Újabb szórólapokat nyomtattam a tárlatomhoz. Ezekből a magyar 16, a román 12 oldalas, mindkettő 12 képet tartalmaz, a borítón a plakát látható. A román katalógus azért rövidebb, mert a képekhez csatolt magyarázó szövegeket nem sikerült elfogadható minőségben lefordítani. Eddig hozzávetőlegesen 100 ilyen kisméretű, postán is elküldhető katalógust készítettem, néhányat levélben továbbítottam, volt, amit személyesen adtam át néhány ismerősömnek és a két galériában is hagytam 15-20 darabot ezekből az érdeklődőknek, sajtónak a meghívókkal együtt stb. Ma találkozom a szövetség elnökével, Eugen Munteanuval, hogy megbeszéljük az utolsó teendőket a megnyitóval kapcsolatban. Ő nyitja meg román nyelven, én magyarul a tárlatomat. Megnyitottam a kiállításomat, elég sokan voltak, barátok, ismerősök, rokonok, kollégák, ott volt a polgármester, a megyei tanács alelnöke, és a kulturális bizottság megyei elnöke is, valamennyien beszéltek a munkákról is. Voltak diákok a művészeti líceumból, a sajtó, tévé képviselői, még a művészeti múzeumból is volt valaki és eljöttek az unokatestvéreim, is. Miklós nem tudott eljönni, mert beteg a felsége. Hozzávetőlegesen másfél órát tartott az egész megnyitó a látogatók megkínálásával együtt. Nekem úgy tűnt, mintha a fiatalokat érdekelné ez a képi világ, és ezt nagyon lényeges dolognak tartom. Több jegyzet, cikk jelent meg a kiállításról a Friss Újságban, a Szatmári Hírlapban, az Informatia Zilei című napilapban, a Szatmar.ro-ban, a helyi tévé interjút készített velem ebből az alkalomból, vagyis a publicitással kapcsolatban egy szavam nem lehet. Azon aggódom, hogy a fentiekkel együtt, vagy ezeken túl is életképesek-e, érthetőek-e a munkáim? Aki soha, semmi újat nem közöl, annak biztosan nincsenek hasonló aggodalmai. A püspökség anyagán dolgoztam, az 1944. szept. 16-i események emlékére kiállításra, megemlékezésre, emléktábla avatására készülnek. Megterveztem a tárlat szórólapját, Csilla készülő tankönyvéhez gyűjtöttem szövegeket, képeket. A módszertani tanulmányaim kötetbe való szerkesztésén, a teljes anyag átnézésén dolgozom. Közel 200 oldalas, eddig már jórészt közölt anyag gyűlt össze, talán idővel sikerül kiadót találnom hozzá. Kaptam négy művészeti könyvet a nagybátyám, Muhi István hagyatékából. Végh Balázs elküldte az utolsó verset a Cimbora májusi számába, KAF: Tyúklétra című költeménye a kiindulópont. Ennek kapcsán, ürügyén William Blake és Dienes László alkotásairól írtam. Kérésre elküldtem a püspökségre a már elkészült anyagokat, rövidesen gyűlésünk lesz. A távoktatás hallgatóinak tartottam előadást, lényegében a vizsgákra készítem őket fel. Nagyon nehézkesen haladnak az államvizsga dolgozatok. Megjelent két írásom a Szamosban (Uffizi, Hunyadi utca II) valamint egy írás a tárlatomról néhány reprodukcióval. Felhívtam Csirák Csabát és megkésve boldog születésnapot kívántam, betöltötte a 70 évet. Feltettem a főiskola honlapjára a vizsgakövetelményeket kézművességből és képzőművészeti nevelésből. Egy új sorozat megírását kezdtem el, ebben Európa híres katedrálisairól írok. Egy szatmári magyar értelmiségi nézőpontjait, meglátásait szeretném megismertetni a téma kapcsán az olvasóval. Megírtam két újabb cikket a Szamos számára. Egy ismerősöm azzal keresett meg, hogy a fáim közül szeretne egyet vásárolni. Válaszomban közöltem, hogy már nagyon régen nem rajzolok fákat. Meghalt Gheorghiada Maria szatmári festő, grafikus, díszlettervező, 64 éves volt. Műanyag poharakon új szemléltető-családot kísérleteztem ki. Kaptam egy meghívót a Nemzetközi Magyar Tantárgyversenyre, ez a jövő héten lesz. A város bemutatásával kapcsolatos feladataim is lesznek ebből az alkalomból. A püspökségen egyeztettünk a szeptemberi tárlat anyagával, valamint a szórólapjával, plakátjával és kiadványával kapcsolatban. A honlapom látogatottsága új rekordot ért el, egy nap már több mint 300 látogatója volt. Ez nem megy ritkaságszámba, de nem is kevés. Voltam a könyvtár régi könyvek részlegén, hogy újságcikkeket keressek a bombázással kapcsolatban, de sajnos a kollekció 1944-es része teljesen hiányzik. Egyeztettem a Galériában, jövő héten, pénteken bontom le a tárlatomat. Városnéző sétára vittem a Nemzetközi Magyar Tantárgyverseny résztvevőit. Voltunk a püspökségen, a székesegyházban, a Kálvária templomban, a zsinagógában, megnéztük a művészeti múzeumban Mohy tárlatát, voltunk a régi és az új központban, kiosztottam vagy 25 CD-t (Építészet Szatmáron, Szobrok, emléktáblák), meg három könyvet a kolléganőknek. Három órán át mászkáltunk a városban. Megtartottam az idei utolsó kurzusomat a távoktatáson, a hazahozott CD-k anyagát nézem át, dolgozom fel.
