Az utóbbi évek néhány tárlata

Néhány tárlatom az utóbbi évekből

ÜZENET
Nem felvágni szeretnék, hanem üzenni. Azt üzenem, hogy a tudásunkat, tapasztalatunkat, közös értékeinket kötelességünk megosztani. Számomra a képzőművészet sokkal többet jelent, mint általában gondolják, ezért több megosztanivalóm van. A tanári munkámból éltem, a képzőművészet számomra többe került, mint jövedelmezett, a könyveimért, cikkeimért, arcképeimért, fotóimért, tervezőgrafikai munkáimért, kvízjátékaimért, előadásaimért, a megnyitókért, városnéző sétákért kaptam ugyan néhány képet, kitüntetést, pár üveg bort és tiszteletpéldányokat, de az utóbbiakat a barátaimnak adtam ajándékba, a kitüntetéseim elférnek a fiókokban, polcokon, a képekkel a lakásom falait díszítem. Ha a mai eszemmel újra kezdhetném, ugyanezt tenném. Sok száz, talán több ezer kép következik most az oldalamon témák szerint csoportosítva, izgalmas, örömökkel, meglepetésekkel teli út volt, hálás vagyok, hogy végig járhattam.

Muhi Sándor

Nyugdíjas tanár, grafikusművész, művészeti közíró.

Úgy gondolom, hogy az ezredfordulótól alapvetően megváltozott a kommunikáció módja és ennek köszönhetően minden esélyünk megvan arra, hogy a kultúra, művészet a szó szoros értelmében köztulajdonná váljék.

Nem hiszek abban, hogy van külön az elitnek és külön a tömegeknek szánt kultúra, művészet.

1945-ben Szatmárnémetiben születtem, apám ügyvéd, anyám tisztviselő volt. Nálunk az olvasás, a kultúra, a művészetek szeretete olyan természetes igény, mint másoknál a folyamatosan felmutatható anyagi gyarapodás. Hárman vagyunk testvérek, szülővárosomban érettségiztem, közvetlenül utána Kolozsváron rajztanári oklevelet szereztem, kicsit később művészeti muzeológiát végeztem a bukaresti N. Grigorescu Képzőművészeti Intézetben.