Május elsején Klára tanításának a képanyagát rendeztem, tervbe vettünk egy hosszabb utat a temetőbe, ócskasorra. Az Új Hét közölte A szatmári Székesegyház 2. című írásomat. Több fotósorozatot is kaptam közlésre romániai városokról, de Németországból, Magyarországból, Izraelből is. Tapasztó Orsolya számára adtam két képet Butka Gergőn keresztül. Megköszönte a képeket és közölte, hogy az erre szánt összeggel a háborús menekülteket segítik. Ez így rendben van! Városnézésre vittem a miskolci Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium tanulóit, még mesét is mondtam nekik, találkoztam a püspökkel is a palotában, azt mondta, hogy dolgoznak az album megjelenésén, Hát ezt ennyi idő után nem tudom mire vélni. Klárával folytattuk a felkészülést, este együtt mentünk haza. Az erdőt, amelyben lakom sokan 16-os negyedként emlegetik, de ez ne tévesszen meg senkit. Minden reggel madárcsicsergésre ébredek, közvetlen közelemben, az erdőn túl hatalmas kert van és egy varázslatos folyó, a Szamos. Itt él Szamolcs, aki semmiért nem válna meg környezetétől. Hozzám hasonlóan minden fát, madarat, bokrot, felhőt ismer és ragaszkodik hozzájuk. Szamolcsban megvan a képesség, hogy bárhol, bármikor, bármilyen körülmények között meglássa a jót, a szépet, megérdemeli, hogy boldog legyen. Tóth Géza keresett, valami olyasmit mondott, hogy a véndiákszövetségnek a segítségemre lenne szüksége, csütörtökön találkozom vele és G. Gáborral, nem látom pontosan, hogy mit is szeretnének. Levelet kaptam a BMC vezetőségétől, amelyben részletesen beszámoltak a székház elvesztésének történetéről. Nagyon sajnálom, hiszen három alkalommal is rendeztem ott egyéni tárlatot, talán sikerül találni valami elfogadható megoldást. Klárának megjelent az első verse a Szamosban: Varjúdal. Mari Kolozsvárra utazott, Klárával órát tartottam, készülődtem a holnapi tárlatnyitóra, átküldtem a cikkem a Friss Újság főszerkesztőjének. Május 7-én a szokásosnál is korábban keltem, elkészítettem a holnapi ebédet, mert a gyerekek holnap nálam esznek. Megjelent a Friss Újságban a megnyitó beszédem, átküldtem a szkennelt változatot Gnandtnak. Csirkeaprólék levest készítettem nokedlivel, fasírtot kétféle garnírunggal, desszertnek töltött kiflit vásároltam. Utána kimostam az ágyneműt, kitakarítottam a lakást, fürödtem, bevásároltam, számlákat rendeztem, délután Gabival átmentünk Nagykárolyba, ahol a szokásos rendhagyó módon, szabadon beszélve a hallgatók között sétálva megnyitottam a tárlatot. Közben idehaza több fotó-sorozatot kaptam a Habarics házaspártól, Medgyesi Beátától, Bob Lórándtól. Hazajövet meglátogattuk a gyerekeket és a kiskutyákat, Klára megmutatta a készülő festményét én pedig meghívtam őket, hogy vacsorázzanak nálam azzal, hogy majd este hazakísérem őket. Erre nyolc óra táján került sor. A megnyitóról és a kiskutyákról fotókat tettem fel az oldalamra. Együtt voltam egész nap a gyerekekkel, Mari este érkezett, addig sok mindent csináltunk. Megjelentek az első képek a tárlatnyitóról. Felhívtam a Püspök urat, megemlítettem a 30 éves jubileumi találkozót és megkérdeztem, hogy elfogadja-e a meghívást. Elvileg benne volt, azt mondta, hogy a személyzet akkor szabadságon van, ezért a meghívóval kicsit korábban keressék fel. Felhívtam Gönczy Gábort és értesítettem a fejleményekről. Kaptam a Pitypang óvodától egy meghívást zsűrizésre, erre május 17-én 16.30-kor kerül majd sor. Dávid Lajos elküldte a nagybányai kortárs tárlat képanyagát, azt kértem tőle, hogy írja meg a megnyitás pontos időpontját. . Megírta: 18 óra. Kinyomtattam a véndiáknapi tárlat anyagát, vagy 70 portrét, ezekkel még lesz munkám a továbbiakban. Megnyiratkoztam, vásároltam oldószert Klárikának, megtudtam, hogy az újközponti Galéria azért nem nyit ki, mert