2020 szeptember

Találkoztam Büte Arnolddal, aki Temesváron szobrász szakot végzett, ők dolgoztak Csavar Andrással az Iparosotthon felújításán. Hosszasan beszélgettünk, nekem értelmes, érdeklődő, a szakmában jártas fiatalnak tűnt. Gondoltam csinálok egy kis reklámot neki a facebook oldalamon, mert a Szatmár melletti Batizra költözött és Szatmáron még sok felújítani való akad. Rögtön jött a kritika, amely szerint megbízhatatlanok mindketten. Utána néztem az illetőnek, Büte Arnold földije, a barátai közt van Csavar András is. Érdekes történet, magatartás, láttam már hasonlót! Moldován Ignác, egykori tanítványom keresett Nagybányáról. Ő a Koltói kastély felújítója, szeretné a munkáját megmutatni.. Abban egyeztünk, hogy hétfőn a Thorma és köre tárlatnyitó után kiugrunk együtt Koltóra. A Szatmári Friss Újságban szeptember másodikán megjelent egy írásom: A Szamos plusz ünnepi összeállítás, mérföldkő jellegű kiadvány címmel. A nagybányai tárlatnyitóra készülődtem, közben voltak a gyerekek látogatóban, megnéztem a harmadik híddal kapcsolatos előkészületeket, a vashídon és a környékén is fotóztam. Ma, szeptembber 7-én délután megyünk át Nagybányára, közben úgy döntöttem, hogy szeptember 10-én, csütörtökön meglátogatom Nagyváradon Zsuzsit is. A járvány tart, a követelmények elvárások elég abszurdak, különösen ami az új tanévet illeti, örülük, hogy már nem tanítok. A járványnak nincs sok köze ahhoz, hogy abbahagytam a tanítást, hiszen ezt már tavaj terveztem, be is jelentettem az igazgatónőnek, aki arra kért, hogy vállaljak még egy évet, ennek a végén tavasszal jelentettem be újra, hogy végleg visszavonulok, akkoriban még nem tudtuk, hogy a járvány ennyire elhúzódik majd. Nagybányán megnyitottam magyarul a Thorma és köre tárlatot a szabadban, és a termekben is beszéltem a munkákról. Élő adás, tévé felvétel készült. Utána egykori tanítványom, Moldován Ignác kivitt bennünket Koltóra, hogy bemutassa a nemrég felújított kastélyt, a munkálatokat ő vezette. Kaptam két szép albumot, egy katalódust, amelynek az előszavát én írtam. A 300 éves Szentháromság templomról szóló albumban többször hivatkoznak rám az egyházmegye képzőművészeti leltára, a templom leírása kapcsán. Este későn érkeztünk haza Marival, Gabi hozott, vitt bennünket. Az eseményről több fotó-sorozatot töltöttem fel az oldalamra. Megérkeztek a pályamunkák az Apáczai-díjra, negyven pályázat van ezúttal. Az idén a járvány miatt online lesz az értékelés és a megbeszélés is, Bob Lóránd beszélgetésre jelentkezett, de holnap Nagyváradon leszek. Ma Lócika egész napos vendég volt, az anyjának be kellett menjen az iskolába. Kaptam egy halom fotót a nagybányai eseményekről. Egy napot Nagyváradon töltöttem, családi látogatáson voltam, vittem párat az utóbbi írásaimból, könyveimből Zsuzsinak, a városban is készítettem pár tucat fotót. Szeptembet 11-én megjelent a Szamos szeptemberi száma, van benne egy írásom, Növényi ornamentika szatmári épületeken, és még kettő: Bemutatom a Szamos plusz kötetet, valamint Varga-Telegdi Evelyn grafikáit. Az Apáczai-díjra érkezett pályamunkák értékeléséhez kezdtem hozzá, ez több napot is tarthat. Fiatal építész fotókat kért a régi, árvíz előtti  Szamos-hídról, küldtem neki. Az Apáczai-díj pályázatra érkezett anyagot néztem át, értékeltem, ezzel kapcsolatban készítettem jegyzeteket. Az értékelések összesítése után lesz egy online megbeszélés az eredmények véglegesítése előtt, ide kellenek a jegyzetek. Eddig még nem értem rá a nagyváradi fotóanyag feldolgozására, nem szeretném ezt se sokáig halogatni. Bob Lóránd hétfőn jön látogatóba. Megtudtam, hogy a lakás