Módszer-Tár

Muhi Sándor A képzőművészeti nevelés és a kézművesség módszertana tanításának aktuális kérdései a felsőoktatásban Sokan a szememre vetették azt, hogy módszertani írásaimban, tanulmányaimban nem használok elég könyvészeti utalást, nem hivatkozom lépten-nyomon a szakirodalomra. A magyarázat egyszerű, nem létezik romániai magyar szakirodalom ezen a területen. Esetleges és hiányos a magyarországi szakirodalom is, amelynek vannak ugyan figyelemre méltó eredményei, de ezek javarésze alig alkalmazható a mi, más előzmények, tapasztalatok, elvárások alapján kialakult tanügyi rendszerünk keretei között. Marad tehát, mint lehetőség, a tapasztalati adathalmazok, képanyagok összegzése, megosztása a szerző számára, aki abból a meggondolásból készíti, publikálja évek óta az írásait, szerkeszti elektronikusan rögzített összeállításait, honlapját, hogy ezek segítségével megossza tapasztalatait, és felhívja az érdeklődők figyelmét a vizuális nevelés jelentőségére az egyre erőteljesebben és visszafordíthatatlanul vizualizálódó világban. Fontosabb, sürgetőbb ennek a területnek a megismerése, mint azt sokan hinnék, hiszen elsősorban ezen múlik, hogy mit kezd a jövő generáció azzal a hatalmas képi információáradattal, amely a médiák, elektronikus kütyüknek köszönhetően naponta a nyakunkba zúdul.

Alkalmi tárlat szemléltetőkből az előadóterem tábláján

72

Muhi Sándor

A képzőművészeti nevelés módszertana

Többen gondolják, hogy szakmai elfogultságomban a szükségesnél nagyobb jelentőséget tulajdonítok az általam tanított tantárgyak szerepének. A valóság az, hogy nem én, hanem a harmadik évezredi tanügy elvárásai igénylik ezt, hiszen a játékos, aktivizáló, kreativitást feltételező módszerek nélkül alig sikerül padban tartani a tanítványainkat a legtöbb tevékenységen. Ezek szükségszerűsége minden szinten nyilvánvaló, hasonló módszerekkel dolgozom a hallgatókkal is, és arra próbálom szoktatni őket, hogy tevékenységtől, tantárgytól függetlenül minél több ilyen módszert alkalmazzanak majd az óvodákban, valamint az elemi iskolai osztályokban is. Kik taníthatják a rajztanítás, kézművesség módszertanát a pedagógiai főiskolákon? Ideális esetben doktori fokozattal rendelkező, komoly módszertani és tudományos tevékenységgel, szakmai tapasztalattal rendelkező szakemberekre lenne szükség, de sajnos azért, hogy heti egy-két alkalommal gyengén fizetett óraadóként dolgozhasson valaki, alig fog több évi erőfeszítéssel doktori fokozatot szerezni. Ráadásul az utóbbi időben csökkentett óraszámmal dolgozunk, és valakik – az érintettek megkérdezése nélkül – váratlanul összevonták a két tantárgyat úgy, mintha nem tudnák, hogy a több érintkezési felület, a hasonló anyagok és technikák használata ellenére két különböző területről van szó.

Szemináriumi bemutató

73

Módszer-Tár

Az viszont megítélésem szerint megkerülhetetlen követelmény, hogy olyan jól felkészült, nagy szakmai tapasztalattal, legalább egyes fokozattal rendelkező rajztanár dolgozzon ezekben az intézményekben, akinek számottevő szakmai jellegű publikációi és képzőművészeti tevékenysége is van, vagyis otthonosan mozog a szakmában és az oktatásban egyaránt. A helyzet az – és erről az illetékesek mélységesen hallgatnak –, hogy Kolozsvár és Szatmárnémeti kivételével ezeket a tantárgyakat nálunk nem szakemberek tanítják, képzőművészeti nevelésből és kézművességből egyedül Szatmáron készülnek fokozati, illetve államvizsga dolgozatok, hogy a továbbképzőkről, magyar nyelven írott, hazai szakirodalomról, a tantervek, tankönyvek fordítása körüli nehézségekről, a gyakorló pedagógusok rendelkezésére bocsátott korszerű forrásanyagokról, képekről, témaajánlatokról ne is beszéljünk. Milyenek a lehetőségek arra, hogy felkészítsük a képzőművészeti nevelés és a kézművesség tanítására a jövő pedagógusait? Pontosabban fogalmazva: mit lehet megtanítani egy félévben, csökkentett óraszámmal olyan hallgatóknak, akik közül sokan még életükben nem láttak képesített rajztanárt? Ez fogas kérdés, hiszen az alapfogalmak ismerete nélkül alig kezdhetjük el a módszertani ismeretek megbeszélését. Ami engem illet, akkor kezdtem ezzel komolyabban foglalkozni, amikor rajztanárként azt a feladatot kaptam 1990-ben, hogy az újraalakult szatmári pedagógiai líceumban a rajztanítás, később a kézművesség módszertanát tanítsam.

Csoportos feladat

74

Muhi Sándor

A képzőművészeti nevelés módszertana

Akkoriban úgy gondoltam, hogy mindenekelőtt az anyagokat, technikákat, alapelemeket, művészettörténeti alapismereteket szükséges elsajátítani ahhoz, hogy a későbbiekben rátérhessünk a tanítási módokra, eljárásokra is. Az ötéves felkészülési idő alatt minderre még volt idő, lehetőség, de a főiskolákon, főleg a távoktatásban már egészen más a helyzet. Fél év és néhány kurzus, szeminárium keretében alig lehet ezt a hatalmas témakört kielégítően, vagy legalább végsőkig leredukált igényekkel, felületesen körbejárni. Nincs idő előkészületekre, hiszen alig kezdődött meg a félév, a hallgatók már órákat tartanak úgy, hogy még a fontosabb alapfogalmakat sem ismerik. Ez a legtöbb helyen káoszt, zűrzavart, elbizonytalanodást eredményezett és eredményez. Ha sűrűsödik a megoldandó feladatok halmaza, akkor könnyen kialakulhat a „csak essünk túl rajta” állapot, amely a leendő pedagógusok többségét a későbbiekben egy életen át elkíséri. Úgy tanítanak majd, ahogyan tanultak, ahogyan őket tanították.

Eredmények bemutatása

Ebben a kényszerhelyzetben megítélésem szerint az oktatónak két lehetősége van. Az első az, hogy bedobja a gyeplőt, és hagyja, hogy a dolgok önmagukat alakítsák. Vagyis úgy nem tanít semmit, hogy közben munkát, lázas tevékenységet mímel, betarthatatlan tanácsokat osztogat, és utólagos kritikákkal próbálja menteni a menthetetlent. A második lehetőség a megoldandó feladatok rugalmas összevonása: az oktató úgy mutatja be a kurzusok anyagát, hogy közben módszertani fogalmakat is közvetít, a szemináriumi feladatokkal tágítja a hallgatók anyag- és technikai ismereteit, és a bemutató alkalmával nemcsak a dinamikus, játékos, kreatív szemléltetést szorgalmazza, hanem a szakszavak helyes és közérthető használatát is. 75

Módszer-Tár

A gyakorlat azt igazolja, hogy ezen a módon a szűkre szabott idejű tevékenységek hatékonysága megsokszorozható. Mi segíthet még? Többek között az, ha a kezdetektől hozzászoktatjuk a hallgatókat ahhoz, hogy a tanultakat minél szélesebb körben használják fel a különböző tevékenységeken, tantárgyak keretében. Például hajtogatunk néhány egyszerű tárgyat: poharat, házat, papírdobozt, és azt kérjük szemináriumi feladatként, hogy legközelebb ezek felhasználási módjait mutassák be a matematika, irodalom, földrajz, történelem, hitoktatás területén. Természetesen itt sem szabad magukra hagyni a hallgatókat, egy-egy ilyen elvárást minden esetben számtalan példa bemutatása előzi meg. Az ünnepvárók, folyosó- és osztálydíszítések, ajándéktárgyak készítése alkalmával a képzőművészeti és kézműves ismeretek előtérbe kerülnek. A mi feladatunk az, hogy minden adandó alkalommal – beleértve a szemléltetők készítését is – külön utaljunk ezekre a lehetőségekre. A tevékenységeink nem úgy fognak felértékelődni, hogy az illetékesek megsokszorozzák az óraszámot – bár ez is indokolt lenne, hiszen akkor legalább összegyűlne egyegy katedrányi óra az iskolákban –, hanem úgy, hogy a képzőművészeti, kézműves kreatív játékok szerepe egyre nagyobb teret hódítson az iskolai és iskolán kívüli tevékenységeken, óvodai, valamint elemi és általános iskolai szinten.

Gyakorló tanítás az első osztályban

76

Muhi Sándor

A képzőművészeti nevelés módszertana

Ha a hallgatók kapnak forrásanyagokat, megfelelő, a könyvészeti részben bőven felsorolt informálódási lehetőségeket, akkor lesz mibe kapaszkodjanak a munkahelyükön, és van némi garancia arra is, hogy nemcsak eredményesen tanítanak majd ezeken a területeken, hanem szükségét érzik majd annak is, hogy a saját tapasztalataikat megosszák előadások, egyes fokozatú tudományos dolgozatok megvédése alkalmából. Aki egyszer belekóstol, felfedezi a fenti módszereknek az embert formáló erejét, azt a későbbiekben le sem lehet beszélni arról, hogy pedagógusként ne éljen ezekkel a lehetőségekkel. Amit te sem szeretsz, annak a szeretetéről másokat sem sikerül majd meggyőznöd Megítélésem szerint a legfontosabb feladat itt az ismeretek elsajátítása mellett a tantárgy, a kreatív, kísérletező, aktivizáló tanítási mód megszerettetése. Rá kell vezetni már kezdetben a hallgatókat arra, hogy minden ember, tehát ők is tehetségesek, kreatívak, képesek szép, hasznos dolgokat létrehozni, hogy a későbbiekben ugyanerről meggyőzhessék tanítványaikat is. Ez tapasztalataim szerint csak könnyű, gyors, mutatós eredményeket biztosító feladatok kijelölésével, beindításával lehetséges, és persze tengernyi bíztatással, dicsérettel, ösztönzéssel, példamutatással.

A hallgatók is rendszeresen fotóznak a tevékenységeken

Az egyéni látásmód és egyedi megoldások csak akkor várhatók a hallgatóktól, ha folyamatosan, jó példát mutatva megelőlegezzük ezt a magatartásmódot. 77

Módszer-Tár

A gazdag, változatos, új utakat nyitó szemléltetőanyag előteremtése, elkészítése, begyűjtése sem csak az elvárásoktól függ, bő választékkal, felkínált lehetőségekkel folyamatosan segítenünk kell a hallgatókat a megfelelő rajzok, reprodukciók, szemléltetők beszerzésében. A kreatív ötletek nem a semmiből, váratlanul érkeznek, hanem az eredményes, alkalmazható, a gyakorlatban már bevált példák özöne hatására alakulnak ki, válnak természetes igénnyé. Egy tantárgy, tevékenységi terület szeretetét, a hitet annak fontosságában, létjogosultságában nem lehet mímelni, eljátszani, esélytelen, pályatévesztett az a pedagógus, aki hasonlókkal próbálkozik. Ezért bűn a leendő nevelőket olyan oktatók kezére adni, akik maguk sem hisznek tevékenységük létjogosultságában, eredményességében, nélkülözhetetlenségében. Kreativitásról, kezdeményezőképességről, dinamizmusról, alkalmazkodóképességről csak az a pedagógus beszélhet, aki maga is hasonlóan gondolkozik, cselekszik, él. Közhelynek tűnő alapigazságok ezek, mondhatnánk, ha az élet nem figyelmeztetne nap mint nap arra, hogy nagyon sokan még közhely szinten sincsenek tisztában ezekkel az elvárásokkal, alapelvekkel.

Csoportos feladat kollázs-technikával

Mit tanítsunk? Mindent, amire jut idő és lehetőség, és amire futja a tudásunkból, felkészültségünkből. A rendszer, felépítettség természetesen itt sem nélkülözhető. Tanítsuk meg az alapelemek felhasználási, alkalmazási módjait. Mutassunk példát arra, hogyan lehet könnyen, ésszerűen egy-egy tevékenységet megszervezni, 78

Muhi Sándor

A képzőművészeti nevelés módszertana

legyen gondunk arra, hogy a hallgatók helyesen használják a legfontosabb eszközöket, technikákat, szakkifejezéseket. Mutassunk minél több gyerekrajzot, elsősorban a saját tanítványaink munkáit, hiszen ezekkel hitelesíthetjük elvárásainkat. Ne csak a gyakorló iskolákban tanító kollégáktól várjuk el, hogy órákat tartsanak, hanem tartsunk olykor mi is ilyeneket. Állandó munkahelyemen régebben e miatt vállaltam órákat I–IV. osztályban is. Kézzelfogható, konkrét példákkal utaljunk arra, hogyan lehet ösztönző, aktivizáló módon szemléltetni, vonjuk be a hallgatókat csoportos tevékenységekbe, utaljunk minden adandó alkalommal a tantárgyakon átívelő felhasználási lehetőségekre, tanítsunk technikákat, ismertessünk meg minél több anyagot, módszert. Kézművességből ismerjünk meg minél több természetes, mesterséges és újrahasznosítható anyagot, valamint ezek kreatív alakítási, felhasználási, alkalmazási, kombinálási lehetőségeit, tanítsunk origamit, tangramot, szemléltessük ezek széleskörű felhasználási lehetőségeit. A fentieken kívül a szatmáriak számára vizsgaanyag a tájékozódás annak a könyvészetben is szereplő DVD-nek az anyagában, amelyeket már az első kurzuson kézhez kapnak.

Szemináriumi bemutató a tanár lakásán

Negyed százada tanítok magyar és román nyelven módszertant, 17 éve dolgozom óvó- és tanítóképzős hallgatókkal. Munkám során azt tapasztaltam, hogy a tanítás lényege, legfontosabb hozadéka nemcsak a fentiekben rejlik, hanem elsősorban a hangvétellel, a hallgatóknak nyújtott segítséggel, a tevékenységeink játékos, közvetlen, ugyanakkor dinamikus hangulatával tanítjuk, neveljük, irányítjuk indirekt módon őket. Akárcsak a tanulók javarésze, ők sem az

79

Módszer-Tár

okos gondolatokat, a jó tanácsokat, alapigazságokat jegyzik meg, hanem a pedagógus személyiségéből áradó hitet, elkötelezettséget, mobilitást, segítőkészséget, empátiát, szeretetet. Évek óta minden évfolyammal tartok egy szemináriumot a saját lakásomon, hogy ezen a módon még közvetlenebbé, élményszerűbbé váljék a kapcsolat tanár és hallgató között. Palackposta Már régen írom, publikálom, népszerűsítem módszertani elképzeléseimet, gondjaimat azzal a reménnyel, hogy talán valaki egyszer csatlakozik hozzám, segítő kezet nyújt, kiegészíti, gazdagítja, kijavítja, helyes mederbe tereli gondolataimat, elképzeléseimet. Bevallom, még az is átfutott az agyamon, hogy valamelyik tanügyért felelős intézmény mellém áll, kiadja a módszertani írásaimat vagy sokszorosíttatja, esetleg lefordíttatja románra azt a szemléltetőimet tartalmazó DVD-t, amely nagyon sok kolléga, tanár, óvó- és tanítónő munkáját segítené. Mindez azonban alig érdekel valakit. Eddig még nem találkoztam olyan emberrel, aki vállalná, hogy átnézi, véleményezi ezt a hatalmas anyagot, szerintem azok is kevesen lehetnek, akik érdemben hozzá tudnának szólni.

Vizsga képzőművészeti nevelésből

Addig, amíg egy csoda folytán valamilyen változás áll be ezen a területen, úgy érzem magam, mint a hajótörött, aki néhány társával (a hallgatókkal, egykori tanítványokkal, fokozati dolgozatokat készítő óvó- és tanítónőkkel, valamint

80

Muhi Sándor

A képzőművészeti nevelés módszertana

azokkal, akik naponta látogatják az általam szerkesztett világhálós oldalakat) egy lakatlan szigeten tengeti napjait, ahonnan évek óta, egyre reménytelenebbül küldözgeti palackba zárt üzeneteit minden irányba. A fentiek ellenére optimista vagyok, hiszen meggyőződésem, hogy a körülmények, a kor egyre sürgetőbb elvárásai előbb-utóbb rákényszerítik az illetékeseket arra, hogy így vagy úgy, akár utasítások, felső rendelkezések nélkül, vagy azok dacára lépjenek ezen a területen. Könyvészet Válogatás a témakörhöz kapcsolódó publikációimból 1. Muhi Sándor: Szemléltetők (2015) Szatmárnémetiben a kurzusok kezdetén minden hallgató kap egy több kötetnyi szöveget és több tízezer képet, reprodukciót, szemléltetőt tartalmazó DVD-t, amelyből kiválogathatják azokat a szövegeket, képeket, reprodukciókat, amelyek segítik őket a szemináriumi feladatok megoldásában, a gyakorló tanításokon, vizsgákon. Ezekből eddig több százat adtam és adok ajándékba folyamatosan idehaza és külföldön egyaránt azoknak, akik ezt igénylik: muhisandor1945@gmail.com Az anyagot évente felújítom, kiegészítem. Az összeállítás 30 szakdolgozatot tartalmaz az eddig elkészült 100–120-ból, amelyeket az utóbbi évtizedekben a kihelyezett tagozat hallgatói, illetve a Szatmár megyei óvó- és tanítónők írtak. 2. A honlapomon nagyos sok képet, segédanyagot közöltem: http://www.muhisandor.eoldal.hu/ . Ennek az oldalnak eddig közel negyedmillió látogatója volt. Itt olvashatók a módszertani tanulmányaim, a gazdagon illusztrált témajavaslataim az óvodától az egyetemig, de van egy összeállítás Művészettörténet dióhéjban címmel, valamint Szakkifejezések szótára. Itt publikálom folyamatosan a szemináriumok, gyakorló tanítások képanyagát és még sok más idevágó anyagot. 3. Módszertani írásaim olvashatók a BBTE szatmári tagozatának a honlapján is: http://www.bbtepedsm.ro/page.php?page=oktato&id=9 4. A kihelyezett tagozat facebook oldalán rendszeresen közlök fotósorozatokat a különböző tevékenységekről, ünnepekről, gyakorló tanításokról: https://www.facebook.com/BBTE-Szatm%C3%A1rn%C3%A9metiKihelyezett-Tagozat-196720740344786/timeline/?ref=hl 5. Van youtube csatornám, ahol saját készítésű képzőművészeti, művészettörténeti és helytörténeti kisfilmeket lehet megtekinteni: https://www.youtube.com/channel/UC-ar_NJ__tZzscKuaZBuJaQ 6. Működtetek, szerkesztek kulturális oldalakat, amelyeken a hallgatók, pedagógus kollégák bőven találnak építészeti, képzőművészeti, helytörténeti adatokat, képeket, kisfilmeket, amelyeknek nem csupán a képzőművészeti vagy kézműves tevékenységeken vehetik hasznát:

81

Módszer-Tár https://www.facebook.com/szatmari.kultura https://www.facebook.com/muhisandor https://www.facebook.com/R%C3%A9gi-Szatm%C3%A1r1443975139206937/timeline/?ref=hl 7. Az alábbi oldalon is szép számmal olvashatók írásaim, tanulmányaim: https://plus.google.com/+MuhiSandor/posts/CSazggm2wNk 8. Az rmpsz.ro honlapon az Elektronikus Oktatási Tárban a Magiszter folyóiratban számos megjelent tanulmányom olvasható: http://rmpsz.ro/hu/src/?keres=TWFnaXN6dGVy 9. Az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum honlapján az alábbi címen olvashatók a tanulmányaim: http://opac.opkm.hu/pages/modules/opac/opac.php Néhány megjelent módszertani jegyzetem, írásom, tanulmányom o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o

Játszani is engedd. In A Hét évkönyve, 1986. A Hattyúleány bemutatkozása a Kölcsey Ferenc Főgimnáziumban. In Szatmári Hírlap, 2007. december 7. A Scriptor díjazta a pályázókat. In Szatmári Hírlap, 2009. február 17. A gyermeknapi rajzpályázat nyertesei. In Szatmári Hírlap, 2009. május 30. Egy kis segítség. Módszertani írás. In Magiszter, 2007 / Tavasz, 60–66. p. Tanulj, hogy taníthass! In Magiszter, 2007/ Tavasz, 84–87. p. Tanulásról, átélésről, kötődésről. Egy Dsida-kötet és egy mesekönyv illusztrációi kapcsán. Módszertan. In Magiszter, 2008 / Tavasz, 71–75. p. Vannak magyar reformpedagógiai műhelyeink. I. rész. Módszertani tanulmány. In Magiszter, 2009 / Tavasz, 41–56. p. Vannak magyar reformpedagógiai műhelyeink. II. rész. Módszertani tanulmány. In Magiszter, 2009 / Nyár, 34–46. p. Vizsgázunk. Módszertani tanulmány. In Magiszter, 2009 / Ősz–tél, 93–102. p. A rajztanítás mérföldkövei. I. rész. Magiszter, 2010 / Tavasz, 83–93. p. A rajztanítás mérföldkövei. II. Rajztanítás a kommunizmus idején. In Magiszter, 2010 / Ősz, 94–104. p. Gondolatok a gyermekrajzok olvasatairól. In Magiszter, 2010 / Tél, 65–77. p. Az óvodai környezetről és díszítésről. In Magiszter, 2011 / Nyár, 5–18. p. Pénz, pénz, pénz. Módszertani tanulmány. In Magiszter, 2011 / Ősz, 61–71. p. Pedagógusok tudományos munkája. In Szövetségünk 20 éve, 2011, 52–55. p. Készítsük el a saját címerünket! In Magiszter, 2012 / Nyár, 43–53. p. Az óvodai és elemi iskolai oktatás mostohagyermeke: a kézimunka és a kézművesség. Magiszter, 2013 / Tél, 66–82. p. Van-e gazdája az óvodai és elemi iskolai képzőművészeti nevelésnek? In Magiszter, 2014, Tavasz–nyár, 46–64. p. Ne magyarázd, mutasd! In Demény Piroska, Fóris-Ferenczi Rita (szerk.): Új utak és módok az oktatásban. Kolozsvár, 2011, 279–286. p.

82

Muhi Sándor o o o o

A képzőművészeti nevelés módszertana

Vannak reformpedagógiai műhelyeink. In Útkeresés. Csíkszereda, 2010, Státus Kiadó (a BBTE szatmári tagozatának kiadványa), 133–175. p. Képzőművészeti nevelés, kézművesség az előkészítő osztályokban. In Gyakorlatközelben. Kolozsvár, 2012, Ábel Kiadó, 153–162. p. Tanügyi rendszerünk mostohagyereke: a kézművesség. In Határon innen és határon túl. Csíkszereda, 2014, BBTE kihelyezett szatmári tagozatának elektronikus kiadványa, 403–415. p. MAGYAROKTATÁS.RO (2010. ősz, 2011.) – Néhány gondolat a rajztanítás jelenéről és jövőjéről. Tanulmány. – Reform. Tanulmány. – Dobozok versenye. Tanulmány. – Rendezzünk minél több kiállítást az osztályteremben! Tanulmány.

