Balázs Lajos írt Csíkszeredából, már elkészült a kötete általam illusztrált szerkesztett változata, amit jóváhagyásra vittek át nemrég hozzá, csak megjelenik valamikor, ha igaz. Értesítettek, hogy megérkezett a magyar útlevelem, amit csütörtökön, március 5-én 11-14 óra között vehetek át a Demokrácia Központban. Elek írt, március végén bemutatják a Szamost Budapesten, szeretne valamilyen, az alkalomhoz illő írást. Úgy döntöttem a szatmári városépítő pedagógusokról írok, eredetileg a csatornafedelekről készült összeállítást szántam ide. Elküldtem az írásomat a Szamos márciusi számába. Katz Bandi elküldte Izraelből a munkái repróit, megosztottam az oldalamon. A Habarics házaspártól új fotósorozatot kaptam. Időnként készítek egy -egy új kompozíciót, amelyeket közzéteszek az oldalamon. Eddig 14 ilyen munkám készült el. Nincsenek különösebb terveim ezekkel, nem készülök újabb tárlatra. Balázs Lajos könyvének illusztrációi is tárlatnyi anyagot tesz ki, egyelőre ezt sem áll szándékomban kiállítani. Megkaptam az útlevelemet, nagyon gyorsan ment, amikor meglláttak, előre vittek. A műtermek, galériák ügyében nem történt még előrelépés, állítólag, Nyiri Zoli szerint dolgoznak az ügyön. Elek Gyuri, miközben a Szamos áruházban ebédeltem, hozott két példányt a legújabb számból. Telefonon keresett Vásárhelyi Ildikó, szeretné átadni a dolgozatát, pénteken találkozunk. Csiilla újabb képeket kért egy kolozsvári előadáshoz, átküldtem neki vagy 30 képet, dokumentumot. Lassan kezdek kikászálódni a betegségből, úgy tűnik ez egy hétnél hamarabb nem megy, Igaz nem volt sok időm pihenni: mostam, vasaltam, takarítottam, bevásároltam, főztem a napi feladataim, világhálós oldalaim, írásaim mellett. Megkaptam Vásárhelyi Ildikó 140 oldalas dolgozatát, most írom az értékelést. Erdei Péter hétfőre újabb találkozót kér, hogy megbeszéljük az unokája tárlatának a részleteit. Megrendeltem a Sándor napi ebédet a No Pardon vendéglőben és meghívtam a családot március 14-re ebédre. Találkoztam Erdei Péterrel, megmutatta a plakátot és elhozta repprók formájában az unokája tárlatának az anyagát is, hogy el tudjam készíteni a megnyitó szövegét. A fényképezőgéppet nem tudja használni, már van egy hasonló készüléke. Kolozsi Tibi reprókat küldött a Sugárút őszi számába, megköszöntem, életrajzi adatokat és postacímet is kértem. Sárávári Csaba újabb fotósorozatot küldött Pécsről. Közben válaszoltam Zsuzsi levelére és edédet is főztem, ezúttal babgulyást, fasirtot és krumplipürét készítettem. Bevásároltam Sándor napra néhány apróságot, üdítőt, italt ásványvizet, meg hasonlókat, remélem az ebéd idejében érkezik. Közben iskolákat, óvodákat zárnak be, szigorítják a karanténnel, kivizsgálással kapcsolatos intézkedéseket, már az egyetemi tevékenységek szüneteltetéséről, a tömegközlekedési eszközök használatának a korlátozásáről, a tömegrendezvények szüneteltetéséről is szó esik, futball mérkőzéseket játszanak üres stadionokban. Nem tudom mindez mennyire hatékony, mennyire indokolja a járvány, nem látom át, hogy mi történik körülöttünk, hiszen tucatnyi fertőzött beteget tartanak számon, pár százan vannak akik karanténban tartózkodnak, haláleset még nem történt. Egy átlagos, évente visszaköszönő influennza áldozatainak a száma világszerte nagyságrendekkel több ennél. Megírtam Ruzsa Lili tárlatának a megnyitó szövegét. Katz Bandi, izraeli képzőművész egyik legújabb kísérlete kapcsán írtam: Úgy gondolom, hogy a művészet örökös kísérletek, felfedezések láncolata az önkifejezés gyötrelmesen szép útján. Aki a mai rohanó világban örökérvényű igazságokat, szépségeket szeretne mívesen megfogalmazni a jövő számára, elkésett, átlépte az idő. Erdei Péter felhívott és közölte, hogy a járvány miatt elmered a szíházi fesztivál és a tárlatnyitó is. A Gutemberg Kiadó szerkesztője írt, más portrét kér a Balázs Lajos kötethez, mert amit régebben küldtem, nem használható. Postáztam két fotót. Újabb vetélkedőt indítottam a fecebook