2013. december

Számomra meglepetés, hogy a pillepalackos tárlatom elég sok embert érdekelt, még vásárlók is akadtak. Az egyik érdeklődőnek a következőket írtam: Ezeket a munkákat az előző tárlatom anyagával együtt képekre emlékeztető, kortárs üzeneteknek (palackposta) szántam egy olyan érzésektől, átélésektől, érzelmektől gazdag világból, amely lassan végleg szétfoszlik, elvész. Ennek ellenére kivételt teszek, hiszen lehet, hogy pont ezen a módon mentjük meg az üzenet egy szilánkját. Felhívott Bura László, a kihelyezett tagozat évkönyvét (15 évesek vagyunk) szerkeszti, adatokra volt szüksége a könyveimmel, tanulmányaimmal kapcsolatban. Részt vettem a Kölcseyben az unokámmal egy ünnepváró tevékenységen. Károly-Zöld Gyöngyi jelezte, hogy megkapta a küldött szemléltetőim, témaajánlataim, postáztam Bura László címére az utóbbi 15 évi tevékenységemet bemutató összeállítást. Megosztottam tíz képet a szakfelügyeletről a Facebook-on. A Tanügyiek Házától telefonáltak, szeretnék, ha reprodukciókat, valamint a tevékenységemről néhány sort küldenék a legközelebbi kiadványukhoz. Postáztam az anyagot. Megkaptam az adóhivatal végzését, 60 napon belül 4 lejt kell fizessek, mert megjelent néhány cikkem egy sepsiszentgyörgyi lapban. Hát nem aranyosak? A BMC virtuális galériájában az Erdőablak című munkám reprodukciója szerepel. A számítógépes könyvtáraimat nézem át, ez lassan a rendszeres év végi programom. Írtam Németh Júliának Kolozsvárra, arról, hogy március-április környékén szívesen bemutatnám a kiállításomat a BMC székházban is. Júlia válaszolt, szívesen látnak, valószínűleg erre március közepe táján fog sor kerülni. Két és fél hónap nyitva tartás után lebontottam a szatmári tárlatomat, megvásárolták az egyik munkám. Felhívott az alpolgármester, egy ismerősének van szüksége szatmári épületekkel kapcsolatos adatokra. Képeket, dokumentumokat adtam az Eminescu Kollégium és a Kálvária-templom épületéről egy szakdolgozathoz.   Felkértek, hogy írjak pár sort egy készülő kötetbe Ioan Contiu szatmári román festőről. Csak az igazat írhatom róla és félek, hogy  az nem fog tetszeni. Elküldtem az írásomat a könyv szerkesztőjének. Válaszolt a levelemre, elfogadhatónak tartja a leírtakat. Megjelent a Magiszterben az Az óvodai és elemi iskolai oktatás mostohagyermeke: a kézimunka és a kézművesség címet viselő tanulmányom. Megnéztem az Angelus címet viselő tárlatot és írtam róla egy rövid ismertetőt a Friss Újság számára. A Szamosban megjelent két írásom, Ornamentika (Baritiu út) valamint a Kassai székesegyházat bemutató írásom második része. Az Angelus tárlat kapcsán cikket írtam a Szamos számára is a korszerűségről a művészetben. Elküldtem a legújabb írásaim a Szamos szerkesztőjének, ezekből valamint a képekből, reprodukciókból feltettem néhányat a honlapomra, a Facebook-ra. Egy újabb tanulmány készítéséhez kezdtem a Magiszter számára.Részt vettem egy Nae Antonescu könyvbemutatón (Din presa sătmăreana de altădată) a könyvtárban, kaptam egy példányt. Megjelent a volt tanítványaim újabb kötete: Gyermekközpontú ötletek az iskolában (III-IV), a borítóját terveztem. Úgy döntöttem, hogy benevezek egy magyarországi pályázatra, ennek az anyagát állítom össze. Megjelent a cikkem a Friss Újságban az Angelus címet viselő tárlatról.Megkezdtem összeállítani az előadássorozatom anyagát, amelyet a Magyar Néppárt székházában fogok tartani a jövő év folyamán. Ez a szatmári képzőművészeti életről, annak értékeiről szól. Milyen volt 2013? Mint az utóbbi évek legtöbbje. Terveztem