Közvetlenül az 1989-es fordulat után, valamikor a kilencvenes évek elején Szatmárnémeti iskoláiban, líceumaiban több vendégtanár is dolgozott, így került rövid időre a Kölcsey Ferenc Főgimnáziumba többek között Andres Meyer, svájci kolléga is. Német órákat tartott a líceumi tanulóknak, de szervezett német kurzusokat felnőttek számára is a 10-es számú Általános Iskola épületében. Csak kevesen tudták róla, hogy ő odahaza valójában rajztanár. Magas, szikár, zárkózott, pontos, fegyelmezett ember volt, aki napi hivatalos teendői mellett rendszeresen közölt cikkeket a helyi lapban a mi kis kelet-európai abszurditásainkról. Írásait a Friss Újság akkori főszerkesztője fordította magyarra, így lett bejáratos a szerkesztőségbe is, ahol többek között találkozott a stílusához hasonló, kritikai hangvételű, kicsit ironikus rajzaimmal. Megtetszettek neki ezek a munkák, ezért felkért, hogy illusztráljam készülő kötetét, amely az EuroPrint Kiadónál jelent meg 1993-ban. Dióhéjban ez ismeretségünknek a története, amihez az is hozzá tartozik, hogy egy otthoni látogatás alkalmával meg tanultam tőle dobozt hajtogatni.
Valamit tudhatott a dobozokról, ezek didaktikai hasznáról, hiszen említette, hogy náluk odahaza Svájcban sok diákja szívesen, lelkesedéssel hajtogat, de azt se én, se ő nem sejthette, hogy ezzel a kis, kezdetben jelentéktelennek tűnő gesztussal lavinát indít el. Az elkövetkezendő években, évtizedekben hozzávetőlegesen 50-60 ezer tanulót, kollégát, egyetemi hallgatót tanítottam meg dobozt készíteni, menet közben alakultak ki a hajtogatható papírdobozok széleskörű, átfogó felhasználási módjai a kézműves tevékenységeken, a mindennapi életben, a különféle alkalmi, ünnepi díszítéseknél, ajándékozásoknál. Egyetlen fénymásoló lapból pár perc alatt ugyanis készíthető egy olyan doboz, amelyben átlósan elhelyezve pontosan belefér egy húsvéti hímes tojás vagy egy kisméretű csoki Mikulás. Magát a hajtogatást bárki megtanulhatja néhány perc alatt, ennek elsajátítására korban már kis segítséggel alkalmas a nagycsoportos óvodás is. Az elemi iskolai tanulók nemcsak gyorsan és szívesen hajtogatnak dobozokat, hanem változatos eszközökkel, technikákkal díszítik is ezeket és szívesen használják fel a maguk készítette, különböző alapanyagú, méretű, színű, díszítésű tárgyakat alapelemként is csoportos munkákhoz.
Túlzások nélkül állíthatom, hogy térségünkben ez az ártatlan játéknak indult, kellemes időtöltés mozgalommá, egyes nem túl jóindulatú értékelések szerint gyógyíthatatlan mániává vált. Dobozokat készítettek szemináriumi feladatként a főiskolások, munkájuknak, ötleteiknek köszönhetően a Szemléltetőimet új, vaskos fejezettel bővítettem, amelyben jelenleg 20 könyvtárban több száz példa segítségével azt szeretném bemutatni, hogy egyszerű hajtogatott papírdobozokból milyen változatos formájú, rendeltetésű didaktikai segédeszközök, játékok készíthetőek és természetesen azt is, hogy néhány tucat fénymásoló lappal, egy kis munkával, lelkesedéssel megváltoztathatjuk egész iskolai tevékenységünk jellegét, karakterét, dinamikáját. Hogyan? Erről ejtek néhány szót az alábbiakban.
