Rákóczi utca c

Az eddig leírtakon, bemutatott díszítményeken kívül még sok meglepetést tartogat ez az utca ornamentika szempontjából a kíváncsi szemlélődő számára. Nem időznék hosszan a továbbiakban a régi tűzoltóság és rendőrség szecessziós épületének a díszeinél, ennek — mint már másutt többször leírtam — domináns elemei a városcímerek. Elegáns épület a régi Katolikus Kaszinó (ma Mioriţa), a két emeletes ház a törvényszékkel szemben, a színház utcájának bejáratánál, formás tornyocskáival és figurális díszítéseivel tűnik ki. Külön felhívnám az érdeklődők figyelmét ezekre a lényegében funkció nélküli, kihasználatlan tornyokra, amelyek belülről a legtöbb esetben elhanyagoltak, galambok tanyája, de külső megjelenésükkel, formagazdagságukkal nagyban hozzájárulnak az utcakép változatosabbá, érdekesebbé tételéhez. A helyi, vagy akár a fővárosi tervezők bőven és jő ízléssel merítettek a rendelkezésükre álló klasszikus motívumok sokaságából, és építményeiket változatos formavilágú erkélyekkel, falpillérekkel, frízekkel, párkányokkal díszítették.

Az utca egyik legszebb, változatos formavilágú, mégis egységes, tekintélyt, stabilitást, erőt, biztonságot sugárzó palotája, amely még a mai elhanyagolt állapotában is azonnal felhívja magára a figyelmet, az Osztrák-Magyar Bank épülete. Tömörségével, amely mintegy összefogja a nem mindennapi forma- és motívumgazdagságot, kitűnően érvényesülhetne egy szélesebb utcán, nagyobb téren és akár a város egyik legszebb, ha nem is a legeredetibb épületeként tarthatnánk számon. A viszonylag szűk utca a magas fákkal az év legnagyobb részében ugyancsak takar egy másik szép, szecessziós épületet, amelynek a homlokzatát a fél oszlopokon, a samott alapra helyezett, stilizált tulipánformákon, játékos vonalvezetésű, virágmintákkal díszített ablakkereteken kívül, egy gyönyörűen formált, egységes, lendületes kovácsoltvas erkélyt is felfedezhetünk. Az erkélyen az évszám 1904, vagyis a szecesszió korában vagyunk.

Ezek az épületek jórészt a múlt századfordulón, illetve a XX. század elején készültek, tömegjátékukkal, díszítményeikkel a még ráérős, a részletekre, a minőségre is adó kor hangulatát tükrözik. Tulajdonképpen ezen az utcán régebbi épület a Láncos-templom, a református gimnázium XIX. század elején emelt részei, valamint a XVIII. század második felében épült parókia és régi esperesi hivatal épülete. A posta 1892-ben, a törvényszék 1897-ben, az Osztrák-Magyar Bank épülete 1910-ben, az állami népiskolák, tehát a Grigore Moisil Általános Iskola is 1902-1903 körül épült. Jórészt eklektikus, ritkábban szecessziós stílusjegyek ismerhetőek fel ezeken az épületeken, de található ebben az utcában neoromán lakóház (I. C. Barbul egykori képviselő, prefekus lakóháza), és népies építészeti elemekkel, faragott fadíszítésekkel is gazdagított homlokzat. Az utóbbiban jelenleg a Gazeta de Nord-Vest szerkesztősége működik. Találhatóak itt épületek a negyvenes évekből, a kommunizmus idejéből és nyugati mintára készült, XXI. századi épületek, irodaházak is. Ha az utca összképét szeretnénk jellemezni, akkor elsősorban erre is az eklektikus jelző illik leginkább, mint a legtöbb itt álló épületre.

Találhatunk ezen az utcán a Gutmann-házhoz hasonlóan puttókkal díszített oromzatot, tojáslécekkel, fogsorfrízekkel, falpillérekkel gazdagon díszített, tagolt homlokzatokat. 

A szatmári állami népiskolák (ezekből városunkban négy is található) típustervek alapján épültek. A kötelező oktatás bevezetésével a magyar állam kötelességének érezte a megfelelő munkakörülmények biztosítását, ennek keretében országszerte a kor elvárásainak megfelelő iskolák épültek nagy ablakokkal, tágas osztálytermekkel, folyosókkal, udvarral, külön bejárattal, lépcsőházzal tanárok és diákok számára. Ezek az épületek kis módosításokkal (fűtés, világítás, tornatermek stb.) máig megfelelnek az alapvető elvárásoknak. Mindezt többek között az is bizonyítja, hogy Szatmáron egyetlen ilyen épületet se bontottak le, valamennyiben máig tanügy intézmények működnek. Nincsenek különleges díszítményeik, homlokzatukat a vöröses színű ablakkeretek sorai, valamint vízszintes és függőleges, olykor fogsor frízzel csipkézett párkányok tagolják. A homlokzatok közepe táján, felül oromzatos kiugró részt figyelhetünk meg, ezek háromszögében ott áll az építés évszáma, jelen esetben: 1903. Ezt furcsa módon nagy megszakítással lehet olvasni, valahogy így: 19       03. Nincs ebben semmi titokzatosság, a számok között egykor a magyar címer állt, miután ezeket leverték, a helyük üresen maradt. Nagyon szép ennek az épületnek a kerítése, amely egységes, masszív formavilágával, tömörségével jól illik a patinás épülethez, amelyben egykor, a két világháború között a szatmári tanfelügyelőség is működött.

A részletekre mindig érdemes odafigyelni. Ilyen figyelemre méltó részlet többek a RMDSZ székház ajtaján látható vasból készült díszítmény.

Napjainkban folytatódik az utca évekkel korábban elkezdett útburkolatának a felújítása, amely befejezése után nem kétséges, hogy a Rákóczi utca a város ornamentika szempontjából is egyik legszebb, legpatinásabb utcája marad, amelyre a közlekedés megkönnyítése mellett, intézményeinek, iskoláinak, bérházainak köszönhetően még hosszú időn keresztül komoly szerep hárul a város mindennapi életében.

Muhi Sándor

Nyugdíjas tanár, grafikusművész, művészeti közíró.

Úgy gondolom, hogy az ezredfordulótól alapvetően megváltozott a kommunikáció módja és ennek köszönhetően minden esélyünk megvan arra, hogy a kultúra, művészet a szó szoros értelmében köztulajdonná váljék.

Nem hiszek abban, hogy van külön az elitnek és külön a tömegeknek szánt kultúra, művészet.

1945-ben Szatmárnémetiben születtem, apám ügyvéd, anyám tisztviselő volt. Nálunk az olvasás, a kultúra, a művészetek szeretete olyan természetes igény, mint másoknál a folyamatosan felmutatható anyagi gyarapodás. Hárman vagyunk testvérek, szülővárosomban érettségiztem, közvetlenül utána Kolozsváron rajztanári oklevelet szereztem, kicsit később művészeti muzeológiát végeztem a bukaresti N. Grigorescu Képzőművészeti Intézetben.