logókat, promóciós anyagot, könyvborítót, tárlatokat nyitottam meg. Megkaptam a legújabb kötetem, a Sarkadi kismonográfia tiszteletpéldányait, tartottam előadást az egyházművészetről, államvizsga dolgozatokat irányítottam, részt vettem jótékonysági akciókon, egyéni tárlatokat nyitottam meg. Ebben az évben tartottuk az 50 éves érettségi találkozót, részt vállaltam a Csapó Sándor emlékünnepség, tárlat előkészítésében, írtam egy halom cikket, recenziót, tárlatkrónikát, módszertani tanulmányt, interjúkat készítettek velem. Elkészítettem a Hejcei Nemzetközi Alkotótábor teljes képzőművészeti anyagának a leltárát, radikálisan átalakítottam a honlapomat, megnöveltem a tárhelyet, többszörösére duzzasztottam az anyagát. Részt vettem a Hám János szoborállítás előkészítő tevékenységében, a tanügy minisztérium kisebbségi osztályának segítettem tantervek fordításában, elkészítettem egy tanmenet javaslatot óvodától az egyetemig képzőművészeti nevelésből és még hosszan sorolhatnám. 2013 tehát végeredményben átlagos év volt. Az év utolsó napjaiban a szatmári képzőművészeti élettel kapcsolatos előadásom anyagán dolgoztam. Ennek az anyagát feltöltöttem a honlapomra is. Pászkán Misi Németországból egy általka tervezett, érdekes sorozatot küldött. Lényegében olyan borcímkékről van szó, amelyek a közelmúlt neves képzőművészeit ábrázolják. Úgy döntöttem, írok erről. Egy ismerősöm, az iránt érdeklődött, hogy mit írhatna Ioan Contiu szatmári festőről. Az javasoltam, hogy az igazat írja, én is azt tettem. Elküldtem neki az írásomat. Meghalt Gúzs Imre újságíró, több alkalommal írt a munkáimról, jóban voltunk.Egy óvónő jelezte, hogy szeretné nálam írni a fokozati dolgozatát. A sorozataim újabb részletei készültek el, az eredményeket feltettem a honlapomra. Ezúttal a párizsi Sacre Coeur-ről, Pászkán Misi művészportéiról, valamint az Ana Ipatescu utca első szakaszáról írtam. Lassan véget ér 2013, már csak órák vannak hátra. Végre kaptam a tanmenet javaslatomra egy kritikai észrevételt is, amelynek az a lényege, hogy kézművességből lehet sablonokat használni. Ezt válaszoltam rá: Kedves kolléga, szerintem bárhol lehet sablont használni, a fontos, hogy a végeredmény ne legyen sablonos, fantáziátlan, egyforma. A kreativitás tantárgytól függetlenül, az élet minden területén érték, ez viszi előre a világot. Meggyőződésem, hogy a magunk területén sokkal többet tehetünk rajzból, kézművességből, matematikából, földrajzból, környezetismeretből, románból ennek érdekében. Tudom, hogy ez lehetséges, készítettem egy DVD-t, amelyen több tízezer, jórészt a tanítványaim által készített munka reprodukciója látható, de két egyforma nincs közöttük. Eredményes, szép újesztendőt kívánok, Muhi Sándor

Muhi Sándor

Nyugdíjas tanár, grafikusművész, művészeti közíró.

Úgy gondolom, hogy az ezredfordulótól alapvetően megváltozott a kommunikáció módja és ennek köszönhetően minden esélyünk megvan arra, hogy a kultúra, művészet a szó szoros értelmében köztulajdonná váljék.

Nem hiszek abban, hogy van külön az elitnek és külön a tömegeknek szánt kultúra, művészet.

1945-ben Szatmárnémetiben születtem, apám ügyvéd, anyám tisztviselő volt. Nálunk az olvasás, a kultúra, a művészetek szeretete olyan természetes igény, mint másoknál a folyamatosan felmutatható anyagi gyarapodás. Hárman vagyunk testvérek, szülővárosomban érettségiztem, közvetlenül utána Kolozsváron rajztanári oklevelet szereztem, kicsit később művészeti muzeológiát végeztem a bukaresti N. Grigorescu Képzőművészeti Intézetben.