oldalamon, ezúttal oklevelek díjak nélkül, csak a játék kedvéért: A nap kérdése. Március 14-én tartom a Sándor napot, holnapra várom a családot ebédre. Sajnos egyre nehezebben mozognak, amin nincs mit csodálkozni, hiszen én vagyok közülük a legfiatalabb. Március 14-én, szombaton tartottam a Sándor napot, haton voltunk, Gyuri, Ditti férje betegség miatt otthon maradt. Zsuzsi elé mentem az állomásra és kikísértem. Minden jó ritmusban, a szokásos módon zajlott. Megkaptam a Sugárút tavaszi számának a szerkesztett változatát. A borítót, valamint a Nyiri Zoliról írt szöveget átküldtem Zolinak, tetszett neki. Meglátogatott Bob Lóránd, hosszasan beszélgettünk a világ dolgairól. Mindenki a korona vírusról beszél, Romániában elrendelték a szükségállapotot, erről írtam az oldalamon: Ma reggel azt szerettem volna megtudni Szamolcstól, hogy mi a véleménye a legújabb fejleményekről? A gazdasági, közel-keleti válságra, a választásokra, a belpolitikai, uniós ellentétekre, a törökországi helyzetre, a szükségállapotra, a migrációra, a járványra, a lej leértékelésére vagy valami hasonló dologra gondolsz – kérdezte. Nincs véleményem, mert én ezek közül igazán egyikhez sem értek. A No Pardon vendéglőtől érdeklődött Székely Zsolt, hogy meg voltam-e elégedve a rendeléssel. Megköszöntem a segítségét. .Az Arcanum Digitális Tudománytár adatait böngészem, nagyon sok régi repróm cikkem találtam. SZELLEMIDÉZÉS: 45-50 éve már elég rendszeresen közöltem reprókat, később jegyzeteket, cikkeket helyi és központi lapokban (A Hét, Korunk, Ífjúmunkás, Igaz Szó. Új Élet. Előre stb) ahol írások is jelentek meg a tevékenységemről, tárlataimról. Ezeket egy ideig gyűjtöttem – hatalmas anyag halmozódott fel – majd kb. 20 éve egy lomtalanítás alkalmával nagyrészét kidobtam. Most a Arcanum Digitális Tudománytár jóvoltából újra ráakadtam néhány apróságra. Nagyon sokan köszöntöttek a névnapomon. Mindenki a koronavirus járványról beszél, az utcák kihaltak, az iskolákat, óvodákat, egyetemeket bezárták, a tanulást távoktatással, elektronikus úton próbálják helyettesíteni, az üzletek jórésze is zárva, még az élelmiszerüzletek is később nyitnak, hamarabb zárnak. Autóbusz, gépkocsi alig közlekedik, még a távolsági buszok jórésze is leállt, kitört a felvásárlási láz. Az emberek általában tartós élelmiszereket vásárolnak, cukrot, lisztet, olajat, de van aki WC papírt halmoz fel nagyobb mennyiségben. A külföldön dolgozókat arra intik, hogy ne jöjjenek haza Húsvétra, mert ahogy átlépik a határt, karanténba kerülnek, ugyanis a legtöbb beteg közülük kerül ki. Engem különösebben nem köt le ez az ügy, úgy élek, ahogy eddig, igyekszem hasznosan tölteni a napjaimat, különböző adatbázisokat néztem át, töltöttem le innen anyagokat, a világhálós oldalaim tartalék anyagait rendszerezem. 75 évesen, egy leélt élet után kicsit másként látja az ember a világot, az életet, a lehetőségeit. Tegnap a belügyminiszter kijárási, gyülekezési tilalmat rendelt el. Két államtitkár is volt vele, az egyik többször is az orrához nyúlt. Éjszaka 22-6 óra között komoly indok nélkül senki sem hagyhatja el az otthonát, 3 embernél több az utcán már gyülekezetnek számít, napközben az emberek csak élelmiszer és gyógyszer vásárlás miatt mehetnek ki egy közeli üzletbe, a fogászati rendelők is szüneteltetik a munkát, csak a sürgősségekkel foglalkoznak, az utcák néptelenek, nem hallatszik gépjárművek zaja. Aki megszegi a házi karantén szabályait, őrizetes karanténbe kerül és még sorolhatnám. Tilosak az egyházi szertartások, istentiszteletek, az üzletek bezártak, temetni csak szűk családi körben szabad. Minden politikus ránk vigyáz, folyamatosan figyelmeztet, ha terjed a járvány mi vagyunk a hibásak, mert nem tartottuk be a szabályokat, ha megáll, az a vezetőink érdeme. Rtkán a szakemberek is szót kapnak, őket azért szeretem hallgatni, mert sokkal tárgyilagosabbak. mint az előzőek. A járványról ezt tettem közzé az oldalamon: Akkor elmondom, hogy miért