2012. március

Kimentünk Thoroczkay Sándorral Lázáriba, hogy olyan emléktáblát rendeljünk, amelyen felül van a román és alul a magyar szöveg. Az eredményről értesítettem a sarokház tulajdonosát és a Szent István Kör elnökét is. Egy módszertani könyvbe készítek pár oldalas írást, CD-t, ez a jövőre beinduló iskolai előkészítő osztályokban tanítók számára nyújtana segítséget magyar nyelven, Szabó Thalmeiner Noémi szerkeszti. Végh Béla rovatába a Cimorába Palocsay Zsigmond verse kapcsán képzőművészek által ábrázolt babákról, bábukról írtam. Munteanu Eugen tárlatnyitóra, beszélgetésre hívott az újközponti Galériába. Áprilisban itt rendezek én is egyéni tárlatot. Csilla megkért, hogy készítsek borítóterveket a Szatmár története című tankönyvek számára, amelyeket a kollégáival az elemi, általános iskolai és líceumi tanulók számára írnak. Felhívott telefonon Pop Nicolae, meghívott a tárlata megnyitójára és felkért, hogy mondjak majd ott néhány szót a tevékenységéről. Folytattam a módszertani könyv rám eső részének az írását. Nehezen megy, sajnos sokszor akad más feladatom is, és ez eltereli a figyelmemet. Megnyitottam Pop Nicolae tárlatát, Elek György a Friss Újságtól üzent, hogy interjút szeretne velem készíteni a március 18.-i számba. Beszéltem a Művészeti Múzeum igazgatónőjével plakátról, szórólapról. Ma tudtam meg véletlenül, hogy a volt munkahelyemen, a 10-es Iskolában a rajzot a román tagozatos történelem tanárnő tanítja. Ez bizony szomorú. Nagyváradra mentem a bátyámmal, hogy elhozzunk két Mohy festményt a kiállításra. Megkezdtem a honlapom főiskolai képanyagának a kicserélését, eddig három új könyvtárat hoztam létre: Labda, Pont, Gyakorló tanítás. Szándékaim szerint év végéig a teljes anyagot felújítom. A Mohy tárlat képeinek a feliratait készítettem el. Lakatos Pali hívott fel Kecskemétről, március 14-én átveszi a Munkácsy-díjat Budapesten, úgy gondolom, hogy messzemenően megérdemelte ezt. Ő az első Munkácsy-díjas volt tanítványom, írok pár sort erről a Szatmári Hírlapba. A tárlatom szórólapját nyomtattam, illetve a meghívót szerkesztettem. Udvarhelyen múlt századi erdélyi grafikusok munkáiból nyílt tárlat (a Székelykeresztúri Múzeum anyagából), a világhálóról értesültem, hogy én is részt veszek ezen. Véglegesítettük a múzeumban a kiállítás anyagát, elkészítettem és postáztam a teljes promóciós anyagot, vállaltam, hogy sokszorosítom a meghívók egy részét. 19-én összegyűjtjük az anyagot, a panotálást 21-én végezzük. Megbeszéltem a családdal, hogy készítsék elő a saját munkáikat, nyomtattam néhány katalógust a családnak. Thoroczkay hívott, elkészült a tábla. Még 20.-a körül megjelent az előadásról, emléktábla avatásról, tárlatnyitóról néhány tudósítás a helyi írott  és elektronikus sajtóban. Végül úgy alakult, hogy az előadást egy nappal a megnyitó előtt tartjuk, erre is fel kell, készüljek még időben. Elég mozgalmas napokat élünk. Kifizettem az emléktáblát, a helyszínen megbeszéltük a feltevésének, leleplezésének a részleteit. Lassan halad a múzeumban a tárlat ügye is, folyamatosan kerülnek fel a  képek a falra. Felhívtam a vendéglőt is a Sándor napi előkészületekkel kapcsolatban, nem engem, Mohy Sándort ünnepli ott közösen a család. Felavattuk az emléktáblát és megnyitottuk a jubileumi tárlatot a múzeumban. Elég sokan voltak az eseményen, a város a megye vezetői is megtiszteltek a jelenlétükkel bennünket. Nagyon sok cikk, előzetes, híradás, beszámoló jelent meg az írott és az elektronikus sajtóban, össze se számoltam, meg sem gyűjtöttem valamennyit. A sajtóban megjelent anyagokat elküldtük Kolozsvárra is Mohy gyerekeinek. Valamennyi esemény olajozottan, zökkenőmentesen zajlott, este az Astoria vendéglő termében a család együtt ünnepelte az eseményt. Ahogy véget ért a Mohyval kapcsolatos ünnepségsorozat, azonnal hozzáláttam az egyéni tárlatom előkészületeinek. Meghívókat, kis katalógusokat, borítékokat nyomtattam, újra átnéztem az anyagot.  Nem maradt sok időm, már csak egy jó hetem maradt hátra. Folytattam az előkészületeket, kiosztottam, postáztam néhány füzetet, meghívót. Voltam a püspökségen, a bombázás áldozatainak az emlékére ünnepséget, emléktábla avatást rendeznek, ebben kérték a segítségemet. Hozzákezdtem ehhez az anyaghoz is. Megjelent a „…könyvek által a világ…” kiadvány, Bura László 80. születésnapjára. A borítóját terveztem, van benne egy kb. 10 oldalas tanulmányom A karaván halad címmel. Elküldtem a Status Kiadónak a módszertani tanulmányaim gyűjteményét, azzal, hogy pályázzanak a kiadásra, kíváncsian várom a folytatást. Megtettem az utolsó előkészületeket a tárlatom megrendezésére, kiosztottam pár meghívót, véglegesítettem az anyagot, újabb szórólapokat nyomtattam. Megjelent egy rövid ismertető a Friss Újságban és a Szatmári Hírlapban is a közelgő tárlatomról. Munteanu Eugen hívott, szeretne hétfőn beszélgetni velem a tárlatról, hiszen ő nyitja meg románul. Kíváncsi vagyok hány személy jön majd el. Nem akarok túl nagy felhajtást csinálni, hiszen akit érdekel ez a képi világ, annak 24 nap áll a rendelkezésére, hogy megnézze. Eddig hozzávetőlegesen 50 kis katalógust és kb. ugyanennyi meghívót nyomtattam, ezeknek több mint a felét kiosztottam az ismerőseim között.

Muhi Sándor

Nyugdíjas tanár, grafikusművész, művészeti közíró.

Úgy gondolom, hogy az ezredfordulótól alapvetően megváltozott a kommunikáció módja és ennek köszönhetően minden esélyünk megvan arra, hogy a kultúra, művészet a szó szoros értelmében köztulajdonná váljék.

Nem hiszek abban, hogy van külön az elitnek és külön a tömegeknek szánt kultúra, művészet.

1945-ben Szatmárnémetiben születtem, apám ügyvéd, anyám tisztviselő volt. Nálunk az olvasás, a kultúra, a művészetek szeretete olyan természetes igény, mint másoknál a folyamatosan felmutatható anyagi gyarapodás. Hárman vagyunk testvérek, szülővárosomban érettségiztem, közvetlenül utána Kolozsváron rajztanári oklevelet szereztem, kicsit később művészeti muzeológiát végeztem a bukaresti N. Grigorescu Képzőművészeti Intézetben.