Néhány tudományos dolgozat képzőművészeti nevelésből, kézművességből

83

Évfolyam▲  Kiadvány cím▼  Cikk cím▲  Szerzők▲

És kapcsolat: szerző: Muhi Sándor

Találatok: 24

EPA azonosító: EPA-00458-00636-0050

Szerző(k): Muhi Sándor

Cím: Mérhetetlen gazdagságunk és a vele járó felelősség

Forrás: Korunk 28. évf. 11. sz. (2017. november) 31-38. oldal

EPA azonosító: EPA-03976-00030-0020

Szerző(k): Muhi Sándor

Cím: Az óvodai környezetről és díszítésről

Forrás: Magiszter 9. évf. 2. sz. (2011. nyár) 5-18. oldal

EPA azonosító: EPA-03976-00047-0290

Szerző(k): Muhi Sándor

Cím: Alkotó pedagógusok a Román Képzőművészek Szövetsége szatmári tagjainak kiállításán

Forrás: Magiszter 4. évf. 3-4. sz. (2006. ősz-tél) 222-224. oldal

EPA azonosító: EPA-03976-00052-0160

Szerző(k): Muhi Sándor

Cím: Balogh Géza: Élő hagyományaink

Forrás: Magiszter 2. évf. 2. sz. (2004. nyár) 137-138. oldal

EPA azonosító: EPA-03976-00039-0080

Szerző(k): Muhi Sándor

Cím: Tanulásról, átélésről, kötődésről egy Dsida-kötet és egy meséskönyv illusztrációi kapcsán

Forrás: Magiszter 6. évf. 1. sz. (2008. tavasz)

EPA azonosító: EPA-03976-00008-0030

Szerző(k): Muhi Sándor

Cím: Lazíts, az istenek is játszanak!

Forrás: Magiszter 15. évf. 2. sz. (2017. nyár) 14-21. oldal

EPA azonosító: EPA-03976-00041-0120

Szerző(k): Muhi Sándor

Cím: Illusztrációk gyermekeknek

Forrás: Magiszter 6. évf. 3-4. sz. (2008. ősz-tél)

EPA azonosító: EPA-03976-00005-0080

Szerző(k): Muhi Sándor

Cím: Szemináriumok a tanár lakásán

Forrás: Magiszter 16. évf. 3. sz. (2018. ősz) 81-86. oldal

EPA azonosító: EPA-03976-00024-0070

Szerző(k): Muhi Sándor

Cím: Az óvodai és elemi iskolai oktatás mostohagyermeke: a kézimunka és a kézművesség

Forrás: Magiszter 11. évf. 4. sz. (2013. tél) 66-81. oldal

EPA azonosító: EPA-03976-00038-0090

Szerző(k): Muhi Sándor

Cím: Vizsgázunk

Forrás: Magiszter 7. évf. 3-4. sz. (2009. ősz-tél) 93-102. oldal

EPA azonosító: EPA-03976-00035-0080

Szerző(k): Muhi Sándor

Cím: Gondolatok a gyermekrajzok olvasatairól

Forrás: Magiszter 8. évf. 4. sz. (2010. tél) 65-77. oldal

EPA azonosító: EPA-03976-00035-0130

Szerző(k): Muhi Sándor

Cím: Az ismeretlen Olajos Béla (1910–1991)

Forrás: Magiszter 8. évf. 4. sz. (2010. tél) 113-117. oldal

EPA azonosító: EPA-03976-00002-0100

Szerző(k): Muhi Sándor

Cím: Bemutatkozom, bemutatkozunk

Forrás: Magiszter 17. évf. 2. sz. (2019. tél) 83-88. oldal

EPA azonosító: EPA-03976-00037-0040

Szerző(k): Muhi Sándor

Cím: Vannak magyar reformpedagógiai műhelyeink

Forrás: Magiszter 7. évf. 2. sz. (2009. nyár) 34-46. oldal

EPA azonosító: EPA-03976-00042-0090

Szerző(k): Muhi Sándor

Cím: Egy kis segítség

Forrás: Magiszter 5. évf. 1. sz. (2007. tavasz)

EPA azonosító: EPA-03976-00042-0140

Szerző(k): Muhi Sándor

Cím: Tanulj, hogy taníthass!

Forrás: Magiszter 5. évf. 1. sz. (2007. tavasz)

EPA azonosító: EPA-03976-00033-0110

Szerző(k): Muhi Sándor

Cím: London, 1851. – Prága, 1928. – Párizs, 1931.

Forrás: Magiszter 8. évf. 1. sz. (2010. tavasz) 83-93. oldal

EPA azonosító: EPA-03976-00036-0050

Szerző(k): Muhi Sándor

Cím: Vannak magyar reformpedagógiai műhelyeink

Forrás: Magiszter 7. évf. 1. sz. (2009. tavasz) 41-56. oldal

EPA azonosító: EPA-03976-00018-0050

Szerző(k): Muhi Sándor

Cím: Van-e gazdája az óvodai és elemi iskolai képzőművészeti nevelésnek?

Forrás: Magiszter 12. évf. 1-2. sz. (2014. tavasz-nyár) 46-63. oldal

EPA azonosító: EPA-03976-00031-0060

Szerző(k): Muhi Sándor

Cím: Pénz, pénz, pénz!

Forrás: Magiszter 9. évf. 3. sz. (2011. ősz) 61-69. oldal

EPA azonosító: EPA-03976-00004-0030

Szerző(k): Muhi Sándor

Cím: Fészbuk, Vízháti Szamolcs, Gamb Bella meg egyebek

Forrás: Magiszter 16. évf. 2. sz. (2018. nyár) 20-26. oldal

EPA azonosító: EPA-03976-00017-0080

Szerző(k): Muhi Sándor

Cím: A képzőművészeti nevelés és a kézművesség módszertana tanításának aktuális kérdései

Forrás: Magiszter 13. évf. 4. sz. (2015. tél) 72-83. oldal

EPA azonosító: EPA-03976-00026-0050

Szerző(k): Muhi Sándor

Cím: Tervezzük meg saját címerünket!

Forrás: Magiszter 10. évf. 2. sz. (2012. nyár) 43-53. oldal

EPA azonosító: EPA-03347-00015-0040

Szerző(k): Muhi Sándor

Cím: Az európai kultúra peremvidékén : a szatmári képzőművészeti életről dióhéjban

Forrás: Szabolcs-szatmár-beregi szemle 54. évf. 3. sz. (2019.) 34-38. oldal

Nem kérdés, hogy mivel vértezzük fel az óvó- és tanítónőket ahhoz, hogy szakértelemmel és hatékonyan tanítsák majd ezt a két tantárgyat. Ez kitűnően, központilag megfogalmazható, csak egy gond van vele, hogy általában ami onnan lejön, nincs összhangban a valósággal. A tanterv ugyanis eleve olyan érettségizett fiatalokat feltételez, akik rendszeresen részesültek megfelelő képzőművészeti és kézműves nevelésben. Erről természetesen szó sincs, hiszen olyan is akad közöttük, aki csak tévében látott képesített rajztanárt, és a leendő feladatait azokból az emlék- és tapasztalat foszlányokból próbálja sínre tenni, amelyeknek ilyen körülmények között részese lehetett.

Néhány éve még fontos volt az, hogy a hallgatók, a jövő pedagógusai rendelkeznek-e minimális képességekkel a rajz, testnevelés, zene területén, ma már ez sem érdekel senkit. Aki ilyen helyen tanít, annak alkalmazkodnia kell az adott körülményekhez, és ezek figyelembevételével készíthet csak tanmenetet, munkatervet magának. Ezt minden esetben a körülményekhez, a feladathoz méretezzük, alakítjuk.

Jelen esetben nálunk a feladat az, hogy zömmel felkészületlen, rosszabb esetben hibásan felkészített hallgatókkal kell egyetlen félév alatt megszerettetni ezeket a tevékenységeket. Meg kell őket tanítani a képzőművészeti neveléssel, kézműves tevékenységekkel kapcsolatos alapfogalmakra, alapismeretekre, technikákra, művészettörténeti fogalmakra, a tantárgyak közötti és a mindennapi életben való felhasználhatóság jelentőségére.

Súlyosbító körülmény, hogy minderre a harmadév második félévében kapunk lehetőséget, amikor a hallgatók úgy tartanak gyakorló órákat, hogy még semmit, vagy alig valamit tanultak módszertanból. Ez természetesen nem minden, mert ismerniük kell az óvodai és elemi iskolai tanterveket, a tanmenetek, lecketervek, illusztrációs, szemléltető anyagok összeállítási módját. A tanártól ezen kívül még magától értetődő természetességgel elvárják, hogy államvizsga és fokozati dolgozatokat vezessen, tudományos konferenciákon vegyen részt, legyenek publikációi és segítse mindenben a szakmai problémákkal hozzá fordulókat.

Úgy gondolom, hogy a fentiek közül a legfontosabb és a legelső feladat a tantárgyak megszerettetése. Erre sincsenek receptek, csak ajánlható módszerek, amelyeket e sorok írója az utóbbi 14-15 évben több-kevesebb sikerrel alkalmazott. Ezek pontokba szedve a következően hangzanak:

1. Sohasem kérjünk olyan dolgokat számon a tanítványainktól, amelyeket nem volt alkalmuk megismerni, elsajátítani.
2. Ajándékozzuk meg őket már a kiindulópontban forrásanyagokkal, szemléltetőkkel, reprodukciókkal. E sorok írójától már az első kurzuson kap minden hallgató egy DVD-t, amelyen több kötetnyi módszertani anyag és képek, reprodukciók tízezrei találhatóak. Hasonló anyagokat találnak a hallgatók a főiskola, illetve a tanár honlapján is.
3. Már a kezdetektől szoktassuk a hallgatókat ahhoz, hogy maguk is készítsenek rajzokat, festményeket, vágjanak, ragasszanak, hajtogassanak, pecsételjenek, mert a gyakorlati ismeretek, tapasztalatok elengedhetetlenek, megkerülhetetlenek a két tantárgy tanításánál.
4. Dicsérjünk, bátorítsunk, népszerűsítsünk minden eredményt a táblán, alkalmi tárlatokon, a főiskola vagy a saját honlapunkon, rendszeresen fotózzuk, dokumentáljuk a tevékenységeket arra hivatkozva, hogy mindennek jelentősége lesz a vizsgán is. Szoktassuk a tanítványainkat a fotózáshoz, hiszen nevelőként szükségük lesz erre.
5. Szervezzünk csoportos tevékenységeket és tegyünk meg mindent azért, hogy ezek minden alkalommal hangulatosak, felszabadultak, humorosak, mozgósítóak, kollegiális hangulatúak legyenek. Szorongva nem lehet dolgozni, tanulni, eredményeket elérni.
6. Rendezzünk odahaza is szemináriumokat, mutassuk be a hallgatóknak a könyvtárunkat, szemléltetőinket, ismertessük meg velük a munkamódszereinket, hitessük el velük, hogy a pedagógusi pálya szép, hasznos, járható, élhető hivatás.
7. Ne legyen olyan kurzus, szeminárium, amelyen ne esne szó a tanultak hasznosításáról más tantárgyaknál vagy a mindennapi életben.
8. Legyen pontos kimutatásunk arról, hogy kinek milyen volt a tevékenysége a félév folyamán, és hangsúlyozzuk, hogy az év végi megmérettetésnél ennek a minősége és mennyisége számít igazán.
9. Tudatosítsuk, hogy az a jó óra, szeminárium, tevékenység, amely során a tanultak mellett a tanár és tanuló egyaránt jól érzi magát, új ismeretekkel, élményekkel gazdagszik. Mindezt csak akkor fogadják majd el, ha mi is ilyen kurzusokat, szemináriumokat tartunk.
10. A vizsga nem a számonkérés, a szorongások időszaka, hanem a termés betakarításához hasonlóan ünnep, tegyünk meg minden azért év közben, hogy valóban azzá válhasson.

Már a kiindulópontban nem árt tisztázni néhány alapelvet, amelyek Szatmáron szállóigévé váltak:

1. Ne magyarázd, mutasd!
2. Ahány tanuló, annyi megoldás
3. Nem rajzolni tanulunk, hanem a rajz segítségével a világot fedezzük fel
4. „Akár egy halom hasított fa”, vagyis minden, mindennel összefügg

A következőkben próbálom felvázolni, szemléltetni, hogy mindez, elképzelésem, tapasztalataim szerint, hogy mutat a gyakorlatban. Itt természetesen csak egy megközelítési mód olvasható, látható, amelyet ki-ki a saját ízlése, lehetőségei szerint formálhat, módosíthat, bővíthet, alakíthat.

KÉPZŐMŰVÉSZETI NEVELÉS

Február végén kezdjük a munkát és május végén már vizsgaszesszióban vagyunk. Közben államvizsga dolgozatok készülnek, zajlanak a búcsú, a bankett előkészületei, a javítások, elmaradt vizsgák, feladatok pótlása. Nagyon szűkös az idő, lássuk, mi fér ebbe a három hónapba.

február: Bemutatkozás, alapvető elvárások, információk, a DVD, lecketervek, forrásmegjelölések ismertetése, kiosztása

Minden a segítés, a bátorítás és a tájékoztatás jegyében történik, nagyon sok kép, reprodukció, segédanyag közvetítésével. Természetesen itt sem árt korlátokat szabni, hiszen köztudott, hogy a túlságosan sok szemléltető legalább olyan káros lehet, mint a hiánya.

Már az első találkozáskor felvázoljuk a tevékenységünk szerkezetét a záróvizsgáig, és pontosan közöljük az elvárásainkat is, hiszen alapvető követelmény, hogy egy percig se tartsuk bizonytalanságban a hallgatókat, leendő munkatársainkat. Ekkor adjuk meg az együttműködésünk alaphangulatát is, amely játékos, könnyed, humoros, de egyúttal következetes, tartalmas és kiszámítható.

Már az első alkalommal rendezünk tárlatot, színes képekkel, szemléltetőkkel változtatjuk meg a terem hangulatát. A tevékenységről fotók készülnek, amelyekből egy válogatás még aznap megjelenik a tanár honlapján, és ezekből emlékeztetőül néhány kinyomtatott képpel kezdjük a legközelebbi tevékenységet. A fentiekkel követhető példát adunk arra, hogy milyennek képzeljük a rajztanítást.

Ne feledjük, a legtöbb hallgatónak talán a mi óráink jelentik az egyetlen kapaszkodót ezen a területen, és úgy tanítja majd ezt a tantárgyat, úgy bíztat, úgy minősít, úgy dolgozik, ahogyan azt tőlünk látta. A példaadásnál máig nem találtak ki jobb — és tegyük hozzá nehezebb — pedagógiai módszert. Nincs más választásunk, mindvégig hitelesnek kell lennünk!

március: Pont (01-06), vonal (07-14), folt (15-23), módszertani, művészettörténeti alapismeretek

Az iskolai tevékenységek sikerének a záloga a rendszer. Ha a tanár pontos, kiszámítható, felkészült, akkor hasonló magatartásmódot várhat a hallgatóktól is. Ők egy-két óra múltán pontosan tudják, hogy a tevékenységre tíz perccel hamarabb érkező tanár ezt az időt a szemléltetők, segédeszközök rendezésére, alkalmi tárlatok kialakítására, esetleges kérdések megválaszolására használja.

Szétnéz fényképezőgéppel a kezében természetesen a teremben is, és örömmel konstatálja, ha hozzá hasonlóan a hallgatók felkészülten, érdekes munkákkal érkeztek a tevékenységre. Már az első bemutatók után az évfolyam azt tapasztalja, hogy semmilyen erőfeszítés, megvalósítás nem megy kárba, mindennek nyoma marad.

A szemináriumi bemutatókat, feladatokat természetesen nemcsak a tanár fotózza, hanem a hallgatók is, így lassan a bemutatás módja, és az öltözék is fontossá válik. Egy idő után azt tapasztaltam, hogy néhányan előre kitalálják a bemutatás jópofa, humoros, otthon begyakorolt módját. A témához öltöznek, pl. ha a pontokról esik szó, pettyes blúzban, pettyes sállal jelennek meg, ha a hideg színekről beszélünk, hasonló színű öltözékeket viselnek. Mindez apróságnak tűnhet, de ezeknek az összessége adja meg azt a hangulatot, amelynek köszönhetően egyre többen örömmel, felfokozott várakozással érkeznek a szemináriumokra, és általában sikerélménnyel, új ismeretekkel, tapasztalatokkal gazdagodva távoznak onnan.

Kialakul egyfajta egészséges versengés is, amelyet csak azok nehezményeznek, akik rutinos, másoktól átvett megoldásokkal szeretnék mindezt átvészelni. Ők ezzel önmagukról alkotnak véleményt, magatartásmódjukkal a pedagógiai munkára való alkalmasságukat kérdőjelezik meg. A szemináriumokon tanuljuk meg azt is, hogy ugyanannak a feladatnak ezer megoldása van: „Ahány tanuló, annyi megoldás”.

A szemléltetések — „Ne magyarázd, mutasd!” — fontos kelléke a reprodukció, ezek bemutatásával párhuzamosan bővítjük tanítványaink művészettörténeti alapismereteit, állandóan utalva a honlap ilyen tartalmú könyvtárára is.

Itt eshet szó a gyermekrajzok jellegzetességeiről, fejlődési folyamatáról, ezzel külön tanulmányban foglalkozom, a bevezetőben már utaltam erre is.

április: Színelmélet (24-31), ellentétek (32-35), modulálható alapelem (36-39), kompozíciók, ritmus (40-45).

Az ismeretek közlésével, a szemináriumi feladatok bemutatásával párhuzamosan folyamatosan megbeszéljük a gyakorló tanítások eredményeit, és előkészítjük a soron következő lecketerveket, szemléltető anyagokat. Ehhez minden hallgatónak bőséges választék áll rendelkezésére a DVD-n, külön értékeljük majd azt, ha valaki saját anyagokat gyűjt, önálló szemléltetőket készít. Minden alkalommal felhívjuk a figyelmet a tevékenységek hangulatának a jelentőségére is.

május: Díszítő írás (46-51), irattartók (52-55), a szemléltetők tárolásáról, a reprodukciók szerepéről (56-59), csoportos munkák a hallgatókról (60-64), ismétlés, összefoglaló, a vizsgára való felkészítés

Nagyon sok bepótolni, megoldani, ismertetni, rögzíteni való marad általában erre a hónapra, a tanárt ebben az esetben egyetlen dolog vigasztalhatja, hogy mindent megtanítani képtelenség, de forrásanyagokat adni, példát, magatartásmódot nyújtani már lehet. Egy életen át tanulunk, ez alól a pedagógus sem kivétel, rá igazán érvényes a mondás: „Tanulj, hogy taníthass!”

Sok feladat maradt ki, de egyhez feltétlenül érdemes ragaszkodni, ezek a kollázs technikával készített csoportos munkák, amelyek vicces, de jellemző módon a hallgatókat és tanáraikat ábrázolják, mutatják be. Amellett, hogy az összetartozás jelképei, arra is buzdítják a leendő pedagógusokat, hogy később ők is készítsenek hasonló munkákat a saját tanítványaikkal.

Májusban tartunk szemináriumot odahaza és ekkor készítjük elő a vizsgát. A vizsgával kapcsolatban lényegében ugyanazokat az elvárásokat ismételjük meg, amelyeket már az első találkozáskor közöltünk a hallgatókkal. Mi Szatmárnémetiben a vizsgákat, a tanulás, az ismétlés részének tekintjük, amelyeknek a fotók tanulsága szerint hangsúlyosan gyakorlati jellege van. Ilyenkor a terem színessé, hangulatossá válik, megítélésem szerint minden ilyen alkalom a tantárgy kiemelt, örömteli ünnepe tanárnak hallgatónak egyaránt.

Mit tud egy leendő óvó- és tanítónő képzőművészeti nevelésből a harmadév végén?

1. Tisztában kell lennie a tantárgy jellegével, céljaival, lehetőségeivel, a tantárgyak közötti kapcsolatokkal, a mindennapi életben betöltött szerepével.
2. Ismerje a legfontosabb szakkifejezéseket, legyenek fogalmai a képzőművészet alapelemeiről, eszközökről, technikákról, tudja használni, alkalmazni ezeket.
3. Tudjon tanmenetet, lecketervet készíteni, és legyen képes ezekhez megfelelő mennyiségű és összetételű szemléltetőket gyűjteni
4. Szeresse és szerettesse meg tanítványaival ezt a tevékenységet, tegyen meg mindent azért, hogy minél szélesebb körben népszerűsítse az eredményeket.
5. Legyenek művészettörténeti alapismeretei, legyen tisztába a legjelentősebb helyi értékekkel, utaljon ezekre, valahányszor erre alkalom kínálkozik.
6. Alkalmaztassa tanítványaival az itt tanultakat más tantárgyaknál, a mindennapi életben.

A legtöbb pedagógusnak az okoz gondot, hogy nem igazán tud és emiatt nem is szeret rajzolni, festeni, mintázni. Az illusztrációk úgy gondolom, egyértelműen bizonyítják, hogy erre nincs is szükség. Nem csak művészek taníthatnak, hanem bárki, akinek van ehhez felkészültsége, szereti a művészetet, kreatív, vannak ötletei, mer kezdeményezni, és tudja értékelni a mások ötleteit, újításait.

KÉZMŰVES TEVÉKENYSÉGEK

Ha ügyesen irányítjuk az első kurzusoktól, szemináriumoktól ezt a tevékenységet, akkor nagyon hamar olyan közkedveltté válhat, hogy többen szívesen készítenek majd államvizsga dolgozatot is ebből a témakörből. Azok az alapelvek, amelyeket a képzőművészeti tevékenységek bemutatása során hangsúlyoztam, természetesen itt is érvényesek, akár ide is másolhattam volna őket, de nem akartam ismételni önmagamat. A történet itt sem egy-két technikai fogásról vagy jópofa tárgyak elkészítési módjáról szól, hanem az anyagok, technikák, eljárások megismeréséről, vagyis eszköz, a világ felfedezésének, megismerésének, alakításának eszköze.

Ahogyan a képzőművészeti nevelésnél a sztereotípiák, kifestő könyvek a tevékenységeink gátjai, itt azok a füzetek, útmutatók azok, amelyek azonos tárgyak készítését javasolják egyszerű, fázisokként ábrázolt munkamenetek alapján. A „hogyan készítsünk dióhéjból egyforma katicabogarakat, WC papír gurigából ugyanolyan darazsakat”, meg hasonlóakra gondolok.

Az persze már egészen más volna, ha ezek arra hívnák fel a tanulók, óvó- és tanítónők figyelmét, hogy hányféle katicabogár vagy darázs készíthető ugyanazokból az alapanyagokból. Ha valóban a környezetünket szeretnénk megismerni, akkor itt is a kreativitásra, a kísérletezésre, az egyéni ötletekre, kezdeményezésekre tesszük a hangsúlyt.

Döbbenetesen, érthetetlenül, indokolatlanul kevés ez az idő egy olyan tantárgy oktatásához, amelynek fontos szerepe van az óvodai és elemi iskolai tevékenységek mindegyikében, ha változatosan, érdekesen, élményszerűen, aktivizáló módon szeretnénk tanítani.

Sok szó esik arról, hogy miért nem beszélhetünk fő vagy melléktantárgyakról, fontos vagy kevésbé fontos tevékenységekről. Ki tudná megmondani, hogy egy munkás számára a kalapács, a fűrész, a harapófogó vagy a mérőszalag a fontosabb? Megítélésem szerint mindegyik fontos, és olyan mértékben használjuk ezeket, amennyire azt az elvégzendő feladat megköveteli. A fontosság nem a versengésről, hanem a közös cél szolgálatáról szól. Mi a tanítás segítségével a világot szeretnénk felfedezni, megismerni, birtokba venni, a kézművességnek, a képzőművészeti nevelésnek a szerepét, súlyát minden esetben ez határozza meg.

február: Ismerkedés tantárggyal, az elvárások, feladatok, a félévi tevékenység szerkezetének bemutatása, a forrásanyagok kiosztása, fellelési helyének az ismertetése

Már a kezdetektől próbáljuk eloszlatni a tantárggyal kapcsolatos tévhiteket, amelyek alapján sokan gondolhatják, hogy itt egyfajta ajándék és díszeket készítő manufaktúra működik, amelynek egyetlen célja, hogy saját készítésű tárgyak özönével telezsúfoljuk az amúgy is elég szűkös osztálytermet, folyosót.

