Őskor

Paleolitikum
Mióta van művészet, egyáltalán mit nevezhetünk művészetnek? Nagyon sok vélemény, meghatározás olvasható tankönyvekben, szakkönyvben, a világhálón a kérdéskörrel kapcsolatban, de valójában semmi biztosat, pontosat nem tudunk. Tudjuk, hogy az ember első szerszámait jó félmillió évvel ezelőtt készítette, a legkorábbi műalkotásoknak is nevezhető produktumai körülbelül 25-30 ezer évesek. Műalkotások ezek? Fogas kérdés, hiszen ebben a korban mágia, hitvilág, művészet szoros összefüggésben jelentkezik. Az ember megmaradásának érdekében szobrokkal, festményekkel, tánccal, zenével bűvöli a természetet, próbálja a saját oldalára állítani.
Neolitikum
A jégkorszak után, jó 10 ezer éve kezdődött az újkőkor, az állattenyésztés, földművelés valamint a letelepedett életmód. Kialakul az agyagművesség, szépen díszített, változatos formavilágú edények, vázák készülnek ebben a korban, amelyek alapján jól körvonalazható kultúrákat (pld. tiszai kultúra) különböztethetünk meg. Elterjednek a termékenység szobrocskák.
Fémkorszakok
A rézkorról, a bronzkorról, és a vaskorról van szó. A „művészet”, díszítés ebben a korban már nem konkrét formákat idéz, hanem jelekre, jelképekre korlátozódik. Lényegében az ún. geometrikus stílusról van szó. Elterjedt a napkultusz, a különböző vésések között nagyon sok Nap-jelkép található.
Az építészet kezdetei
Az építmények a megalít (ógörög kifejezés: „nagy kő”) nevet viselik, mert nagy kőtömbökből és kövekből készültek. Ezeket kultikus építményeknek nevezik, de fogalmunk sincs arról, hogy mi volt valójában a szerepük. Egyesek az állítják, hogy szentélyek, mások szerint temetkezési helyek, naptárak voltak. A világ minden részén vannak példák, de Angliában és Franciaországban akad belőlük a legtöbb. Formájuk, elrendezésük alapján lehetnek menhirek, dolmenek, kőkörök.

Muhi Sándor

Nyugdíjas tanár, grafikusművész, művészeti közíró.

Úgy gondolom, hogy az ezredfordulótól alapvetően megváltozott a kommunikáció módja és ennek köszönhetően minden esélyünk megvan arra, hogy a kultúra, művészet a szó szoros értelmében köztulajdonná váljék.

Nem hiszek abban, hogy van külön az elitnek és külön a tömegeknek szánt kultúra, művészet.

1945-ben Szatmárnémetiben születtem, apám ügyvéd, anyám tisztviselő volt. Nálunk az olvasás, a kultúra, a művészetek szeretete olyan természetes igény, mint másoknál a folyamatosan felmutatható anyagi gyarapodás. Hárman vagyunk testvérek, szülővárosomban érettségiztem, közvetlenül utána Kolozsváron rajztanári oklevelet szereztem, kicsit később művészeti muzeológiát végeztem a bukaresti N. Grigorescu Képzőművészeti Intézetben.