Írni, olvasni tanulunk
Nyilvánvaló, egyértelmű tény, hogy olyan betűdobozok is készíthetőek, amelyek tetején olvasható a betű és a belsejében elrejthetünk annak könnyebb felismeréséhez szükséges képeket, szövegeket, illusztrációkat. Ezt a feladatot a legtöbb nevelő szokványos formában, egyszerű, illusztrált, az osztály falán kiállított kartonlapok segítségével oldja meg, amelyeken általában rajta van a betű kis és nagy, írott és nyomtatott formája, valamint egy kézzel festett vagy nyomtatott ábra, amely a betűhöz kapcsolható. Egy átlagos méretű, levehető tetejű, saját készítésű kartondobozban ezzel szemben a kötelező, alapvetően fontos információk sokszorosa tárolható, arról nem is beszélve, hogy ez az anyag ebben a formában folyamatosan cserélhető, bővíthető, alakítható. Így a tanulók nemcsak egyetlen mintalap után dolgozhatnak, játszhatnak vagy válaszolhatnak a kérdésekre, hanem valamennyien elkészíthetik a maguk saját betűdobozait és rendszeresen használhatják ezeket a közös tevékenységeken. Amikor arról írtam több esetben, hogy a legtöbb tantárgynak a módszerek, eljárások tekintetében még nagyon sok tanulnivalója van a kézművességtől, képzőművészeti neveléstől, akkor elsősorban olyan megoldásokra gondoltam, amelyek lehetővé teszik egy adott téma, feladat sokoldalú, differenciált, egyéni megközelítését, kivitelezését. A kézművesség, képzőművészeti nevelés tanításánál már évtizedek óta érvényesül az „ahány tanuló, annyi megoldás” alapelv, de jó lenne, ha általánossá, idővel kötelezővé válhatna a többi tantárgy esetében is ez a korszerű, a tanítás, nevelés, formálás szempontjából meghatározó jellegű, megkerülhetetlen alapigazság.
Mire használható még a doboz a betűk, az írás-olvasás tanításánál, milyen játékos formákat találtak ki, mutattak be a szemináriumokon és próbáltak ki a gyakorlatban is főiskolás tanítványaim? Készítettek többek között olyan betűdobozokat is, amelyek tetején csak rajzok láthatóak, és ezek alapján kell a tanulóknak kitalálniuk, azonosítaniuk a betűket. Hamar rájöttek arra is, hogy a dobozokat alapelemként használva betűket, számokat építhetünk belőlük, felhasználták a dobozok tetején lévő betűket kvízjátékokhoz, különféle csoportosításokhoz (pld: magán és mássalhangzók) és még hosszan sorolhatnám.
Mi szükséges egy ilyen didaktikai játék elkészítéséhez, használatához? Néhány fehér vagy színes írólap, egy filctoll, kevés tapadós gyurma, amellyel a dobozok alja egy kartonlaphoz vagy a táblához rögzíthető. Már az első próbák alkalmával, viszonylag rövid idő alatt rájövünk majd, hogy egy ilyen minimális előkészítést igénylő játék az egész osztályt aktivizálja, bevonja a közös tevékenységbe, a tanulók idővel bekapcsolódnak a kiegészítő elemek gazdagításába, bővítésébe, hogy az interdiszciplináris nyereségeket ne is említsem. Azt minden nevelő pontosan tudja, hogy a tanulók bevonása a szemléltetők, didaktikai játékok készítésébe rövid idő alatt meglepő, váratlan eredményeket, előmenetelt produkálhat, hiszen ezáltal már nem csupán elviselik a tanítást, hanem átélik azt, folyamatos munkájuk révén cselekvő részeseivé válnak a tananyag elsajátításának.
Csomagolunk
De jó lenne, ha a tanítványainkban tudatosulna, hogy nem csupán az ajándék kiválasztása, hanem annak becsomagolása is elidegeníthetetlen, alapvetően fontos része a gondosan kiválasztott, előkészített meglepetésnek. Ide a színvonalas csomagolás igénye kevés, hiszen ez a művelet legtöbb esetben konkrét tudást, esztétikai, technikai ismereteket, anyagismeretet is igényel. A hajtogatható papírdoboz ehhez is konkrét, segítséget nyújthat, hiszen méret után, sokféle anyagból készíthető, a teteje tetszés szerint díszíthető, kiegészíthető masnival, kagylóval, szárított virágokkal, díszítő motívumokkal, feliratokkal stb.
Az ajándék állhat akár több, egymáshoz kapcsolódó részből is, amelyet a dobozok tetején látható, egymáshoz illő, egymást kiegészítő ábrák is jelezhetnek. Készíthetünk egymásba helyezhető, egyre kisebb méretű, más és más színű dobozokat is, amelyek közül a legkisebbe rejtünk el gyűrűt, fülbevalót, órát, üzenetet, jókívánságot stb.
