Cristina Gloria Oprișa művészetéről, elkötelezettségéről
Rendkívül gazdag, sokrétű és sokoldalúan elkötelezett az a képzőművészeti tevékenység, amelyet az Abrudbányán 1954-ben született, Kolozsváron végzett Cristina Gloria Oprișa a magáénak mondhat. Pályakezdő éveitől Szatmárnémetiben volt rajztanár nyugdíjaztatásáig, e mellett folyamatosan részt vett a megye és az ország képzőművészeti életében. Grafikusművész, tagja a Román Képzőművészek Szövetségének, a szövetség megyei szervezetének éveken át elnöke, vezetőségi tagja volt.
Megyei, csoportos, országos tárlatok rendszeres résztvevője, számos egyéni kiállítást rendezett Szatmárnémetiben, Déván, Bukarestben, Kolozsváron, Nagyváradon, de voltak tárlatai Itáliában, Németországban, Magyarországon is. Több tucatnyi országos képzőművészeti rendezvény szervezője, kurátora, ezek közül a legismertebb a Kis Herceg tárlatsorozat, amely 2018-ban a 22. alkalommal rendezett.
Alkotótáborok résztvevője, szervezője, plakátokat, könyvborítókat tervez, köteteket illusztrál, kollégák tárlatait mutatja be, nyitja meg, jótékonysági tevékenységeket támogat, tanítványaival faliképeket készített a szatmári Angyali üdvözlet templom számára.
A fentiek mellett elsősorban képzőművész, aki sajátos hangulatú, legtöbbször nyövényi ornamentikát idéző, illetve arra utaló kompozíciók szerzője. Modern hangvételű, kortárs alkotó, aki számára nem idegen happening tárlatok rendezése, illetve az azokon való részvétel sem.
Az állandó kiindulópont, örök ihletforrás a mindennapok egyszerű tárgyai, jelei: ablakok, virágok, épületelemek, ágak, gyöngyök ritmikus rendje, dinamizmusa, amelyet olykor számok és betűk gazdagítanak, egészítenek ki. Lényegében ő is azt teszi, mint a legtöbb kollégája, az élet ezernyi múló csodáját, sziporkázó varázslatait rögzíti temperával, pasztellel, akvarellel, kollázs technikával, tollal, pecsételéssel, spricceléssel a legváltozatosabb textúrájú alapokra.
Tárlat-sorozatok rendezőjeként egyértelmű üzenetet fogalmaz meg évtízedek óta, aminek a lényege az a régen hangoztatott, de a 21. században is érvényes megállapítás, amely arról szól, hogy a művészet kisajátíthatatlan, a művészet mindenkié. Fiataloké és időseké, gyerekeké és felnőtteké, mert tartalma, üzenete átlép minden kor-, nyelvi- és országhatárt, csak így válhat a szó szoros értelmében köztulajdonná, lelki, kulturális otthonunkká.
Végsősoron azt is hihetnénk, hogy a Cristina Gloria Oprișa által is megfogalmazott szemlélet válogatás nélkül mindent befogad. Ez valójában így is van, mindent elfogad, ami művészet, aminek alapja az őszinte, érzékeny, direkt közlésvágy, és mereven elutasítja a mondvacsinált, sekélyes, érzelgős, giccses megközelítéseket. Az óvodás, a világra őszintén rácsodálkozó fiatal képi megfogalmazásai a felkészültségtől függetlenül tiszták, érdeknélküliek, hitről, érzelmi gazdagságról, érzékenységről tanúskodnak a giccsfestők minden áron tetszeni akaró, sziruposan émelyítő, ízléstelen, képi és tartalmi közhelyekkel telített világával szemben.
Az alkotó, közösségi ember sokoldalú sokrétű elkötelezettsége a művészetről szól, ezt szolgálta, szolgálja és legszebb reményeink szerint még hosszú ideig szolgálni fogja kitartóan a rendelkezésére álló eszközökkel, a tanítással, alkotói, szervezői tevékenységgel a jövőben is. Ha a hittel, odadással végzett tevékenység titok, úgy ez Cristina Gloria Oprișa elkötelezettségének egyetlen titka.