Ani nem akar visszamenni. Ez érthető, hiszen gyakorlatilag évek óta ingyen dolgozott. Dr. Buda Andrást a Debreceni Egyetemről kalauzoltam Szatmáron, a Művészeti Múzeumba is betértünk, ahol a vezetővel tárgyaltam, szeretné ha részt vennék a Micul Print tárlatnyitón, nincs kedvem beszédet mondani. A püspökség pályázati felelőse azt mondta – nem kérdeztem – hogy az album rövidesen megjelenik. Készítem, keretezem a véndiáknapi tárlatom anyagát. Papp Jennifer, a művelődési háztól keresett, szeretne beszélgetni velem Szatmár múltjáról, kulturális örökségéről, egyelőre próbálunk időpontot egyeztetni, eléggé elfoglalt vagyok. Elkészítettem a beszédem a nagybányai tárlatnyitóra. Arra, hogy miért utazom Nagykárolyba, Nagybányára tárlatokat megnyitni, egyszerű a magyarázat: ezek a kiállítások nemzetiségi kultúránkról, művészetünkről, a megmaradásunkról szólnak, ilyen feladatot nem szabad visszautasítani. A Szatmári arcképek tárlat anyagán dolgozom, a szórólapot, plakátot készítettem.. Klárával az utolsó rajzórákat tartjuk, közben ezer más dologról, pénzől, életcélról, szatmári értékekről, képzőművészetről is beszélgetünk. Megtartottam Klárával a felvételi előtti utolsó órát, összesen 110 ilyen óránk volt, két nap múlva vizsgázik. Felhívott Moldován Ignác, Nagy Oszkár képet vásárol, megkérdezte ezzel kapcsolatban a véleményemet. Elküldtem a Sugárút nyári számának az általam összeállított anyagát a főszerkesztőnek valamint a grafikai szerkesztőnek. Ezt a számot Mira Marincaș illusztrálja. Elküldtem a Friss Újság főszerkesztőjének a kortárs nagybányai magyar művészek tárlatáról írt cikkemet három repróval. Talán érdekeli őket is… Kaptam egy meghívót a BBTE Kihelyezett Tagozatának ballagási ünnepségére. Egy magyarországi csoport kért fel városnézésre július 17-én, azt válaszoltam, hogy július elején erre még visszatérünk. Megadtam a telefonszámomat. A szatmári alig kétéves Pitypang óvodában egykori tanítványaimmal zsűriztük a megyei rajzverseny anyagát. Jó volt találkozni, beszélgetni velük, büszke vagyok rájuk, kiváló, megbecsült szakemberek lettek, van köztük igazgató, tanfelügyelő, főtanfelügyelő helyettes. Közülük ketten az unokáim óvónániei voltak. Rövidesen kezdődik Klára vizsgája, A Szatmári Friss Újságban megjelent a nagybányai tárlat megnyitó beszéde, sajnos vagy két pontatlanság is becsúszott. Van ilyen. Gnandt Stefan hívott telefonon, pénteken, 17 órakor lesz a Filharmóniában a könyvbemutatója, szeretné, ha mondanék pár szót magyarul és románul ebből az alkalomból. Nekem úgy tűnik az elbeszélések alapján, hogy az első megmérettetés jól sikerült Klárikának. Eredményt május 20-án, illetve legkésőbb hétfőn, 23-án tudunk. Megnyitottam Nagybányán a Teleki Magyar Házban a kortárs nagybányai magyar képzőművészek tárlatát, sok kedves ismerőssel találkoztam, Klára is velem volt. Most is rendhagyó megoldást, képtől-képig tárlatvezetést tartottam. Kaptam egy szép albumot Várvédő Zsolttól, Pintér Zsolttól, ami a szabadiskola 125 éves évfordulójára készült, a jegyzetek között és a bibliográfiában több helyen szerepel a nevem. Hangulatos, tartalmas esemény volt. Bemutattuk Stefan Gnandt albumát a Filharmóniában, ebben a szöveg túlnyomó részét én írtam, ezek három nyelven szerepelnek az albumban. Részt vettem egy ünnepségen és könyvbemutatón a Mihail Eminescu Nemzeti Kollégiumban, a megjelent könyvben egy oldalnyi szöveg van rólam, mivel az intézmény kiemelt személyiségei közé soroltak be. Két évig jártam ide a magyar tagozaton, amikor a román és magyar iskolákat Szatmáron összekeverték. Nagyon vegyes érzelmekkel távoztam innen, mivel a szórólap 388 éves múltról beszél, a beszédek között is volt pár furcsa, illetve téves információkon alapuló kijelentés. Az ünnepség keretében bemutatták