Enni állati jó

Ez a címe dr. Zagyva Miklós 11. kötetének, amely M. Ghandi mottónak választott idézetével kezdődik: „Annak az embernek, kinek üres a gyomra, az étel az Isten”

Nemzeti, nemzetiségi kultúránknak, megmaradásunknak nagyon sok olyan összetevője, területe, megnyilvánulási formája van, amelyeknek a számbavétele szinte lehetetlen ugyanúgy, ahogyan a különféle részterületek művelőinek, ápolóinak felsorolására sincs mód. Sokan vannak, többen, mint hinnénk. Nagy számban tevékenykednek a tudományos, művészeti, közművelődési, népművészeti, ipar, közgazdaság, sport, közigazgatás, egészség- vagy iskolaügy területén olyanok, akik tudatosan vállalták ezt a feladatot. Ők mindennapi életünk, megmaradásunk kevésbé ismert, de rendkívül hasznos, olykor nélkülözhetetlen hősei, ha úgy tetszik napszámosai.  Közülük néhányan folyamatosan publikálnak a helyi és a központi sajtóban írásokat, jegyzetek.

Dr. Zagyva Miklós ahhoz a szűk szatmári, magyar nyelven író egészségügyi csoporthoz tartozik, aki belgyógyászként végzett több évtizedes gyógyítás után, még nyolcvanon felül is szükségét érzi, hogy megossza tapasztalatait, és közvetve segítsen a rászorulókon tudománynépszerűsítő írásaival. Több száz közzétett cikk, 11 kötet, amely közel kétezer oldalon értekezik mindennapi életünkkel, egészségünkkel kapcsolatos alapvető tudnivalókról – közérthetően, olvasmányosan, humorral, saját készítésű rajzokkal – tanúsítja, hogy nem idetévedt vándor, hanem amit megoszt az nem csak a közel hatvan évig magas szinten művelt szakmája, hanem egyben a hivatása, a szívügye is.

Legújabb kötetének borítójáról a 16. századi itáliai mester, Giuseppe Arcimboldo II. Rudolfot ábrázoló arcképe tekint ránk. Arcimboldot a virágokból, halakból, kalászokból, szárazföldi és vízi növényekből, kagylókból formált arcképei miatt úgy tartják számon, mint a szürrealizmus egyik korai előfutárát.

A zöldségek, gyümölcsök jelenléte itt jelzésértékű, a szerző étkezéssel kapcsolatos baráti jó tanácsa ugyanúgy, mint ahogyan elrettentő példa a hátsó borítón látható Dürer metszet túlsúlyos házaspára a hozzájuk illő kellékekkel, kiegészítőkkel együtt.

Nagy erénye ennek a kötetnek, hogy nem a gyógyítás tudományának magaslatáról, hanem megértő partnerként, barátként értekezik az olvasóval olyan mindenki által tudottnak hitt problémákról, amelyeknél garmadával akad eddig teljesen ismeretlen vagy kevésbé ismert elem.

A könyv tartalmára, szakmai alapossággal körbejárt témáira beszédes fejezetcímek utalnak: Miket eszünk? Ízek rabságában, Terített asztalnál, Elhízás, hájkór, Húsevés, Étvágy a köbön, Disznóvágás, böllérvilág, Mindennapi kenyerünk, Jó étvágyat öregek, Fűszertár stb.

Dr. Zagyva egy angliai 600 éves, ismeretlen szerzőtől származó írás máig érvényes intelmeivel zárja munkáját, amit nem véletlenül idézek: „Minden, ami keserű, nyugtatja a gyomrot. Minden, ami édes, gyengíti azt. A roston sült húsok szárazak. Minden, ami nyers, bántja a gyomrot. Akik egészségüket hosszan megőrizni akarják, azok (muszáj, hogy) úgy tartsák a gyomrukat, hogy ha étvágyuk kerekedik, ne tömjék tele mértéktelenül, se pedig ne vegyenek magukhoz semmit akkor, ha étvágyuk nem jelentkezik. Így lehetnek tartósan egészségesek.”

A kötet a Baraprest szatmári könyvüzletben kapható.

Muhi Sándor

Nyugdíjas tanár, grafikusművész, művészeti közíró.

Úgy gondolom, hogy az ezredfordulótól alapvetően megváltozott a kommunikáció módja és ennek köszönhetően minden esélyünk megvan arra, hogy a kultúra, művészet a szó szoros értelmében köztulajdonná váljék.

Nem hiszek abban, hogy van külön az elitnek és külön a tömegeknek szánt kultúra, művészet.

1945-ben Szatmárnémetiben születtem, apám ügyvéd, anyám tisztviselő volt. Nálunk az olvasás, a kultúra, a művészetek szeretete olyan természetes igény, mint másoknál a folyamatosan felmutatható anyagi gyarapodás. Hárman vagyunk testvérek, szülővárosomban érettségiztem, közvetlenül utána Kolozsváron rajztanári oklevelet szereztem, kicsit később művészeti muzeológiát végeztem a bukaresti N. Grigorescu Képzőművészeti Intézetben.