy elkötelezetté váljanak, hiányoznak a feltételek, a körülmények, az anyagiak, a bíztatás. Egyetlen szervezetet ismerek, amely számára nem közömbös mindez, amelyik kiutakat keres, ösztönözni próbál, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége, de az ő eszközeik is korlátozottak. Szinte csoda, hogy ennek ellenére itt-ott még akadnak ilyen pedagógusok, de lassan a ritkaságuk miatt inkább csodabogaraknak, mint követendő példáknak tekintik őket.
Képek jegyzéke
- Kiscsoportos firkarajz, a vonal (filctoll)
- Alapszínek (vízfesték, középcsoport)
- Csodafa, illusztráció (filctoll, középcsoport)
- Édesanyám, természet után (nagycsoportos vízfestmények kiállítása)
- Tájkép (középcsoportos vízfestmény)
- Nagycsoportos óvodás aszfaltrajza, kompozíció
- Önarckép, természet után (színes ceruza, nagycsoport)
- Önarckép, természet után (tempera, második osztály)
- Szimmetrikus foltok (vízfesték, második osztály)
- Bohóc, meleg színek (tempera, harmadik osztály)
- Dinamikus kompozíció (vízfesték, negyedik osztály)
- Munkában az előkészítő osztály
- Kiértékelés az első osztályban
- Ritmus, díszítő sorok (vízfesték, harmadik osztály)
