H. Rousszeau: Futballisták
A vámos Rousseau rendhagyó alkotásaiban a múlt századforduló éveiben gyönyörű, izgalmas és szokatlan kalandokba próbálja bevonni nézőit. A labdarúgás elterjedésének hőskorában készült el nagyméretű kompozíciója, a Futballisták, abban az időszakban, amikor a festő sorozatban aratja Párizsban sikereit dzsungelképeivel a független művészek tárlatain. A naiv művészettel rokonítható látásmódjával olyan alkotótársak elismerését, barátságát nyerte el, mint Pablo […]
A petróleumlámpától a csillagokig
Függetlenül attól szeretem a Vincent van Gogh képeiből áradó ragyogást, hogy a 19. századvég holland festőzsenije milyen ürüggyel, milyen tárgy, környezet kapcsán jelenítette azt meg. Sokan leírták, hogy Krumpli evők című munkájában a sötét színekkel a szegénységet, a nyomort, a kilátástalanságot mutatta be. Szerintem ezen az alkotáson a lámpa központi fénye elsősorban a fásultságon, kimerültségen […]
Fényt
Csodavárásból áll az életünk és a csoda egyik legkézenfekvőbb, szinte magától értetődő, megjelenítésre kínálkozó jelképe a fény, amely egyben a képzőművészet egyik legfontosabb, szimbolikus tartalmakkal telített, komplex üzeneteket hordozó alapeleme. Felsorolhatatlan, hogy kultúrtörténetünk évezredei alatt, milyen sok alkotás született a mécses világa mellett, vagy hány festményen vált esendő pislákolása reményt, bizakodást gerjesztő üzenetté. Már mécses […]
A sepsiszentgyörgyi „Cipő” tárlat ürügyén
Kis fantáziával elképzelhető mekkora bátorság, újító erő volt szükséges ahhoz a 19. század nyolcvanas éveiben, hogy van Gogh az elnyűtt, agyontaposott bakancsot festői témává avassa. A kor szelleme, az egyszerű polgári tárgyak, témák kiemelésének a divatja is elősegíthette mindezt az impresszionizmus, posztimpresszionizmus korában, de a művész sokkal többet tett a rendhagyó témaválasztás mesteri szintű megjelenítésnél. […]
A nemjóját!
Nincs mentség, az ezredfordulóval térségünkben is beköszöntött a „szép, új világ”, gyökeresen megváltozott a kommunikáció módja, jellege. Elárasztották a mindennapjainkat a zörgő gépek, a „Zsoltik”, e-mailok, a nyakunkba zúduló színes képözön terhe alatt fuldoklunk, és immár felüdülésnek számít egy-egy kézzel írott, postaládába dobott hagyományos képeslap vagy levél. Töredelmesen be kell vallanom, magam is minden erőmmel […]
Többek között a szemüveg
Sétára készülődünk az unokámmal, a táskámba kerül a maroktelefon, a kulcsaim, pénztárca, fényképezőgép, golyóstoll, papírvágó kés, rágógumi, reklámszatyor, szemüveg. A négyéves Klárika élénk érdeklődéssel figyeli minden mozdulatomat és hazajövet rögtön rávesz arra, hogy a táska tartalmával közeli ismeretségbe kerüljön. Ennyire fontosak lennének számára hétköznapjaink banális eszközei? A gyermeket, a világ valamennyi gyermekét valójában sohasem maguk […]
Idő
Vajon miért van az, hogy az embereknek általában az idő ábrázolása kapcsán leginkább a Salvador Dali festményén látható, a végtelen térben száradó ruhaként kiaggatott, képlékeny zsebórák ötlenek fel? Talán azért, mert a spanyol zseni hangsúlyozottan menedzser szellemű alkotó, aki hatásos tálalással a bennünk rekedt szorongásokat is úgy tudja felkínálni, mint különleges ajándékot. Ő az órává […]
A legszomorúbb emberbábu festője, Watteau
Francisco Goya (1746-1828) alkotásán vidám leányok csoportja dobálja kifeszített lepedőn a gavallérnak öltöztetett szalmabábut, közben szinte ott lebeg a levegőben a makacsul visszatérő, örök kérdés, vajon legközelebb melyik önfeledt, további játékra, örömökre sóvárgó hajadonnak kötik be a fejét? A kép vidám, derűsen mozgalmas hangulata, már-már légies tere a nézőt is bevonja a csupa jót ígérő […]
Égig érő létráink
Mint tudjuk, aki korán kel, aranyat lel, a világon minden viszonylagos, és a gyermekversek nem kizárólag a gyermekekhez szólnak. A szatmári származású Kovács András Ferenc költeménye pontosan a fentiekhez hasonló, untig koptatott közhelyektől tartja távol, kíméli meg az olvasóit. Ebből megtudhatjuk többek között azt is, hogy a tojást tojó tyúknak „tojtig kijár a tyúklétra”. Személyesen a […]