Fő az egészség

A sokak által ismert és tisztelt szatmári író, belgyógyász, rajzoló dr. Zagyva Miklós legújabb kötetében főleg szakmai, etikai kérdésekkel foglalkozik. Az első látásra, olvasásra könnyednek, humorosnak, szórakoztatónak ható, összefüggő cikksorozatokból felépített könyvről azonban rövid idő alatt kiderül, hogy rendkívül komoly, napjaink embereit közelről, a szó szoros értelmében húsbavágóan érintő témákat taglal.

A Paracelsus idézet a hátoldalon a városcímer fölött nem véletlenül van ott: „Az orvos nem ura, hanem csak szolgálója a természetnek. Ezért úgy illik, hogy az orvoslás a természet akaratát kövesse.” Ezt félezer éve még tudták figyelmeztet a szerző, aki ennek a kiindulópontnak a szellemében próbál választ adni mindennapi problémáinkra, akaratlagos, olykor kívülről, önző érdekek által indukált eltévelyedéseinkre. Rámutat az egészségtelen életmód, az alkohol, cigaretta, a nagy mennyiségű cukor és só fogyasztás, az ellenőrizetlen és mértéktelen gyógyszerhabzsolás, a mozgáshiány veszélyeire.

A kötet négy fejezetre tagolódik: Testünk titkai, Az idegrendszer nagy úr, Fények és árnyak az asztalon, Ártalmaink. A sorrend természetesen nem véletlen, hanem egy logikusan, összefüggően felépített rendszer szerves, elidegeníthetetlen része.

Számomra a könyv egyik legnagyobb erénye, hogy a szerző a legbonyolultabb, alapvetően tudományos problémákat is meglepően egyszerűen, közérthetően tárja elénk. Az egyszerűség önmagában nem erény, akkor válik igazán fajsúlyossá, hitelessé, ha egy félévszázados sikeres és elismert szakmai tapasztalat és az ezzel járó emberismeret van mögötte.

A könyv a tartalom, hangvétel, szakmai tartás, tapasztalat olyan együttesét tárja elénk, amely alapján joggal hihetnénk, hogy rövid idő alatt több kiadást, fordítást megélő sikerkönyvvé, bestselleré válik, annál inkább, hiszen minden ember legféltettebb kincsének a megőrzéséről, az egészségről szól. Ismerve azonban kortársaim kényelmességét, olvasási szokásait már nem vagyok ennyire optimista és e sorok írása közben egyre az jár az eszembe, hogy nem-e kellene ezt a rendkívül hasznos kis kötetet néhány világhálós oldalon szerepeltetni, ismertetni azért, hogy a fiatalokhoz is eljusson az üzenete? Nekik még lenne mire vigyázni.

Muhi Sándor

Nyugdíjas tanár, grafikusművész, művészeti közíró.

Úgy gondolom, hogy az ezredfordulótól alapvetően megváltozott a kommunikáció módja és ennek köszönhetően minden esélyünk megvan arra, hogy a kultúra, művészet a szó szoros értelmében köztulajdonná váljék.

Nem hiszek abban, hogy van külön az elitnek és külön a tömegeknek szánt kultúra, művészet.

1945-ben Szatmárnémetiben születtem, apám ügyvéd, anyám tisztviselő volt. Nálunk az olvasás, a kultúra, a művészetek szeretete olyan természetes igény, mint másoknál a folyamatosan felmutatható anyagi gyarapodás. Hárman vagyunk testvérek, szülővárosomban érettségiztem, közvetlenül utána Kolozsváron rajztanári oklevelet szereztem, kicsit később művészeti muzeológiát végeztem a bukaresti N. Grigorescu Képzőművészeti Intézetben.