2011. december

Újabb képeket kezdtem el készíteni a grafikai sorozatomhoz. Szakaszosan dolgozom, immár közel három hónapja. Ha a legutóbbi munkákat is be tudom fejezni, akkor már csak a kiegészítő részek, a plakát, szórólap megtervezése, a feliratok, reprodukciók elkészítése maradt hátra. Ha ilyen ütemben folytatom a munkát, akkor a következő év elejére sikerül véglegesítenem egy 32 darabból álló, becsomagolt, bármikor szállítható, kiállítható sorozatot. Megjelent a Presszo.ro internetes újságban egy cikk a következő címmel: Szatmár elcsúfítójáról neveztek el épületet. Ebben Muzsnay és Bura nyilatkozik rajtam kívül arról, hogy az újközponti kultúrházat N. Porumbescuról nevezték el, nagyjából ugyanazt mondjuk mindhárman. Végre megkaptam a Cimborában megjelent cikkeim, képelemzéseim fénymásolatát. Havonta jelenik meg egy belőlük Végh Balázs Béla Kézfogás az irodalommal címet viselő rovatában Ezek a következőek: 2011. szeptember, Henri Rousseau: Futballisták, október, A petróleumlámpától a csillagokig, november, Fényt. Meghívót kaptam a Gellért Sándor Szavalóversenyre, ez sajnos késve érkezett meg. Két fiatal tévés járt nálam, a szatmári újközpontról beszélgettünk. Megnéztem a közelmúltban elhunyt Ion Sasu és a fia, Valer Sasu tárlatát a művészeti múzeumban, valószínűleg írok erről. Voltam a Demokrácia Központban, a magyar születési bizonyítványom, házassági oklevelem felől érdeklődtem. Végh Béla újabb írást kért a Bekapcsolom a gépem (Garaczi László) című vershez, ezúttal a saját számítógépes grafikám lesz az illusztráció. A képeim újabb felfüggesztési módjával kísérleteztem, talán lassan ezt a gondot is sikerül megnyugtatóan megoldani. Fém rudakat vágattam a képek aljára, ezek rögzítésével kísérletezem, tulajdonképpen ezek tartják majd egyenesen a munkákat. Újabb tanulmányt küldtem a Magyaroktatás címére, ez rövidesen meg fog jelenni. Befejeztem a sorozatom 31. képét, az utolsó még hátra van, ahogyan ez is elkészül, nekiláthatok a járulékos feladatok megoldásának, elég sok van ezekből is. Megjelent a Cimbora decemberi száma, itt olvasható a Cipő elnevezésű tárlat ürügyén címet viselő írásom. Az RMPSZ megyei elnöke, Baranyai Tibor értesített, hogy az RMDSZ székházban átvehetem a Szövetség megalakulásának 20. évfordulója alkalmából kibocsátott oklevelet, emlékérmet. Kaptam ebből az alkalomból egy jubileumi kiadványt is, amelyben a Tudományos munka díjazása című írásom jelent meg. A mai napon fejeztem be a 32. képemet, ezzel a sorozatomat egyelőre lezártnak tekintem. Ez az elhatározás még nem végleges, nagyon indokolt esetben még megtoldom 2-3 képpel. Több mint három hónapja dolgozom folyamatosan rajta. Az anyag, a tartalom, a forma, a megjelenítés módja, a felfüggesztés megoldása nem véletlenszerűen, hanem előzetes elképzelések alapján, több kísérlet után alakult ilyenné. Tudomásom szerint az egész sorozat egyedi, sehol máshol nem találkoztam se tartalomban, se formában hasonlóval. Miért fontos ezt leszögezni? Nemrég olvastam valahol, hogy csak a döglött hal úszik az árral. Nem tudom, hogy mások szemében jó vagy rossz, amit készítettem, de ezzel nem is foglalkozom. Azt tudom, hogy a mondanivalómhoz számomra ez tűnt a legmegfelelőbb formának, kifejezési módnak. Eszem ágában sem volt divatos stílusokhoz, megoldásokhoz, vélt vagy valós külső elvárásokhoz igazodni, nem érdekelt az sem, hogy a néző számára tetszetős, netán eladható képeket készítsek. Számomra egyetlen dolog volt lényeges, az, hogy a mondandóm maradéktalanul eljuthasson azokhoz, akiket ez érdekel. Hátra vannak még a kiegészítő részletek, január végéig valószínűleg ezekkel is elkészülök. Meghívót kaptam a főiskolások karácsonyi ünnepségére, ez szerda délben lesz. Ma a Szamosban három egész oldalas írásom jelent meg: Családi tárlat (Ion Sasu, Valer Sasu), Ornamentika (A színház utcája II.), Európa nagy múzeumai (Rijksmuseum II.). A Magyaroktatás.ro december 19-én lehozta egy újabb tanulmányom: Rendezzünk minél több kiállítást az osztályteremben. A mai nap folyamán az egyéni tárlatom kis katalógusát szerkesztettem, már ki is nyomtattam egy próbát ebből. Részt vettem a BBTE kihelyezett tagozatának karácsonyi ünnepségén, az ott készített  fotókat szokásomhoz híven elküldtem a főiskola honlapja szerkesztőjének. A Kolozsvári Társaság szórólapot készített Misztótfalusi Kis Miklós jubileumára, ezen az én arcképemet reprodukálták.

Muhi Sándor

Nyugdíjas tanár, grafikusművész, művészeti közíró.

Úgy gondolom, hogy az ezredfordulótól alapvetően megváltozott a kommunikáció módja és ennek köszönhetően minden esélyünk megvan arra, hogy a kultúra, művészet a szó szoros értelmében köztulajdonná váljék.

Nem hiszek abban, hogy van külön az elitnek és külön a tömegeknek szánt kultúra, művészet.

1945-ben Szatmárnémetiben születtem, apám ügyvéd, anyám tisztviselő volt. Nálunk az olvasás, a kultúra, a művészetek szeretete olyan természetes igény, mint másoknál a folyamatosan felmutatható anyagi gyarapodás. Hárman vagyunk testvérek, szülővárosomban érettségiztem, közvetlenül utána Kolozsváron rajztanári oklevelet szereztem, kicsit később művészeti muzeológiát végeztem a bukaresti N. Grigorescu Képzőművészeti Intézetben.