Kialakíthatunk meglepetés dobozt is, amelynek kinyitásakor ugrik ki a harmonika- szerűen hajtogatott kis kartoncsík segítségével az állat vagy mesefigura. A nagyobb doboz belsejét kitölthetjük nyolc kisebb, méretben ide illő dobozzal, amelyek tetején egy kép, állat vagy mesefigura részletei láthatóak. Ha megfelelő sorrendben helyezzük el ezeket, a puzzle játékokhoz hasonlóan összefüggő képet, ábrát nyerünk. Ezeknek a kézműves játékoknak — különösen elkészítésükkor — vitathatatlan erényük, hogy fejlesztik a kreativitást, kezdeményezőkészséget, egyéni megoldások kialakítására, aktív, cselekvő részvételre ösztönöznek minden tanulót.
Hol, milyen körülmények között használhatjuk fel az ajándékdobozokat az iskolai tevékenység során? A legtöbb osztályban bevett szokás, hogy a tanulók sorshúzás alapján Karácsonykor, Mikuláskor egymást ajándékozzák meg. Mi adhat gyakran keserű szájízt ezeknek az igen népszerű, közkedvelt közösségi játékoknak? A tanulók, vagy ami még rosszabb, a szülők vetélkedése. Jártam már olyan osztályban, ahol a 10 éves tanuló azzal dicsekedett, hogy a szülei által vásárolt meglepetése volt a legnagyobb vagy a legdrágább. Mi vethet véget az ilyen típusú lekörözési kísérleteknek? Elsősorban az, ha a tanulók nem készen vásárolt, hanem saját készítésű, méretre szabott ajándékokkal lepik meg egymást, amelyeknél a legfontosabb szempont az osztálytárs érdeklődési körének, vágyainak alapos ismerete, valamint a kreativitás.
Bútorok, házak, járművek, modulálás
Nagyon előnyös tulajdonság ennél a játéknál, hogy az alapelem modulálható, kiválóan alkalmas tehát csoportos munkák készítésére is. Minden ilyen feladatnak az megítélésem szerint a legnagyobb hozadéka, hogy a tanulók jobban megismerik egymás képességeit, erényeit és munka közben megtanulják a folyamatos egymásra figyelést, egymáshoz való alkalmazkodást is. A szemléltetőim kézművességről szóló anyagában jelentős szerepet szántam a papírvárosnak, bár házakat, különböző rendeltetésű épületeket papírdobozokból, gyufásdobozokból is lehet készíteni. És természetesen készíthetünk dobozokból különböző színű, méretű, díszítésű bútorokat is. Ezek csoportos kialakítása közben bőven akad alkalom, lehetőség arra, hogy szót ejtsünk ipari formatervezésről, térformákról, mértani testekről, környezeti esztétikáról és még nagyon sok mindenről. Mondják az iskola legfontosabb szerepe, hogy az életre neveljen, ez pedig nem képzelhető el a saját képességeink megismerése és a kollektív munkák keretében való kipróbálása nélkül. Munka közben megismerkedünk környezetünk tárgyaival, de azokkal a szempontokkal is, amelyek szerint a szakemberek ezeket formálják, alakítják. Megismertethetjük a tanítványainkat a modulálható, multifunkcionális, helyhez, térhez idomítható bútor fogalmával és még hosszan sorolhatnám.
Ha már rájöttünk a csoportos munkák ízére, fontosságára, természetesen készíthetünk dobozokból járműveket is. Ha egyszer sikerül egy ilyen tevékenységet beindítani, a gondosan válogatott, kialakított csoportok munkáját helyes irányba terelni, meglepődve fogjuk tapasztalni, hogy tanítványaink ötleteinek semmi sem szabhat határt. Képesek rövid idő alatt a legváltozatosabb formájú, rendeltetésű járművek megalkotására, díszítésére. Munkánk során természetesen szót ejthetünk korunk járműveiről, azok technikai adottságairól, jellegzetességeiről, előnyeiről, hátrányairól is, és közben jóleső érzéssel tapasztalhatjuk, hogy mi mindent tudnak, ismernek tanítványaink olyan dolgokról, amelyek az élet részei ugyan, de amelyekről érthetetlen módon alig esik szó az iskolában. Olyan tanulók szólalnak majd meg munka közben, akik a hagyományos feleltetések alkalmával önállóan alig, vagy csak nagyon ritkán hallatják hangjukat.