A hangsúly sohasem az elkészített tárgyak mennyiségére vagy minőségére esik, hanem az elkészítés során szerzett tudásra, tapasztalatra, képességekre, a műveletek, feladatok során szerzett alkotói képességekre. Az iskola feladata nem karácsonyi díszek készítése, hanem a díszek készítése alkalmával, ürügyén talpraesett, kreatív, a közösségi munkában is helytálló embert formálunk.

március: Természetes anyagok (01-08), mesterséges anyagok (09-13), origami alapfogalmak (14-19)

Az anyagok tulajdonságainak, felhasználási módjának megismerésével párhuzamosan, megtanuljuk ezek gyűjtésének, tárolásának, csoportosításának, a tevékenységek dokumentálásának a módját. Természetesen az origami esetében sem az a döntő, hogy ki tud kisautót, békát, házat, dobozt, zongorát hajtogatni, hanem a tevékenység embert formáló, alakító jellege, valamint az, hogy a hajtogatott tárgyakkal mit tudunk kezdeni, hogyan díszítjük ezeket, hogyan használjuk őket a csoportos feladatoknál, és még sorolhatnám. Megtanuljuk a fázishajtogatásokat is tartalmazó szemléltetők készítésének a módját, és már a legelején kezdünk ismerkedni az alkalmazásokkal is.

április: Újrahasznosítható anyagok (20-28), origami (29-39), tangram (40-46)

Ha figyelmesen megnézzük az itt látható reprodukciókat, azt fogjuk tapasztalni, hogy néhány feladat kivitelezése meghaladja az óvodások és kisiskolások képességeit. Ez igaz, de ezek a szemináriumok nemcsak a tanítványok, hanem a leendő óvó- és tanítónők kreativitásáról, tudásáról, technikai ismereteiről is szólnak. Csak az értékelheti az alkotás jelentőségét, hasznát másoknál, aki maga is átélte már ennek örömét, hangulatát. Arra nincs szabály, hogy mi mindent kellene kötelező módon megismertetni a hallgatókkal az origami vagy a tangram területéről. A helyes magatartásmód kialakítása, a példaadás a fontos, a többi egy életen át bővíthető, fejleszthető.

Nagyon fontos az is, hogy a tevékenységeink szemléltetői közül sohase hiányozzanak az iparművészeti, népművészeti, művészettörténeti utalások.

május: Babák (47-50), álarcok (51-54), papírváros (55-57), képeslap (58-59), origami (60-65), ismétlés, felkészülés a vizsgára

Olyan átfogó, sokrétű, hatalmas területet ölel fel ez a tevékenység, hogy ilyen rövid idő alatt mindennek csak a töredékét sikerül kis mértékben megismertetni. A képzőművészeti nevelés, kézművesség módszertanának, témáinak, technikáinak behatóbb tanulmányozására évekre lenne szükség, ez az egyik ok, ami miatt sokan visszasírják a pedagógiai líceumok rendszerét. Ezzel nem azt akarom állítani, hogy a líceumi oktatás hatékonyabb a főiskolai, egyetemi oktatásnál, hanem azt, hogy mondjuk képzőművészeti nevelésből, kézművességből a líceumi évek alatt könnyebben pótolhatóak az általános iskolai felkészítés hiányosságai, mint az egyetlen egyetemi félév alatt az általános iskolai és líceumi hiányosságok.

Amikor változó korunk tanügyi rendszerének a hibáiról beszélünk, általában hajlamosak vagyunk arra, hogy elvesszünk a részletekben, és meglévő dolgok előnyeiről és hátrányairól vitatkozzunk. Közben megfeledkezünk arról, hogy minden gond, probléma egyrészt a valóság torzításából, másrészt a felelőtlen, átgondolatlan, előkészítés nélküli, de kötelező igazodásokból adódik.

Egyszer és mindenkorra fel kellene hagyni azzal a kényszerképzettel, hogy a mi országunk ipara gyenge színvonalú, versenyképtelen, de a tanügyi rendszerünk az csodálatos, és fantasztikus eredményekre képes. Egy időben az országunk ipara (mezőgazdasága, kereskedelme, történelme) is csodálatra méltó volt, utolérhetetlen volt, néhányan még emlékeznek erre. Az lehet, hogy egy-két tucat tanuló nemzetközi szinten is szépen teljesít, de az egész rendszer ettől még ugyanolyan pocsék, mint a gazdaság.

Ezt az alacsony színvonalú rendszert részenként, erőszakoltan, felkészületlenül csatlakoztatni az európai normákhoz torzulások nélkül képtelenség, sőt, megítélésem szerint bűn, és minden ilyen kísérlet maradandó és egyre nehezebben korrigálható károkat okoz. Hogy ezeket a folyamatosan halmozódó hibákat elkerüljük, elegendő lenne megkérdezni a tapasztalt, lelkiismeretes, a tanítványaiért, kollégáiért aggódó pedagógusok véleményét, de erre valahogy senki sem kíváncsi. Illetve úgy tesz, mintha kíváncsi lenne, de a döntést minden esetben olyanokra bízza, akiket nem a valóság, hanem a pozíciójuk megtartása, megerősítése, vagyis a minden áron megfelelni akarás érdekel. Ú mondjuk Ők a kényelmes emberek, akik igazat mondanak, azok minden időkben és rendszerben kényelmetlenek voltak és lesznek. A kényelmes emberekkel, módszerekkel az a gond, hogy velük csak kapkodni és hibát hibára halmozni lehet, tartósan építkezni képtelenség.

Jelenleg a főiskolákon még akadnak olyan hallgatók, akik a pedagógiai líceumok végzettjei, náluk általában van mire alapozni, de hogyan segítsük a többieket? Mire taníthatunk meg 10-12 óra alatt a távoktatáson egy olyan valakit, aki elméleti líceummal, képesítetlenül, rossz beidegződésekkel éveken át tanított, és azt gondolja, hogy ért is ahhoz, amit csinál? Jó esetben átnézi, használni fogja ezt az összeállítást, beleolvas a szövegrészekbe, de arra nincs semmilyen garancia, hogy alkalmazni is fogja a leírtakat.

Mit szükséges tudnia a kézműves tevékenységekről egy végzős egyetemi hallgatónak?

Mindenekelőtt a helyes alapállást, a célt szükséges megtanulnia, és az ehhez használható néhány eszközt, technikát. Ha megérti a lényeget, a tevékenység fontosságát és behelyettesíthetetlenségét, meggyőződésem, hogy az ismereteit folyamatosan bővíteni fogja, anélkül, hogy erre kívülről bárki is figyelmeztetné.

A valóság az, hogy az első beszélgetések alkalmával általában kiderül, hogy a líceumi tanulók zöme nem részesült képzőművészeti nevelésben, maximum másoltak, vagy a nyelvtant, matematikát, földrajzot gyakorolták rajzórán. A túlnyomó többségnek fogalma sincs a képzőművészet alapelemeiről, nem ismer sem művészeket, sem stílusirányzatokat, és tele van szorongással, ha a kamasz természetes érzékenységével arra gondol, hogy kilencedikes létére rajzolnia kell, amikor nem tud és emiatt nem is szeretne semmi ilyesmivel foglalkozni.

A tanárnak egy ilyen helyzetben el kell döntenie, hogy tudomásul veszi-e a valós helyzetet és abból kiindulva próbál előre lépni, vagy köti az ebet a karóhoz, és ahhoz ragaszkodik, amit a tanulóknak a tanterv szerint tudnia kellene. Az utóbbi megítélésem szerint sehová sem vezet, mert szemrehányásokkal, a bepótolhatatlan elmaradások állandó felemlegetésével, irreális elvárásokkal, a könyörtelenül tárgyilagos jegyadással nem a munkakedv, az alkotási vágy növekszik, hanem csak a süketek párbeszéde kezdődhet el.

A fentiek figyelembe vételével nem kérdés, hogy mire kellene megtanítani ez alatt a két év alatt tanítványainkat.  Elsősorban dióhéjban azokra a dolgokra, amelyeket már rég meg kellett volna tanulniuk, vagyis a képzőművészet alapeleminek jellemzőire, eszközök, technikák használatára, művészettörténeti alapismeretekre, a tanultak sokoldalú hasznosítására más tantárgyaknál, a mindennapi életben. Ha szükséges, arra is feltétlenül tanítsuk meg őket, hogy a rajz nem csak firkálásra alkalmas, hanem a kommunikáció egyik alapvetően fontos eszköze, a vizuális kultúra pedig műveltségünk fontos eleme.

Természetesen tudom, hogy mindez kicsit soknak tűnik, de mégsem megvalósíthatatlan feladat, hiszen ha jól belegondolunk, az érdeklődés felkeltése, a munkára való tudatos és átgondolt ösztönzés, az alkalmazhatóságok kiemelése, tudatosítása olykor csodákra képes. Több évet tanítottam elméleti líceumban képzőművészeti nevelést, az itt szerzett tapasztalataimból szeretnék néhányat az érdeklődőkkel megosztani:

1. Nekem egy jó nevű városi iskolában volt szerencsém munkálkodni, ahol líceumi tanítványaim közül néhánnyal már az általános iskolában is együtt dolgoztam. Tőlük tudhatták a többiek — más iskolákból, faluról érkezett növendékek — hogy a rajz fontos, olykor szórakoztató, sikerélményeket is hozó érdekes, hasznos tantárgy lehet. Ez az információ olykor hozzájárulhat a szorongás, a megfelelési kényszer, bizonytalanság növekedéséhez is. Elkerülésükre a legjobb, ha a tanár úgy ellenőrzi a tanítványai tudásszintjét, hogy annak hiányaiért senki se érezzen bűntudatot, ne tartsa magát felelősnek a mulasztásokért, hiszen nyilvánvaló, hogy ebben az esetben nem a tanuló a hibás.
2. Már az első alkalmakkor tisztázni kell azt, hogy valójában minden fiatal tehetséges, érzékeny, képes jó, érdekes munkák készítésére, csak nem voltak valamennyien egyformán szerencsések. Biztosítanunk kell tanítványainkat arról, hogy elsősorban nem az imitáló, ábrázoló képességük, a technikai tudásuk a legfontosabb, hanem a fantáziájukra, kezdeményezőkészségükre, egyéni ötleteikre, meglátásaikra vagyunk kíváncsiak és az első feladatainkhoz is ennek megfelelően választunk témát, technikát egyaránt.
3. Megítélésem szerint a tantárgy hatékonyságában igen jelentős szerepe van az osztálytermekben, folyosókon rendezett alkalmi tárlatoknak. Ezekre szinte bármilyen felület alkalmas, amely nem zavarja a tanítás menetét a többi tantárgynál. Rendezhetünk mini tárlatot a szekrény oldalán, az ajtón, a fogas deszkájának az alján, az olajfestékes felületeken, a táblán, ezekhez mindössze néhány rajz és egy kevés tapadós gyurma szükséges. A feladat megoldásában bátran kérhetjük a tanítványaink segítségét, közreműködését is. Minél többször vesznek részt hasonló akciókban, annál fontosabbá válhat számukra az egész tevékenység.
4. Az alkalmi tárlatok mellett fontos, hogy ragadjunk meg minden lehetőséget tanítványaink munkáinak a reklámozására az iskola honlapján, a diákújságban, a helyi sajtóban, vagy a saját honlapunkon. Létesíthetünk a folyosón „a hét rajzai, reprodukciói” sarkot is, amelynek a közreműködőit, szerkesztőit a tanulók közül választjuk.
5. Szoktassuk tanítványainkat ahhoz, hogy maroktelefonnal, digitális fényképezőgéppel rendszeresen dokumentálják a közös tevékenységeket, vetélkedőket, tárlatokat és az eredményeket ők is népszerűsítsék a rendelkezésükre álló eszközökkel.
6. Ha időnk engedi, tervezhetünk városnéző kiruccanásokat, múzeum- és tárlatlátogatásokat. Fontos, hogy ezek ne alkalomszerűen, hanem konkrét céllal, előkészítetten történjenek.
7. Ha plakátokat, szórólapokat, faliújságokat, montázsokat tervezünk, és ezekkel az iskola folyosóit, az osztálytermeket rendszeresen díszítjük, sikerrel szerepelünk különböző versenyeken, megmérettetéseken, iskolanapokon, ezek az akciók a tantárgy elfogadásának, elismertségének kedveznek, minden ilyen eredmény a munkánk minőségét, hatékonyságát szolgálja, amely a fentieknek köszönhetően idővel megkerülhetetlenné, kihagyhatatlanná válik az iskola életében.
8. Külön szerepet szánunk a képzőművészeti reprodukcióknak az osztályteremben és az iskola folyosóin is, hiszen ezek a művészettörténeti ismeretek közlésének igen hatékony eszközei. A vetített képek elvesznek a napi vizuális információk rengetegében, de azok a reprodukciók, amelyekkel a tanuló több napon át rendszeresen találkozik az osztályteremben, a folyosón, már sokkal inkább megmaradnak az emlékezetben. Ennek az anyagnak kötelezően tartalmaznia kell helyi épületek, képzőművészeti, iparművészeti, népművészeti alkotások reprodukcióit is, és időközönként, legalább hetente, kéthetente cseréljük őket.
9. Ne sajnáljunk jó jegyeket adni, és ne spóroljunk a dicséretekkel. Ha ezek olyan hiteles ember szájából hangzanak el, aki maga is tud rajzolni, akkor a hatás nem marad el. Fontos, hogy indokoljuk meg minden alkalommal a jó jegyet, a dicséretet. Pl.: a rajz még nem az erősséged, de jó a színérzéked és vannak ötleteid, vagy: örülök, hogy szorgalommal próbáltad pótolni a hiányosságaid
10. Fontos, hogy ne legyen olyan iskolai rendezvény, karnevál, mulatság, sportesemény, szavalóverseny, kirándulás, ballagás, szüreti bál, szépségverseny, amelyen a rajznak, festménynek legalább egy plakát, szórólap, jelmez, álarc erejéig ne lenne valamilyen szerepe, feladatna. Ha szerencsénk van, ilyen tevékenység mellett még azt is kiharcolhatjuk az iskola vezetőségénél, hogy rajztermet létesítsenek. Ilyenek voltak jó száz éve minden magára valamit is adó tanügyi intézményben, de lassan sikerült még az emléküket is végleg eltörölni.

A felsorolás természetesen folytatható, de adjuk meg a lehetőséget a kollégáknak, hogy az összes további pontot maguk találják ki és alkalmazzák a mindennapi gyakorlatban. Nincs két egyforma osztály, iskola sem, ezért kész receptekkel egyetlen területen sem szolgálhatunk.

További információk:

https://muhisandor.eoldal.hu/cikkek/modszertan–rajztanitas–kezmuvesseg/10.-liceumi-rajztanitas.html

https://muhisandor.eoldal.hu/cikkek/modszertan–rajztanitas–kezmuvesseg/12.-a-liceumi-kepzomuveszeti-neveles-szuksegszerusegerol.html

https://muhisandor.eoldal.hu/cikkek/modszertan–rajztanitas–kezmuvesseg/07.-dobozok-versenye.html

KILENCEDIK OSZTÁLY

Mint azt már a bevezetőben is említettem, a kilencedik osztály jelen körülmények között a nagy és gyors pótlások, a tantárgy elfogadásának, megszerettetésének az éve. Nagyon sok dolgot szükséges a helyére tegyünk az első hónapokban, hiszen az ismeretek jelentős része kicsit ziláltan, rendezetlenül és hiányosan, de létezik, csak rendszerbe kell foglalni, közös erőfeszítéssel a helyükre kell tenni a dolgokat.

szeptember, október: Ismerkedés, ismétlés, a képzőművészet alapelemei, műfajok technikák

Az ismerkedés, mint mindig, ezúttal is nagyon sok rajz, festmény, reprodukció, különféle eszközök bemutatása segítségével történik. A nevelő nagyon sokat tudhat meg a tanulók reakcióiból, kérdéseiből, válaszaiból, miközben kínosan kell vigyáznia arra, hogy a bemutatott munkák, példák kedvcsinálóak legyenek, olyanok, amelyekre sokan mondhatják, hogy ezt én is szívesen kipróbálnám.

Sok időnk nincs az elméleti előkészületekre, a hiányok menet közben úgyis jelentkeznek, ilyenkor szükséges mindig időt szakítani a pótlásra. Már a második órán készíthetünk egy olyan munkát, amely nem igényel különösebb tudást, felkészültséget, és amellyel a szimmetria mellett tanulmányozhatjuk a dekoratív foltokat, spontán keveredéseket, a kontúrvonal szerepét, a pont és vonal díszítő szerepét és még nagyon sok mindent. Mindez munka közben jelenik meg, a mi feladatunk, hogy felismerjük és tudatosítsuk az alapelemek szerepét, hasznát, üzenetét, és időnként utaljunk ezekre (01, 02).

Egy pillanatra se feledjük, hogy már az első alkalommal olyan mutatós munkákat kell készítenünk, amelyek kiállítva valóban meg tudnak győzni egy osztályközösséget arról, hogy nincsenek tehetségtelen fiatalok. Készíthetünk továbbá kollázsokat (03, 04), vagy egyszerű színelméleti összefoglalókat is (05-07).

november: Témák, műfajok, művészettörténeti alapismeretek, divattörténet

A kilencedik osztályban vár ránk az a feladat is, hogy próbáljuk pótolni a művészettörténeti ismeretek terén tapasztalt hiányosságokat. Ez az alapfogalmak, a témák, technikák, műfajok nagyon sok kép reprodukció segítségével történő megismerésével, tisztázásával kezdődik, és azzal folytatódik, hogy a különböző forrásokból, történelem órákon, a médiákból, esetleg rajzórákon szerzett ismereteket próbáljuk feleleveníteni, rendszerbe foglalni, körbejárni, hasznosítani.

Erre nagyon sok lehetőség kínálkozik, közülük jó azokat választani, amelyek egybeesnek a tanítványaink érdeklődési körével, például többek között a divat. Egy rövid, képekben ismertetett divattörténet kapcsán beszélhetünk a különböző korszakok építészetéről, festészetéről,, szobrászatáról, a kor jellemző tárgyairól, ékszereiről is. Minden megbeszélés után kis, a témához kapcsolódó kiállítást hagyunk egy hétre az osztályterembe, amelyek alapján a következő órán kérdezzük ki a tanultakat. A megbeszéltek alapján készíthetünk divatrajzokat is, esetleg egy történelmi darab kosztümterveit, tervezhetünk kortárs öltözékeket, táskákat, ékszereket (8-12).

Legalább ennél a tantárgynál őrizkedjünk a diktálástól, a magolástól, meg a többi hasonló, élmény- és öröm nélküli tanulási módtól. Megfigyeltem, hogy minden kilencedik osztályos tanuló, függetlenül az előző iskolától, tanulmányi eredményektől egyetlen dolgot biztosan tud: diktálás után írni. Ha párbeszédet kell folytatni, kérdésekre válaszolni, esetleg egyéni módon konkrét feladatot választani egy témához, akkor általában nagy a tanácstalanság, bizonytalanság, de ha kijelentem, hogy diktálok, abban a pillanatban elcsendesül az osztály, csak a lapozgatás suhogása, az írószerszámok előkészítésének a nesze hangzik, és mindenki ír. Más kérdés hogyan, mit, és a leírtakat ki olvassa majd el. Viszont írnak, kitartóan, szorgalmasan, kommentár nélkül, mert sajnos éveken keresztül ehhez szoktatták őket!

december: Dobozok, közösségi helységek, osztálytermek, folyosók díszítése

December ezúttal is jó alkalom nemcsak alkalmi díszítések kivitelezésére, néprajzi vonatkozások felelevenítésére, hanem üdvözlőlapok, ajándéktárgyak készítésére is. A hetedik, nyolcadik osztály ajánlott feladatainál kihagytam a hasonló tevékenységeket, arra hivatkozva, hogy ezeket a közösség, az osztálybizottság különösebb nógatások nélkül is képes megszervezni, elvégezni.

Tapasztalataim szerint a kilencedikeseknek ismét szükségük van az ötletekre, az irányításra, hiszen különböző közegekből, és nem midig használható, vagy ajánlható tapasztalatokkal jönnek az új közösségbe. Tanítsuk meg őket többek között dobozt hajtogatni, ezeket díszíteni, sokoldalúan felhasználni díszek, ajándéktárgyak, csoportos feladatok alkalmával. Nem kimondottan képzőművészeti feladat ez, de nagyon hasznos, egyben kedvelt, mozgósító tevékenység is, amelyet biztosan nem fog más megtanítani helyettünk. E sorok írója több ezer diákot tanított meg az utóbbi években dobozt hajtogatni, díszíteni, felhasználni az óvodától az egyetemig, és úgy ítéli meg, hogy szükség volt, van erre a tevékenységre is. (13-15)

január: Betűk, graffiti, plakát

Közkedvelt feladatok ezek a tanulók körében, egyben jó alkalmak arra, hogy helyes mederbe tereljenek nagyon sok spontán, negatív megnyilvánulást, firkálási kényszert.

Nincs olyan képzőművészeti feladat, amelynek ne lennének művészettörténeti vonatkozásai is, ez elmondható a betűkről, amelyek kapcsán szót ejthetünk a kódexekről, iniciálékról, ősnyomtatványokról, könyvborítókról, illusztrációkról is. A legrégebbi plakátok, falragaszok az impresszionizmus időszakához kapcsolhatóak és ezeknek is megvan a maguk sajátos, immár 150 éves története.

A feladat kapcsán természetesen festünk, rajzolunk is, sokat jelent, ha ezeknek a munkáknak konkrét célja van. Készíthetünk plakátokat különféle iskolai rendezvényekhez, logót az iskolánknak, kedvenc csapatunknak és még hosszan sorolhatnám a lehetőségeket (16-23).

február: Mitológia, álarcok, farsang

Az tévhit, hogy a kilencedikesek nem szeretnek játszani, a felnőttek is szeretnek, csak nincs rá idő, alkalom. Ha tartós, élményszerű tevékenységeket szeretnénk tartani a kilencedik osztályban, ha azt kívánjuk elérni, hogy a növendékeink az előzmények ellenére szeressék ezeket az órákat, akkor minél többet játszunk közösen, és közben ne feledkezzünk meg a képzőművészeti, kifejezésbeli, művészettörténeti, néprajzi vonatkozásokról sem.

Nem az a jó rajztanár, aki szerzetesi komorsággal, pontos sorrendben elvégez minden előírt feladatot, hanem aki úgy tudja az alapvető ismereteket közvetíteni, hogy közben a tevékenység megőrzi a felszabadult, játékos, humoros, kedvcsináló hangulatát, a közös, élményszerű alkotás örömét. Erre nagyon sok lehetőség áll a rendelkezésünkre az álarcok, kosztümök tervezésétől a színpadi díszletek megvalósításáig. Ezúttal kitalált mitológiai lények festését javasolom feladatként. Ezek amellett, hogy nem igényelnek különösebb rajztudást, megmozgatják a tanulók fantáziáját, lehetőséget nyújtanak művészettörténeti, kultúrtörténeti vonatkozások ismertetésére, valamint színelméleti, kompozíciós, kifejezésbeli feladatok megvalósítására is (24-29).

március: A vonal díszítő, jellemábrázoló szerepe (térhatású kompozíciók, képregény)

A különböző feladatok elvégzése közben, ha helyesen irányítjuk a tevékenységet, azt fogjuk tapasztalni, hogy a tanítványaink egyre jobban nekibátorodnak az ábrázolásoknak és előzőleg nem sejtett képességeket is felfedeznek önmagukban ezen a területen. A legtöbb tanuló szeret és tud rajzolni, és ha lehetőséget, ösztönzést, bátorítást kap, akkor ezt be is tudja bizonyítani.

Néhányan közülük szívesen olvasnak, gyűjtenek képregényeket, és kellő előkészítéssel rávehetjük őket akár képregények készítésére is (30-32). Természetesen ez sem öncélú tevékenység, hanem közben kitérhetünk a vonal, vonalhálók kifejező erejével kapcsolatos ismeretekre, jellemábrázoló szerepére, a képregények történetére is. A vonalat természetesen ezerféleképpen használhatjuk, többek között térhatású díszítőrajzok (33, 34) vagy színelméleti szemléltetők (35) készítésére is.

április: húsvéti népszokások, tojásformák díszítése, üdvözlőkártyák

Nagy kár lenne, ha feledésbe mennének ezek a szokások, ezért a rendelkezésünkre álló lehetőségekkel bátorítjuk tanítványaink körében a húsvéti díszek, üdvözlőlapok készítését, a tojásfestést (36, 37), annak különböző, kevésbé ismert anyagait, technikáit.