tulajdonjogához új papírokra van szükség ahhoz, hogy örökölhető, eladható legyen, jövő héten ennek is utánanézek. Utánanéztem: ki kell kérjek egy új, aktualizált telekkönyvi kivonatot, aminek alapján a CEC-től igazolást kérek, hogy nincsenek tartozásaim. A szakemberek szerint nincs szükség feltüntetni mindkét házastárs nevét, mert öt évi házasság után minden közös vagyonnak számít, a másik belegyezése nélkül nem örökölhető, nem adható el. Ha meghalok, a lakást auAtomatikusan a felségem örökli. Két nap múlva megkapom a telekkönyi hivataltól a papírt, ezzel megyek a CEC Bankba. Közben járt nálam B. Lóri, az otthoni élet nehézségeiről beszélt. Befejeztem a pályamunkák véleményezését, az eredményt, összesített javaslatokat átküldtem Csíkszeredába, az RMPSZ elnökségéhez. Mari közben megbetegedett, járt az orvosnál, ahol kiderült, hogy szimpla virózis, nem koronavírus okozta a bajt. Lassan el sem tudjuk képzelni, hogy más baja is lehet az embernek. Balázs Lajos írt, úgy érzem, szeretné, ha több szó esne a könyvéről felénk, ezért írtam egy rövid könyvismertetőt és elküldtem a Szatmári Friss Újság főszerkesztőjének, még nem kaptam visszajelzést. Már nem dolgozom, még tart az egyetemi vakáció, a honlapom ennek ellenére tppvábbra is az e-oldal toplistáján szerepel a látogatók száma közelít az 550 000-hez. Napok óta a lakásom papirjait intézem, járom a bankot, a Telekkönyvi Hivatalt, közjegyzőt, topográfust, sorban állok, elviselem a kioktatást, közönyt, érdektelenséget, a tolakodókat, sorszámotkat kérek, kérvényeket töltök ki, illetékeket fizetek, hogy hivatalosan is elismerjék azt, hogy a törlesztő részleteket már réges-régen kifizettem, és a lakásom valóban a tulajdonom. Eddig nem értettem, miért van a szatmári kaszárnya környékén annyi hivatal, magánvállalkozás, iratmásoló és még sorolhatnám. Már tudom, hogy a román bürokrácia útvesztői emberek ezreinek biztosít jó megélhetést, virágzó üzletet az ügyintéző államolgárok rovására.  A faceboook oldalaim anyagait egészítem ki, rendszerezem, ez folyamatos frissítéssel, oda figyeléssel, új anyagok gyűjtésével  jár. Vasárnap korán reggel indultam útra, a töltésen összetalálkoztam azzal a német juhásszal, amelyiket hónapok óta ismerek. A gazdája mondta, ha három napra elutazik, a kutya három napig nem eszik, nem iszik semmit az üres lakásban, Lementem a partra fotózni, majd a vashídon túli híd környékén készítettem felvételeket, A régi kabinoknál vagy három kóbor kutya vicsorgott rám, de nem támadtak meg. Ez után a  Bányai út felől közelítettem meg a várost, az Árpád utcai ortodox templomban fotóztam, ott a felvigyázótól szentelt kenyérkockákat kaptam ajándékba. Az újközpontban összefutottam Nyiri Zolival, aki a műtermében megmutatta, hogy elkezdte a Károlyi Lászó  17 gyermekével, 17. századi festmény másolását a Károlyi kastély számára. Arról beszélgettünk, hogy jó lenne a galériatónus nélküli állapotát  megjeleníteni a képnek. Több mint 200 felvétel készült ezen a kétórás úton, úgy tűnik ennek legalább a fele használható. Miklóstól hallottam a hírt, hogy hosszas betegség után Nyíregyházán meghalt Vikár Pista orvos, zenész, képzőművész, akivel párszor találkoztam a Hejcei Nemzetközi Alkotótáborban, ott általában rézkarcokat készített. Újabb cikk megírásába kezdtem a Szamos számára, Szatmárnémeti köztéri óráiról, toronyóráiról írok a novemberi számba. Ma is kora reggel indultam útnak. A töltésen végighallgattam egy volt osztálytársam kesergéseit, csalódásait az életben, a politikában, majd a Soarelui negyed, a 17-es micro, az épülő legújabb híd felé vettem az utamat. Erről a részról kevés látszik