A timpanon ókori görög építészeti elem, a homlokzat háromszög alakú felső falrésze, amelyet párkánnyal határoltak és általában domborművekkel díszítettek. Gyakran nevezik homlokfelületnek, oromzatnak is. Ez, mint a díszítmény fontos, jellemző eleme, számos klasszikus motívum mellett széles körben elterjedt az építészetben szerte a világon, Szatmárnémeti épületein is szép számmal találunk rá példákat: oromzatos ajtókat, ablakokat, illetve az oromzatra, timpanonra emlékeztető formákat. Ezekről a legtöbb esetben hiányoznak a domborművek, díszítések, feliratok, sokszor csak az üres, gazdag profilú vakolatkeret marad.
A klasszikus élenjárót, példamutatót, követendőt, iránymutatót jelent a művészetben – tehát az építészetben, épületszobrászatban, szobrászatban is – általában olyan csúcsteljesítmény, amely évszázadok múltán se megy ki a divatból, hanem egyfajta mérföldkőként, viszonyítási etalonként szerepel. Erről nemcsak motívumok, hanem stílusirányzatok – reneszánsz, historizmus, újklasszicizmus – szólnak, de az eklektika is bőven hasznosít klasszikus elemeket.
Az újklasszicista szatmári Székesegyház díszes, monumentális portáléjának timpanonját (01), széles, kiugró vakolatkeret emeli ki, középső részét dombormű ékesíti, amely Máriát, mint a Mennyek Királynéját ábrázolja. A mögötte látható dicsfény sugarai mintegy kitöltik a háromszög alakú tér csúcsok felé keskenyedő részeit. Nem a szó szoros értelmében vett, az ókori görög templomok timpanonjához hasonló ez a megoldás, de nagyon sok rokonvonást mutat azzal.
A székesegyháznál jóval később létrehozott új plébániaépületének homlokzatán a timpanonon (02) már nem alakos domborművet keretez, hanem kifinomult vonalvezetésű, növényi jellegű terülődíszt láthatunk, amelynek középpontjában kartus található latin felirattal: PAX
Timpanon látható a négy szatmári állami népiskola 20. század elején emelt épületein, ezekkel a Halász Ferenc/C. Brâncoveanu, a Rákóczy/M. Viteazul, a Kinizsi/Ioan Slavici, (03) a Wesselényi/Wolfenbüttel utcákon találkozhatunk. Eredetileg itt a kettéosztott évszám között a magyar címer volt, ezeket a határok megváltoztatása után eltávolították, de az évszám maradt, jelen esetben: 1903.
Van Szatmárnémetiben városcímeres timpanon is, az egykori gőzfürdő, ma Zöld-ház épületének homlokzatán (04), amely a Kossuth-kertben áll. Az ovális kartusban lévő, szépen mintázott színes városcímer díszes keretbe foglalt háromszögletű mezőjében hullámos vonalvezetésű indadísz egészíti ki a kartust, amelyen a növényi eredetű díszek mellett bőségszarút és mosolygó Puttó fejeket is felfedezhetünk.
Oromzat látható az ún. Muhy palota homlokzatán (05), a sarokrészen, az erkély felett. Felül a vaskos keretet konzolok (gyámkövek) „tartják”, fogsordísz keretezi. A belső térben a központi elrendezésű, elegáns, ívelt keretű kartust lendületes, szimmetrikusan elrendezett levéldísz egészíti ki, betöltve a felület túlnyomó részét. A kartusban található a tulajdonos monogramja: M. Zs., vagyis Muhy Zsigmond.
Megítélésem szerint a város legszebb oromzatos díszítése a Károlyi-közben/Kogălniceanu utca található (06). Ezen a homlokzaton minden az egyszerű, mégis hatásos, monumentalitást, de ugyanakkor nyugalmat, harmóniát, kiegyensúlyozottságot is tükröző ablaksor adja. Szerintem ezt a meglehetősen elhanyagolt, rossz állapotú épületet eredeti formájában szabad csak helyre állítani.
A Batizi úton látható Popp családi kápolna (07) oromzatát belülről ívsor-fríz kertezi, ez kölcsönöz neki elegáns, csipkedíszre emlékeztető kinézetet. Az oromzat belső felületének középpontjában, a középkori katedrálisok gyakran feltűnő díszét, áttört rozettát, rózsaablakot láthatunk.
A törvényszékkel szemben álló bérház szűk, belső terű oromzatában (07) már nem fért el két fekvő puttó, ezért, vagy más meggondolásból ezek föléje kerültek. Szatmárnémetiben sem elszigetelt jelenség ez a megoldás, a Kazinczy/Stefan cel Mare utcai Gutmann házon is láthatunk hasonlót.
A Vasúti Internátus oromzatának belső dísze az épület rendeltetésére utal. Még hosszan sorolhatnám a példákat a püspöki palotától az Iparosotthonig, a püspöki konviktustól számos múlt századfordulós magánházig. Ha ezzel az írással sikerült felkelteni az érdeklődést, legszebb reményeim szerint néhányan kicsit más szemmel figyelik majd ezeket a díszeket is a továbbiakban. Mint már többször, több helyen említettem, Szatmárnémeti szegényes és viszonylag új építészeti megvalósításain ezek az elemek emlékeztetnek az európai stílusirányzatokra, a mérvadó, klasszikus példákra, e miatt olyan fontosok számunkra.