Az áprilisi rajzórákat művészettörténeti ismeretekkel egészíthetjük ki. Konkrét feladatként azt javasolom, hogy lapozzuk át a tankönyveinket (román, magyar, történelem, idegen nyelv stb.) és ahol építészeti, képzőművészeti alkotásokat találunk bennük, beszéljünk ezekről, a szerzőkről, akorról részletesebben a tanulóknak. Erre a feladatra a tanárnak fel kell készülnie legalább A4-es méretű színes képekkel, hiszen a tankönyvek fekete-fehér, olykor apró és homályos reprodukcióiból alig tudhatunk meg valamit.

május: természet utáni rajz, ismerkedés a város építészeti értékeivel, múzeumok, tárlatok látogatása, fotózás, kisfilmek készítése

A természet utáni rajz a líceumi osztályokban nem tartozik a többség kedvelt elfoglaltságai közé, ezért úgy gondolom, hogy nem kell erőltetni, de ugyanakkor le sem mondhatunk róla (38, 39). Áthidaló megoldásként javasolom az alternatív feladatokat. Aki túlságosan idegennek érzi ezt a tevékenységet, választhat más, természetesen rajzzal, művészettörténettel, festéssel, mintázással, fotózással kapcsolatos feladatokat.

A fotózást, kisfilmek készítését már az év elejétől folyamatosan bátorítjuk, értékeljük, jutalmazzuk, a városnézések alkalmával pedig egyenesen elvárjuk ezt tanítványaink részéről. A bemutatásra méltó eredményeket utólag közösen nézzük, értékeljük és jutalmazzuk.

június:ismétlés, összefoglaló, év végi tárlat, előkészületek a tízedik osztályos  tevékenységekre

Ha kitartóan és következetesen dolgoztunk, akkor a kilencedik osztály végén is egy sikeres, szórakoztató, hasznos, kísérletekben és eredményekben gazdag év áll mögöttünk, amely alkalmával valamennyi tanítványunknak bebizonyíthattuk, hogy valóban nincsenek tehetségtelen, érdektelen, a feladatok teljesítése elől elzárkózó fiatalok, és azt is, hogy a világ környezetünk felfedezésének, birtokba vételének számos, addig ismeretlen útja lehetséges.             Meggyőző bizonyíték a fentiekre egy átfogó, érdekes, változatos anyagú tárlat is, de még ennél is erőteljesebb hatása van annak, ha a tanítványaink minden kényszer nélkül, örömmel vesznek részt a tevékenységeinken, hasznosnak, szórakoztatóaknak, kihagyhatatlannak érzik azokat. Készíthetünk természetes még egy szabadon választott feladatot is, és beszélgethetünk azokról a vakációs tevékenységekről, amelyek közvetlenül vagy közvetetten, de a tantárgyunkhoz kötődnek. Természetesen nem házi feladatokról, kötelező olvasmányok típusú tevékenységekről van szó, hanem olyan szabadon, önként választott, fotókkal illusztrált beszámolókról, munkákról, mint:

1. A külföldi utamon múzeumokat is látogattam
2. Tanultam egy új technikát
3. Láttam egy tárlatot, amely hatott rám
4. Érdekes, régi épületeket találtam szülővárosomban, lefotóztam ezeket
5. Újabb művészeti albumokkal gyarapodott a könyvtáram
6. Elhoztam a vakációs vázlataimat, rajzaimat
7. Képet készítettem a szobám falára, az ajtómat montázzsal díszítettem

Mi tudhat a kilencedik osztály végén a tanuló képzőművészeti nevelésből?

Ha legalább annyit tud, mint egy képesített tanár által lelkiismeretesen, szeretettel irányított hetedik-nyolcadik osztályos tanuló, akkor már eredményes évet tudhatunk magunk mögött, ha megszerette a képzőművészeti tevékenységeket, akár büszkék is lehetünk magunkra, mert nyert ügyünk van. Milyen jegyek kerülnek év végén a katalógusba? Ha jól dolgoztunk, akkor az érdemjegyek zöme jó és kitűnő lesz.

KÉPZŐMŰVÉSZETI NEVELÉS, TÍZEDIK OSZTÁLY

Ha sikeresen zártuk a kilencedik osztályt, optimizmussal tekinthetünk a tízedik osztályos feladatok elé is. Az elkezdett munka folytatása nem okoz majd különösebb gondot, ha kellően érdekes, tanulságos és hasznos feladatokkal sikerül felkeltenünk tanítványaink érdeklődését. Tanítunk természetesen ebben az évben is művészettörténetet, ezúttal a hazai, magyarországi és helyi példák közelebbi megismerésére koncentrálunk. Ezt azonban nem a hagyományos módon tesszük. Ismétlésként például az eurós bankjegyek segítségével, feleleveníthetjük tudásunkat a legfontosabb európai stílusirányzatokkal kapcsolatban. Ez azért is jó módszer, mert valahányszor a kezünkbe kerül egy-egy bankjegy, emlékeztet a tanultakra.

Olyan év ez, amely alatt a legtöbb tanuló számára utoljára esik szó szervezett, intézményes keretek között képzőművészetről, építészetről, iparművészetről, vizuális kultúráról, tehát fontos, hogy próbáljunk élményszerű ismereteket, tapasztalatokat nyújtani.

Nagyon lényeges lenne, hogy ez a nevelés, irányítás, az utolsó pillanatig, a 12. osztály végéig tartson, de erre pillanatnyilag csak elenyészően kevés esélyt látok. Egyrészt nem látom, hogy kik harcolnak majd azért, hogy ez a tevékenység nagyobb teret, helyet, lehetőséget nyerjen a tanügyi rendszerünkben, másrészt nem vagyok meggyőződve arról, hogy léteznek olyan szakemberek, akik élni tudnak majd ezzel a lehetőséggel. Az ilyen típusú munkához nagyon sok ötlet, kreativitás, kezdeményezőkészség szükséges, megítélésem szerint sokkal nehezebb, embert próbálóbb feladat rajzórákat tartani egy elméleti, mint egy művészeti líceumban. A művészeti líceumok évtizedek óta kialakult rendszerben, tanmenettel dolgoznak olyan tanulókkal, akik önként vállalták ezt az elfoglaltságot, pályát, míg az elméleti líceumi osztályokban még minden kísérleti jellegű és folyamatosan nagyon sok kezdeményezőkészségre, ötletre van szükség ahhoz, hogy fenntartsuk a tanítványaink érdeklődését, megszerettessük velük a tantárgyunkat.

Ezen a területen csak akkor képzelhető el igazi reform, ha már a kiindulópontban magatartásmódot változtatunk. Néhány pontban felvázolnám, hogy mit értek ez alatt:

1. Minden azzal kezdődik, hogy felismerjük-e vizualizálódó világunkban a képzőművészeti nevelés és kézműves tevékenységek kulcsfontosságú szerepét, és azzal folytatódik, hogy kik tanítják a leendő tanítókat, tanárokat, és kik irányítják a tanítók tanítóit. Ha itt nem csak a tudás, a szakmai erények, az érdek nélküli elkötelezettség érvényesül, eleve veszett ügyünk van.
2. Második lépésben meg kell teremteni azokat a szakmai, anyagi feltételeket, amelyek bevonzzák a tanításra is alkalmaz, kiváló szakembereket. Ezek jelenleg széles ívben kerülik a tanügyet, mert ott sem a megfelelő óraszám, sem a munkakörülmények, sem a tantárgy megbecsülése, sem az elfogadható jövedelem nem biztosított.
3. A fentiek csupán feltételek, ebből a kiindulópontból még hosszú éveknek kell majd eltelnie ahhoz, hogy valódi szemléletváltás következzen be. Ha sikerülne mindezt megvalósítani, az olyan társadalmi, gazdasági, kulturális nyereséggel járna, amelynek az értéke egyelőre felbecsülhetetlen, de csak azok számára, akik időben lépnek.

A szomorú valóság az, hogy mindez egyelőre senkit sem érdekel, még a jónak mondott, hitt szakemberek se foglalkoznak vele, hanem elbarikádozzák magukat azokon a részterületeken, amelyeket képviselnek, az egésszel érdemben senki sem törődik.

A tízedik osztályban az alap, a váz ezúttal is a képzőművészet alapelemeinek ismerete, felismerése a műalkotásokban, mindennapi környezetünkben, de ezeket olyan formában kell megközelíteni, hogy a hasznosság mellett minden téma legyen korszerű, érdekes és kedvelt.                 Nagyon sokféle rendszer, lehetőség képzelhető el, én ezúttal is egy olyan tematikát, feladatsort javasolok, amelyet a gyakorlatban kipróbáltam. Ebben, nézetem szerint olyan témáknak, konkrét feladatoknak jutna vezető szerep, amelyek kihangsúlyozzák a képzőművészeti nevelés szerepét a tanulásban, a mindennapi életben, a pályaválasztásban, az általános műveltség területén.

szeptember: Ismétlés, az előző években tanultak összefoglalója, az évi új feladatok vázlatos ismertetése

Ha sikerül felidézni az ismétlés mellett néhány tevékenység, tárlat, verseny, látogatás örömteli, lelkes, pozitív hangulatát, akkor megítélésem szerint nem kár erre egy-két órát áldozni. Természetesen ezúttal is sok reprodukcióval, rajzzal, szemléltetővel dolgozunk, vetítünk, alkalmi tárlatokat rendezünk a táblán, az osztály falán, ajtón, a szekrény oldalán, bárhol, ahol erre lehetőség kínálkozik. Az eurós bankjegyek kinagyított reprodukcióinak a segítségével röviden átismételjük a stílustörténetet is.

október: Tervezzünk bankjegyet

Nyilvánvaló, hogy a különböző korok, nemzetek bankjegyei számos történelmi, irodalmi, tudományos élettel, művészettel, gazdasággal, politikával kapcsolatos információ hordozói, amellett, hogy valamennyi egyben a bélyegekhez, logókhoz, fejlécekhez, plakátokhoz hasonlóan grafikai alkotás is. Mi ebből a kiindulópontból beszélgetünk majd tanítványainkkal a különböző bankjegyekről, amelyek közül elsősorban a hazai és a szomszédos államok pénznemeit részesítjük előnyben. 

Az alapelemek, általános szerkezet, bizonyos kötelező információk feltüntetése mellett arra ösztönözzük a tanítványainkat, hogy tervezzenek saját, méretre szabott bankjegyet. Meg fogunk lepődni azon, hogy mennyi ötletes, humoros, érdekes, igényesen kivitelezett megoldással rukkolnak elő (01-06). Csak mellékesem említem meg, hogy ezek a tervek olyan díszítőművészeti kompozíciók, amelyek segítségével tanulmányozhatjuk a díszítő és festői foltot, kontúrvonalat, a díszítő írás szerepét, kifejező erejét valamint a szín és tónusellentétek mellett, a tanítványaink érdeklődési körét is. Ha az eredményeinket nemcsak alkalmi tárlatok formájában, hanem elektronikusan (honlapon) is népszerűsítjük, az tapasztalataim szerint új lendületet adhat ennek a kísérletnek.

November: Készítsünk alaprajzot, rajzoljunk családi házat

Természetesen ezekkel a feladatokkal is az építészettel, környezetünkkel ismerkedünk, azt fedezzük fel kicsit rendhagyó, játékos módon. A fentiek mellett azt is szükséges tudatosítani, hogy nincs olyan építmény gyártmány, szerelés, amelynek az elkészítését ne rajz előzné meg. Természetesen a legtöbb esetben mindez ma már számítógépes programok segítségével készül, de attól még szoktathatjuk a szemünket, kezünket, agyunkat a körzőhöz, vonalzóhoz, grafit ceruzához is (07-09).

Készíthetünk alaprajzot egy szoba berendezéséhez, vagy ábrázolhatjuk az osztályterem alaprajzát is (10, 11). Ezek folytatásaként megtervezzük egy családi ház homlokzatát, és ennek a feladatnak a kapcsán természetesen szóba kerülnek a környezetünkben látható érdekesebb, szebb, karakteresebb épületek (12-17), és természetesen a giccs is.

december: Furcsa házak, vicces homlokzatok

Hiba lenne, ha a fenti témának nem aknáznánk ki a játékos, humoros oldalát, hiszen a képzelőerővel kombinált humorérzék a legértékesebb emberi tulajdonságok egyike, amelyre megítélésem szerint szükségünk van az élet minden területén. Ezért választottunk két ilyen feladatot is, az alaprajzok, családi háztervek után, ezekhez kapcsolódóan. Az első furcsa formájú, különleges, sőt különc házak tervezését tűzte ki célul (18-23), a másodikban egy átlagos tömbházat próbáltunk érdekessé, széppé, hangulatossá varázsolni (24-29). A fentiek mellett foglalkozhatunk az ünnepi díszítéssel, amelyeket tízedikben már az osztályra bízhatunk, azzal az igénnyel, hogy ezek ne hivalkodóak, zűrzavarosak, túlcicomázottak, hanem egységesek, nemesek, visszafogottak legyenek.

január: Tervezzük meg a saját címerünket!

A címer kapcsán természetesen nem csupán a középkorról, dinasztiákról, országokról, a megyéről, városról esik szó, hanem logókról, emblémákról, fejlécekről és még nagyon sok mindenről, amellyel korunk állandó mozgásban, átalakulásban lévő fogyasztói társadalma a tévében, a világhálón, a kereskedelemben, az utcán, mindenhol és minden mennyiségben eláraszt bennünket. Amikor azt állítom, hogy dominánsan vizuális világban élünk, a reklámszatyroktól a pólókon látható ábrákig a fentiekre is gondolok. Kezelnünk kell valamilyen formában ezt a hatalmas képmennyiséget, ezért van szükségünk vizuális kultúrára, ennek megszerzésére pedig a képzőművészeti nevelés a legalkalmasabb. Humor, ötlet, nyitottság jellemzi a tízedikesek címereit (30-36)

február: Maroktelefon

Természetesen foglalkoztatnak bennünket, és főleg a tanítványainkat a technikai civilizációs eszközök is, közülük hatalmas választék áll a rendelkezésünkre. Kiemelt példának ezúttal a maroktelefont választottam (37-42).

március: Műköröm

Hogyan harcolhatunk a divathullámok, mániák hegemóniája ellen? A játékos, humoros rajz erre is alkalmas, tanítványaim néhány munka közvetítésével ezúttal azonban nemcsak a műkörmökről (43-48), hanem színelméleti, technikai, kompozíciós tudásukról, fantáziájukról tudósítanak. Csak azok a tanulók készítenek ilyen alkotásokat, akik számára a képzőművészeti nevelés hasznos, szeretett és egyben felszabadult, szórakoztató tevékenység.

április, május: Kollázs, montázs, arcfestés, autó, reklámszatyor, testfestés, tetoválás, hímes tojás, művészettörténet, az ezzel kapcsolatos kortárs dilemmák, és így tovább.

Szinte felesleges felsorolni milyen széles az a választási lehetőség, amely kaput nyit a kortárs művészeti, illetve azokhoz kapcsolódó jelenségek megértése felé. Minden kaland, kiruccanás ezen a területen képessé tesz bennünket arra, hogy kicsit másként lássuk, értékeljük az állandóan alakuló, korántsem egyértelmű és azonos esztétikai értékeket hordozó világot, különben eltévedünk benne. Az alábbi kollázs-montázs technikával készült munkák egyben kritikai vélemények is korunk ellentmondásairól (49-54), mert a fiataloknak van véleménye, olykor meglepően tisztán és világosan ítélik meg az őket körülvevő dolgokat.

Mit tud a tanuló képzőművészeti nevelésből a tízedik osztály végén?

Jó lenne, ha tudna tájékozódni abban a vizuális információáradatban, amellyel korunk elhalmoz bennünket. Persze a leírtak alapján még ezerféle dolgot tudhat, ismerhet, tapasztalhat, de ezeket nem szeretném elismételni. Tény, hogy a képzőművészeti nevelés korunkban, különösen az ezredfordulótól bekövetkezett változások után minden szinten nélkülözhetetlenné vált. Tény, de ki hiszi ezt el nekem?

Tapasztalataim szerint ebben a korban a tanítványaink nem válnak felületesebbé, szemtelenebbé vagy érdektelenebbé, hanem elvárják tőlünk, felnőttektől, hogy vegyük észre a náluk bekövetkezett biológiai és pszichés változásokat, és igényeinkkel, elvárásainkkal, az adott feladatokkal, a közös munka hangvételével próbáljunk ezekhez igazodni.

Számomra a nyugdíjas években azért hiányzik az általános iskolai rajztanítás, mert úgy érzem, hogy a kollektív alkotás öröme, hangulata, az eredmények számbavételének a várakozásokkal fűszerezett, örömteli miliője semmi mással nem pótolható. Ezek az eredmények azok, amelyek nem látványosak, nem egyik napról a másikra következnek be, de lévén, hogy tanár és tanuló számára egyaránt élményszerűek, sokkal tartósabbak, időt állóbbak, minden kényszerből, mechanikusan elsajátított ismeretnél, tudásnál. Ezek az örömök segítenek többek között abban is a pedagógusoknak, hogy a pályán maradjanak.

Olyan év ez, amikor sokkal könnyebbé, természetesebbé, magától értetőbbé válik a kommunikáció tanár és diák között, gyakran a jelzésszerű gesztusok is elegendőek ahhoz, hogy szót értsenek. A tiszta, világos, jól szemléltetett elvárások nagyszerű eredményekhez vezethetnek és ez sikerélmény tanárnak és tanulónak egyaránt.

Szeptember: Bevezető, az elmúlt év eredményeinek számbavétele, az évi tevékenység szerkezetének ismertetése

Kis szerencsével régi jó ismerősök között zajlik ez a nagyon sok rajzzal, szemléltetővel, vetítéssel fűszerezett beszélgetés eredményekről, eszközökről, alapelemekről, festőkről, versenyekről, tárlatokról, a nyár folyamán készített munkákról, és még nagyon sok mindenről.

 A bevezető folytatásaként egy szabadon választott feladatot javasolok, amelyben ki-ki azt mutatja majd be, hogy milyen témakörben, technikában érzi magát a legerősebbnek, legmagabiztosabbnak. A munkák kiértékelésénél feltétlenül hallgassuk meg az indoklásokat is, hiszen sokat elárulhatnak a tanítványaink tantárgyról alkotott véleményéről.

Október: A pont, mint a képzőművészet alapeleme

Unalmasnak, erőltetett ismétlésnek tűnhet, hogy immár az óvodai kiscsoportos tevékenységek óta, most is a ponttal kezdünk. Ez egyáltalán nem véletlen, aki belülről ismeri a tanítás mechanizmusát, az pontosan tudja, hogy a jól kiépített rendszernek, az időnként ismétlődő, mindig kicsit magasabb szintű ismeretek visszatérésének milyen óriási szerepe lehet a tartós, alapos, sokoldalú tudás megszerzésében. A találomra, pillanatnyi ötletektől vezérelten adott feladatok elbizonytalanítanak, a rendszer, a felépítettség megerősít.

A pontok kifejező ereje, építő és díszítő szerepköre sokoldalúan tanulmányozható ebben az osztályban is. A tematika legyen minél változatosabb, készítsünk tájképet (01), térhatású díszítőrajzot (02), virágcsendéletet (03) vagy díszített felületet (04).

November: A vonal, mint a képzőművészet alapeleme

A hatodik osztályban tovább folytatódik a végtelenül változatos megjelenésű, szerepkörű vonalak tanulmányozása olyan feladatokkal, amelyek eleve alkalmasak erre, de olyanokkal is, amelyeknél a vonal használata csak másodlagos, harmadlagos szerepet tölt be.

Készíthetünk rajzot golyóstollal, amelyekben a vonal, a vonalhálók kifejező ereje, térhatása érvényesül (05). Mint új feladat bevezethetjük a folyamatos vonal fogalmát, kifejező erejének a tanulmányozását (06, 07), de készíthetünk olyan meseillusztrációt fekete golyóstollal, amelynek alaptörténetét az osztály találta ki (08). A feladat kapcsán gyakorolhatjuk a gyertyás technikát (09) és sok más olyan dolgot, amelyet a fantáziánk, kreativitásunk diktál.

Különböző vastagságú, színezésű vonalakkal, nagyon mutatós térhatású díszítőrajz kompozíciók is készíthetőek (10, 11).

December: A folt, betű

A karácsonyi díszítéseket ezúttal sem hagyjuk ki, de ezek az idő teltével inkább kézműves és osztályfőnöki feladatokká válnak, illetve az osztálybizottságra hárulnak. Ezzel a megoldással egyúttal biztosítjuk a tevékenység meglepetés jellegét is.

Tanulmányozzuk a festői (12) és díszítő foltok (13) kifejező erejét, és ezzel párhuzamosan színelméleti problémákat is.

Ezekhez a feladatokhoz kapcsolhatóak a díszítő betűk szerepkörei. Ezekből kettőt, egy díszített felületet (14) és egy graffiti tervet (15) mutatok be. Mi értelme van a graffiti készítésnek? Ha körbenézünk bárhol a világon, a városok falai megteltek falfirkákkal, feliratokkal. Nyilvánvaló, hogy ezek a tiltakozás jelei, ezért a fiataloknak nem árt még jó időben megtanulni, hogy tiltakozni civilizáltan is lehet. Ezt a feladatot a fenti okok miatt még több osztályban megismételjük, közben nagyon sok dolgot megtanulunk a betű, az írás szerepéről a mindennapi életünkben, környezetünkben.

Január: művészettörténet másként, modulálható alapelemek

Folytatjuk a művészettörténeti alapismeretek elsajátítását, sok rajzzal, szemléltetővel, információval, reprodukcióval fűszerezve ezt. Ha vannak helyi példák, román, gótikus vagy reneszánsz stílusú épületek természetesen ezeket is látogatjuk. Fontos, hogy a tanulók mindenből kapjanak helyi, megyei, vagy legalább erdélyi példákat is. Ahol nincsenek régi épületek, az újabbak (100-150 éves épületek) ornamentikája is sok olyan stíluselemet tartalmazhat, amelyekre időnként hivatkozhatunk.

Készítünk a középkor, az újjászületés művészetével, alkotásival kapcsolatos munkákat is, pl.: Épül a katedrális (16) címmel, de megfesthetjük a Mona Lisa vicces változatát (17), illetve Leonardo da Vinci műhelyét (18).

Ha maradna még kevés időnk, 1-2 óra erejéig foglalkozhatunk a modulálható alapelemek (betűk, kezek, számok, gyümölcsök) világával is (19-22).

Február: Farsangi álarcok, szimmetrikus foltok

A két téma, feladat rokonítható, hiszen a szimmetrikus foltok kis átformálással, kivágással átalakíthatóak bármikor álarccá (23-26). A szimmetrikus foltoknál újításként kísérletezhetünk a cérnás eljárással (27).

A fenti feladatokon kívül tovább bővíthetjük a művészettörténeti alapismereteket is. Nincs arra recept, hogy ez külön téma keretében zajlódjon, vagy óránként néhány percet tartson, a lényeg, hogy ragadjunk meg minden alkalmat a képzőművészet, az építészet, az alkalmazott művészetek, a népművészet minél szélesebb körű megismerésére, és kerüljük a szokványos, táblavázlatos, diktálós, szájbarágó megoldásokat. Vagyis: ezeket az órákat (lényegében minden órát, tevékenységet) ki kell találni, ha nem szeretnénk unalomra ítélni a tanítványainkat, feledésre kárhoztatni a közölt ismereteket.

Március: Színelméleti problémák tanulmányozása

Az alapszínek (28), hideg-meleg színek (29, 30), kiegészítő színek (31), semleges színek (32) tanulmányozása mellett egyre nagyobb hangsúlyt fektetünk a színek kifejező erejéhez kapcsolódó feladatokra. Nyilvánvaló, hogy egyetlen hónap leforgása alatt jó minőségben csak 2-3 téma megoldása lehetséges, akkor hogyan tudunk mégis 5-6 feladatot elvégezni? Ez csak úgy lehetséges, hogy egyetlen téma, egyszerre több feladat megoldását is lehetővé teszi. Ha a hideg vagy meleg színekkel már foglalkoztunk a festői folt kapcsán, akkor ezeket kihagyhatjuk. Ha a kiegészítő színek tanulmányozásához díszített felületet készítettünk, akkor ugyanezt már nem ismételjük meg áprilisban, amikor a ritmussal, díszítő rajzokkal foglalkozunk. Mindehhez természetesen kell egy kis találékonyság, odafigyelés, egyeztetési képesség, de a tapasztalat azt igazolja, hogy ez a gyakorlatban bevált, járható út.

