A nyár borongósan, szelesen kezdődött és némi enyhítéssel járványügyi dolgokban. Üvegszálas kábelre cserélte az internetszolgáltató a régi, hagyományos kábelt. Működnek a dolgok, átálltunk Megkezdtem az új sorozatom közlését a fészbuk oldalamon, a következő szöveggel: AVARKÉPEK A Míg el nem felejtem sorozat fotói közül egy év után néhány kezd képpé érni. Ez egyszerű, magától értetődő folyamatnak tűnhet, de nem az, munka közben egy fantasztikus, számomra eddig ismeretlen világot fedeztem fel, tele dinamizmussal, formai változatossággal, rejtett üzenettel. A vizuális közlésmód hatalmas dzsungel, amelyben az új ösvények, utak keresése korunkban nem csupán lehetőség, hanem feladat, kötelesség. Közeleg Trianon százéves évfordulója, zsákszámra kapom az érzelgős kisfilmeket, térképeket, önsajnálattól csöpögő nyilatkozatokat, ezzel kapcsolatban ezt írtam: TRIANON Természetesen a szüleimnek és nekem is fájt, hogy magyar létemre, egy magyar városban, nem Magyarországon nőhettem fel. Ilyen körülmények között nem könnyű magyarnak maradni, de nem volt választásom, nem tagadhattam meg a hagyományainkat, a kultúránkat, az anyanyelvünket, hitünket. Nincs dolmányom, mentém, paszományom, régi térképem, zászlóm. Nélkülük is tudtam, mi a dolgom, ezt a magatartást becsülöm nemzetiségtől függetlenül másoknál is, ezt adtam át a tanítványaimnak, ismerőseimnek, a leányomnak, az unokáimnak. Mi nem csinnadrattával, bűnbakok keresésével, vádaskodásokkal, szélsőséges nyilatkozatokkal, gyűlölet keltéssel, egymásnak küldözgetett „szívbe maró” kisfilmekkel, dalokkal, versekkel, hanem ilyen visszafogottan, egyszerűen, de hűséggel, tartósan emlékeztünk, emlékezünk. Megmaradni csak így lehet! Néhány óra alatt több száz tetszést, több tucat bejegyzést és megosztást kapott. A Szamosban, abból az alkalomból, hogy 75 éves lettem, felkérésre megjelent egy kétoldalas írásom Önarckép címmel, amelyet megosztottam a faceboook oldalamon is. Trianon 100: ÖSSZETARTOZUNK Ez nemcsak a régiók számára fontos, hanem azoknak is, akik szétszóródtak a nagyvilágban, és akiket az Egyesült Államokban, Kanadában, Svédországban, Angliában, Izraelben gyötör a honvágy. Lehet hiányérzete azoknak is, akik Ukrajnából, Erdélyből, a Felvidékről vagy a Vajdaságból települtek át Magyarországra, és hasonló érzésekkel küzdhetnek Székelyföldről a Partiumba költözött ismerőseink. Az utóbbi napokban Szatmárról elszármazott, jelenleg Németországban, Norvégiában, Szerbiában, Ausztriában, Magyarországon élő barátaim által küldött fotókat osztottam meg, de Sepsiszentgyörgyről, Nagybányáról, Marosvásárhelyről, Kolozsvárról, Nagyváradról, Brassóból, Csíkszeredából, Nagyszebenből is rendszeresen kapok anyagokat. Évek, évtizedek óta ápoljuk ezeket a kapcsolatokat a világ minden táján élő magyarokkal, mert összetartozunk, és ez nem évfordulós, ünnepi gesztus, hanem napi feladat. SZAMOLCS MONDTA Most, hogy a megemlékezések időszaka lassan lecseng, próbáljuk azzal hangsúlyozni nemzeti érzéseinket, hogy körültekintően fogalmazunk és helyesen írunk. Ma találkoztam dr. Zagyva Miklóssal, elhozta a kilencedik kötetét ajándékba: Csélcsap egészségünk. Adtam neki egy példányt Balázs Lajos általam illusztrált kötetéből: Cérna és tű. Erről a kötetről is fogok írni, mint az előzőekről, már említettem Elek Gyurinak. Voltam a Friss Újság szerkesztőségében, hoztam három példányt a Szamosból, ebben jelent meg az Önarckép című írásom. Elküldtem a főszerkesztőnek a könyvismertetőmet. Szamolcs mondta: Szamolcsnak – mint a legtöbb embernek és