Szatmári arcképek, néhány fa

Szatmári arcképek

Mivel a kilencvenes években mindenki nyugatra vágyott, gondoltam megmutatom, hogy nekünk is vannak értékeink, ezért pár hónap alatt elkészítettem vagy 210 szatmári személyiség arcképét. Ezek nem grafikák, hanem kis rajzok, máig önálló életet élnek, az érdeklődő számos kiadványban, kiállításokon, a Wikipédián, világhálós oldalakon, a református gimnázium dísztermében találkozhat velük

Muhi Sándor

Nyugdíjas tanár, grafikusművész, művészeti közíró.

Úgy gondolom, hogy az ezredfordulótól alapvetően megváltozott a kommunikáció módja és ennek köszönhetően minden esélyünk megvan arra, hogy a kultúra, művészet a szó szoros értelmében köztulajdonná váljék.

Nem hiszek abban, hogy van külön az elitnek és külön a tömegeknek szánt kultúra, művészet.

1945-ben Szatmárnémetiben születtem, apám ügyvéd, anyám tisztviselő volt. Nálunk az olvasás, a kultúra, a művészetek szeretete olyan természetes igény, mint másoknál a folyamatosan felmutatható anyagi gyarapodás. Hárman vagyunk testvérek, szülővárosomban érettségiztem, közvetlenül utána Kolozsváron rajztanári oklevelet szereztem, kicsit később művészeti muzeológiát végeztem a bukaresti N. Grigorescu Képzőművészeti Intézetben.