A színek kifejező ereje kapcsán ábrázolhatunk évszakokat, tél (33), tavasz (34). A hideg-meleg színek ellentétével kapcsolatos külön feladatok is kihagyhatóak (35), hiszen a legtöbb festmény erről is szól.

Április: Húsvét, ritmus, design

Áprilisban díszíthetünk tojásformákat (36) és természetesen valódi tojásokat is festhetünk, készíthetünk díszített felületet, ha más témáknál még nem foglalkoztunk ezzel a feladattal, és újdonságként készíthetünk dinamikus díszítőrajz kompozíciókat is.

Ehhez a témakörhöz kapcsolhatóak az ipari formatervezés (design) címszó alatt jelzett munkák is (39, 40), amelyek egyelőre csupán kiindulópontjai annak a sorozatnak, amellyel egyre gyakrabban találkozunk majd a hetedik, nyolcadik, valamint a líceumi osztályokban.

Május: Természet utáni rajz, kompozíció, karikatúra

A hatodik osztályban már természetesen készítünk vázlatokat a szabadban, amelyek alapján az osztályteremben képek hozunk létre (41, 44). Festhetünk jelenetet az osztályteremből (42), önarcképet (43), ezekkel a feladatokkal érintjük a statikus kompozíció témakörét is, valamint számos színelméleti problémát. Érdemes figyelmesen válogatni, minőségi munkákat készíteni, a tanítványaink bárhol képesek erre, minden rajtunk múlik. Készíthetünk dinamikus kompozíciót (45), esetleg karikatúrát is (46).

Június: Ismétlés, az eredmények megbeszélése, kiértékelése, évzáró tárlat

Az eredmények számbavételekor derül ki tulajdonképpen, hogy mi minden valósítható meg egyetlen év leforgása alatt képzőművészeti nevelésből. A vetített képekből megtudhatjuk, hogy a felsoroltakon kívül hajtogattunk (47), illusztráltunk könyvet (48, 49), rendeztünk tárlatot a polgármesteri hivatal előcsarnokában (50), részt vettünk díjátadáson a bukaresti Parlament épületében, dolgoztunk a szabadban (53), parodizáltuk a rajztanárt (54), díjaztuk a legeredményesebb rajzolókat (55), alkalmi tárlatok egész sorát rendeztük (56, 57) és még hosszan sorolhatnám.

A tanítványaim munkáit nézve sokszor gyanúsítottak azzal, hogy ezeket a rajzokat, festményeket nem ők készítették, illetve azzal, hogy az ötödik, hatodik osztályos tanuló képtelen ilyen jó minőségű munkák megvalósítására. Mit válaszolhatnék erre? Azt vettem észre, hogy a tanulók, ha örömmel dolgoznak, ha sikerélményeik vannak, elismerik a teljesítményeiket, akkor olyan szép alkotásokat készítenek, amelyeket a tanár még odahaza is szívesen megnéz akár többször is. Ez azért teszi, mert örömét leli benne. Erről természetesen a tanulók keveset tudnak, de a nevelő minden mozdulatából, megjegyzéséből sejthetik, hogy a munkájuk nem egyszerű iskolai rutinfeladat, hanem esztétikai értékkel bír.

Mit tud a tanuló képzőművészeti nevelésből a hatodik osztály végén?

Ha a fentieken, a mellékelt képeken kívül még azt is tudja, hogy a munka, a kísérletezés, az alkotás a legnemesebb örömforrások egyike, az pont elegendő ahhoz, hogy aktív, értékes, kiegyensúlyozott felnőtté váljék.

HETEDIK OSZTÁLY

Aki dolgozott már hosszabb ideig általános iskolában, az pontosan tudja, hogy a hatodik osztály vége felé, a hetedik osztály kezdetén megváltozik az órák, a közös programok, az osztályban zajló tevékenységek hangulata. A jó esetben addig békésen, szorgalmasan teljesítő, összekovácsolódott közösség egyre ellentmondásosabb, kritikusabb lesz, mind több magánvéleményt formál, hangoztat témákkal, feladatokkal, elvárásokkal kapcsolatban. Néhányan eltávolodnak a rajzolástól, festéstől és akadnak olyanok is — bár ők vannak kevesebben — akik számára egyre többet jelent az alkotás, az egyéni ötletek kivitelezése.                                 Ilyenkor a tapasztalatokkal nem rendelkező rajztanár elbizonytalanodik, és ha van kevés önkritikája, a hibát a rosszul választott módszerekben, a nem megfelelő hangvétel háza táján keresi. A tapasztaltabbak pontosan tudják, hogy ebben az időszakban kezd szivárvány módjára szétfoszlani az ábrázolásmódban is a gyermekkor mesés varázsa, és a képzőművészeti nevelés területén a folyamatosság fenntartása érdekében új módszerekre, témákra, megközelítésekre van szükség. A fiatalok ugyanis ebben a korban, a kamaszkor kezdetén szembesülnek azzal a ténnyel is, hogy igaznak, szépnek hitt, sokak által dicsért munkáiknak nem sok köze van a valósághoz, amelynek az ábrázolására törekednének, de hiányoznak ehhez az eszközeik.

Nyilvánvaló, hogy fokozatos, tervszerű átállásra van szükség ahhoz, hogy minél hosszabb ideig eredményesen tudjuk bővíteni tanítványaink képzőművészeti ismereteit, műveltségét a sokoldalú és hathatós felhasználás reményében. Ennek érdekében egyre nagyobb hangsúlyt kapnak majd a mindennapi életben, a különböző tudományágakban, mesterségekben közvetlen módon felhasználható, alkalmazható ismeretek, technikák, tapasztalatok, az alkalmazott grafika, a design. Tervezünk plakátokat, könyvborítókat, logókat, épületeket, készítünk divatterveket és közelebb kerülünk a formák, színek egészségügyi, kereskedelmi, társadalmi vonatkozásaihoz is. Egyre behatóbban, erőteljesebben vesszük birtokba közös örökségünket, a képzőművészet, építőművészet, iparművészet, népművészet helyi, nemzeti és nemzetközi hagyatékát is, egy pillanatra sem feledkezve meg arról, hogy az általános iskolában nem művészképzés zajlik, de a tehetségek felismerése, értő segítése, felelős irányítása, útbaigazítása ugyanúgy kötelességünk, mintha művészeti általános iskolában, líceumban dolgoznánk. Más hangsúlyt kezd kapni a természet utáni rajz fogalma, egyre fontosabb szerep jut a térábrázolás különböző formáinak, a változatos, kifinomult technikai megoldásoknak, a képi elvonatkoztatásoknak. Szinte megszámlálhatatlan út, lehetőség áll a rendelkezésünkre ahhoz, hogy zökkenőmentesen bővítsük tanítványaink ismereteit a számítógépes grafikától, a fotó és filmművészetig, a karikatúrától a montázsokig, a szerkesztésektől a mértani testek szabadrajzolásáig, a díszítő betűk alkalmazásától a természet, a modell utáni rajzokig, kár lenne ezeket nem kihasználni, gyümölcsöztetni.

Mindez természetesen a nevelő részéről nemcsak rugalmas magatartásmódot igényel, hanem állandó tanulást és érdeklődést minden új iránt. Annak a pedagógusnak, aki más, korszerűtlenebb, archaikusabb nyelvet beszél a tanítványainál, esélye sincs arra, hogy szót értsen velük. Ilyenkor kezdődnek a szokványos, tehetetlen kesergések, hogy: „a mai fiatalokat már semmi sem érdekli, közömbösek a maradandó értékek, szépségek iránt, kitehetjük nekik a lelkünket, akkor sincs semmi esélyünk, hogy ránk figyeljenek.”

 Ki ne hallotta volna pedagógusként ezerszer elhangzani a fenti szavakat a kollégáitól, amelyek sohasem a fiatalokat jellemzik, hanem a saját pedagógusi magatartásmódunk csődjét. A gyakorlat azt igazolja, hogy az empátiával, szeretettel és korszerű eszközökkel irányított osztályközösségekkel nemcsak az általános iskolai osztályokban, hanem a líceumokban, főiskolákban is lehet eredményesen, hasznosan, szórakoztató módon dolgozni. A pedagógus feladata sohasem a kesergés, a tehetetlen beletörődés, hiszen ezzel a magatartásmóddal nem csak a szakmai képességeit, hanem a tantárgy létjogosultságát is megkérdőjelezi. Lényegében ez az egyik alapvető oka annak, hogy a képzőművészeti nevelés területén már jó ideje nem sikerült egyről a kettőre jutni.

Ettől az időszaktól kezdünk rugalmasan és főleg fokozatosan változtatni a jegyadási szokásainkon is. Ennek a lényege az, hogy minden új feladatnál már a kiindulópontban pontos, teljesíthető és mindenki által megvalósítható követelményeket fogalmazunk meg, és ezeket a munkák kiértékelésekor következetesen számon kérjük. A biológiai, pszichés, értelmi fejlődésnek nemcsak hátrányai, hanem nyilvánvaló előnyei is vannak. A tanítványaink meg fogják érteni az elvárásainkat, sőt, tapasztalataim szerint, ha azok reálisak, próbálnak majd igazodni ezekhez.

szeptember: Bevezető, ismétlés, az évi feladatok vázlatos ismertetése, eszközök, technikák, újdonságok

Biztosak lehetünk abban, hogy az újszerű, felnőttesebb feladatok, témák bejelentésekor a tanítványaink örömmel fogadják majd ezeket, hálásak lesznek azért, hogy komolyan vesszük őket. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy végérvényesen lezárjuk a gyermekkori fantázia, képzelőerő meseszerű világát. Az ehhez kapcsolódó megnyilvánulási formákat a továbbiakban is kiemelt értékként kezeljük, és folyamatosan felhívjuk a tanulók figyelmét arra, hogy ezek nem csak az ő alkotásaikban fontosak, hanem minden korban, a világon bárhol, a művészetek területén is.

Ez alatt az idő alatt készíthetünk szabadon választott feladatot is, de látogathatunk, kiállítást, múzeumot, ismerkedhetünk az utcán, a városban, vetítések, reprodukciók segítségével, a művészet szerepével napjainkban, a mindennapi életben, különböző szakmákban, tevékenységi területeken.

október: A pont, mint a képzőművészet alapeleme

Azzal, hogy a szerkezet nem változik, azt üzenjük tanítványainknak, hogy a lényeg marad, a hangvétel azért más, mert immár többet, jobbat, átgondoltabb foltelosztást várhatunk egy mozik utánzat elkészítésekor (01), tanulmányozhatjuk, mint újdonságot, a változó méretű pontok térhatását (02) és kifejező erejének sodró lendületét (03) is.

november: A vonal, mint a képzőművészet alapeleme

Igényes, hatásos újításokat vezetünk be a vonalas ábrázolásoknál is, készítünk illusztrációkat iskolai olvasmányélményeink alapján (04), tanulmányozzuk a vonal térhatását (05), a folyamatos, megszakítás nélküli vonal segítségével arcképeket, csendéleteket (06) készíthetünk, és lassan felfedezhetjük a vonal, a vonalas rajz szerepét a jellemábrázolásban (07) is.

december: ünnepváró tevékenységek, ritmus

A hetedik osztályban természetesen nem vattával teleszórt piros ruhás télapókat vagy többméteres, színes láncdíszeket ragasztunk papírból, ezek helyett készíthetünk ajándékdobozokat, saját díszítéssel és meglepetés ajándékokkal, és készíthetünk egy technikailag, a kompozíció, színhasználat, kivitelezés szempontjából igényesebb díszítő rajzot, díszített felületet is (08, 09).

január: betű, díszítő írás, alkalmazások, design

Természetesen nem feledkezünk meg a foltokról sem, de ezek kifejező erejével, sokféleségével más témakörök kapcsán: a szín, kompozíciók, design fogunk bővebben foglalkozni. A betűk tanulmányozásával nemcsak közelebb kerülünk az alkalmazott grafika sokarcú, rendkívül változatos és egyre népszerűbb világához, hanem számos színelméleti, kompozíciós, kifejezésbeli feladatot is tanulmányozhatunk a segítségükkel (10-13), illetve formatervek készítése közben (14, 15).

február:  művészettörténeti alapismeretek, kompozíció

A művészettörténeti alapismeret bővítése állandó feladat. Ezt tesszük elméleti jellegű ismertetőkkel, illetve rajzos feladatok elvégzésével. Ezzel a területtel ismerkedünk akkor is, amikor színelméleti, kompozíciós, térábrázolással kapcsolatos feladatok szemléltetésekor barokk, klasszicista, impresszionista, kubista vagy absztrakt alkotások reprodukcióit mutatjuk be. Ez az a témakör, amellyel művészettörténetből a hetedik osztályban foglalkozunk, tehát természetes, hogy ebből az időszakból is válogatunk reprodukciókat, ezekből rendezünk alkalmi tárlatokat az osztályteremben.

március : színelméleti ismeretek, kifejező erő

Itt is szükséges tovább lépnünk a színelméleti ismeretek bővítése terén, egyre nagyobb hangsúlyt fektetve a kifejező erőre is. Tapasztalataim szerint egy helyesen és következetesen irányított, foglalkoztatott tanuló ezen a területen rendkívül érzékeny, tiszta, hatásos munkákat képes létre hozni, és van érzéke az elvont képi üzenetek megfogalmazásához is. Ábrázolhatjuk absztrakt kompozícióként az évszakokat (18), külön a telet (19), a nyarat (20), a színek dinamikáját, közeli-távoli hatását (21, 22), a szakítást (23), a kétségbeesést (24). Készíthetünk olyan csendéletet, amelyben a tárgyakat színes, dekoratív folttá redukáljuk (25), illetve tanulmányozhatjuk nyolc különböző módon kifestett szoba ábrázolásával azt, hogy a színek hogyan változtathatják meg a belső teret (26). Mit valósítunk meg mindebből a gyakorlatban? Elsősorban azokat a feladatokat, amelyekkel eddig még érintőlegesen sem foglalkoztunk a többi téma keretében.

április: természet utáni rajz, statikus, dinamikus kompozíció

A hetedik osztályban a kompozícióink egyre több valósághű elemet tartalmaznak. Ebben a korban már nem elegendő a természet emlékezetből való felidézése, ezért a szabadban, az osztályteremben vázlatokat is készítünk (27). Családi csoportképet (28) fotó alapján is festhetünk, a tanulók ábrázolhatják megfigyelés után a tanáraikat (29, 30), a sporttermet (31, 32), az osztálytársakat (33).

május: modulált alapelemek (kezek, mértani testek, számok), térhatású díszítő rajzok

A fentiekből természetesen csak egy feladatot végzünk el (34-36), ez kiegészíthető térhatású kompozíciókkal (37) és díszítő rajzokkal (38, 39), valamint szabadon választott feladatokkal, karikatúrákkal, illusztrációkkal, versenyre készített tematikus munkákkal (40-44)

június:  ismétlés, a tanultak számbavétele, rögzítése, záró kiállítás

A fenti tevékenységek ezúttal is határozottan gyakorlati és csoportos jellegűek, alapvetően fontos, hogy egészében lássuk az évi tevékenységet, annak felhasználási lehetőségeit a mindennapi életben és ugyanakkor a tantárgyakon átívelő szerepét is.

Mit tud a tanuló képzőművészeti nevelésből a hetedik osztály végén?

A fentieken kívül jó, ha arról is van fogalma, hogy ez a tudás, tapasztalat nem korhoz, iskolapadhoz kötött, nem csupán pályaválasztási lehetőségeket kínál, hanem egy életre szóló ismeretről és tapasztalatról van szó. Fontos szerepet játszik itt bizonyos ismeretek, képességek megszerzése is, de a leglényegesebb a kreatív, kezdeményező kész, aktív és sokoldalúan hasznosítható ismeretek, kompetenciák folyamatos bővítése.

NYOLCADIK OSZTÁLY

Bármilyen folyamatos is volt az előző osztályokban a rajztanítás, képzőművészeti nevelés, a nyolcadik osztályban kicsit megtorpan a lendület, de ezért nem a pedagógus a felelős. Az a helyzet, hogy a végzős osztályok túlterhelését elkerülendő, már csak mindössze heti fél óra áll a rendelkezésünkre és ezzel sajnos sokat nem lehet kezdeni.

Azt sem árt még időben eldönteni, hogy ebben az esetben helyesebb-e kéthetente egy órát tartani, vagy érdemesebb a zenét tanító kollégával megegyezve (hasonló szituációban vannak ők is) egy félévet rajzot, egy félévet zenét tanítani. Én annak idején az utóbbit választottam és ahhoz is ragaszkodtam, hogy a tanév első felében legyenek az óráim. Ez azért volt fontos, mert ekkor még viszonylag frissek a hetedikben tanultak, kicsit több időnk van, még nem kezdődtek el a búcsú előkészületei, amelyek olykor az iskolai munka egészét megzavarják, és év végén zajlanak azok a próbák is, amelyekhez elsősorban a zenetanárra van szükség.

A kedvezőtlen körülmények, lehetőségek ellenére is kötelességünk mindent megtenni annak érdekében, hogy minél maradandóbb, élményszerűbb legyen a továbbiakban is ez a tevékenység, még akkor is, amikor már nincsenek óráink. Ehhez néhány ötletet adnék:

1. A versenyfelhívásokat azokban a hónapokban is kihirdetjük egykori osztályainkban, amikor már nem dolgozunk velük
2. Ha iskolai tárlatot rendezünk, vagy sajtóban publikálunk munkákat, nem feledkezünk meg a nyolcadikosainkról sem
3. Az iskola vagy a tanár honlapján rendszeresen népszerűsítjük a legsikerültebb rajzokat, festményeket
4. Folyamatosan tartjuk a kapcsolatot továbbra is a legtehetségesebbekkel, akiket kérésre felkészítünk a művészeti líceumi felvételi vizsgára is.

szeptember: Bevezető, ismétlés, az évi tevékenység felvázolása, a pont, mint a képzőművészet alapeleme, a betű, írás díszítő szerepe

Mint minden évkezdéskor, ezúttal is szükség van egy rövid bevezetőre, ismétlésre, de közvetlenül ezek után készítünk egy munkát a ponttal (01-03) vagy a díszítő írással (04-06) kapcsolatos ismereteink összefoglalójaként. Nem tartunk a nyolcadik osztályban külön művészettörténet órákat — erre egyszerűen nincs idő — de minden szemléltetéskor, alkalmi tárlatok rendezésénél, témakezdéskor gondosan vigyázunk arra, hogy tanítványainknak legyenek alapfogalmai a román és magyar képzőművészetről, valamint a helyi képzőművészeti értékekről. Ezek népszerűsítésére tárlatokat, vetélkedőket is rendezhetünk, esetleg városnézésre, múzeumba vihetjük tanítványainkat.

október: a vonal, mint a képzőművészet alapeleme, a tér ábrázolása, térhatású kompozíciók

Készíthetünk golyóstollal díszített felületet (07), vagy a színes vonalak kifejező erejének a felhasználásával üvegfestmény utánzatot (08). Folytatjuk kísérleteinket a vonal- és színperspektíva közelebbi megismerésére (09), de ha úgy alakul tanulmányozhatjuk a térhatást díszítő rajzok segítségével (10, 11) is.

november: a folt, a képzőművészet alapeleme

A dekoratív (12-14) és festői foltok (15-16) világában tett kiruccanásaink tág lehetőséget biztosítanak nemcsak színelméleti, kompozíciós feladatok elkészítésére, de a művészettörténeti ismereteink kiegészítésére is. A szemléltetéshez helyi, illetve román és magyar példákat használunk ezúttal is. A díszítő foltok tanulmányozására, elkészíthetjük egy épület homlokzati tervét, a feladatot a helységben található mutatósabb épületek fotóival illusztráljuk. A festői foltok nyerésére ezúttal is több technikát használhatunk, a mellékelt képeken a spontán keveredések két példáját (szétfújással, nedves alapon) mutatom be

december: színelmélet, a színek kifejező ereje

Elsősorban azokkal a színelméleti problémákkal foglalkozunk ez alatt a viszonylag rövid idő alatt, amelyekre az előzőekben nem jutott elég idő, illetve azokkal, amelyekkel másodlagos feladatként sem foglalkozhattunk. Készíthetünk természetesen ezúttal is munkákat a hideg színek kifejező erejével (17, 18), a meleg színekkel (19), színellentétekkel (20, 21, 22), az árnyalatokkal (23), valamint a kiegészítő színpárokkal (24, 25). Sor kerülhet egy kép létrehozására semleges színekkel (26), és megítélésem szerint kihagyhatatlan feladat a nyolc azonos méretű emberi alakhoz a divattervek készítése (27, 28). Ez lehet egy kollekció, lehetnek sportmezek, alkalmi ruhák, egyenruhák, kosztümtervek egy előadáshoz vagy bármi más. Segítségükkel tanulmányozzuk a színek kifejező erejét, kortárs divathullámokat, a dekoratív foltot és még nagyon sok mindent. A feladat a hetedik osztályban készített nyolc szoba című munka folytatásaként is felfogható.

január: kompozíció, természet utáni rajz, illusztrációk, ismétlés, záró kiállítás, esetleg rövid felmérő

A téli vakáció után érkezünk el a tevékenységünk utolsó szakaszához az általános iskolában. Jó volna itt valami nagyon okos, összefoglaló feladatot kitalálni, de az igazság az, hogy ebben a három hétben — amelyet ismeretellenőrzések, javítások és vakációs hangulat tarkít, erőtlenít — elég kevés dologra jut idő. Ki-ki eldöntheti, hogy ebben az időben dinamikus (29) vagy statikus kompozíciót (30) készíttet tanítványaival, esetleg természet utáni rajzot (31, 32), meséskönyv illusztrációt (33, 34), vagy részt vesznek egy versenyen (35). Mindenre úgysem futja, miután kétszer-háromszor körbenézünk, azt tapasztaljuk, hogy vége van a félévnek, és ezzel együtt az általános iskolai rajztanításnak. Ha legalább heti egy óránk lett volna, ha heti két órában dolgozhatnánk, ha volnának rajztermek mint jó száz éve, ha az iskola vezetői, a kollégák értékelnék az erőfeszítéseinket, ha…

Mit tud a tanuló a nyolcadik osztály végén?

Elméletileg elég sok dolgot tud, de ennél sokkal értékesebbek azok a képességek, amelyeket a tevékenységek során megszerezhet. Ha valaki figyelmesen megnézi az illusztrációs anyagot (a tanítványaim munkái valamennyi, de ennek az anyagnak a sokszorosával rendelkezem) azt tapasztalja, hogy az a bizonyos érzelmi tartalék nem kopik, az érdeklődési kör egyre differenciáltabbá válik, a tematikai, technikai újítások nemcsak lekötik tanítványainkat, hanem saját forrásból ki is egészítik ezeket. Az nem igaz, hogy kamaszodó gyerekeket nem lehet tanítani. Az eredmények azt bizonyítják, hogy lehet velük együttműködni, ellenük nem szabad és nem is érdemes dolgozni.

Sajnos a kilencedik osztályban a fentiek jelenlétét, hasznát csak ritkán tapasztaljuk.  A fő ok a képzetlenül tanítók népes tábora mellett a képesített kollégák gyakran tapasztalható közömbössége, fásultsága. Nem nehéz kitalálni, hogy mi történik azokban az osztályokban, amelyekből rajzórákon állandóan nagy zaj szűrődik ki. A tanár foglalkozgat azzal a 3-4 tanulóval, akiket a feladat érdekel, a többiek pedig úgy töltik az időt, ahogy tudják. A hirtelen jött hangulataikat, ötleteiket kiabálások, ajtócsapkodások kísérik, a nevelő pedig csodálkozik odahaza, hogy bár alig dolgozott valami keveset, mégis teljesen kimerült. Közben lehet, még azt is sajnálja, hogy miért nem matematikát vagy románt tanít, mert ott volna mivel sakkba tartania az osztályt, a szülőket.