Alkalmi díszítések, karácsonyfadíszek, játékok
Mi mindenre lehet még a doboz alkalmas? Megszámlálhatatlanul sok dologra, mint minden modulálható alapelem. Dobozokból készíthetünk képkeretet, feldíszíthetjük segítségükkel a karácsonyfát, a táblát, az osztályunk ajtaját, az ablakokat, szinte bármit. Gyakran elfelejtjük tanítás közben, hogy a gyerekek, tanítványaink még a líceumi osztályokban is leginkább játszani szeretnek, ehhez pedig játékokra van szükség. Természetesen a dobozokból nagyon sokféle játékot is készíthetünk, ezekből említenék meg az alábbiakban néhányat.
Két egymáshoz illesztett dobozból nagyméretű dobókocka készíthető, amely számos alkalommal szerephez juthat az osztály mindennapi életében. Minél több olyan tárgyat készítünk közösen a tanítványainkkal, amelyeket időként, vagy bizonyos rendszerességgel használhatunk, annál érdekesebbé, játékosabbá és ennek köszönhetően hatékonyabbá válhatnak közös tevékenységeink. Dobozokból készíthetünk dominót, óriás sakktáblát, a legkülönfélébb kirakós játékokat, robotot, órát. Az így készült óra nemcsak annak használatát, olvasását könnyítheti meg az első osztályban, hanem tizenkét dobozában kérdéseket, képeket rejthetünk el, amelyek alkalmassá teszik az óránkat különféle tantárgyak tanulására, új ismeretek közlésére, esetleg társasjátékok játszására, az év tizenkét hónapja jellegzetességeinek a felsorolására, évszaknaptár (4×3) készítésére is.
A dobozokból készült dobókockát felhasználhatjuk monopoly típusú játékoknál, természetesen ebben az esetben a legjobb, ha magát a játékot is mi magunk, az osztállyal közösen készítjük. Milyen előnyökkel jár egy ilyen eszköz használata? A legnagyobb erénye amellett, hogy a tanulók a szó szoros értelmében magukénak érzik az, hogy az osztály méretére szabott, vagyis saját igényeinknek megfelelő, azokat kielégítő szabályok alapján használhatjuk.
Lehet-e környezetismeretet, színelméletet, díszítő rajzot dobozokkal tanítani?
Természetesen lehet, hiszen készíthetünk akár tavasz, nyár, ősz, tél dobozokat, a belsejükben a megfelelő információkkal, képekkel. Ugyanerre a mintára készíthetünk dobozokat a házi- és vadállatokkal, fákkal, gombákkal, gyümölcsökkel, zászlókkal, címerekkel, személyiségekkel, járművekkel, kéz szerszámokkal stb. Miért készítsük el ezeket dobozokból? Mert ezekben képek, információk, kérdések rejthetőek el. A dobozainkban gyűjthetünk magvakat, levelek, szárított virágokat, apró tárgyakat, pénzérméket, amelyeket nem csupán a kézműves tevékenységek alkalmával hasznosíthatunk.
Ha dobozainkat modulként, a megfelelő színeket használva csoportosítjuk, alakíthatunk belőlük gyümölcsöket, zöldségeket, vagy akár állatfigurákat is.
Ha készítünk néhány dobozt, tetejükön az alapszínekkel, a másodlagos illetve semleges színekkel, egész kis, könnyen variálható, sokoldalúan hasznosítható színelméleti szemléltetőt alakíthatunk ki belőlük. Milyen információkat rejthetünk el ez esetben a dobozokban? Például képeket, amelyek elmesélik a vörösről, hogy a tűz, a szerelem színe, a zöldről, hogy nyugalmat sugall, és még sorolhatnám. A kevert színek esetében a dobozban megtalálhatjuk, hogy milyen színekből nyertük a mellékelt árnyalatot. Tartalmazhatja a doboz az illető szín kiegészítő színét, információkat nyújthatunk itt az adott szín lélektani jelentéséről, hatásáról, szerepéről a közlekedésben, iparban, a mindennapi életben.
