2012, szeptember

Feltettem 10 fotót a 75 éves Paulovics László szatmári ünnepléséről a facebook oldalamra, valamint a honlapomra. Postáztam néhány meghívót a kolozsvári tárlatomra. Újabb írás érkezett a szeptember 16-i eseményekkel kapcsolatban a püspökségről, átolvastam ezt is. Muzsnay Árpád Petőfi megemlékezésre hívott, nagyjából ugyanakkor lesz a K-vári tárlatom is. Megkaptam a meghívót a Hejcei Nemzetközi Alkotótáborba, ezt az idén október 21-30 között tartják. Megkértek, hogy fordítsam románra a szöveget és küldjem el három kollégának. Az idén 13 művész vesz részt a tábor tevékenységében Szlovákiából, Magyarországról, Romániából és Ukrajnából. Hosszú töprengés után úgy döntöttem, hogy mégis megpályázom az Apáczi-díj arany fokozatát a módszertani írásaim gyűjteményével (amelyet két DVD egészít ki: Szemléltetők, Reform), illetve a Szatmári szobrok, emléktáblák című kötetemmel. Ez borítékolhatóan pár embernek nem fog tetszeni, de néhány szakember megítélése szerint olyan egyedi, átfogó munkákról van szó, amelyek megérdemlik a nyilvánosságot.  Beszéltem telefonon a kolozsvári kollégával, várnak, az út előkészületeivel foglalkozom, hiszen nem kikapcsolódni megyek, hanem kiállítani. Megkezdtem a pályázati anyag összeállítását, holnap utazom Kolozsvárra. A világhálón közzétett meghívóimra sok visszajelzést kaptam, lehet, hogy mégis eljönnek néhányan a megnyitóra? A teljes anyag befért a terembe, 35 munka. Közben voltam a debreceni grafikusok tárlatmegnyitóján a Bánffy Palotában, ott is több ismerőssel, kollégával találkoztam, kicsi a világ. A körülményekhez képest elég sokan voltak a megnyitón, többek között a kolozsvári főkonzul úr is, nagyon tetszett Németh Júlia megnyitó szövege. Beszélt a megnyitón a főkonzul, s mivel felkértek, pár szót én is mondtam a munkáimról. Utána Székely Géza meghívott Marival együtt a műtermébe, ahol megvacsoráztunk és beszélgettünk. Készült rádiós interjú, a Friss Újság elkérte a megnyitó szövegét, hogy közöljék. Horváth László szép fotósorozatot készített, ezeket elküldte a címemre. Küldtem én is pár fotót neki, mert a fotóst ritkán fotózzák. Felkerestem ezúttal is Mohy sírját, amíg élt, valahányszor Kolozsváron jártam, mindig meglátogattam. Odahaza már több tucat üzenet, levél várt a gépemen. A püspökségről a kiadandó kötet borítójával kapcsolatban egyeztettek, Józsa János sajtóreferens megkért, hogy küldjem el valamelyik szatmári magyar lapnak a bombázásról szóló írásomat és hasonlóak. Megjelent egy rövid írás a tárlatromról a Hírlapban. Baranyai Tibor az Apáczai díjjal kapcsolatos pályázatra emlékeztetett és még sorolhatnám. Megjelent Németh Júlia megnyitó szövege a Szatmári Friss Újságban két fotóval. Megjelent egy cikk a kolozsvári Szabadságban  a tárlatomról. A kolozsvári fotóanyagom rendeztem, elég sok felvételt készítettem épületekről, graffitikról, ornamentikáról. Feltettem egy kolozsvári fotókból álló összeállítást a honlapomra, nagy sikere volt, sokan jelezték, hogy tetszik nekik. Értesítettem néhány olyan kollégát, akikről tudom, hogy könyveket írnak az Apáczai-díjjal kapcsolatos pályázatról. Eddig csak Olosz Feri jelzett vissza. Nagyváradra utaztam, megjelent az 1944. szeptember 16-i eseményekkel kapcsolatos