Többen kérdezték, hogy mi tartott a pályán engem, aki szükségből lettem pedagógus, de a későbbiekben több lehetőségem is lett volna arra, hogy megbecsültebb, anyagilag jobban elismert szakmákban dolgozzam. Egyszerű titok, idővel a tanítás és a tanítványok szeretete mindent felülírt.

Az általános iskolai anyagban már nem foglalkozom külön a kézműves tevékenységekkel. Nem azért, mert nincs elég ötletem vagy illusztrációm ehhez, hanem abban reménykedem, hogy felelős vezetőink rövidesen rájönnek majd arra, hogy érdemes, sőt megkerülhetetlen a szakemberek képzése ezen a területen.

Mi a helye, a szerepe a képzőművészeti nevelésnek az általános iskolában? Az mindig attól függ, hogy milyent szánunk neki. Jelen körülmények között elenyészően kicsi, jelentéktelen szerepkör jut ennek a tantárgynak, mert felkészületlen, motiválatlan, gyakran képesítés nélküli emberek tanítják. A heti egy óra még a nagyobb városi iskolákban is kevés ahhoz, hogy főállású rajztanárt alkalmazzanak, a kis falusi iskolákról nem is beszélve. Amúgy a rajztanárképzés még az egyetemeken sem örvend nagy népszerűségnek, az végzősök csak abban az esetben választják a rosszul fizetett, lenézett tanárságot, ha nincs más lehetőségük. Nem tudok olyan szakemberről magamon kívül, aki Romániában magyar nyelven rendszeresen publikálna módszertani írásokat. Ez hátrány, hiszen a belterjes dolgok nem igazán életképesek, rájuk férne időnként egy kis frissítés, vita, vérátömlesztés. Évek óta keresem erre az alkalmat, lehetőséget, de még nem sikerült partnerre akadnom.

Szinte természetes, hogy iskoláinkban a fizika, kémia, biológia tanításához laboratórium kell, a tornaórát a tornateremben tartják, de a rajzhoz úgy tűnik bármilyen helység, körülmény megfelel, a kopott, keskeny, agyonfirkált és kényelmetlen padokat is beleértve. A múlt század elején még kötelező volt a heti két óra a legtöbb európai országban, és rajztermek is voltak minden jelentősebb iskolában, de ezeknek mára még az emléke is elpárolgott egy olyan világban, amelyben az ezredfordulótól dominánssá vált a kultúra vizuális jellege. A vizuális, esztétikai nevelés leghatékonyabb eszköze, mint az köztudott, a képzőművészeti nevelés. Ellentmondásos korban élünk, de ez az ellentmondásosság jelen esetben mintha sokkal erőteljesebben, bántóbban, sőt döbbenetesebben jelentkezne a megszokottnál.

Az általános iskolában is ugyanazzal foglalkozunk, mint az óvodában, elemi iskolában: a látás nyelvével és nyelvtanával. Természetesen magasabb szinten, igényesebben, az elméleti részekre, megokolásokra is hangsúlyt fordítva tesszük ezt. Tovább bővítjük a tanítványaink technikai ismereteit és megkezdjük a művészettörténeti ismeretek tanítását is ezekben az években. Még ez sem a szó szoros értelmében vett művészettörténet, de már van benne rendszer és ragaszkodhatunk a stílusok, nevek, a műalkotások címeinek a megjegyzéséhez is. Megismerkedünk a tér ábrázolásának néhány lehetőségével, az ipari formatervezéshez, divathoz, építészethez kapcsolódó alapismeretekkel, belekóstolunk a betűk, mértani formák és a természet utáni rajz világában, új színelméleti fogalmakat sajátítunk el. Úgy gondoltam, hogy jó lenne kicsit az origamival, tangrammal is foglalkozni. Erről eddig a kézműves tevékenységek keretében esett szó, de mivel tapasztalataim szerint a kollégák nem nagyon foglalkoznak vele, kár lenne teljesen megfeledkezni róluk. Egy nyolcadik osztályos tanuló már 11 éve ismerkedik a képzőművészet alapelemeivel, azok felhasználási, alkalmazási lehetőségeivel és ennyi idő alatt nagyon sok mindent meg lehet tanulni.  Paradox módon, a fentiek ellenére mégis akad olyan kilencedikes, aki nem ismeri az alapszíneket, vagy nem tud megnevezni egyetlen szobrászt vagy festőt sem.

Talán nem felesleges, ha az alábbiakban néhány mondat erejéig azt is felvázolom, hogy melyek az általános iskolai tanár legfőbb gondjai az ötödik osztály kezdetén.

1. A tanulók nem elég önállóak, nem hozzák el a felszereléseket, nem fejezik be, olykor többször is újrakezdik a feladatokat. Többen másolnak, illetve igénybe veszik a szülők, rokonok segítségét munkáik elkészítésénél.
2. Nincsenek önálló döntések hozatalához szoktatva. Nem tudnak egy adott téma kapcsán konkrét feladatot választani, szinte követelik, hogy pontosan közöljék velük, hogy mit csináljanak. Ezzel szemben óriási rutinjuk van a diktálás utáni írásban.
3. Nincsenek saját ötleteik, ezért vagy a szomszédjaik elképzeléseit veszik át, vagy a szemléltetők közül próbálják valamelyiket utánozni
4. Sűrűn elhangzik a kijelentés: nem tudok rajzolni, nincs tehetségem
5. Nincs helyes önértékelésük, ezért vagy sokkal gyengébbnek, vagy sokkal jobbnak hiszik magukat a valóságnál
6. Sokan közülük eleve feleslegesnek, vagy komolytalannak tartják a tantárgyat, hiszen korábban ezt hallották a szüleiktől, nevelőiktől is, akiknek minden valószínűség szerint pocsék rajztanáraik lehettek.

A fentiekből — a felsorolás még hosszan folytatható — kiderül, hogy legtöbbször a rossz tapasztalatok és a megfelelő felkészítés hiánya miatt akadozik a munka, ezért gondolom, hogy az első órák feladatai közé tartozik a kötelező felmérő mellett a közösség sok türelemmel, megértéssel, de következetes munkával, ellenőrzéssel történő, helyes irányba való terelése. A megfelelő módszereket ki-ki maga alakítja ki, lényeges, hogy ezeknek ne legyen riasztó, pánikkeltő hatása, hiszen az érdeklődéssel, szeretettel végzett munka mindig hatékonyabb, az így elsajátított ismeretek, képességek, felfedezések pedig tartósabbak.

Mit tehetünk a fentiek ellen? Csak azt tudom itt elmondani, hogy én mit próbáltam ellenük tenni.

1. Az első hetekben, hónapokban rendszeresen következetesen ellenőrzöm valamennyi tanuló felszerelését. Kiszűröm a másolókat, az idegen tollakkal ékeskedőket is, ez rutinmunka, egy gyakorlott pedagógus azonnal felismeri ezt. Az állandó újrakezdést azzal akadályozom meg, hogy aláírom a lapokat. Ha valaki elakad, vagy hibázik, segítek a folytatásban, a hiba kijavításában.
2. Az önálló döntéshozatalt a munkánk elején úgy segítem, hogy ajánlott feladatokat javasolok a témához, és ehhez példákat is mutatok. Ez a segítség a későbbiekben fokozatosan elmarad.
3. Minden alaklommal sok szemléltetőt mutatok, de ezek közül csak azok maradnak a táblán, amelyek nem utánozhatóak. A szomszédokról való másolást a tanulók szűrik ki, ha tudatosul bennük, hogy ez azonos a dolgozatoknál való másolásokkal, vagyis számukra is előnytelen.
4. Tudatosítani kell, hogy nincs tehetségtelen tanuló, csak olyan, akinek elvették a kedvét ettől a tevékenységtől. Minden munkában lehet találni dicsérni valót, egy kevésbé sikerült, szerényebb rajz is lehet kreatív, különleges, eredeti, bátor.
5. Az önértékelés kialakításának leghatásosabb eszközei azok az alkalmi, témazáró tárlatok, amelyeken az osztálytársak mondanak véleményt egymás eredményeiről, megvalósításairól. Gyakran még erre sincs szükség, hiszen összehasonlításban legtöbbször mindenki számára szavak nélkül is nyilvánvalóvá válnak a munkák hibái, erényei.
6. A tantárgy megítélése mindig a pedagógustól függ. Ha sikeres, eredményes a tevékenysége, ha a tanítványai örömmel rajzolnak, festenek, díjakat nyernek, tárlatokat rendeznek, szerepelnek a helyi sajtóban, könyveket illusztrálnak, alkalmi tárlatokkal jelentkeznek az osztályteremben, az iskola folyosóin, megváltozik a kollégák, szülők véleménye is. A változást csak a hosszú, kitartó, eredményes munka hozhatja meg. Itt sincsenek titkok, se meglepetések. Sajnos ezeket az eredményeket rövidebb idő alatt tönkre lehet tenni, mint gondolnánk.

Külön trauma az ötödikesek számára a jegyadás. Többen vitatják a létjogosultságát többek között a képzőművészeti nevelésnél is. Megítélésem szerint szükségség van rá, mert ahol ismereteket közlünk, ahol számít a teljesítmény minősége, ott valamilyen módon az eredményeket mérni kell. Nem a jegyadással van gond, hanem a legtöbb esetben azzal, hogy mire adjuk a jegyet. Mert ha csak a kézügyességet, utánzóképességet, türelmet vagy szorgalmat díjazzuk, akkor valóban nincs sok értelme az egésznek. Ha azonban figyelembe vesszük a kreativitást, kezdeményezőkészséget, az egyéni fejlődést, erőfeszítéseket, felzárkózási, alkalmazási kísérleteket is, akkor a jegyadás haszna nyilvánvaló.

Az elemi iskolai osztályokban gyakori jelenség, hogy a minősítésnek nincs különösebb jelentősége, rutinmunka. A tanulók olykor rajzolgatnak valamit, míg a tanítónő füzeteket javít, vagy a szekrényében rak rendet. Ilyen körülmények között a rajzoló és a nevelő is pontosan tudja, hogy az eredményektől függetlenül úgyis mindenki kitűnő lesz. Ez a gyakorlat legalább annyira káros hatású, mint a túlzott és indokolatlan szigorúság. A pedagógus feladata az, hogy vegyen észre, értékeljen, bátorítson, ösztönözzön minden erőfeszítést és eredményt, kerülje az egyenlősdit, legyen megértő, de osztályozzon differenciáltan, hiszen nem lehetünk mindig, minden körülmények között, mindenből kiválóak. A felnőttek sem azok, akkor miért várják el ezt a gyerekeiktől.

Ezúttal nem foglalkozom külön könyvtár keretében a leggyakrabban előforduló hibákkal, hiszen szinte azonosak azokkal, amelyekről az elemi iskolai tanulóknál már bőven szó esett. Én úgy gondolom, úgy tapasztaltam, hogy a legfőbb gond az általános iskolákban nem a képesítetlen pedagógusok hozzá nem értésével van, hanem sokkal inkább a közömbös, érdektelen, kényelmes magatartásmóddal, amely képesített vagy képesítetlen kollégáknál egyformán és tartósan jelentkezhet. Gyakran hallom, hogy azért a kevés pénzért elégedjen meg az állam annyival, hogy a tanár egyáltalán megtartja az óráját, ezen túl senki se várjon tőle erőfeszítéseket, áldozatokat, találékonyságot, gyermekközpontú, aktivizáló, eredményes, vonzó tevékenységet.  Ezért van az, hogy nagyon sok rajzórán a magára hagyott, zajos, másokat a munkájában zavaró osztály sokat árt a tantárgy megítélésének.

Sokan panaszkodnak arra, hogy egyre nehezebb rajzórán fegyelmet tartani, a tanítványainkat odaadó, fegyelmezett munkára ösztönözni. Szerintem egy rendszeres, alaposan előkészített, sikeres, következetes tevékenység önmagában elegendő ahhoz, hogy a fenti gondok megoldódjanak. Olyan ez mit a pontosság. Azoknak a nevelőknek az osztályai késnek egy iskolában, ahol a pedagógus is pontatlan, kiszámíthatatlan. A pontos, fegyelmezett, következetes tanárok osztályai általában fegyelmezettek.

Persze, lehet ezekért az áldatlan állapotokért a tanulókat hibáztatni, de nem illik. Nem igaz, hogy a mai fiatalok nem szeretnek rajzolni és semmi sem érdekli őket. Rajzolni nagyon szeretnek, de ha nem kapnak rá lehetőséget az órákon, a szeretetük nyomait az iskolapadokon, a falakon, a füzetek hátlapjain, a kezeiken, táskáikon firkák formájában fogjuk felfedezni. Arról, hogy mi minden érdekli az általános iskolás tanulót, választ kaphatunk azokból a munkákból, amelyekkel a tanmenet tervezeteket illusztráltam, és amelyeket zömmel a saját tanítványaim készítettek, illetve a felvételeken ők valamint az osztálytermeik láthatóak.

KÉPZŐMŰVÉSZETI NEVELÉS, ÖTÖDIK OSZTÁLY

Fontos, sőt meghatározó év képzőművészeti nevelés szempontjából minden tanuló számára az ötödik osztály. Természetesen jó lenne, ha nem ekkor kezdődne az ismeretség tanár és tanítványai között. Akárhogy alakulnak a dolgok, mindenképpen szükséges megismerni tanulóink tudásszintjét, anyagismeretét, technikai jártasságát, kedvenc témáit, érdeklődési körét, a véleményét a tantárgyról, a művészetről.

Az ismerkedés ezúttal is nagyon sok rajz, szemléltető, reprodukció, eszköz segítségével történik és konkrét, gyakorlati jellege van. Kerüljük a túlzott optimizmust, elégedjünk meg azzal a tudással, amelyet tapasztalunk, és ebből a kiindulópontból építsük fel az oktatási stratégiánkat. Analfabétákat sem lehet egyből a szépirodalom ismeretére, szeretetére nevelni, előbb meg kell tanítani őket írni és olvasni, függetlenül attól, hogy az a bizonyos analfabéta ötödik osztályos vagy netán líceumi tanuló.

Szeptember: ismerkedés, eszközök, technikák, alakos kompozíció szabadon választott témával, eszközökkel.

Mint általában, itt is beszélgetéssel kezdődik a tevékenység és egy szabadon választott feladat elkészítésével folytatódik, amelyeknél a tanítványaink az általuk jobban ismert, kedvelt eszközökkel dolgozhatnak. A munkák elemzésével alapvetően fontos dolgokat tudunk meg. Már az első rajzokat érdemes fotózni, hiszen ezzel kezdődik az a rendszeres dokumentáció, gyűjtés, amely a későbbiekben nagyon nagy segítségünkre lesz az eredmények megítélésében, a stratégiánk kidolgozásában, a jegyadásban. Ehhez természetesen kérhetjük a tanítványaink segítségét is, hiszen ebben a korban már sokan jól fotóznak közülük, és nekünk így több időnk marad a korrektúrára. Fényképezzük természetesen a táblára helyezett szemléltetőket, alkalmi tárlatokat, a csoportos tevékenységek menetét és az osztályt is. Ezekből a felvételekből áll össze a későbbiekben a teljes tevékenységünk krónikája. Mindez a számítógépek, a digitális fényképezés korában már járható út, e sorok írója 2005-től használja sikerrel ezt a módszert általános iskolában, líceumban, főiskolán, szakfelügyeleteken, gyakorló tanításokon. Jórészt erre a fotóanyagra támaszkodva készíthettem el a tanmenet javaslataimat és a Szemléltetők képzőművészeti nevelésből, kézművességből címet viselő DVD-t is. Ekkor látogatjuk meg az iskola állandó tárlatát (01, 02) és a könyvtárát is, ahonnan a tanítványaink albumokat kölcsönözhetnek.

Október: a pont, mint a képzőművészet alapeleme (díszítő, építő, jelképes szerepe)

Ennél a témánál a kifejező erő tanulmányozása mellett, a pecsételés, ragasztás, festés technikájával kapcsolatos ismereteket mélyítjük el, gazdagítjuk és e mellett gyakran utalunk az alapelem szerepére más tantárgyaknál valamint a mindennapi életben.

Jó alkalom ez tehát a különféle anyagok, technikák felelevenítésére, gyakorlására is, de nem mellékes szempont az sem, hogy ezek a feladatok nem igényelnek különösebb rajztudást, tehetséget, kis figyelemmel, fegyelemmel szinte bármelyik tanuló kitűnően teljesíthet, ha kellő segítséget, bátorítást kap. Arra kérem a kollégákat, hogy ne siessék el a munkák befejezését, erre gyakran a rendelkezésre álló ötven perc kevés. Azt fogjuk tapasztalni, hogy a legtöbb tanítványunk nincs tisztában a befejezett munka fogalmával sem, sokan akkor jelentik be ezt, amikor ráunnak egy-egy feladatra, illetve akkor, amikor rájönnek, hogy nincsenek eszközeik a munkák tovább fejlesztésére. Néhány lehetőséget, témát a 03-07 számok alatti felvételekkel illusztráltam.

November: A vonal, mint a képzőművészet alapeleme

Készítsünk minél változatosabb témájú, technikai kivitelezésű munkát vonalakkal, vonalhálókkal. Egyszerű feladat a körberajzolt tenyérforma díszítése (08), de készíthetünk színes munkákat filctollal (09), tanulmányozhatjuk a vonal kifejező erejét festőhengerrel (10).  Készíthetünk a tanulók megfigyelő- és ábrázoló készségét is próbára tevő feladatokat golyóstollal (11, 12). Az utóbbiak tágabb értelemben természet utáni rajzoknak is nevezhetőek, hiszen a 11. számú kép a katedránál ülő rajztanárt, e sorok íróját ábrázolja, a 12. önarckép, a 13-on az iskola bejárata látható.

December: Foltok (díszítő, festői, szimmetrikus foltok)

Decemberben természetesen nem feledkezünk meg a karácsonyról sem, de a különféle díszek, díszítések készítését ezúttal bízzuk a kézműves tevékenységekre. A felsorolt foltféleségek illusztrálására a következő felvételeket ajánlom: 16, 17, 18. Megfigyelhetjük ezeken, hogy az ötödikes már sikerrel vállalkozik a teljes felület betöltésére, jól használja a kontúrvonalat, van kellő fantáziája ahhoz, hogy a spontán foltokat, konkrét formákká alakítsa és a keretezéshez egyre gyakrabban használja az ecset és a filctoll mellett a korrektort is.

Január: Művészettörténeti alapismeretek (az őskor, ókor művészete, az ókori világ hét csodája,  https://muhisandor.eoldal.hu/fenykepek/06.-muveszettortenet-diohejban/)

Az alapismeretek taníthatóak csoportosítva, de párhuzamosan a történelemből tanultakkal is. Ezek a tantárgy jellegéből adódóan azonban nem szokványos ismeretközlések, hanem olyan játékos feladatok, amelyek során sokat rajzolunk, festünk, mesélünk, nagyon gazdag szemléltetőanyagot mutatunk be, ehhez minden kiegészítést, saját kútfőből származó bemutatót külön jutalmazunk. Néhány példa: Colosseum (19), Épül a Rodoszi Kolosszus (20), Alexandriai világítótorony (21), Szemirámisz függőkertje (22).

Február: Színelméleti alapismeretek (alapszínek, hideg-, meleg színek, semleges színek, árnyalatok, kiegészítő színek, kifejező erő)

Tovább tanulmányozzuk, bővítjük a színelméleti ismereteinket, új témákat, fogalmakat (árnyalatok, kiegészítő színek), technikákat vezetünk be. A 23-as kép meleg színekkel készült díszített felület, amelyen színárnyalatok is találhatóak, egyben festői folt is. A 24-es rajz tintás alapon, tintakiszedővel, spricceléssel készült, a hideg színek uralkodó jellege figyelhető meg rajta, valamint a hideg-meleg ellentét, egyben dinamikus kompozíció. Használhatunk fekete alapot (25) és készíthetünk virágcsendéletet a vörös-zöld kiegészítő színpárral (26), ábrázolhatjuk ugyanazt a jelenetet szomorú és vidám színekkel (27), és számos feladat keretén belül alkalmazhatjuk a szín- és tónusellentétekkel kapcsolatos ismereteinket (28).

Február lévén természetesen készíthetünk farsangi álarcot vagy kosztümöt is.

Március: Modul, kompozíciók modulált alapformák (tenyér, betűk, számok, gyümölcsök) segítségével

A tanítványaink által igen kedvelt feladatok ezek, amelyeket általában sok eredeti ötlettel, humorral, játékosan oldanak meg. A fentiek mellett a téma segítségével színelméleti, a kifejező erővel, foltokkal kapcsolatos ismeretek is tanulmányozhatóak. Ezt a témakört hat munkával (29-34) illusztráltam.

Ha már a humorról szó esett, kevesen tudják, hogy egy ötödikes tanuló remek karikatúrákat képes készíteni többek között az uniós témakörben (35, 36), de csak akkor, ha ezek a feladatok megfelelően vannak előkészítve. Azt tévhit, hogy a gyerekek önmaguktól vagy szülői bíztatásra, ösztönzésre fognak gyönyörű munkákat készíteni, mert tehetségesek. Minden eredményt kitartó munka, szakmai irányítás, folyamatos segítség készít elő.

Április: Húsvét, ritmus, díszítések

Képzőművészeti nevelésből díszíthetünk tojásformákat (37, 38), ezek remek alkalmat nyújtanak nemcsak a díszítőművészeti ismeretek felelevenítésére, hanem rendkívül változatos technikák alkalmazására is. Sablonnal dolgozunk, de ezeket egy kettéhajtott kartonlapból a tanulók vágják ki. Kivágott sablonformák használatával készültek a vázaformák is (39), amelyek díszítésével többek között a görög művészettel, életmóddal is ismerkedhetünk. A fentiek mellett készíthetünk díszített felületet (40), díszített keretet (41), vagy díszített kört (42), amelyek segítségével a ritmussal, foltokkal, színelmélettel kapcsolatos ismeretek egyaránt elmélyíthetőek.

Május: Önarckép, kompozíciók, munka a szabadban

A természet utáni rajzok sorát gyarapítják az emlékezetből készített önarcképek, portrék (43, 44) de ettől az évtől próbálkozhatunk a szabadban való rajzolással is (45). E sorok írója rendszeresen tartott rajzórákat az iskola parkjában és tanúsíthatja, hogy ezek az órák amellett, hogy eredményesek, a tanulók által is igen kedvelt, rendhagyó tevékenységek. Ebben a korban a valósághűség még meglehetősen viszonylagos fogalom, tehát ne ragaszkodjuk mereven ennek a visszaadásához. Tanítványainkat azzal vehetjük rá a valóság alaposabb megfigyelésére, ha nem az egész parkot, iskolát, udvart rajzoltatjuk velük, hanem ezeknek egy jellemző, érdekes részletét.

Az ötödikben is készítünk statikus és dinamikus kompozíciókat, ezek kötődhetnek egy emlékezetes eseményhez (46), de egy olvasmányélményhez is (47).

Június: Kiértékelés, év végi tárlat, szabadon választott feladat

Az eredmények számba vételének az ötödikben talán még fontosabb, még nagyobb jelentősége van, mint a többi osztályban. Azt javasolom, hogy ez általában a dicséretek, a pozitív észrevételek jegyében zajlódjon, ami nem azt jelenti, hogy teljességgel kerüljük, kizárjuk az építő, segítő szándékú kritikát. Rendezzünk feltétlenül év végi tárlatot az osztályteremben, de az elkészült fotók alapján le is vetíthetjük az év fontosabb eseményeivel, megvalósításaival, témáival, versenyeivel kapcsolatos felvételeket. Ha iskolai tárlatot rendezünk, jó esélyünk van arra, hogy ennek hatására pozitív irányba változzon a tantárgy, a tevékenység megítélése.

Mit tud egy tanuló képzőművészeti nevelésből az ötödik osztály végén?