Mit szemléltethetünk még, mondjuk képzőművészeti nevelésből a dobozokkal? Többek között különböző ritmusképleteket az egyszerű ismétléstől a szín-, forma-, illetve pozícióváltakozásig. Mivel a dobozok színe, helyzete változtatható, viszonylag kevés darabból rövid idő alatt, átcsoportosítások segítségével több ritmusképlet is kialakítható. Készíthetünk művészettörténeti dobozokat, amelyek segítségével többek között egy-egy jelentős alkotó, annak életrajzi adatai, esetleg művei is bemutathatóak. Ezekhez kisméretű, korszakok, stílusok szerint csoportosított szemléltetők, reprodukciók bőven találhatóak a DVD képanyagában (Szemléltetők – Művészettörténet – Összeállítás)
Közlekedés, magyar nyelv, matematika
Ha már járműveket is készítettünk dobozokból, néhány felhasználatlanul maradt darabra felragaszthatjuk a közismert, leggyakrabban használt közlekedési jeleket, és játékos formában ezek jelentését is megismertethetjük, megtaníthatjuk a gyerekeknek. A jeleknél mi kerül kiegészítésként a dobozokba? Természetes azok magyarázata, illetve az, hogy mit engedélyeznek, vagy mit tiltanak. Hangsúlyozottabbá válik a gyakorlati, a minden napokon is hasznosítható jellege ennek a játéknak akkor, ha a tanulók segítségével az is bekerül a dobozokba, hogy közvetlen környezetükben, városukban, az iskola környékén hol találkozhatnak az ismertetett jelekkel, vagy esetleg az is, hogy a jelekhez kötődően ismernek-e valamilyen történetet, balesetet, sztorit? Átélni a tanultakat csak úgy lehetséges, ha igyekszünk az új ismereteket a tanulók mindennapi életéhez, környezetéhez, tapasztalataihoz kötni.
Magyar nyelvből a dobozok tetejét díszíthetjük irodalmi személyiségek arcképeivel, belsejükben elhelyezhetjük az életrajzi adatokat, idézeteket, a helyhez kötődő adatokat, információkat. Kialakítható olyan doboz is, amelyben különálló lapokon egy ismert vers sorai olvashatóak, ezeket kell a próbálkozónak helyes sorrendbe helyezni. Készíthetünk olyan dobozokat is, amelyek arcrészleteiből híres írók, költők portréit lehet kirakni. Kirakás után a hátlapon olvashatóvá válnak a személyiség életrajzi adatai, jelentősebb művei is. Hajtogathatunk a helyesíráshoz, nyelvtanhoz kapcsolódó dobozokat a megfelelő tartalommal, képekkel, mindez részben a nevelő találékonyságán, ötletességén, kreativitásán múlik. Azért csak részben, mert a fentiek mellett nagyon kell szeretnie a szakmáját, a tanítványait annak a pedagógusnak, aki az ehhez hasonló játékos tanítási eszközökre időt, energiát, pénzt áldoz.
A dobozok felhasználásával remek családfa is készíthető. Miből gondolom mindezt? Természetesen abból, hogy jelen írásomban is csupa olyan dologról számolok be, amelyek már a gyakorlatban is igazolták több alkalommal az életképességüket.
A dobozok segítségével természetesen megtanulhatóak a számok, gyakorolhatóak az alapműveletek, tisztázható a halmazok fogalma, mértani ismeretek sajátíthatunk el játékos formában ezzel a közvetítővel. A fentiekhez a didaktikai segédeszközöket már jórészt kitalálták, a további érdeklődőnek az a szerepkör maradt, hogy ezeket saját ötleteikkel, anyagaikkal, illusztrációikkal egészítsék ki. Az ilyen eszközök készítéséhez, ahol a folyamatos nyomtatás nem megoldható, szükség van bizonyos, a díszítő írásmódokkal kapcsolatos alapismeretekre is. Ilyen ismeretekkel Szatmár megyében a BBTE kihelyezett tagozatának a hallgatói 2010-től már rendelkeznek.
