A szatmári székesegyház – 2

Az ősi vártemplom (Nagyboldogasszony-templom) romba dőlése után a Debreczeni-telken kezdték építeni a város új plébániatemplomát. Ez a viszonylag kicsi, egytornyú épület 1798-ban készült el. Átépítése, bővítése 1804-ben, a püspökség megalakulása után vált szükségszerűvé. A plébániatemplom átalakításának első terveit Bittheuser (Bitthauser) József, a Károlyi grófok uradalmi építőmestere készítette, ő a mainál egy sokkal egyszerűbb, szerényebb, a barokk formavilágot idéző, kéttornyú templomot tervezett. A későbbiekben Hild József pesti műépítész kapta a megbízatást, ahogyan arról a Budapesten 1966-ban kiadott Művészeti Lexikon második kötete is tanúskodik.

A teljes átalakítás Hám János püspöksége idején (1827–1857) fejeződött be, Hild főkupolával, két mellékhajóval, portáléval és két monumentális toronnyal látta el a templomot. Az átalakításnak köszönhetően — amelyhez az akkoriban épülő egri székesegyház szolgálhatott mintául — a főtemplom klasszicista stílusú lett.

A homlokzat főbb jellemzői: az antik elemek szabad alkalmazása, a nyugodt monumentalitás és az ünnepélyesség. Jellegzetesen klasszicista építészeti elem többek között a hat korinthoszi oszlopfő, valamint a timpanon, amelynek domborműve Máriát mint a mennyek királynőjét ábrázolja. A homlokzati részt az öv- és ereszpárkányok mellett füzérdíszek is ékesítik. A tervezési feladat nehézsége abban állt, hogy nem új templomot kellett építeni, hanem egy már meglévőt átalakítani. Ebből a kényszerhelyzetből származtatható a szentély viszonylag szűk tere, ezért van az, hogy oldalnézetből, a színház utcája felől aránytalannak tűnik az épület. Ez nem a tervező hibája, hiszen a homlokzatot — ahol az alkotó önállóan dönthetett — arányosság, kiegyensúlyozottság, harmónia jellemzi.

Szépek a székesegyház szobrai, díszítményei, a kor legkiválóbb alkotói munkáját dicsérik. Szatmár első köztéri szobrát 1864-ben avatták, tehát a székesegyház homlokzatának öt jó minőségű szobra premier a 19. század első felében. A Megváltó eredeti szobrát a vihar döntötte le 1852-ben, helyére 1923 körül került a ma is látható alkotás, amelyet a Szatmáron tevékenykedő Sarkadi Sándor szobrász, tanár, szerkesztő készített. A három szobor (Jézus, Szent Péter és Szent Pál) jelenleg vasrudakkal van a tetőszerkezethez rögzítve. Az eredeti Krisztus-szobor a székesegyház hátánál, az ún. Pelikán-kertben tekinthető meg.

A toronyfülkékben látható Szent István és Szent László szobra. Mindkettő kiváló, élvonalbeli művész munkája, a szerző, Turáni Kovács Imre budapesti művész a negyvenes évek elején készítette ezeket a 20. században. Ekkor nyílt arra lehetőség, hogy helyettesítsék az első világháború után szétvert eredeti szobrokat.

A székesegyház belső tere külsejével ellentétben inkább barokk hangulatú. A templombelsőt 1904-ben Meszlényi Gyula megyéspüspök újíttatta fel az egyházmegye századik évfordulójára. Az 1944-es háborús rongálásokat 1961-re sikerült helyrehozni. A kilencvenes években újabb tisztításokat, renoválásokat végeztek a belső térben. 2006-ban átcsoportosították, átalakították a szentély bútorzatát, és ezzel lényegesen növelték a viszonylag szűk teret.

A carrarai márványból készült díszes főoltárt 1905-ben alkotta Tomán Félix Ljubljanában. Ezen a klasszicista motívumok mellett barokk, sőt, keleties hatások is észlelhetőek, ezért inkább vegyes formanyelvű alkotásnak, eklektikusnak mondható. Míg a korinthoszi oszlopfők, szalagdíszek, a két térdeplő angyal klasszikus motívum, addig a kupolácskát az oltár főtestével összekötő elemek, valamint a díszvázákra emlékeztető motívumok barokk jellegűek.

A főoltárkép Pesky József alkotása, 1836-ban Pesten készült, és Jézus mennybemenetelét ábrázolja. Pesky egy ismert festődinasztia tagja, ő készítette a szentélyt szegélyező két mellékoltár, valamint az oldalhajók oltárképeit is. Az 1904-es átalakításokat illetően az összkép pozitív, de ahogy a mellékoltárok ekkor lecserélt festményei is bizonyítják, születtek megkérdőjelezhető döntések ebben az időszakban. Pesky eredeti alkotásai így sem merültek feledésbe, 2006-tól a püspöki palota konferenciatermét díszítik, az oldalhajók oltárképeit (Golgota, Pieta) kicsit később felújították.

