Az avasfelsőfalusi csoport

A megye képzőművészeti életének egyik legdinamikusabb, legaktívabb csoportja Avasfelsőfaluban (Negreşti–Oaş) van. 1995–ben mutatkoztak be Szatmárnémetiben egy közel 70 munkát felvonultató kiállítással, amelyen hat művész: Dorel Petrehuş, Ion D. Ion, Ioan Gozman, Corneliu Pop, Vasile Pop–Negreşteanu és Iosif  Şaitoş munkáival ismerkedhetett meg a közönség

            Dorel Petrehuş eddig több nemzetközi, országos, számos csoportos és tucatnyi egyéni kiállításon mutatta be festményeit. Kísérletező, állandóan új utakat kereső művész, aki festményeiben a gondolatiságot kifejezőerővel, spontaneitással, bravúros technikai tudással párosítja.

            Ion D. Ion is festő. Szatmárnémetiben két egyéni kiállítást is rendezett 1989–ben és 1991–ben. Kompozíciói egyszerűségükkel, harmonikus színezésükkel hatnak. Életművének jelentős részét képezi a templomfestészet, ő festette ki a következő helységek templomait: Ulm, Plisc, Cliceni, Crevedia Mare, Ianca, Tur, Almásszentmihály, Csengerbagos, Homoród, Vámfalu, Mali Zam és Barice.

Ioan Gozman Kolozsváron és Bukarestben végezte képzőművészeti tanulmányait, rajztanár, festőművész. 1977 óta a megyei tárlatok, később az avasfelsőfalusi tárlatok rendszeres résztvevője. Legújabb festményeire dinamizmus és  dekorativitás jellemző.

    Corneliu Pop Nagybányán végezte a képzőművészeti középiskolát, és elsősorban karikaturistaként aratta jelentősebb sikereit. Számos nemzetközi kiállításon szerepelt, több csoportos tárlaton vett részt. Festményein a konstruktivizmussal rokon kompozíciós struktúrák fedezhetőek fel.

        Vasile Pop-Negreşteanu festőművész a csoport egyik legkarakteresebb, legerőteljesebb művészegyénisége. Nemzetközi, országos és csoportos kiállítások tucatjain szerepelt, több egyéni kiállítást rendezett, monumentális festmények szerzője, illetve restaurálója. Nagyméretű vásznai talán a csoport összes tagjai közül leginkább árulkodnak népművészeti hatásokról, azonban ezek a hatások nála sem közvetlenek, hanem áttételesen, képi utalásokként jelentkeznek.

            Iosif  Şaitoş képzőművészeti tanulmányait Temesváron, majd Bukarestben végezte. Először Nagybányán, majd a megyésítés után Szatmáron állította ki a munkáit. Több köztéri szobor, mozaikkép szerzője. Táblaképeit általában vegyes technikával készíti, és azokat végsőkig leegyszerűsített formavilág jellemzi.

            A csoport tevékenysége szemléletesen bizonyítja, hogy az értékes műalkotás létrejöttének nem elengedhetetlen feltétele az, hogy alkotója kulturális vagy közigazgatási központban éljen, és egyben bizonyítja azt is, hogy tehetséggel, kitartással és hivatástudattal az olyan helységek is művészeti centrummá válhatnak, amelyeknek addig alig voltak ilyen jellegű hagyományaik, és amelyek mindmáig az érintetlenül megőrzött néphagyományok központjaiként éltek a köztudatban.

Muhi Sándor

Nyugdíjas tanár, grafikusművész, művészeti közíró.

Úgy gondolom, hogy az ezredfordulótól alapvetően megváltozott a kommunikáció módja és ennek köszönhetően minden esélyünk megvan arra, hogy a kultúra, művészet a szó szoros értelmében köztulajdonná váljék.

Nem hiszek abban, hogy van külön az elitnek és külön a tömegeknek szánt kultúra, művészet.

1945-ben Szatmárnémetiben születtem, apám ügyvéd, anyám tisztviselő volt. Nálunk az olvasás, a kultúra, a művészetek szeretete olyan természetes igény, mint másoknál a folyamatosan felmutatható anyagi gyarapodás. Hárman vagyunk testvérek, szülővárosomban érettségiztem, közvetlenül utána Kolozsváron rajztanári oklevelet szereztem, kicsit később művészeti muzeológiát végeztem a bukaresti N. Grigorescu Képzőművészeti Intézetben.