írásom a Friss Újságban. A Püspök Úr felkért, hogy beszéljek a szeptember 16-i megemlékezésen. Eugen Munteanu azzal a kéréssel keresett meg, hogy beszéljek egy budapesti kolléga novemberi tárlatmegnyitóján. Megnéztem a könyvtár Szatmári kiadványok a XIX. században címet viselő kiállítást, amelyen találtam vagy két portrét a Szatmári arcképek sorozatomból. Ezeket a gyenge minőség miatt valószínűleg kiadványokból vehette át a tárlat anyagának összeállítója, Cordea Márta, emiatt bevittem CD-n a teljes sorozatot neki, hogy legközelebb kedvére válogathasson belőlük. A tárlat érdekes, egyedi volt, sok újdonságot láthattam, fedezhettem fel itt. A könyvtárban Veres Istvánnal a Szamos jövőjéről is beszélgettünk. Az újközponti Galériában megnéztem a képzőművészeti líceum táborzáró tárlatát, néhány munkán — elég kevesen — érződött az egyéniség, a kísérletező kedv is, a többiek tovább gyarapítják majd a festegető amatőrök egyre népesebb táborát. Postáztam a pályázatomat az RMPSZ címére és megkezdtem a beszédem megírását a szeptember 16-i megemlékezésre. AZ RMPSZ kérte az eddigi díjnyertes munkáim példányait is, tárlatot szeretnének rendezni belőlük, ezeket is elküldtem a címükre. Meghallgattam a Kolozsvári Rádió számára készített interjút a tárlatom kapcsán. Szuszámi Zsuzsa egy jól felépített, érdekes, a lényeget érintő, azt kiemelő interjút készített, amit külön megköszöntem neki. A könyvtár régi könyvek részlegéről értékes fotósorozatot kaptam a XIX. századi kiadványok egy jellemző részéről. Az RMPSZ az Apáczai-díj 10 éves jubileumára készül, adatokat, fotókat, javaslatokat kértek a díjazottaktól, ezen az összeállításon dolgozom. Megjelent három nagyobb írásom a Szamosban, amelynek az óta új tulajdonosa (Informatia Zilei) van. Az Ornamentika Szatmáron folytatása (Papp Géza utca II), a Katedrálisok közül a bécsi Stephansdom leírása valamint  a Paulovicsról szóló tanácskozáson elhangzott  beszédem a szatmári képzőművészeti életről 1968-1972 között. Elküldtem a következő számba az írásaimat, azt mondják, optimista vagyok, szerintem a Szamos marad. Megírtam az RMPSZ számára a kért anyagokat, még a mai nap postázom, mert félek, hogy megfeledkezem róluk, az idei szeptember ugyanis különösen zsúfoltnak ígérkezik. Csilla is megkapta a levelet az RMPSZ-től, úgy tűnik, rövidesen ugyanabban a jubileumi kötetben szerepelünk majd. Hozzáláttam a sorozataim újabb részleteinek a megírásához. Az adatgyűjtés, a fotók készítése, feldolgozása, a téma megírása állandó elfoglaltságaim közé tartozik. Ezek nélkül olyan összetett feladatok ellátása, amelyeket a fentiekben is felsoroltam, képtelenség lenne. Elmondtam a beszédemet a püspökség bejáratánál az emléktábla avatáson, legalább 200 ember volt jelen. Megjelent a közös kiadványunk 1944. szeptember 16 címmel, én terveztem a borítóját, van benne egy írásom is. Kinyomtatták az esemény szórólapját, amelyet szintén én terveztem, szerkesztettem. A Kölcsey igazgatója, Pataki Enikő telefonált, szükségük van az iskola régebben általam tervezett logójára, de más programban szeretnének ezt felhasználni. Átdolgoztam a terveket és elküldtem a címére. Voltam a könyvtárban, ahol Cordea Mártától újabb anyagokat kaptam. Szeretnék írni az