Jó lenne, ha ismerné a fenti témákkal kapcsolatos legfontosabb fogalmakat, ha helyesen használná a leggyakoribb kifejezéseket, szakszavakat, ha volna az őskor, ókor művészetével kapcsolatban néhány alapismerete, ha technika és anyagismeret tekintetében is sikerülne előre lépni. A fentieknél is fontosabb, hogy örömmel, érdeklődéssel várja a rajzórákat, tudjon önállóan konkrét témát és ahhoz megfelelő eszközöket választani, legyen kreatív és tudja hasznosítani az itt szerzett ismereteket más tantárgyaknál és a mindennapi életben.

A tanulók otthonosan mozognak az osztályteremben és pontosan tudják azt is, hogy mi az, ami feltétlenül szükséges a feladat elvégzéséhez, hol kezdődik a fegyelmezetlenség, mások zavarása. Ismerik a munkahangulat fogalmát, örömeit, büszkék a teljesítményeikre és a sikertelen kísérletek újabb próbálkozásokra ösztönzik őket.

Mindez természetesen csak akkor következik be, akkor igaz, ha az előző években jól irányított, pontos célokat követő, eredményes munka zajlott az osztályban. Többek között ezért a hangulatért, ezekért az eredményekért érdemes megtenni minden tőlünk telhetőt, hogy megfelelő feltételeket, témákat, anyagokat, segítséget biztosítsunk a folyamatos munkához.

Szeptember: Bevezető, ismétlés, az anyagok számbavétele, új anyagok gyűjtése, beszerzése, rendszerzése

A fentiek mellett magától értetődően kipróbálunk, elkészítünk néhány dolgot, beszélgetünk az előző év témáiról, sikereiről és az osztályra váró feladatokról. A konkrét témák megválasztásában a nevelőnek elég nagy választék áll a rendelkezésére, nagyobb az esély a sikerre, ha olyanokat javasol, amelyek eleve felkeltik tanítványai érdeklődését.

Az évszakok, ünnepek, a korosztályra jellemző sajátosságok, a földrajzi adottságok, népművészeti hagyományok figyelembe vétele mellett ez sem elhanyagolható szempont.

Október: Természetes anyagok: gesztenye, levelek, csigák, csuhé

Tulajdonképpen a már óvodáskorban elkezdett ismerkedést folytatjuk, új technikákkal, ötletekkel, anyagokkal (csuhé, csigák), igényesebb kivitelezéssel, új anyagok, ragasztók, témák bevezetésével színesítve a tevékenységünket.

November: Origami (béka, versenyautó, felfújható labda)

Tapasztalataim szerint ez a kisiskolások számára különösen kedvelt tevékenység a papír hajtogatása, annyira belelendülnek az első próbálkozások sikereibe, hogy alig lehet leállítani őket. Egyetlen alkalommal csak egy tárgy hajtogatásával foglalkozzunk, mert különben összezavarjuk a tanítványainkat. Az alapfogalmakat, mozdulatokat már rég tisztáztuk, ezért a továbbiakban igényesebb feladatokat is megoldhatunk.

Természetesen itt sem nem árt betartani néhány alapszabályt:

1. Minden alkalommal az osztállyal együtt, szakaszosan dolgozunk, a lépéseket a padokkal szemben, felemelt kezekkel mutatjuk be, hogy közben figyelhessük a munka menetét, indokolt esetben segíthessünk. Ehhez rutinra van szükség, a legjobb, ha tükör előtt gyakoroljuk be a mozdulatokat.
2. Ha valaki elmarad, segíteni kell, hogy behozza késését, mert különben az egész környezetét zavarni fogja. Személyesen is segíthetünk, de felszólításra ezt a tanuló szomszédjai is megtehetik.
3. A bemutatás általában minél kevesebb szóval, magyarázattal zajlik ugyanúgy, ahogyan a kivitelezés is.
4. Minden tárgyat legalább kétszer egymásután hajtogatunk, de ha szükséges, ezt háromszor-négyszer is megtehetjük, a lényeg, hogy a végén mindenki boldoguljon.
5. A hajtogatott tárgyakból minden alkalommal megőrzünk egy példányt, hiszen ezeket kibontva bármikor újra tisztázhatjuk a szükséges lépéseket. Az origami közkedvelt tevékenység, játék, de ha időnként nem gyakoroljuk, nem ismételünk, könnyen elfelejthetjük a kivitelezéshez szükséges lépéseket
6. Egy kartonlapra készíthetünk fázishajtogatásokat, ezek segítségével még jobban megjegyezhető az elkészítés menete.
7. A hajtogatáshoz közönséges írópapírt használunk, ez sok színben megtalálható a kereskedelemben. A karton jobb tartást kölcsönöz a munkáinknak, de ezt jóval nehezebb hajtogatni, elemi iskolai osztályokban elkerülném ezt az anyagot. Használhatunk viszont újságpapírt, képes magazinok lapjait is.
8. Sohasem egy tárgy hajtogatása a cél. Ez csupán egy alapelem, amelyet a későbbiekben, díszítünk, beépítjük képzőművészeti kompozíciókba, felhasználjuk csoportos feladatoknál.

December: Újabb ötletekkel, tárgyakkal bővítjük az ünnepekhez kötődő feladatokat.             Adventi koszorút készítünk (09), a béka hajtogatásának egyik köztes, csökkenő méretben kivitelezett formájából fenyőfát alakítunk (10), készítünk feltekert papírcsík díszítéssel üdvözlőlapot (11)

Január: Mesterséges anyagok, puffancs (pufulec), kétszersült (keksz)

A puffancs fűzéséről, ékszerek készítésétől már esett szó korábban, az óvodáról szóló fejezetben. Ennek az anyagnak van egy jól kiaknázható tulajdonsága, ha benedvesítjük a végét, akkor tapad, több darabot összekapcsolva emberi alakokat, térformákat alakíthatunk belőlük (13). Ezek természetesen elég sérülékeny kompozíciók, de nem az örökkévalóságnak készítjük őket és fotókon bármikor megőrizhetjük az eredményeket.

A kétszersült, keksz is remekül felhasználható anyag kézműves tevékenységeken, hiszen festhető, ragasztható, a gyári mintázata alkalmassá teszi mesebeli házikók készítésére (14,15). Ragaszthatunk rá papírt, perecet, rajzolhatunk a felületére filctollal, alkalmas csoportos feladatok készítésére, elég időtálló anyag. Általában karton alapra, hullámpapírra rögzítjük közönséges papírragasztóval, de használhatunk hideg enyvet (aracet), vagy bármilyen más ragasztót is. Sokan kézműves tevékenységeken, két oldalon tapadó ragasztószalagot használnak a különböző felületek díszítéséhez.

Február: Újrahasznosítható anyagok

A WC papír guriga felhasználásáról már az óvodai feladatoknál is sok szó esett, de akkor még nem használtunk kávészemeket a díszítésére.

Hogyan lehet a gurigákból különféle színű, díszítésű, méretű fákat készíteni? Erre ad választ a 17-es számú felvétel.

Újrahasznosítható anyag az újságpapír, amelyből hajtogatással, ollóval és befőttes üveghez használatos gumival többek között lovacska is készíthető. Ezek a gumikarikák különben nagyon olcsón beszerezhetőek és számos helyen, feladat kivitelezésénél használhatjuk őket eredményesen.

Március: Gyurmabábuk, gyümölcsök

A gyurmázás, agyagozás, só-liszt gyurmázás is a visszatérő tevékenységek egyike az elemi iskolai osztályokban, ezen a területen még a negyedik osztályban is találhatunk olyan megoldásokat, lehetőségeket, amelyek igazolják a létjogosultságukat.

Április: Húsvéti tojástartók, ajándékdobozok

Húsvétra készíthetünk díszes dobozokat a tojásoknak, vagy ajándékdobozokat (21), amelyeket újdonságként saját készítésű bojtokkal ékesíthetünk (22,23)

Május: Kompozíciók különböző zöldségekből

Ahogyan az a 24, 25 szám alatti ábrákon is látható, a zöldségekből is lehet különböző alakokat komponálni gyufaszálak, fogpiszkálók segítségével. Ezek nem tartós anyagok, nehezen tárolhatóak, megpenészednek, de fotók formájában a munkánk eredménye, illetve annak tanulságai, az eredeti ötletek megőrizhetőek. Ezt a témát korábbi feladatokkal, kövek festésével (26) vagy magvakból készült kompozíciókkal (27) is kiegészíthetjük ebben a hónapban.

Június: Ismétlés, az évzáró tárlat megrendezése, a megmaradt anyagok, eszközök mentése

Ha a fenti feladatok 50-60 százalékban teljesítettük, sikeres évet mondhatunk magunkénak és emelt fővel kezdhetünk majd a harmadik osztályos feladatokhoz.

Az nem véletlen, hogy a képanyagban szerepeltetem a kisiskolások fotóit, akik legnagyobb része személyes ismerősöm. Ezt azért teszem, hogy tudatosítsam, a gyermek, a tanuló valamennyi tevékenység főszereplője, érte vannak a feladatok, a tárlatok, miattuk készítünk ajándéktárgyakat, díszítést, mindent.

Ha az eszközök rendezése közben találunk az iskolatejtől maradt szívószálakat, azokból rövid idő alatt csoportos munkát rögtönözhetünk (28), vagy szemléltetőket készíthetünk a mértani alakzatok, testek tanításához.

Mit tud a tanuló kézművességből a második osztály végén?

Mint láttuk, olvastuk számos új anyagot, témát, technikát ismer meg ebben az évben is, tudását, ismereteit számos iskolai és iskolán kívüli tevékenységben tudja kamatoztatni. Ezek mérhető, nyomon követhető gyarapodások, de még náluk is sokkal fontosabb, hogy a kézműves tevékenységek kreatív, kezdeményező embert formálóak. Az a velünk született állandó érdeklődést, kíváncsiságot tarthatjuk ébren a segítségével, amely megítélésem szerint a legnagyobb, legfontosabb emberi értékek egyike.

KÉZMŰVES TEVÉKENYSÉG, HARMADIK OSZTÁLY

BEVEZETŐ

Tapasztalataim szerint a helyesen, türelemmel, szeretettel és felkészüléssel irányított osztályok számára hosszú ideig fontosak maradnak a kézműves tevékenységek, az egyik legkedveltebb, legjobban igényelt órákká válhatnak. Ilyenkor történik meg az a csoda, hogy sokan még szünetben is az elkezdett munka folytatását választják a játék, kikapcsolódás helyett. Mindebből mit tanulhatna a többi tantárgy, kolléga? Rengeteg dolgot, többek között azt, hogy az izgalmas, a tanulók számára hasznos, emlékezetes tevékenységek sokkal több előkészítő munkát, erőfeszítést igényelnek, mint egy átlagos lecketerv elkészítése, vagy néhány rögtönzés kijavítása.

A harmadik osztályban is környezetünk anyagaival, tárgyaival ismerkedünk, új eljárásokat, technikákat tanulunk, alapvetően nagy hangsúlyt fektetünk az elkészült munkák egyediségére, a kreativitásra, bővítjük a felhasznált anyagok sorát és csoportos tevékenységekkel erősítjük a csapatszellemet.

Szeptember: ismétlés, az anyagok, előző évi munkák számbavétele, felkészülés a harmadik osztályos feladatokra

A tavalyi év végén gondosan tartalékolt anyagok, néhány megőrzése méltónak tartott tárgy, az elektronikus formában tárolt fotók, változatos és érdekes kiindulópontokat kínálnak az ismétlésre, amelynek jó lenne megőrizni a spontán jellegét. Ez azt jelenti, hogy mutassunk be minél több tárgyat, technikát, anyagot a közös asztalnál, de ezek mellett adjunk lehetőséget arra, hogy tanítványaink minél nagyobb számban bekapcsolódhassanak a beszélgetésbe, elmondják, hogy mi tetszett nekik és mit kedveltek kevésbé, mit miért tartanak hasznosnak a tanultakból és mi az, ami a továbbiakban is foglalkoztatja, érdekli őket. Minderre, azért van szükség, mert a beszélgetés segíthet az évi munkatervünk összeállításában is.

Sokan azt hiszik, hogy könnyű dolga van annak, aki képzőművészeti nevelést, kézművességet tanít, mert a tanulók szeretik ezeket a foglalkozásokat. Tévhit ez is, mint annyi más, hiszen a spontán érdeklődés nem örök időkre adott, hanem annak folyamatos fenntartása komoly erőfeszítéseket igényel. Ez a megállapítás különben kivétel nélkül minden tantárgyra érvényes, valamennyit meg lehet szerettetni érdekes, hasznos, mozgósító tevékenységekkel, és valamennyit meg lehet utáltatni a lusta, közömbös, rutinszerű pedagógusi magatartásmóddal.

Október: Természetes anyagok

Ezek közül elsősorban jó, ha azokat használjuk októberben, amelyek könnyen begyűjthetőek, és amelyeket nagyon hosszasan nem érdemes tárolni, mert penészedhetnek, szétporladhatnak.

Itt elsősorban a csuhéra, levelekre, zöldségekre, tökre gondolok. Az első kép levelekből készült kompozíció, a második és a harmadik a csuhé felhasználási módjaira ad ötleteket.

Sokan panaszkodnak, hogy nincs anyaguk a mintázáshoz, ezért dolgoznak csak gyurmával, esetleg só-liszt gyurmával. Sár viszont akad mindenhol (04,05) és abból is nagyon sok minden formálható, gyúrható. Tény, hogy közben kicsit többször kell kezet mosni, de ez a legtöbb helyen megoldható. Természetesen nem úgy, hogy óra közben, egyenként rohangálunk a mosdóba, ahol rövid időn belül mindent besározunk, hanem egy műanyag lavór vízzel, néhány benedvesített textil darabbal, amelyeket munka után a szemétbe dobunk.

November: Mesterséges anyagok: üveg, puffancs, só-liszt gyurma

Folytathatjuk a mesterséges anyagokkal, azok alkalmazási, díszítési lehetőségeivel a tevékenységeinket. Ezúttal az üvegfestést (06) szemléltetem. Ha kevés hideg enyvet (aracet) keverünk a temperához, a díszítés kevésbé kopik, tartósabb lesz.

A 07-es képen a pillangót színezett puffanccsal díszítettük (a pont, mint díszítő elem, ritmus).

Ide sorolható a kétszersültön, gyöngyön, csőtésztán kívül még nagyon sok minden, többek között a só-liszt gyurma is. Ez a fotó (08) azt jelzi, hogy a legjobb, ha a gyurmát az osztály előtt, a tanulókkal közösen készítjük. A látott, tapasztalt, átélt dolgok sokkal tartósabbak az elmesélteknél.

December: Ünnepi díszítések, ajándékok, képeslapok

Harmadik osztályban sem feledkezünk meg az ünnepekről, és arról sem, hogy évente illik újítani. Vegyes anyagokkal dolgozunk, ezek a témák akár időszakos ismétlésként is felfoghatóak.

A kereszt (10) gyufaszálakból készült (újrahasznosítható anyag), a képeslap maradék színes papírokból (11), a karácsonyi dísz a hóemberrel papírtányérból, amelyet szalvétával vontunk be és természetes anyagokkal díszítettünk (12). A 13-as felvétel egy ünnepi asztali dísz készítéséről tudósít.

Január: Újrahasznosítható anyagok

Rendkívül változatos lehetőségeket kínáló, gazdag, szinte kimeríthetetlen területről van szó. A 14-es képen textildarabkákból készült csendélet látható, a 15-ös kép teljes egészében ceruza hegyezékből készült.

A 16-os képen WC papír guriga látható, amelyet pamutszállal fedtünk, illetve díszítettünk.

Nagyon kedvelt tevékenység a sodrott szalvéta, WC papír, papírtörlő, krepp papír darabkákból készített képek (17), de az iskolatejhez adott szívószálakból is érdekes kompozíciók készíthetőek (18).

Február: farsangi álarcok, csoportos feladat

Februárban készíthetünk kartonból, papírtányérból festett, krepp papír díszítésű álarcokat (19-21), amelyekhez újrahasznosítható anyagokból tervezhetünk ruhákat.

Beiktathatunk egy csoportos feladatot (22,23) is. Kartondobozból, sodort krepp papír galacsinos díszítéssel akváriumot vagy valami hasonló tárgyat: tévét, kincses ládát, kirakatot, múzeumi tárolót készítünk.

Március: Természetes anyagok

A tavasz közeledtével elővesszük a tárolható, tartósabb természetes anyagainkat is. Dióhéjból kis kiegészítésekkel, festéssel állatfigurákat készítünk (24), a kartonból összeállított házakat magvakkal, száraz levelekkel, papírcsíkokkal díszítjük (25,26). Tökmagból, paszuly és borsószemekből csendélet készül (27), a kövekből alakos kompozíció jön létre (28) és végül, csak a tavaszias hangulat kedvéért száraz ágakból és pattogatott kukoricából virágzó faágakat (29) is készíthetünk.

Április: Origami, húsvéti előkészületek

Gyakoroljuk a papírhajtogatást, egyszerű tárgyakat készítünk (30-32), és ezeket felhasználjuk csoportos feladatok kivitelezéséhez is (33). Az utóbbi versenyszerűen is megoldható. Az osztályt két csapatra osztjuk, megválasztjuk a csapatkapitányokat, megadjuk a kivitelezésre szánt időt és ennek leteltével a tanulókkal közösen kiértékeljük, rangsoroljuk az eredményeket.

Húsvéti feladatként ezúttal díszíthetünk tojásformákat makarónival, magvakkal és ezeket felhasználhatjuk az osztály, folyosó ünnepi díszítésénél (34).

Május: Újrahasznosítható anyagok, fonalak

Pamutmaradékokból készíthetünk fonalrajzokat (35, 36), gyakorolhatjuk a fonás különböző módjait (37,38) és felhasználhatjuk díszítéshez a végeredményt (39). Természetesen varrni is tanulhatunk, ennek gyakorlásához nagyon sok, változatos lehetőség áll rendelkezésünkre.

Június: Ismétlés, tárlat, az eredmények kielemzése

Nincs nagy változás az előzményekhez képest a júniusi tevékenységeinknél sem. Az osztály tagjai kicsit érettebbek, önállóbbak lettek, egyre több anyagot, felhasználási, átalakítási lehetőséget ismernek és képesek igényesebb kivitelezésű, tartós munkák készítésére is.           Kiegészítésként természetesen készíthetünk még egy könnyebb feladatot is, pl. egy repülőt pillepalackból és gyufás skatulyákból (40).

Mit tud kézművességből a harmadik osztályos tanuló az év végén?

Magától értetődő, hogy egyre több anyagot, technikát, alkalmazási módot ismer, de mint már említettem nem ez a legfontosabb. Lényeges, hogy érdekes, vonzó feladatokkal fenntartsuk az érdeklődésüket, kíváncsiságukat, értékeljük ötleteiket, újító bátorságukat még akkor is, ha a végeredmény nem mindig sikeredik tartósra vagy mutatósra, és ösztönözzük, jutalmazzuk azokat, akik a közös tevékenységekben vállalják a munka nehezét.

Ne feledjük egy pillanatig sem: kézműves tevékenységeket vezetünk, irányítunk, de ez csak eszköz, a cél a tanulók sokoldalú nevelése, felkészítése az életre, a tanultak hasznosíthatósága, tantárgyakon átívelő jellege.

KÉZMŰVES TEVÉKENYSÉGEK, NEGYEDIK OSZTÁLY

Minden ciklus zárása tulajdonképpen az eredmények számbavételének, rögzítésének, az éve, ami természetesen nem azt jelenti, hogy nem tanulunk új dolgokat, nem próbálunk ki eddig ismeretlen anyagokat, technikákat. A negyedik osztályban zajló tevékenységek egyrészt lezárnak egy nagyon fontos tanulási, tapasztalatszerzési szakaszt, másrészt egy új, magasabb szintű, a mindennapi valósághoz, a tudományokhoz közelebb álló tevékenység előkészítését is jelentik. A legfontosabb segítség, amelyet mindehhez tanítványainknak az ismereteken, tantárgyak közötti kapcsolatokon túl nyújthatunk, az örömmel végzett munka, felfedezés érzését, amely akár egy egész életre szóló útravaló is lehet.

szeptember: ismétlés, az anyagok számbavétele, kiegészítése, beszélgetés a múlt évi tevékenységek tapasztalatairól, eredményeiről

A tevékenység a már megszokott, lazának tűnő, mégis alaposan átgondolt, irányított keretek között zajlik, amelyen gondunk van nem csak az addigi megvalósítások, ismeretek felsorolására, hanem a különböző kifejezések megfelelő használatára is. Ezek a bevezető jellegű találkozások ezúttal sem zárják ki a konkrét feladatokat, amelyek ezúttal állhatnak a múlt évi munkák felújításából, kiegészítéséből, kijavításából is.

október: csuhé, zöldségek, levelek, magvak, kagylók (természetes anyagok)

Hatalmas család, a természetes anyagok családja, van miből válogatnunk. Akár a csuhét (01), akár a zöldségeket (02) vagy a leveleket (03) választjuk alapanyagként, fontos, hogy új elemeket, megoldásokat, ragasztó anyagokat is vezessünk be, ismertessünk, ezek igen fontos elemei a tanulásnak és ugyanakkor az érdeklődés fenntartásának is. A gyurma, vagy só-liszt gyurma alapba ágyazott magvakkal (04) igen változatos feladatok oldhatóak mag. Az alap, a margarinos doboz fedele újrahasznosítható anyag, a gyurma mesterséges anyag, a magvak természetes anyagok. A magvak ritmusos elhelyezésével a képzőművészeti nevelés és kézművesség közötti kapcsolatokat erősítjük. Magától értetődő, hogy a természetes anyagok kiválasztásánál a helyi adottságokat részesítjük előnybe, de ha tanítványaink a nyaralás emlékeként meglepik az osztályt egy doboz kagylóval, ezek felhasználásával akár képkeretet is készíthetünk (05).

november: keksz, gyurma, üveg, (mesterséges anyagok)

A fenti felsorolás természetesen csak szerény szelete a mesterséges anyagok népes családjának, de ezek tetszés szerint bővíthetőek, kiegészíthetőek (06-08). Az új anyagok bevezetésénél utalnunk kell ezek szerepére környezetünkben, a mindennapi életben is, ha van ilyen.

december: jó, ha ezúttal is fenntartjuk a decembert az ünnepváró tevékenységeknek (vegyes anyagok)

Az újítás, új anyagok, technikák, témák, eljárások használata, ezúttal is kötelező, a néhány reprodukált példa (09-12) jól szemlélteti azt, hogy a lehetőségeink szinte korlátlanok ezen a területen, meg a tantárgyak közötti kapcsolatokban is. Egy újrahasznosítható papírtányér, CD kapcsán ezer dologról eshet szó a kézművesség mellett, nagyszerű lehetőségek ezek ahhoz, hogy az iskolán kívül szerzett ismereteket leülepítve, rendszerezve a tanultak törzsanyagába építhessük. Ezek az ismeretek ugyanis a későbbiekben csak ebben a formában hasznosíthatóak.

január: szalvéta, WC papír guriga, gyufás skatulya, pillepalack, habszivacs, CD (újrahasznosítható anyagok)

A lehetőségeink végtelenül változatosak (13-20) és mindegyik alkalmat nyújt, kínál a környezetünkről szerzett tapasztalatok, ismeretek bővítésére. A felnőttek többsége, nem tudja mi a CD alapanyaga, miből készül a műszál, a karton, miért nem bomlik fel a földben a pillepalack alapanyaga, mi mindenre használható, mivel vágható, ragasztható, hogyan, mivel festhető a habszivacs (hungarocell) és még hosszan sorolhatnám. A kézműves tevékenységek legfontosabb célja, szerepe, hogy eligazít a világ dolgai, tárgyai, használati eszközei, anyagai között. Kíváncsivá, kreatívvá tesz, alakításra, aktív hozzá állásra ösztönöz.

február: papírhajtogatás, origami

A farsangról ezúttal sem feledkezünk meg, de az ezzel kapcsolatos előkészületek mellett foglalkozhatunk ebben a hónapban papírhajtogatással, készíthetünk kompozíciókat (21), felfújható labdákat (22), dobozokat (23, 24), házakat (25), amelyeket a későbbiekben csoportosíthatunk, díszíthetünk.

március: kavicsok, üvegek, makaróni (természetes anyagok, mesterséges anyagok)

A tavasz közeledtével felfrissíthetjük az ismereteinket a természetes anyagokról, de ismerkedhetünk ezzel párhuzamosan a többi anyaggal is. Készíthetünk kavics kompozíciókat (26), festhetünk kavicsokat (27), borkánokat (28,29), készíthetünk varrással, textildarabokból könyvjelzőt (30).

