2013. január

2012 számomra mozgalmas volt: rendeztem két egyéni tárlatot Szatmáron és Kolozsváron, részt vettem több csoportos kiállításon, voltam alkotótáborban, előadásokkal, tárlattal, cikkekkel, emléktáblával ünnepeltük meg idehaza Mohy Sándor születésének 110 éves évfordulóját, cikkeket, tanulmányokat közöltem számos lapban, kiadványban, tárlatokat nyitottam meg, borítókat, szórólapokat, emléklapokat, logókat terveztem, írtam egy kismonográfiát valamint tárlatkrónikákat, módszertani tanulmányokat, folytattam a már elkezdett sorozataimat, tudományos dolgozatokat vezettem és még hosszan sorolhatnám. Milyen lesz 2013? Kis különbségekkel valamit hasonlót remélek, de ehhez egy kis szerencse is kell.

Végre 67 évesen eljutottam oda, hogy számba vehettem eddig megjelent írásaimat, reprodukcióimat, már azokat, amelyekről vannak információim. Hatalmas mennyiségű anyag gyűlt össze, bár ezek egy jelentős része időhöz, konjunktúrához, helyi körülményekhez kötött. Meghívót kaptam a MAMŰ (Marosvásárhelyi Műhely) kiállítására, amelyet januárban tartanak. A honlapom adatait egészítettem ki. Meglátogatott Csirák Csaba és elhozta az Otthonom Szatmár megye 40. kötetét: Szatmári zsidók az egészségért. Konzultációt tartottam a harmadéveseknek, a készülő államvizsga dolgozatokról tartottunk megbeszélést. Az év első napjaiban a honlapom anyagát egészítettem ki, az Ornamentika, illetve Katedrálisok sorozataimat új fejezetekkel bővítettem. Bura László hívott fel, az utóbbi húsz év könyvterméséről ír, ezzel kapcsolatban kért információkat, szó esett Albert György haláláról is. Részt vettem a megyei könyvtárban Jánk Károly Őzláb Rudi és társai című könyvének bemutatóján, amelyen András Gyula ezúttal gombaszakértőként beszélt. Átvettem a tárlatunk katalógusait a Galériában. Megkeresett Nits János és Koczinger Tibor azzal a kéréssel, hogy készítsek logót a katolikus férfiszövetség számára. Meghívót kaptam egy filmbemutatóra a megyei múzeumba, amely a nagybányai művésztelepet népszerűsíti. Megjelent három írásom a Szamos januári számában: A kolozsvári Farkas utcai templom,  Petőfi utca 2, Sarkadi Sándor — A termékeny szatmári évek. A Sarkadiról szóló írást elküldtem a rokonának, Hadnagy úrnak is. Dolgozom a logó terveken is, és újabb írásokat küldök a Szamos februári számába. Ez a lap annak idején úgy indult, hogy a Szatmár megyei magyarság kulturális fóruma lesz, mára már csak néhányan közlünk itt eredeti anyagot, a többi  ollózott, a világhálóról gyűjtött írás. A honlapomat, illetve a Szemléltetők című DVD-t szakkifejezések szótárával egészítem ki, ez egy elég nagy és aprólékos munkának ígérkezik. Megérkezett a Magiszter téli száma, Hadnagy úr jelezte, hogy megkapta a Sarkadiról írt cikkemet, Koczinger Tibor, megköszönte a terveimet, tetszettek neki. Kiegészítettem a honlapomat néhány új cikkel, írással, létrehoztam a Képzőművészeti szakkifejezések szótára című fejezetet, közzétettem néhány cikket a Katedrálisok, Ornamentika, Műkritika sorozataimból is. Kaptam egy meghívót a Városfényképezés egykor és ma elnevezésű budapesti konferenciára, gondolkozom még a benevezésen. Úgy tűnik mintha a tematikát direkt nekem találták volna ki. Az a gondom ezzel, hogy a grafika, műkritika, rajztanítás mellett felvállaljam-e ezt a területet is, amelyet akarva-akaratlanul, amatőr szinten és felszereléssel ugyan, de hosszú idő óta kitartóan és rendszeresen művelek. Részt vettem a Nagybányai Panteon című film bemutatóján a Megyei Múzeum dísztermében. Úgy gondolom, hogy