A Tisztviselőtelep leghosszabb utcájának a második szakaszán is számos nagyon szép ablakkeret, homlokzati dísz, ablakszemöldök, füzérdísz, figurális motívum látható. Ezek már nem olyan egyediek, karakteresek, mint az első szakaszon bemutatottak, de közöttük is akad néhány figyelemre méltó példa. Természetesen ezúttal sem áll szándékomban valamennyi jellegzetes, egyedi motívum, minta részletes bemutatása, közülük az alábbiakban csak azokkal fogok egy-két mondat erejéig foglalkozni, amelyek érdekesebbnek, sajátosabbnak tűnnek.
Régi ismerősként köszön vissza egy ablakszemöldök, amelyen két kisgyerek, puttó a kezével kartusszerű koszorúdíszt tart (01). Egy Madách utcai földszintes magánházon találkozhatunk ehhez hasonló dísszel, a különbségek abból adódnak, hogy ezúttal a gyerekek csak félig látszanak, a felület üresen maradt részét pedig lendületesen formált levélkötegek takarják. Az ablakok közötti mezőben a figyelmes néző a Sas (Tabajdi) patikán látható geometrikus formákból kialakított díszítősorokhoz hasonló megoldásokat fedezhet fel. Mire jó a párhuzamok keresése? Megítélésem szerint ezek az első látásra gyakran azonosnak tűnő, de valójában ötletesen variált alapmotívumok formai gazdagságára hívja fel a figyelmet. Egyelőre nincsenek pontos, megbízható információim arról, hogy a Popp Aurél által a két világháború között alapított DAC kerámiagyár milyen mértékben vette ki a részét épületdíszek tervezésében, kivitelezésében, sokszorosításában, de vitathatatlan tény, hogy működésének pár éves időszakában jelentősen megugrott az egyedi megoldású, az átlagtól elütő formavilágú díszítmények száma. Hálás lennék minden olyan információért, amely kicsit is segítené ennek a területnek a jobb, alaposabb, behatóbb megismerését. Értesüléseim szerint még létezhetnek régi negatívok, öntőformák is ebből az időszakból.
Az alábbiakban egy olyan ablakszemöldökről szeretnék szólni (02), amely valószínűleg átvett, előzőleg már több alkalommal, helyen hasznosított kompozíció, jellegzetesen szecessziós, századfordulós díszítmény. Szatmáron, sőt még az utcában is több van belőle. Hasonló formavilágú megoldásokkal gyakran találkozhatunk rajzos formában múlt századfordulós igényesebb kiadványok kezdőlapjain, olykor záró motívumként is feltűnnek itt-ott. Ezeket általában kivételes arányérzék, kifinomult egység, jó komponáló képesség, a látszólagos egyszerűség, keresetlenség mellett komplex formaképzés jellemzi. Domináns szerephez jutnak itt a stilizált növényi elemek, levelek, szárak, virágok együttese.
Ezen az utcán a kedvenceim közé tartozik egy általam „tulipános háznak” nevezett, meglehetősen rossz állapotú épület, amely egyszerű díszeinek keresetlen bájával hat. Az ismétlődő, tulipán formában végződő alapmotívum (03), egyúttal a magyar népművészetben számtalan változatban megjelenített életfát is eszünkbe juttathatja.
Egy mutatós épület gazdag formavilágú homlokzati díszei úgy jutnak ezen az utcán domináns szerephez, hogy felületüket egészen sötét színűre patinázták. Ezúttal rendhagyó módon az alap kapott lényegesen világosabb árnyalatot, amely már távolról is hangsúlyozza a díszítmények tömegét, kontúrját, szerepét. Ezeken is a növényi ornamentika van túlsúlyban, amely mellett az olykor kicsit merev, szigorú szimmetria is fontos szerephez jut.
A klasszikus motívumvilágot ebben a korban sem tudták, akarták megkerülni, figyelmen kívül hagyni a dekoratőrök. A 05-ös szám alatt reprodukált forma a meander egyik alapmotívumát, illetve annak két jellegzetes változatát fedezhetjük fel. A háttér diszkrét vájatai a klasszikus görög oszloptörzsek felületének megmunkálását idézik. Miért van szükség a klasszikus motívumok időnkénti felelevenítésére, megjelenítésére az ornamentikában is? Nyilvánvalóan azért, mert ezek a motívumok nemesek, szépek, egyszerűségükben is expresszívek, kifejezőek, hatásosak. Nem véletlenül maradtak fenn évezredeken át, ahogyan az sem a véletlennek tulajdonítható, hogy átformálva, felújítva, más és más szerepkörben ugyan, de szinte ciklikusan visszatérnek, domináns szerephez jutnak. A képzőművészek, építészek, dekoratőrök pontosan tudják, hogy ezek felidézése minden esetben hálás és hatásos, hiszen az emberiség harmónia, béke, egyensúly, állandóság, szépség utáni folyamatos sóvárgása csillapíthatatlan.
Nem volna igazságos, ha figyelmen kívül hagynánk a 06-os számmal jelzett egyedi hangulatú, gazdag díszítésű, masszív kapurácsnak a bemutatását. Egy biztos, ezúttal a fémmel sem spóroltak, de maga a díszítmény is kialakult ízlésvilágról, jó anyagismeretről tanúskodik. Nem lepődnék meg, ha kiderülne, hogy ezt a kaput ugyanaz a műhely készítette, mint a városi kórház vasrácsait.
Ha valaki azt gondolná, hogy díszítményeink sora itt véget ér, annak szíves figyelmébe ajánlom az utcán szerénykedő magányos trafóház épületének falait, amelynek felirataiból, ábráiból megtudhatjuk, hogy Geri illetve Ati a király, de tudomást szerezhetünk ugyanitt Ivettről, Orsiról, Edináról, Bettyről, valamint a Scorpions együttesről. Kis jóindulattal felfedezhetünk némi igényességet, dekorációs hajlamot is ezeken az ábrákon, bár mint tudjuk, a falfirkák döntő többsége egészen másról szól.