április: húsvét, csoportos feladatok

Húsvéti ünnepváró feladatként a kifújt tojást filctollal, színes tojáshéj darabkákkal díszítjük. Maga a kifújás úgy történik, hogy a két végén, óvatos, fúró mozdulattal, egy kisolló hegyével kilyukasztjuk a tojást, és kifújjuk a belsejét. Ezt Bukovinában — ahol azokat a gyönyörű festett tojásokat készítik — már rég fecskendővel oldják meg. Ennek az eljárásnak nagy előnye, hogy gyorsabb, biztonságosabb és a tojást csak egy helyen kell kifúrni. Csoportos feladatként szervezhetünk ünnepváró tevékenységet (34), készíthetünk kompozíciókat tangram figurákkal (35, 36).

május: összefoglaló, ismétlés, az elmúlt évek eseményeinek visszapörgetése, látogatások kézműves műhelyekbe, vásárokra valamint kézműves tevékenységekre az ötödik osztályba.

A negyedik osztály vége felé, májusban már javában elkezdődik a visszaszámolás, hiszen mint köztudott, a végzős osztályoknak a számtalan adminisztratív feladat mellett alapvetően fontos célja, hogy eleve próbálják zökkenőmentessé tenni a ciklusváltást. Ha az évek során a tanítónő megfelelően dokumentálta a rendszeresen megtartott tevékenységeket, akkor komoly fotóanyag áll a rendelkezésére ahhoz, hogy a tanítványaival közösen átismételhesse a legfontosabb eseményeket, közösen értékelhessék a legnagyobb sikereket, tárlatokat, eredményeket. Ehhez a legjobb megoldás, ha a tanítónő egy összefoglaló CD-t készít, amelyet megtekintenek, kommentálnak. Nagyon fontos, hogy ez a CD eljusson a leendő kézimunka tanárhoz is, hiszen egy ilyen anyag egyrészt könnyíti a munkáját, másrészt egyfajta színvonalat, igényességet diktál, indukál. Tapasztalataim szerint a tanítónők gyakran sokkal jobban, nagyobb odaadással végzik ezeket a feladatokat, mint az általános iskolákban tanító kollégáik. Ebben az időszakban oszthatják szét azokat a megmaradt anyagokat, eszközöket is, amelyekre a tanulók igényt tartanak. Ami marad, azt a következő osztály használja fel.

június: év végi tárlat, búcsú, következtetések

Jó lenne, ha ezek már olyan közös tevékenységek lennének, amelyen a leendő kézimunka (kézművesség) tanár is részt venne, de ez a valóságban csak nagyon ritkán jön össze. Nem az érdektelenség, hanem a rossz lelkiismeret, a hanyagság az akadálya, ami abból adódik, hogy a tevékenységeket csak részben és nem az elvárt szinten, színvonalon tartották meg a negyedikben. Adódhat abból is, hogy a tanár nem kíván pozitív példákat látni, mert az jóval nagyobb erőfeszítésre kényszeríteni, mint amilyent általában kifejt. Nem vagyok semmilyen szinten a diktatúra híve, de megítélésem szerint ezeket a kölcsönös látogatásokat, tapasztalatcseréket kötelezővé kéne tenni és rendszeresen ellenőrizni. Csupán ennek köszönhetően rövid idő alatt érezhető és mérhető pozitív változások, átalakulások következnének be.

Mit tud kézművességből a negyedik osztály végén a tanuló?

Ha rendszeresen megtartjuk és helyesen irányítjuk a tevékenységeket, nem csupán azokat a dolgokat tanulja meg, amelyeket célkitűzésünkben rögzítettünk, hanem annál jóval többet: megtanul csapatban dolgozni, mások munkáját segíteni, értékelni, megismerkedik mindennapi tárgyaink szerkezetével, használatával és még nagyon sok mindennel, hiszen ez a tevékenység valóban, a szó szoros értelmében az életre, a helytállásra készíti fel tanítványainkat. Lényegében minden tantárgy erre a szerepkörre törekszik, de a túlontúl elvont, a mindennapi élettől gyakran eltávolodott, csak kis mértékben és kevesek által használható, korszerűtlen ismeretek nyújtása miatt ezt jóval szerényebb mértékben tudja betölteni.

A még friss óvodai ismeretekkel, tapasztalatokkal rendelkező hatéves gyerekek már nagyon sok mindent tudnak, ismernek. Az előkészítő osztályokban alapvetően fontos feladat ennek a tapasztalathalmaznak az előhívása, sokoldalú hasznosítása, adott esetben bővítése, tartóssá tétele.  Ebben az évben próbálunk szabadulni a rossz beidegződésektől, a sztereotípiáktól, nagy hangsúlyt fektetve a közösségformáló csoportos tevékenységekre, a kreativitásra.

Szeptember: Ismétlés, felmérő, az ismeretek tesztelése

A tevékenységek nagy közös asztal körül zajlanak, amelyen a tanítónő különféle anyagokból, technikákkal készült kézműves tárgyakat, nyersanyagokat, népművészeti, iparművészeti munkákat, reprodukciókat halmoz fel. Ezekről kötetlen beszélgetés folyik a nevelő irányításával, amely segítségével jobban megismerheti tanítványai tudását, felkészültségét, érdeklődési körét. Beszélgetés közben természetesen mintázhatunk, hajtogathatunk, vághatunk, ragaszthatunk.

Október: Levelek, magvak, gesztenye (természetes anyagok)

Van a kézműves tevékenységeknek egy-két fontos alapszabálya, ezek egyike, hogy igazodunk az évszakokhoz, tehát októberben mondjuk száraz levelekből, magvakból, vadgesztenyéből készítünk kompozíciókat. Minden hasonló tevékenység gyűjtéssel, szelektálással, raktározással kezdődik, amelyekkel párhuzamosan megosztjuk a feladatokat. Ennek természetesen ezúttal sem elsősorban gyakorlati, hanem nevelői haszna van, arról nem is beszélve, hogy már gyűjtés közben is nagyon sokat lehet tanulni. Nem sorolnám fel, hogy mi minden készíthető ezekből, ezt inkább a kollégák és főleg a gyerekek fantáziájára bízom.

November: Sodrás, gömbölyítés, lapítás gyurmából (mesterséges anyagok)

A gyurma már az óvodások legnagyobb többsége számára ismert, kedvelt, könnyen alakítható anyag. Fontos, hogy elsők között már jól ismert anyagokat, technikákat válasszunk, mert ezzel nagymértékben hozzájárulunk tanítványaink munkakedvének, önbizalmának a növeléséhez. A munkánknak ebben a szakaszában erre nagyon nagy szükség van.

December: Képeslapok, ajándéktárgyak, díszek készítése papírból (mesterséges és újrahasznosítható anyagok)

Jó, ha az elemi osztályokban és később is megőrzik a decemberi tevékenységeink az ünnepváró jelleget. Gondoskodjunk minden alkalommal ezeknek a feladatoknak a sokszínűségéről, aminél változatosabb anyagok és technikák felhasználásáról. Ha csoportos tevékenységeket, az osztály vagy a fenyőfa díszítését tervezzük, fontos, hogy jól szervezzük meg a munkát, mindenkinek legyenek nyomon követhető, számon kérhető feladatai és minden esetben elemezzük ki az eredményeket. Ennek legjobb módja, ha a tevékenység különböző szakaszaiban felvételek készülnek és kiértékeléskor ezek alapján beszélgetünk.

Január: Újságpapír, zacskó, WC papír guriga (újrahasznosítható anyagok)

Nincs az a szegény, elszigetelt kis falusi iskola, ahol ne lehetne érdekes, változatos és tanulságos kézműves tevékenységeket lebonyolítani. Azok a gyermekded kifogások, miszerint a falusi gyerekek szüleinek nincs pénze drága, különleges anyagok beszerzésére, azért nem állják meg a helyüket, mert akár kiürült zacskókból, reklámcédulákból, újságpapírból is nagyszerű, szép és érdekes tárgyak készíthetőek, csak egy kis találékonyság, ügyszeretet és játékosság kell hozzá. Közben megtanuljuk azt is, hogy nincsenek felesleges, felhasználhatatlan anyagok, csak közömbös, lusta, pazarló emberek.

Február: Origami, a hajtogatott tárgyak díszítése

Az elemi, általános iskolai osztályok kézműves tevékenységein megítélésem szerint kihagyhatatlan az origami. Ez nemcsak pontosságra, fegyelemre szoktatja a tanítványainkat, hanem a hajtogatás különböző szakaszainak pontos betartása olyan logikai rendszerre emlékeztet, amelyre a számítógépes programok is épülnek. Az, hogy ugyanazt a repülőt, poharat, békát hajtogatjuk, nem jelenti, hogy a végeredmény ugyanolyan lesz, hiszen ezek különböző méretben, színben, céllal készülhetnek és százféleképpen díszíthetőek.

Március: Bábuk és díszletek készítése újrahasznosítható anyagokból

Az a jó iskolai tevékenység, amely mindvégig megőrzi a játékos jelleget. Erre szükség van még a líceumi és főiskolai szemináriumi tevékenységeken is, ebben a formában ugyanis sokkal jobban megy a munka, maradandóbbak, tartósabbak a tanultak. Ha a rögtönzött bábszínházi előadásainkhoz mi magunk készítjük el a díszleteket, szereplőket, kellékeket, sokkal élőbb minden, nyilvánvalóbb a tantárgyakon, tevékenységi területeken átívelő jelleg, a mindennapi életben is hasznosítható tudás, tanulság is.

Április: Húsvét, tojásfestés, ünnepváró tevékenységek

A húsvét minden évben remek alkalom hasznos, érdekes kézműves tevékenységek szervezésére, a népi hagyományok alaposabb megismerésére, néprajzi, egyházi vonatkozások felelevenítésére, a tantárgyak közötti kapcsolatok megerősítésére, elmélyítésére. Fontos ezeknél a tevékenységeknél a fokozatosság elvének betartása, hiszen csak a tojásfestésnek ezernyi módja van, és ezekből tanulhat óvodás és felnőtt egyaránt. Nemcsak tanulók, gyerekek, hanem iparművészek is festenek, patkolnak, karcolnak, lyukasztanak hímes tojásokat. Külön feladat lehet a tartók készítése is, bár erre a célra egy hajtogatható papírdoboz is megfelel, amelynek az elkészítésével, díszítésével, sokoldalú felhasználási lehetőségeivel a továbbiakban foglalkozunk.

Május: Néprajzi gyűjtemények, vásárok, műhelyek látogatása. Anyaggyűjtés, szabadon választott feladatok, a már ismert technikák gyakorlása

Fontos, hogy a tanítványaink naponta érezzék tevékenységeik kapcsolatát a környezettel, mindennapi életünkkel, hagyományainkkal. Ragadjunk meg minden alkalmat ezek megismerésére, közben gyűjtsünk szép színes kavicsokat, hozzunk tobozokat, ágakat, újrahasznosítható anyagokat és készítsünk egy-két szabadon választott feladatot ezekből, vegyünk részt iskolai, települési, megyei versenyeken.

Június: Összefoglaló, az év végi tárlat megrendezése, felkészülés a következő évre

A kívülállónak úgy tűnhet, hogy a június az a szakasza a munkánknak, amikor már nincsenek komoly feladatok, pedig valójában — ha egyáltalán lehet itt rangsorolni — ez a legfontosabb rész, a következtetések, a tanulságok levonásának az időszaka. Fontos, hogy mindent közösen tegyünk, a válogatástól a keretezésig, az elrendezéstől a kiértékelésig. Jó, ha tárlatunkat megnézik a kollégák, a szülők, nem árt, ha a sajtó, a médiumok is reklámozzák a tevékenységünket, de közben egy pillanatra se feledkezzünk meg arról, hogy mindez elsősorban a tanítványaink gyarapodását, egészséges nevelését, az életre való felkészítését szolgálja. Ha nem így lenne, az a munkánk értékét, létjogosultságát kérdőjelezné meg.

Mi tanul meg az óvodás kézművességből az előkészítő év végéig?

Megismerkedik a tantárgy jellegével, a feladatok kivitelezésének körülményeivel, megtanulja a természetes, mesterséges, újrahasznosítható anyagok gyűjtését, szelektálását, raktározását, felhasználását. Új anyagokkal, technikákkal ismerkedik, részt vesz csoportos tevékenységeken, alkotásaival tárlatokon, versenyeken, az osztályterem, a folyosók díszítésében, hasznosítja a tudását a mindennapi életben valamint más tantárgyaknál, tevékenységi területeken. És ami a leglényegesebb, fontosnak, kihagyhatatlanoknak, örömforrásnak érez minden kézműves tevékenységet.

KÉZMŰVES TEVÉKENYSÉGEK, ELSŐ OSZTÁLY

Tovább folytatjuk az ismerkedést ebben az évben is a természetes, mesterséges, újrahasznosítható anyagokkal, ezek szerepével mindennapi életünkben, közvetlen környezetünkben valamint a tanultak tantárgyközi kapcsolataival.

A tanítványainknak folyamatosan érezniük kell, hogy minden új anyag, technika, eljárás megismerésével direkt és indirekt módon az életre készülünk fel. Ez a mondat annyira elcsépelődött az idők folyamán, hogy lassan teljesen elvesztette létjogosultságát, mert az „életen” a tanulók mindig valami nagyon távoli, és nagyon nehezen meghatározható fogalomra gondoltak. Pedig sokkal egyszerűbb és sokkal közelebb van hozzánk, mint gondolnánk, hiszen a mindennapi használhatóságokról, díszítésekről, ajándéktárgyak, meglepetések készítéséről, ünnepi előkészületekről, a tanításhoz szükséges kellékek; dobozok, bábuk, álarcok, ablakdíszek, ceruzatartók, különféle tantárgyaknál használható szemléltetők készítéséről szól a történet. Vagyis nem a romantikus költők által sokszor emlegetett nagybetűs életről, hanem arról, amit nap, mint nap látunk, tapasztalunk, átélünk. Nagyon jó lenne, ha ugyanezt jelentené minden más területen, de erre még úgy tűnik, hosszú ideig várni kell.

Nincs még egy tantárgy, amelyik bevallottan, előre megfontolt szándékkal a mindennapi környezet, a minket körülvevő világ felfedezését tűzte ki célul, pedig lényegében erről szól az egész oktatói-nevelői tevékenység az óvodától az egyetemig, használjuk ki tehát ennek a tevékenységformának messzemenően a lehetőségeit, az embert formáló erejét, mert ha nem tesszük, a tanítványainkat rövidítjük meg számtalan rendkívül hasznos, életre szóló tapasztalattal.

Ne feledjük, ebben a korban sohasem a munkánk kézzelfogható eredménye a legfontosabb, hanem a kivitelezés közben szerzett élményekről, felfedezésekről, ismeretekről, egyedi, kreatív megközelítésekről, tapasztalatokról szól a történet. Ha a fentiek mellett sikerül szép és hasznos munkákat készítenünk az sem elhanyagolható szempont, nyereség.

Szeptember: Bevezető, ismétlés, felkészülés az elsőosztályos feladatok elvégzésére, az eszközök, felszerelések számbavétele, az újak gyűjtése, beszerzése

            Kézműves tevékenységekből — a tantárgyra jellemző sajátosságok figyelembe vételével — lényegében ugyanarról szól az első két hét, mint a képzőművészeti neveléssel kapcsolatos bevezető rész. A vakáció sok mindent elfeledtet még ebben a korban és később is. Tulajdonképpen minden év kezdetét kisebb-nagyobb visszaesés jellemzi, amelyet csak sok türelemmel, következetességgel és folyamatos ismétléssel lehet behozni, kiküszöbölni. Ne lepődjük meg tehát azon, ha tanítványaink kevesebbet tudnak az első osztály kezdetén, mint az előkészítő év végén, hanem mindezt kezeljük természetes jelenségként. Érhetnek persze kellemes meglepetések is, például amikor a tanítványaink új ismeretekkel és sokoldalúan felhasználható tapasztalatokkal, érdekes, ritka anyagokkal érkeznek vissza a vakációból.

Október: Természetes anyagok gyűjtése, sokoldalú felhasználása

            Mint azt az eddigiekben is tapasztaltuk, ez a hónap bővelkedik természetes anyagokban, gyűjthetünk vadgesztenyét, leveleket, bogáncsot, diót (01,02,03,04) és készíthetünk belőlük pondrót, házat, fát, bábukat, bármit, csak törekedjünk arra, hogy a végeredmény ne legyen egyforma. Egy dióból könnyen elkészíthető a szalvétabábu feje, amelyet általában hurkapálcikára tűzünk, de ezt ezer módon lehet öltöztetni, díszíteni, koronával, hajkoronával, más kiegészítőkkel ellátni. Ezen a módon készíthetünk mesefigurákat, rendezhetünk bábszínházi divatbemutatót, ábrázolhatjuk, megjeleníthetjük saját magunkat, a barátainkat, családunkat, osztálytársainkat. A lényeg, az egyik legfontosabb alapelv betartásán van: ahány tanuló, annyi megoldás. A pedagógusok jelentős része állítja, hogy ez megvalósíthatatlan követelmény, pedig erről szó sincs. Ha az óvodai évektől minden kiértékelésnél az egyéni megoldásokat, újításokat emeljük ki, részesítjük előnyben, dicsérjük meg, akkor az erre való törekvés a tanítványaink természetes magatartásmódjává válik, és elsőként ítélik el, mondjuk az egyforma katicabogarakat (05), Mikulásokat, képeslapokat, fénymásolt, kiszínezésre szánt lapokat.

November: Könyvjelzők, álarcok újrahasznosítható anyagokból.

            A könyvjelző hálás téma, mert hasznos, ajándéktárgyként is készíthető szülőknek, barátoknak és a tantárgyközi szerepe sem elhanyagolható, hiszen más és más díszítéseket helyezünk egy meséskönyv, tankönyv vagy emlékkönyv jelzőjére, arról nem is beszélve, hogy maga a forma, a felhasznált anyagok, technikák is rendkívül sokfélék lehetnek. Gyakran díszítő sorokat rajzolunk a könyvjelzőinkre, amellyel közvetlen kapcsolat jön létre a képzőművészeti neveléssel. A tanulók már hónapok óta irigykedve nézik, ahogyan az osztályteremben a tanító néni a szemléltetőit fóliázza (07). Ha hagyjuk őket, hogy a saját könyvjelzőiket ők fóliázzák, ezzel egy újabb hasznos dolgot tanulnak, és önállóságra neveljük őket. Ahol minderre nincs lehetőség, ott készíthetünk mondjuk újságpapírból — ez is újrahasznosítható anyag — csákót, álarcot vagy bármi mást.

December: Ünnepi előkészületek, képeslapok, karácsonyfadíszek, ajándékdobozok

            Sokszor hallom a kollégákat panaszkodni, hogy kifogytak az ötletekből, semmi érdekes nem jut az eszükbe, képtelenek újítani. Ennek az állapotnak van egy bevált, régi ellenszere. Ha empátiával, figyelemmel követjük a tanítványaink munkáját, azt tapasztaljuk majd, hogy nagyon sokat tanulhatunk tőlük, hiszen ösztönösen számos érdekes, egyedi megoldást alkalmaznak. Természetesen mindegyik ezekből nem vehető át, a tevékenységet vezető pedagógus feladata az, hogy kiválogassa, népszerűsítse, tovább adja a széles körben használható megoldásokat. Ha óra közben a pedagógus nem dolgozatokat javít, füzetek néz át, vagy a fiókját rendezi, hanem a közös tevékenység állandó és cselekvő részese, akkor ösztönösen, magától értetődő természetességgel teszi majd a fentieket és ezzel párhuzamosan leszokik az indokolatlan panaszkodásról is.

Január: Mesterséges anyagok, csőtészta, levestészta

            Mitől mesterséges anyag a csőtészta, hiszen az alapanyaga, a liszt természetes anyag? Ezen hosszasan lehetne vitatkozni, szerintem ugyanazért, ami miatt a puffancs, keksz is ide sorolható, az ok a gyári feldolgozottság, az anyag állagának, formájának mesterséges megváltoztatása. Csőtésztából tájképek, arcképek, csendéletek, díszítő rajzok, dróttal térformák készíthetőek, ezeket lehet festeni, beépíteni képelemként, alkalmasak ékszerek készítésére, számok, betűk alakíthatóak belőlük. A játék mellett természetesen szót ejtünk ezek alapanyagáról, elkészítési módjáról, felhasználásáról az étkezésben.

Február: Origami

Hajtogathatunk csónakot, házat, zongorát, ezeket díszíthetjük filctollal, kollázs technikával és az elkészült tárgyakat beépíthetjük a képzőművészeti tevékenység során készült kompozíciókba is. A hajtogatott tárgyakat eleve több méretben és különböző színű, minőségű papírból készítjük. Minden hajtogatott tárgy kivétel nélkül kiválóan alkalmas csoportos feladatok készítésére a táblán, vagy kisebb csoportokban, 70/100 cm méretű duplex kartonokra, rögzítésükhöz tapadós gyurmát vagy papírragasztót használhatunk. Az előbbinek nagy előnye, hogy lehetővé teszi az utólagos módosításokat, kiegészítéseket.

Március: Újrahasznosítható anyagok: WC papír, parafa dugó, pillepalackok

Az új feladatok választása, azok nehézségi foka minden esetben attól függ, hogy előző évben mit, milyen szinten sikerült teljesítenünk. Itt van az a pont, ahol nem adhatunk tanácsot senkinek, hiszen minden nevelő ismeri a tanítványai tudását, azok teljesítőképességét. Csak fokozatosan érdemes haladni bármely szinten. Ha egy főiskolai tanár azt tapasztalja, hogy a hallgatók zöme nem hallott a semleges színekről és nem ismer egyetlen hazai szobrászt vagy építészt sem, akkor kötelessége először pótolni a hiányokat és csak ezek után léphet tovább.

Április: Tojásfestés festékkel, hagymalevéllel, filctollal

A tevékenység valamennyi szakasza az osztályteremben zajlik, a tanulók részvételével. Csak ezen a módon szerezhetőek tartós tapasztalatok, így sajátíthatóak el azok a fogások, amelyet egyetlen szakszerű, pontos leírás sem helyettesíthet. A főzést sem lehet csak szakácskönyvekből megtanulni.

Május: Ebben a hónapban újra visszatérhetünk a természetes anyagokra, festhetünk köveket, készíthetünk különböző magvakból, levelekből kompozíciókat

Egy tevékenységet jó, ha kizárólag anyaggyűjtésre használunk, a szép időben jót tesz egy séta, a közben szerzett tapasztalatokról, beszélgetésekről nem is beszélve. Kézműves tevékenységeket a szabadban is lehet szervezni, ágakból, levelekből készíthetünk kunyhót, kavicsokból csoportos feladatként képet és még nagyon sok mindent.

Június: Ismétlés, évzáró tárlat, az anyagok rendszerezése, mentése

Mivel ezekről a tevékenységekről eddig is sok szó esett, ezúttal csak egyetlen dolgot említek. A legtöbb iskola párhuzamos osztályokkal működik, ezek olykor közös tárlatokat rendezhetnek, mert a munkák, témák összehasonlításából is nagyon sokat lehet tanulni. Az is kívánatos lenne, hogy valamennyi tanuló és nevelő megtekintse a többi osztály munkáját, amely után közösen kiértékelhetnék az eredményeket, levonhatnák a tanulságokat. Csak így, ezen a módon válhat közüggyé ez a rendkívül hasznos tevékenység, amelynek jelenleg iskoláinkban általában a Hamupipőke szerepkört szánják.

Mit tud kézművességből a tanuló az első osztály végeztével?

Ha jól irányították, ekkor már számos anyagot, eljárást, technikát ismer, vannak ötletei, egyéni elképzelései és van kellő bátorsága ezek megvalósításához. Kezd kialakulni a helyes önértékelése is, hiszen munkájának eredményét legtöbbször közös tárlatokon látja, így van összehasonlítási alapja.