Természetesen nemcsak a református gimnázium őrzött Szatmáron művészi értékű alkotásokat. A Szatmári Királyi Katolikus Gimnázium (ma Mihai Eminescu Kollégium) 1940–41–es évkönyve részletesen tudósít arról, hogy milyen alkotások díszítették az 1912–ben átadott épületet, és ezek milyen sorsra jutottak 1919 után. A legtöbb érték a díszteremben volt. Ennek négy gyönyörű vitróját, amelyek Szent Istvánt, Szent Imrét, Szent Lászlót és Szent Erzsébetet ábrázolták, eltávolították, és jellegtelen üvegablakokra cserélték ki. A falakon három hatalmas történelmi kompozíció volt, amelyeket Révész József festőművész készített. Ezeket az iskola akkori rajztanára (Contiu) átfestette. Így lett Apponyi grófból Mihai Viteazul, Boromisza Tiborból Rudolf császár stb. Még az iskolát meglátogató dr. Anghelescu miniszter is megdöbbent ezen a kulturális barbárságon, és alaposan lehordta a kéretlen beavatkozót.
Az iskola külsejét díszítő két nagy domborművet (Pázmány Péter, Szent Imre) széttörték, a bejárat hatalmas Madonna–szobrát dr. Ardelean Octavian prefektus és Scurtu Vasile tanár mentette meg a pusztulástól. Ez a szobor ma is megvan, és a főbejáratot ékesíti. Mivel a fenti, jórészt elpusztult alkotások szerzői nem szatmáriak, a továbbiakban nem foglalkozunk velük.