Ókori görög művészet
A klasszikus (példamutató, élenjáró) görög civilizáció, művészet a mükénéi kultúra bukásával veszi kezdetét. A gazdag görög városokban fejlődik, éli virágkorát, és terjed el széles körben, több kontinensen, a hellenizmus idején.
Képzőművészet
1. Krétai és Mükénéi civilizációk
2. Geometrikus kor (i.e. 11-8 sz.)
3. Archaikus kor (i.e. 8-5 sz.)
4. Klasszikus kor (i.e. 5-4 sz.)
5. Hellenizmus (i.e. 3-1 sz.)
Templomok
A görög templomok máig iskolapéldák az építészet számára, elég, ha a közelmúlt újklasszicista épületeire gondolunk. Miért? Mert szépek, harmonikusak, emberléptékűek. Kifinomult arányaik, gyönyörű oszlopaik, oszlopfőik, belső tereik együttese gyakran úgy monumentális, hogy mellőzi az egyiptomi művészet olykor megdöbbentő, máskor egyenesen lesújtó, már-már nem evilági, nyomasztó tömegrendszerét.
Szobrászat
A görög szobrászok kiváló ismerői az emberi anatómiának, otthonosan mozognak a márvány, bronz, a monumentális szobrászat vagy a domborművek világában, jól ismerik a különböző szobrászati technikákat. Gyakran hallani, olvasni a görög szobrászattal kapcsolatban, hogy „görög csoda”. Aki kicsit is otthonosan mozog ezen a területen, a londoni British Múzeumban a Parthenon domborműveit szemlélve át is élheti ezt a kivételes emberi csodát, ami tehetségből, tudásból, tapasztalatból és hitből kovácsolódott hosszú távon példaértékűvé számunkra is. A görögök művészetükben nem a valóság, hanem abból kiindulva az örök, már-már nem evilági szépség, harmónia visszaadására törekedtek.
Festészet
Valójában nem ismerjük az ógörög festészetet, de azért némi képet alkothatunk erről a vázarajzok alapján. Ami a falfestményeket illeti — akárcsak a szobrok esetében — ismert többek között néhány római másolat is. A görög művészet, az egyiptomihoz hasonlóan egészében színes világ, kevesen tudják, hogy a korabeli alkotók festették a templomaikat, szobraikat, domborműveiket is. A festészet náluk egyenrangú műfaj az építészettel, szobrászattal, alkotásaik általában az élet, a színek szeretetéről tudósítanak. Az a szép, fehér, egységes összkép, ami kialakult bennünk a görög művészetről nem a valóság, hanem az elmúlt századok alkotta, átformált, esztétikailag átlényegített olyan összkép, amely sokkal inkább ránk, mint az ókori görögökre jellemző.