nem küldök információkat, képeket, kisfilmeket a kézmosásról, a lakás elhagyásának, a kézszorításoknak a veszélyeiről, a járvány terjedéséről. Úgy gondolom, hogy mindenki nagyon jól informált a térségben, pontosan tudja mit kell tegyen, mit kell kerüljön, a túlinformáltság, a konkrét cél nélküli rémisztgetések feleslegesek, fárasztóak, idegesítőek. Senkit sem szeretnék fárasztani vagy idegesíteni, úgy gondolom, hogy az embereknek e nélkül is elég baja van. Szükségállapot van Romániában a járvány miatt, a lakást csak nagyon indokolt esetben hagyhatják el az emberek. Az első változat arról szólt, hogy a 65 éven felüliek egyáltalán nem mehetnek ki, aztán gondolkoztak egy kicsit kiváló vezetőink és rájöttek, hogy így ezer dolog megoldhatatlan, ezért engedélyezték indokolt esetben, személyes felelősségre vállalt nyilatkozattal, hogy a 65 éven felüliek 11-13 óra között elhagyhassák a lakásukat. Sokan tartanak közülök kutyát, állandóan szükségük van gyógyszerekre, élélmiszerre, számlákat kell fizessenek, meg hasonlóak, a mezőgazdasági munkálatokról, a piacozókról és nyugdíj utáni munkavállalókról nem is beszélve. Nem unatkozom, hiszen a világhálós oldalak szerkesztése, feltöltése napi feladat, de a lakásban is akad bőven feladat, jelenleg az erkélyeket takarítom, mosom az ablakokat. A Húsvét az idén kicsit másként lesz, de takarítani azért most is kell, talán többet és alaposabban, mint máskor. Gergely Zoltán Kolozsvárról elküldte a reprókat a Sugárút téli számába, Pászkán Mihálytól több sorozatot kaptam közlésre a legújabb képeiből. A facebook oldalamon napok óta vetélkedőt indítottam A nap kérdése címmel, itt közlöm egy ideje a Karantén képek valamint a Szellemidézés sorozatomat is. Az utóbbi egy kis összeállítás a 40-50 éve közölt repróimból az Utunk, Igaz Szó, Ífjúmunkás, Előre, Korunk, Új Élet, A Hét stb. lapokból, folyóiratokból. Igyekszem kihasználni ezeket a napokat is. Szamolcs üzenete: Nem vagyok se orvos, se pszichológus, annyit tudok, hogy nemcsak a vírus, hanem a szorongás, a félelem, a konkrét célok, a nyakunka zúduló információk áradata, az értelmes elfoglaltságok, a kapcsolatok, a mindennapi mozgás hiánya is betegít. Sok mindenre lehet használni ezt az időt, mi lenne, ha a javunkra fordítanánk? Nálunk zajlik a szokásos tavaszi nagytakarítás, főzni tanulok, és még hosszan sorolhatnám. Mindenkit a régi szeretettel köszöntök, Szamolcs, a szamosi szörny. Napok óta takarítom az erkélyeket, a konyhát, a két fürdőszöbát, mosom a csempézett felületeket és minden alkalommal örülök a tisztuló lakásnak, hiszen több kiló portól, lerakódástól szabadultunk, rövidesen következik a könyvek portalanítása is. A karantén olyan dolgokra is felhívja a figyelmet, amelyeket a napi rutin miatt gyakran észre sem vettünk. Szükségállapot van, súlyos büntetéseket kap az, aki ezekben a napokban indokolatlanul elhagyja otthonát, azon töröm a fejem, hogy milyen büntetést érdemel az, aki kihasználva az emberek nyomorát, féllelmeit többek között háromszorosára növeli a C vitamin árát. Bár lehet, hogy ez egyesek számára erény, sokan felnéznek az „ügyeskedő”, „descurcăreți” emberekre. Folytatódik a járvány, újabb megszorító intézkedéseket hoztak, a megszegőket hatalmas pénzbírsággal büntetik. Teljes karanténbe került Suceava városa és nyolc közeli község, eddig 65 ember halt meg Romániában. Folyamatosan takarítom a lakást, az olyan sarkokat is, ahová máskor nem jutok el, előreláthatólag még nagyon sok dolgom lesz, bár eddig is elég sok mindent sikerült megoldanom, még egy ilyen szorongatott helyzetet is lehet pozitív dolgokra használni. A városban, az utcán, az önkiszolgáló üzletekben a legtöbb ember maszkot visel, bár a szakértők ezeket csak a beteg embereknek javasolják, mert az egészségesek számára több kárral, mint haszonnal jár. Mivel ezt sem lehet kapni, nekem úgy tűnik, a maszk státusszimbólummá vált. A járvány arra is lehetőséget nyújt, hogy jobban megismerjük kortársainkat.