szörnynek – természetesen van jól átgondolt, pontosan körvonalazott véleménye járványról, politikáról, választásokról, a világban zajló fontosabb eseményekről. Csak a legritkább esetben beszél ezekről, únja az egyéni vagy csoportérdekek szűlte izgágaságot, okoskodást. Azok alá se szeretne lovat adni, akik mindig, mindenkinél, mindenben, mindent jobban tudnak. A gyerekek két nap múlva, csütörtökön jönnek látogatóba, én főzök ebédet nekik. Rövidesen megyek a mezőgazdasági kifizetések hivatalába láttamoztatni a könyvecskémet. Moldvay Kati írt,, Németországban őket is alaposan megkeverte ez a vírusos helyzet. A hivatalt felhívtam telefonon, azt mondták, emailban is el lehet intézni az ügyet, ezt tettem, megkaptam a visszajelzést. Lassan mindent így intézünk. Három évre vásároltam vírusölő programot: ESET. Feltöltöttem, hitelesítettem, remélem működni fog, a gépem ezt jelezte vissza. Zagyva Mikinek megírtam, hogy hamarosan megjelenik a könyvismertető, azt válaszolta, hogy már a következőn dolgozik. Megjelent a cikkem a június 10-i számában a Friss Újságban Csélcsap egészségünk címen. Elek írt, anyagot kért a Szamos júliusi számába, küldtem neki, a szatmári csatornafedelekről írtam. Most kaptam: a Régi Szatmár oldal elérte a 6000 oldalkedvelést. Írtam egy újabb cikket a Szamos részére a szatmári urnákról, díszvázákról. A számítógépes anyagaimat egészítettem ki. A számítógépes anyagaim nézem át, karcsusítom, rendszerezen. Nem tudom, hogy fog-e ez még érdekelni valakit, nem valószínű, néhány dolgot, adatot, feljegyzést egyszerűen sajnálok kitörölni. Sokan lehetünk így ezzel. Megkaptam az utolsó összeget a BBTE-től, az általam irányított legutóbbi fokozati dolgozatért. Folytatom a számítógépes anyagaim átnézését. Döbbenetes, hogy még így is mennyi felesleges dolog marad utánam, szerencsére ezektől viszonylag könnyű megszabadulni. Szenczy Zoli Budapestről elküldte a virtuális tárlatának a linkjét, a tárlat szövegében van a szatmári tárlatnyitóm szövege és Németh Júliának néhány sora, valamint Zoli 35 pasztellképének a reprodukciója. Megosztottam az oldalamon. Voltam a Magyar utcai temetőben, letakarítottam a sírokat, vittem virágot. Bejártam a környéket is, voltam a városközpontban, fotóztam a székesegyházat, a Wesselényi utcát, a kispiacot és még sok mindent. Felújításához közeledik a makós-ház, szép lesz. Részt vettem a nagyobbik unokám, Klárika 13. születésnapján. Falun volt a másik nagyszülők vidéki lakásában, jó hangulatban telt, sok fotót készítettem. Csilla érettségiztet, a gyerekek két napot nálunk voltak, én főztem, Klárikával bevásároltunk néhány dolgot a nyári táborhoz, Lócika egészen jól rollerezik, esténként Klárika most is gyalog, velem szeretne haza menni, sokat, nagyon sok dologról beszélgetünk. A Gutenberg Kiadó kiemelt újdonságai közt szerepel Balázs Lajos Cérna és tű kötete, 49 lejbe kerül, keménykötésű, fűzött kiadvány. Megkaptam a Sugárút nyári számának a tervét, az én részem, a lap arculata, a cikkem, az illusztrációk rendben vannak. Felújították a székesegyház padlóburkolatát,, második napja miséznek itt. Bob Lóránd keresett, kedden látogat meg. Klárikával karmáról, lélekvándorlásról, kutyákról beszélgettünk hazafelé menet.A Cérna és tű illusztrációi kapcsán: Fényképezőgéppel is lehet rajzolni, de csak az képes erre, aki ceruzával is tud. Ma meglátogatott Bob Lóránd. Képregényekről, rajzról, járványról, budapesti életérzésről, a természet szépségeiről, a gyökerek megkerülhetetlenségéről és még egy halom dologról beszélgettünk
