2012, július

A szatmári, illetve Szatmár megyei képanyagom rendszerezésével és egységesítésével foglalkozom. Jelenleg a megye helységeinek szobrait, emléktábláit gyűjtöm egybe, foglalom rendszerbe. Daniel pátriárka Szatmárnémeti és Avasfelsőfalu díszpolgára lett, ebből az alkalomból életében először ellátogatott ide. A díszpolgári cím súlyáról, jelentőségérő talán ennyi elég is. Július 5-én volt az államvizsga dolgozatok megvédése. Megkértek, hogy nyissam meg Szejke Vilmos tárlatát, amelyet a véndiák találkozó alkalmából rendeznek, ehhez gyűjtök adatokat, képeket. Elmentem Petrahus Dorel tárlatmegnyitójára, amely az újközponti Galériában volt. A napokban folyik a hatalomátvétel, Romániában kicserélték a szenátus, a parlament elnökét, a nép ügyvédjét, az állami tévé elnökét, hatásköröket változtattak meg, jelenleg az állam elnökének a felfüggesztése zajlik. Plakátokat nyomtattam a kolozsvári kiállításomhoz, megírtam a megnyitó szöveget Szejke Vilmos tárlatához. Úgy döntöttem, hogy írok Petrăhuş Dorel tárlatáról is, Dorel nemcsak jó festő, hanem elkötelezett művész és ez a mai világban ritka erény. A cikket elküldtem a Friss Újságnak, ahonnan visszajeleztek, hogy rövidesen közlik. Elküldtem a Hírlap címére a Szejke Viliről szóló cikket. Mari egy napra Kolozsvárra utazott az édesanyjához. Megjelent a cikkem Szejke Viliről a Hírlapban. Elkészítettem a tárlat plakáttervét, megszerkesztettem és kinyomtattam a szórólapból 110 példányt és átadtam ezeket a művész fiának, megbeszéltük a tárlat rendezésének a részleteit is. Feltettem a honlapomra a cikkemet valamint néhány reprodukciót. Értesítettek, hogy visszavihetem a képeimet a Zöld Házban rendezett tárlatról, máig nem értem, hogy mi értelme volt ennek az egésznek. Megjelent a tárlatkrónikám Petrăhuş Dorel kiállításáról a Friss Újságban. Befejeztem a Kolozsvárra szánt képeim átnézését, előkészítését. Hátra van még a promóciós anyag. Meghívtak a művészeti líceum tanulóinak a táborzáró tárlatára. Nem rossz összeállítás, itt-ott úgy tűnik, mintha megmozdult volna valami, ez a csoda azonban minden esetben rendkívül ritka, sohasem tömegjelenség. Feltettem a facebook oldalamra három képet a megnyitóról. Megkaptam a meghívót a 21. véndiák találkozóra. Újabb írásaim jelentek meg a Hírlapban, a két sorozatom (Ornamentika, Katedrálisok) folytatása, illetve az Erdei István köztéri szobrairól készített összeállításom. Megnyitottam Szejke kiállítását, sok régi ismerőssel futottam össze a találkozón. Megjelent a Kölcsey Ferenc Főgimnázium jubileumi évkönyve, a borítóját terveztem. Megjelent a Szatmári Friss Újságban a megnyitóbeszédem Szejke Vilmos tárlatáról. Az újságból tudtam meg, hogy Lakatos Pali Szatmáron járt és megjavította a Szent Erzsébet-szobor kezét. Hívott a mobilamon, de az nem volt nálam. Elküldtem Veres István új e-mail címére a Szamosban közölt sorozataim folytatásait. A bécsi Stephansdomról írtam, főleg a székesegyház magyar vonatkozásai érdekeltek. Fotóztam a L. Rebreanu (Mátyás király) utca környékén, az Ornamentika Szatmáron sorozatomhoz készítettem elő újabb képanyagot. Egy óvónő, volt tanítványom, egykori kolléganőm fokozati dolgozatát néztük át, a leadásig még jó hónap van hátra. Szebenből kaptam levelet, amelyben a muzeológus ismerősöm, kiadványokról, restaurálásról, konferenciákról ír. Lehetősége lenne egy egyetemi katedra megpályázására is, de az anyagiak, a munkakörülmények nem igazán kecsegtetőek. Az Ornamentika sorozatomba a Károlyi-köz épületeiről írtam. Legközelebb a prágai Szent Vitus katedrálist mutatom be a Szamosban, ezt az anyagot készítettem elő. A lányom és a családja Németországba készülődnek, tegnap búcsúztak el, térképeket nyomtattam nekik az útra. Ma meglátogatott az egykori vízvezeték szerelőnk, enyhén alkohol szaga volt és kért 200 lejt kölcsön augusztus 20-ig. Tudom, hogy őrültség ilyenkor segíteni, mégis megtettem. Miért? Nagyon régóta érdekelnek az emberi becsületesség, megbízhatóság határai. Egy vidéki tanítványom eljött és megköszönte, hogy tudományos irányítója voltam az államvizsga dolgozatának. Úgy döntöttem, hogy mégis elmegyek szavazni. Nagyon elegem van már ebből a primitív bohózatból, de végső soron megérdemeljük. A kommunisták kiirtották, ellehetetlenítették a társadalomvezető, tanult, erkölcsös, művelt rétegét, ezek jöttek a helyében. Mi meg csodálkozunk, hogy így viselkednek. Feltettem három katedrális (Szent Vitus, Strasbourg, bécsi Sthephans-dóm) szöveg és képanyagát a honlapomra. Ma szavaznak a román állampolgárok az elnök menesztéséről. Nagy örömömre Németh Júlia, kolozsvári műkritikus elvállalta a szeptemberi tárlatom megnyitóját. Kiegészítettem a honlapom módszertani részét további képekkel. Lehet, hogy naivitás azt hinni, hogy rajtam kívül valakit még érdekel a rajztanítás, de én ezt vállalom, hiszek a szakmámban.

Muhi Sándor

Nyugdíjas tanár, grafikusművész, művészeti közíró.

Úgy gondolom, hogy az ezredfordulótól alapvetően megváltozott a kommunikáció módja és ennek köszönhetően minden esélyünk megvan arra, hogy a kultúra, művészet a szó szoros értelmében köztulajdonná váljék.

Nem hiszek abban, hogy van külön az elitnek és külön a tömegeknek szánt kultúra, művészet.

1945-ben Szatmárnémetiben születtem, apám ügyvéd, anyám tisztviselő volt. Nálunk az olvasás, a kultúra, a művészetek szeretete olyan természetes igény, mint másoknál a folyamatosan felmutatható anyagi gyarapodás. Hárman vagyunk testvérek, szülővárosomban érettségiztem, közvetlenül utána Kolozsváron rajztanári oklevelet szereztem, kicsit később művészeti muzeológiát végeztem a bukaresti N. Grigorescu Képzőművészeti Intézetben.