édesapjáról, egykori kedves kollégámról, aki 2006-ban halt meg, és akit lassan teljesen elfelejtenek. Adatokat, reprodukciókat, fotókat kértem tőle. Megjelent az a  módszertani kötet, amelyet előkészítő osztályok számára  készítettünk. Mivel a szerzők sem kapnak tiszteletpéldányokat, rendeltem belőle egyet. A püspökség gazdasági igazgatója hívott gyűlésre. A Krónika szinte teljes egészében idézi az emléktábla avatáson mondott beszédemet, a Duna tévé is tudósított az eseményről, az adást nem láttam. Szuszami Zsuzsa a K-vári rádió riportere elküldte a tárlatomon készült interjú linkét. A beszélgetést a honlapon néhány munkám reprodukciójával gazdagította. Cristina Gloria Oprisa  tárlatnyitóra, könyvbemutatóra hívott. Elek György keresett a Friss Újságtól, adatokat szeretne a 10-es Iskoláról, mert ebben a tanévben lesz az ötven éves jubileum. Készítettem ezzel kapcsolatban egy négyoldalas összeállítást és kiválogattam néhány, általam jellemzőnek tartott fotót. Reiner Máté felkért a tárlata megnyitására, ennek az időpontját közös megegyezéssel október 31-re tettük, mert a magyarországi táborból csak 30-án érkezem haza. Felvételeket készítettem a Kölcsey utca környékén a sorozatomhoz. Török Kajtár Enikő megkért, hogy készítsek borítótervet egy matematikai segédtankönyvhöz, amelyet Gabrus Andreával írt, mindketten tanítványaim voltak a pedagógiai líceumban és a főiskolán is. Megjelent egy egész oldalas összeállításom a 10-es számú Általános Iskola 50 éves jubileuma kapcsán. Voltam a püspökségen a szeptember 16-i megemlékezések kiértékelésén, kaptam 10 példányt a könyvünkből. Megérkeztek a pályázatok az Apáczai-díjra, az idén 27 pályamunkát kell értékelni. Elvégeztem és továbbítottam az értékelésemet, de a megbeszélésen nem vehetek részt, mert egyrészt a kolozsvári tárlatom anyagát hozom haza, másrészt nem lenne etikus, ha pályázóként részt vennék a jelöléseken. A Rákóczi Szövetség tagjai jönnek Szatmárra, CD-ket készítettem ajándékba nekik Szatmárról. Hazahoztam a kolozsvári tárlatom anyagát. Sz. T. Noémi értesített, hogy az egyetemi év megnyitója, hétfő délután 15 órakor lesz a  megyei tanács termében. Megtudtam, hogy csak a második félévben lesznek óráim, ami azért jó, mert így nyugodtan mehetek alkotótáborba, Szovátára stb. A lányommal városnézésre vittük a Rákóczi Szövetség 80-85 tagját, tanárokat és diákokat. Feldolgoztam a kolozsvári valamint a városnézésen készített fotóanyagot.

Muhi Sándor

Nyugdíjas tanár, grafikusművész, művészeti közíró.

Úgy gondolom, hogy az ezredfordulótól alapvetően megváltozott a kommunikáció módja és ennek köszönhetően minden esélyünk megvan arra, hogy a kultúra, művészet a szó szoros értelmében köztulajdonná váljék.

Nem hiszek abban, hogy van külön az elitnek és külön a tömegeknek szánt kultúra, művészet.

1945-ben Szatmárnémetiben születtem, apám ügyvéd, anyám tisztviselő volt. Nálunk az olvasás, a kultúra, a művészetek szeretete olyan természetes igény, mint másoknál a folyamatosan felmutatható anyagi gyarapodás. Hárman vagyunk testvérek, szülővárosomban érettségiztem, közvetlenül utána Kolozsváron rajztanári oklevelet szereztem, kicsit később művészeti muzeológiát végeztem a bukaresti N. Grigorescu Képzőművészeti Intézetben.