a robotika műhelyt, a frissan létesített iskolai múzeumot és az iskola ortodox kápolnáját, ezek az alagsorban vannak. Készítettem pár tucat fotót, amelyeket folyamatosan megosztok az oldalamon. Az Új Hétben megjelent egy újabb írásom: Gellért Sándor és a képzőművészet. Küldtem Hugó címére még három írást: Vatikáni Múzeum, British Múzeum, Kortárs nagybányai magyar művészek kiállítása. Klára az összes próbálkozó közül a legmagasabb átlaggal jutott be a Művészeti Líceumba, jelentősen megelőzve azokat is, akik az általános iskolát ott végezték. Rajzból 97,5 pontot szerzett, kompozícióból, festésből 95 pontot ennek az átlaga 96, 25 vagyis 9, 625-el jutott be. Utána egy román tagozatos következik: 9. 125, a magyar tagozat legjobbja utána 8, 75-öt kapott mindketten a Művészeti Líceum növendékei. Ezzel megerősített abban, amit eddig is tudtam: rendkívül tehetséges, ügyes, kitartó kisleány. Ma meglátogatott Papp Jennifer, volt tanítványom, jelenleg a G. Zamfirescu Kultúrház alkalmazottja. Helyi műemlékek ismertetése, népszerűsítése a feladata, 23 éves frissen végzett Kolozsváron turisztikát. Több kötetnyi anyagot, több száz reprodukciót adtam át neki használatra azzal a kéréssel, hogy bármelyiket használja, említse meg a forrást. Tőle tudom, hogy a városnézés, 29-én vasárnap 11 órakor lesz, a Hám János szobornál találkozunk. Eddig már nagyon sok fiatalt segítettem az általam gyűjtött anyagokkal és ez a szándékom a továbbiakban is: csak annak van értéke, amit megosztunk. Megvásároltam A magyar anekdotakincs hat kötetét, arra gondoltam, hogy talán Csillát és az unokáimat is érdekelheti. Engem feltétlenül érdekel, már megkezdtem olvasni. Klárával a vizsga után most először folytattuk a közös munkát. A cipész szerint megragaszthatatlan bakancsát megragasztottam. Hordja, nem vélt le a talpa, még. Szép búcsúztató verset írt, kérésre gépbe írtam, hogy még javíthassa. Megjelentek az első hirdetések a városnapi városnéző sétával kapcsolatban. Szórólapokat másoltattam a véndiáktalálkozóra a Szatmári arcképek sorozathoz. Részt vettem a szatmári Kölcsey Ferenc Főgimnázium ballagási ünnepségén, átadtam egy 100 eurós díjat egy képzőművészetben jeleskedő végzős tanulónak. Ma meglátogattak az egykori kollégák a BBTE Kihelyezett Tagozatáról, boldog születésnapot kívántak. Jó volt őket látni, beszélgetni régebbi és újabb dolgokról. Szép ajándékokat hoztak, két órát maradtak. A kollégáknak a BBTE-ről adtam két-két katalógust, kitűzőt: Szatmári arcképek, Kéregvilág. A városnéző sétáról több híradás jelent meg rádióban, újságban, a saját Facebook oldalamon. Erre az alkalomra szatmári érdekességek, épületek fotóit, kitűzőket, a Szatmári arcképek tárlat szórólapjait készítettem ajándékul a résztvevőknek. Klárától születésnapomra egy szép festményt kaptam, amelyet teljesen önállóan készített, meghívtam a városnéző sétára is. A képet bekereteztem, a folyosón, a bejárat mellett kapott helyet. Ezernél is többen köszöntöttek fel, többen telefonáltak. Értesítettek, hogy a második sétára kedden, május 31.-én 16 órakor kerül sor, erre készülök most. Klára ma a kisebbik erkélyen festett, egész jól berendezkedett ott is. Úgy döntöttem, hogy a második szatmári séta résztvevői számára okleveleket készíttetek. Tóth Géza hívott, szeretné átpasszolni a tárlatok gondját, de még azt sem tudja, hogy a jelentkezők mit szeretnének kiállítani. Azt mondtam, hogy erre van emberük: Barát Csaba. Ami engem illet, én kész anyaggal megyek, keretezett képekkel, szórólapokkal, plakáttal és ha kapok egy termet, segítség nélkül megrendezem,, megnyitom a tárlatomat, a megnyitón is mondhatok néhány szót a szövetség 30 évéről, de ennél többet nem vállalok. Abban egyeztünk, hogy csütörtökön 10 óra körül hív és délután találkozunk.