Maroktelefon, zsebszámológép, hűtőszekrény, hitoktatás
Szeretném, ha elhinnék, hogy elképesztően sok és változatos dolog, probléma foglalkoztatja az amúgy gyakran érdektelennek, közömbösnek motiválatlannak tűnő tanítványainkat. Ugyanis az emberi érdeklődés, kíváncsiság velünk született adottság, ajándék. Nagyon sok csalódást kell okoznunk, felesleges, használhatatlan ismeretet, negatív élményt kell nyújtanunk a legunalmasabb, legemészthetetlenebb formákban hosszú távon egy gyereknek ahhoz, hogy elveszítse a tanulás, tudás iránti érdeklődését és az iskolai környezetben teljesen közömbössé, passzívvá váljék. Sok pedagógus, szülő kitartó, romboló hatású tevékenységének betudhatóan ez olykor összejön, ilyenkor a valódi felelősök, a sikertelenség okozói általában szélsebesen áthárítják a problémát a gyerekre, akit ezzel a nyilvánvaló igazságtalansággal még jobban elvadítanak maguktól, az általuk megfogalmazott követelményektől, az iskolától, a tanulástól.
Ha megkérjük tanítványainkat, hogy csoportonként, vetélkedőszerűen, adott időre készítsék el dobozokból egy vezetékes vagy maroktelefon modelljét, esetleg formáljanak robotot, hűtőszekrényt, zsebszámítógépet, digitális fényképezőgépet, meg fogunk lepődni azon, milyen találékonyak, mennyi számunkra addig elképzelhetetlen ötlettel, megoldással tudják gazdagítani a megadott témakört.
Tanárként tapasztalom, hogy sok hitoktató kollégának mindennapi gondja manapság a tanulók tantárgyukkal szemben tanúsított passzivitása, érdektelensége. Ezen a legtöbb esetben nem segít a nevelői igyekezet, az érdekesebb magyarázatok, olvasmányok sem. Néhány éve egy volt tanítványomnak az egyik szatmári általános iskola görög katolikus hitoktatójának eszébe jutott, hogy a tanulóknak minél több, a tantárgyhoz illő, kapcsolódó feladatot, elfoglaltságot kell adni, így kezdtek hagyományos technikával kisméretű szentképeket készíteni fára, üveglapokra. Ezek kapcsán, munka közben számos elméleti dolgot is sikerült tisztázni, megbeszélni, rögzíteni. Ennek köszönhetően, rövid idő alatt a tantárgy szinte egy csapásra a tanulók által különösen kedvelt tevékenységi formák egyikévé vált, amelyet az órákon készített kis ikonok kiállítása, népszerűsítése, az ezek kapcsán szerzett sikerélmények, oklevelek még tovább fokoztak. Milyen következtetések vonhatóak le a fenti példából? Két nagyon fontos tanulság mindenképpen megállapítható: pótolhatatlanok a teljes közösséget aktivizáló tevékenységi formák, és az is, hogy kézzel fogható eredmények, sikerélmények nélkül nincs átélés és kötődés sem.
Mit készíthetünk dobozokból hitoktatáson? Készíthetünk feszületet, adventi naptárt, kis karácsonyfát, karácsonyfadíszeket, tartókat csoki Mikulásnak, húsvéti hímes tojásnak és még hosszan sorolhatnám a kis fantáziával tovább gondolható, építhető, bővíthető, különféle alkalmakhoz köthető lehetőségek halmazát.