Figyelemre méltó alkotás Reidler János 1836-ban készített kupolafestménye, amely a 12 éves Jézust ábrázolja a jeruzsálemi templomban. Ha a jobb oldali mellékhajó felől szemléljük a festményt, felfedezhetjük Szatmár két nagy püspökének, Hám Jánosnak és Meszlényi Gyulának az arcképeit. Ezek az 1904-es általános felújítások idején kerültek ide, Scheuchl Thomas egészítette ki felkérésre a kompozíciót az arcképekkel.

A belső tér az idők során új művekkel gazdagodott, ilyen többek között a szentély mennyezetén látható, vitatható minőségű Szentháromság-kép, valamint Scheuchl Thomas jubileumi freskója, amely Máriát mint a magyarok nagyasszonyát ábrázolja. Scheuchl a 19. század hatvanas éveiben alakult beuroni festőiskola tanulója volt. Műveit könnyed, kifejező ábrázolásmód, élénk színezés jellemzi. Kompozíciója középpontjában Mária ül, jobb karján a kis Jézussal. Bal kezében jogart tart, fején korona. Alakját fellegek és allegorikus tárgyakat tartó angyalok keretezik. Ez a műalkotás a kompozíciós tudás mellett a vonal- és színperspektíva kiváló ismeretéről is tanúskodik.

Tóth Gyula négy falfestménye a korai reneszánsz formavilágát idézi. Jó szakmai tudással, formaérzékkel kialakított munkák ezek, a 20. század közepe táján készültek, és arról is árulkodnak, hogy alkotójuk minden igyekezete ellenére még nem igazán jártas az egyházi festészet területén, az áhítat, a meggyőző erő hiányzik munkáiból

A Lourdes-i Szűzanya-kápolnát dr. Schlauch Lőrinc püspök létesítette a jobb oldali torony alatti fülkében. Ő 1873-tól 1887-ig vezette az egyházmegyét. A központi részt a márványkeretbe, fülkébe helyezett Lourdes-i Mária-szobor foglalja el. A kápolna a székesegyház kiemelkedő értéke, kifinomult színvilágú, változatos, igényes díszítményeit néhány éve újították fel. Ezen a részen, középtájt, az egykori raktárhelyiségben alakítottak ki egy kis emlékhelyet, amely Boldog Scheffler János egykori szatmári püspök tiszteletére készült. A bal oldali toronyfülkében van a Szent Antal-kápolna, itt tekinthető meg néhány éve Hám János püspök koporsója is, amely eredetileg a székesegyház kriptájában volt.

A templom bútorzata elegáns és egységes, különösen szépek a szentély cseresznyefából készült, díszes kanonoki padjai, amelyek jellegét a változatos formavilágú díszítmények, az aranyozott oszlopfők, ívelt könyöktartók határozzák meg. Az urnákkal, füzérdíszekkel díszített gyóntatófülkék, az arányos, egységes, egyszerűségében is szép oltár a sekrestyében a templom figyelemre méltó értékei.

A szatmári székesegyház egy hányatott sorsú, a történelem viharait nehezen átvészelő, kicsi egyházmegye főtemploma, amelyet a római katolikus hívek, egyházi vezetők az eltelt két évszázad során ragaszkodással, hittel, áldozatkészséggel őriztek, gazdagítottak és gazdagítanak napjainkban is.

Muhi Sándor

Nyugdíjas tanár, grafikusművész, művészeti közíró.

Úgy gondolom, hogy az ezredfordulótól alapvetően megváltozott a kommunikáció módja és ennek köszönhetően minden esélyünk megvan arra, hogy a kultúra, művészet a szó szoros értelmében köztulajdonná váljék.

Nem hiszek abban, hogy van külön az elitnek és külön a tömegeknek szánt kultúra, művészet.

1945-ben Szatmárnémetiben születtem, apám ügyvéd, anyám tisztviselő volt. Nálunk az olvasás, a kultúra, a művészetek szeretete olyan természetes igény, mint másoknál a folyamatosan felmutatható anyagi gyarapodás. Hárman vagyunk testvérek, szülővárosomban érettségiztem, közvetlenül utána Kolozsváron rajztanári oklevelet szereztem, kicsit később művészeti muzeológiát végeztem a bukaresti N. Grigorescu Képzőművészeti Intézetben.