Kaptam néhány díjat, kitüntetést, oklevelet, ezúton is köszönöm. Számomra a legnagyobb elismerés a kortársaim figyelme, szeretete volt, és persze a „menő nagyapa” aranyozott műanyag trófea, amit az akkor 15 éves unokámtól kaptam. Ha majd megjelenek vitézkötéses zakóban az összes érdeméremmel, joggal lehet kritizálni, bár ide egy kabát kevés, még egy méretes hátizsák is kellene.
Úgy gondolom, hogy az ezredfordulótól alapvetően megváltozott a kommunikáció módja és ennek köszönhetően minden esélyünk megvan arra, hogy a kultúra, művészet a szó szoros értelmében köztulajdonná váljék.
Nem hiszek abban, hogy van külön az elitnek és külön a tömegeknek szánt kultúra, művészet.
1945-ben Szatmárnémetiben születtem, apám ügyvéd, anyám tisztviselő volt. Nálunk az olvasás, a kultúra, a művészetek szeretete olyan természetes igény, mint másoknál a folyamatosan felmutatható anyagi gyarapodás. Hárman vagyunk testvérek, szülővárosomban érettségiztem, közvetlenül utána Kolozsváron rajztanári oklevelet szereztem, kicsit később művészeti muzeológiát végeztem a bukaresti N. Grigorescu Képzőművészeti Intézetben.
2022 © Muhisandor.com – Minden jog fenntartva
Az oldalon szereplő tartalom Muhi Sándor írásainak és képeinek gyűjteménye. Külső anyagok felhasználása esetén a forrás megjelölésre került.