Dobozok versenye
Hogyan lehet egy, a képzőművészeti neveléstől végképp eltávolított, elvadított kilencedik osztállyal olyan tevékenységeket szervezni, amelyek rövid idő alatt elfogadtatják, megszerettetik ezeket az órákat? A dobozok itt is csodát tehetnek. Néhány hónapja hat egymással párhuzamos kilencedik osztályban beindítottam a dobozok versenyét. Miből állt ez? Az addig egymást is alig ismerő osztálytársaknak közösséggé kellett formálódnia egy kollektív cél érdekében, olyan kompozíciót kellett létrehoznia hajtogatott dobozokból az osztálya falára (ajtajára, szekrényének oldalfalára stb.), amelyet önmagára, az egész közösségre jellemzőnek tartott. A tevékenységnek több tétje is volt (ki vezeti a csoportból a tevékenységet, ki milyen szerepet vállal a munkában és ezzel, hogyan mutatkozik be az új osztálya előtt, hogyan, milyen eredménnyel képviselik saját osztályukat közös munkájukkal, milyen helyezést érnek el az osztályonként megismételt szavazásokon stb.) ezek munka közben az egész akció hajtóerejévé váltak, közösségformáló hatásuk volt. Egyáltalán nem elhanyagolható ebben a tevékenységben az a szempont, hogy az osztály valamennyi tanulójának nemcsak lehetőséget nyújtott a részvételre, hanem egy bizonyos mértékig kötelezővé is tette azt, hiszen az egész tevékenység végső soron az alakuló közösség bemutatkozásáról, helytállásáról, becsületéről is szólt. A részeredményeket természetesen hetente, rendszeresen fotóztam és a felvételeket folyamatosan bemutattam a résztvevőknek. A fentieknek köszönhetően a feladat kivitelezése közben arra lettem figyelmes, hogy a tanítványaim egyre jobban figyelnek munkáik minőségére, egyre igényesebbek azok kinézetével kapcsolatban, hiszen ezúttal nem csak a tanárnak, hanem a saját közösségük igényeinek, a verseny által támasztott követelményeknek kellett megfelelniük. A vetélkedő kapcsán egyre sűrűbben látogatták a párhuzamos osztályokat, ahol a versenytársak munkáinak alakulását figyelték. Az eltelt időszak alatt minden rombolási szándék, atrocitás elmaradt, így nem csak külön-külön az osztályközösségek tagjai, hanem a párhuzamos osztályokban járó tanulók is közelebb kerültek egymáshoz. Ezek az eredmények egy atomizálódó társadalomban rendkívül fontosak még akkor is, ha kevésbé látványosak, mint egy díj vagy egy vetélkedő első helyezésének az elnyerése. Érdekes volt megfigyelni a tanulmányi eredményeik miatt gyengébb közösségekbe került tanulók erőfeszítését, bizonyítási kényszerét, ambícióit is. Külön felhívnám a figyelmet annak a ténynek a jelentőségére, hogy a rangsorolás ezúttal nem felülről jött, hanem a tanulók egymás munkáit minősítették. A saját munkák értékelését a végső szavazások alkalmával természetesen nem vettem, vettük figyelembe, itt inkább az önértékeléssel kapcsolatos jelzéseknek az elemzése vált fontossá.
Most veszem észre, hogy órák óta dobozokról írok ugyan, de a figyelmes olvasó már rég rájöhetett arra, hogy korántsem csak ezekről szól ez a történet. Lényegében ez csupán ürügy, és bármilyen egyszerű tárggyal, formával bármikor tetszés szerint behelyettesíthető. Hát a mániáról nagyjából ennyi elég is.
Ezen a néhány oldalon lényegében a szemléletváltás időszerűségéről és szükségszerűségéről szerettem volna írni, hiszen a szakadék a jórészt elavult, hagyományos módszerekkel működgető tanügy és a tanulók iskolával szemben támasztott igényei között egyre nő és ezt a rést sekélyes, gyakran hibás koncepciójú, tartalmú alternatív tantervekkel, tankönyvekkel, elektronikus szerkentyűkkel nehéz, sőt reménytelen kísérlet betömni.
Könyvészet
Szűcs Zela Katalin: A doboz, mint a tananyag aktív szereplője (BBTE, szatmári tagozat, diplomamunka, 2008.)
Muhi Sándor: Szemléltetők (a BBTE szatmári tagozatának kiadványa, a Sodrásban címet viselő évkönyv melléklete, DVD, 2009.)
Muhi Sándor: Az idén is megünnepeljük a Karácsonyt Erdélyben (Őrszavak, 2009.)
Képek jegyzéke
(a szerző felvételei)
01. Hallgató saját készítésű doboza az ABC tanulásához
02. Ajándékdoboz meglepetéssel (szemináriumi munka)
03. Dobókocka (szemináriumi munka)
04. Ékszerdoboz (egyetemi hallgató munkája)
05. Szerelvény (szemináriumi munka)
06. Bútorok (szemináriumi munka)
07. Matematika (hallgató szemléltetője gyakorlati tanításhoz)
08. Színelmélet, másodlagos színek (szemináriumi munka)
09. Közlekedési jelek (szemináriumi munka)
10. Magyar irodalom (szemináriumi munka)
11. Telefon (szemináriumi munka)
12. A IX. B kompozíciója (líceumi tanulók csoportos feladata)
13. A IX. D osztály kompozíciója (líceumi tanulók csoportos feladata