a munkálatokból, a területet körbe kerítették, tilos bemenni. Megnéztem a Kis Szent Teréz templomot, jártam a Ion Creanga és Lucian Blaga iskolák környékén, fotóztam az egykori „Ufo park” helyén létesített sport és gördeszka pályát, a működő szökőkutat, valamint egy körhinta „hátborzongató” állatfiguráit. Otthon értesítés érkezett egy újabb szatmári tárlattal kapcsolatban. A Szatmári Friss Újságban 22-én megjelent egy általam írt cikk Balázs Lajos könyvéről és a könyvben látható illusztrációimról Cérna és tú címen. A cikket elküldtem Lajosnak. Jártam a Szamos partján is, készíttem néhány panorámaképet és egy kisfilmet. Az egész séta 2-3 órát tartott, 16-18 km távot tehettem meg, ez még nem fáradtság, erőfeszítés, idővel persze azzá válhat. Mari Kolozsvárra utazott, ahol találkozik a testvérével is. Vettem egy új billentyűzetet a számítógépemhez, az előzőről kiderült, hogy a játákprogramokhoz használják, emiatt gyakran duplázta a betüket. Kicsit átszerkesztettem a számítógépes anyagaimat, hogy arányosabb legyen az elosztás. Hét  óra után egy perccel érkeztem a szavazóház elé, ott már néhány ember sorban állt, de viszonylag hamar bejutottam, hét óra tizkor végeztem. Kíváncsi vagyok, hogy az elővigyázatossági intézkedések miatt lesznek-e torlódások a későbbiekben? Úgy döntöttem, hogy részt veszek az októberi Szatmáron rendezendő országos tárlaton: Semn ferastra, In semn fereastra, Fereastra semn, Fereastra in semn. Ehhez fekete kartonokat vásároltam és kicsit átdolgoztam két utóbbi munkám (Ketten, Telehold)  tálalását, kitöltöttem a jelentkezési íveket is. Elküldtem a jelentkezést a tárlatra, megkapta Oprisa, jelezte. Elküldtem Hugónak öt jegyzetet, tetszett neki, levelet is írtam, amelyben válaszoltam a kérdéseire, javaslatot tettem sorozat címre, műkritikusokat nem ajánlottam, azzal már megjártam a Sugárútnál. Olyan ember, aki ért hozzá, jól ír, megbízható és szeret ingyen dolgozni kevés van, ha van egyáltalán. A Tudományos Tanács titkára jelezte, hogy megkapta az értékeléseimet. Szabó Tünde a tárlatára invitált a Művészeti Múzeumba, szerette volna, ha megnyitom. Nagyon későn szólt, az igazság az, hogy én eddig nem is hallottam róla, 2-3 nappal a megnyitó előtt hívott fel. Á. Hugó írást kért a Dávid szoborról, küldtem neki. Meghalt Csapó Zoli, a volt rajztanárom fia, egyidősek vagyunk.Sikeresek a fotóim, van aki festményeket készít ezek alapján, olyanokról is tudok, akik fejlécképnek választották. Sohasem tartottam magam fotósnak, csak egy embernek, aki időnként fotókat készít. T. Zoli keresett, a Csapó Sándor kiállítása alkalmával, 2013-ban készült kisfilmre volt szüksége. Ezt a múzeum készíttette, de nincs meg nekik. Feltettem a kisfilmet a youtube csatornámra, és megadtam a linkjét, ennek ugyanis akkora a mérete, hogy levélben nem küldhető el.

Muhi Sándor

Nyugdíjas tanár, grafikusművész, művészeti közíró.

Úgy gondolom, hogy az ezredfordulótól alapvetően megváltozott a kommunikáció módja és ennek köszönhetően minden esélyünk megvan arra, hogy a kultúra, művészet a szó szoros értelmében köztulajdonná váljék.

Nem hiszek abban, hogy van külön az elitnek és külön a tömegeknek szánt kultúra, művészet.

1945-ben Szatmárnémetiben születtem, apám ügyvéd, anyám tisztviselő volt. Nálunk az olvasás, a kultúra, a művészetek szeretete olyan természetes igény, mint másoknál a folyamatosan felmutatható anyagi gyarapodás. Hárman vagyunk testvérek, szülővárosomban érettségiztem, közvetlenül utána Kolozsváron rajztanári oklevelet szereztem, kicsit később művészeti muzeológiát végeztem a bukaresti N. Grigorescu Képzőművészeti Intézetben.