rövidesen megírom a történetet. Meglátogatott egy volt tanítványom, szatmári óvónő azzal, hogy szeretné nálam írni a fokozati dolgozatát. Oldalnyi írásom jelent meg a Hírlapban A harmadik évezredi nagybányaiság  buktatóiról címmel. Azoknak biztosan nem fog tetszeni, akik napjainkban is a szabadiskolából próbálnak alkotóként megélni, de engem nem az ő érzékenységük, hanem az igazság érdekel. Képzőművészként is tudom, hogy a mások véleményéhez való állandó igazodás rosszat tesz írásnak, képnek egyaránt. A Friss Újság lehozta a Gellért Sándorról készített arcképemet a halálának a 25. évfordulóján. Egy volt kolléganőm a 10-es Iskolából megkért, hogy vezessek városnézést a vendégeiknek. Csilla megkért, hogy tervezzek logót, oklevelet, azonosítót, meghívót egy történelmi vetélkedő számára. Megkezdtem az egyeztetést a második félévi órarendemmel kapcsolatban a főiskolán. Nyíregyházi diákokat vittem városnézésre, a kedvezőtlen idő ellenére elég sok helyen jártunk. A 10-es Iskola vendégei voltak, ebből az alkalomból kicsit beszélgettem a volt kollégákkal is. Eugen a Képzőművészek Szövetsége tagsági igazolványának az adatait kérte a kollégáktól és tőlem is, elég nagy a zűrzavar Bukarestben ezen a téren, úgy tűnik, szeretnének rendet teremteni. Sikerült kibővítenem, aktualizálnom a Szatmári képzőművészek című összeállításomat, amelyet feltettem hét részletben a honlapomra is. Ebben elsősorban olyan képzett alkotók szerepelnek, akik közvetve vagy közvetlenül szerepet játszottak a megye képzőművészeti életében, illetve azok az autodidakta művészek, akik a Román Képzőművészek Szövetsége Szatmári Fiókjának tárlatain szerepeltek. Itt jelenleg 350 címszó van, ez a legnagyobb, legátfogóbb ilyen tartalmú összeállítás, amely valaha is készült. Nem tudom mennyire helyes ez a megközelítés, nekem jobb nem jutott eszembe. Már a távoktatás kivételével, nagyjából tudom, mikor tanítok a második félévben a főiskolán. Megkezdtem a DVD-k (Szemléltetők, Reform) másolását a hallgatók részére. Hitter István a Hírlapban január 29-én válaszolt a cikkemre. Nekem úgy tűnik, hogy a kisebb hiúsági, illetve értelmezési különbségek ellenére egyetért velem abban, hogy valamennyink felelőssége az egykori szabadiskola valós és méltó képének, rangjának a megőrzése, megbecsülése. Én a Szatmáron bemutatott filmé kapcsán a cikkem ennek érdekében írtam, számomra ez volt a legfontosabb szempont. Baranyai Tünde játékos szakkollégiumot szervez a BBTE kihelyezett tagozata keretén belül, ötleteket vár a kollégáktól az elnevezésre, tevékenységi formákra. Megtettem a javaslataimat. Logót, kitűzőt, oklevelet, emléklapot terveztem egy történelmi vetélkedő számára, kétkötetnyi anyagot szkenneltem be ugyanerre a rendezvényre. Megkezdtem írni a sorozataim újabb fejezeteit, elég lassan haladok ezekkel. A facebook oldalamról nagyon sok fotót töröltem, elsősorban a személyes jellegűektől szabadultam meg.

Muhi Sándor

Nyugdíjas tanár, grafikusművész, művészeti közíró.

Úgy gondolom, hogy az ezredfordulótól alapvetően megváltozott a kommunikáció módja és ennek köszönhetően minden esélyünk megvan arra, hogy a kultúra, művészet a szó szoros értelmében köztulajdonná váljék.

Nem hiszek abban, hogy van külön az elitnek és külön a tömegeknek szánt kultúra, művészet.

1945-ben Szatmárnémetiben születtem, apám ügyvéd, anyám tisztviselő volt. Nálunk az olvasás, a kultúra, a művészetek szeretete olyan természetes igény, mint másoknál a folyamatosan felmutatható anyagi gyarapodás. Hárman vagyunk testvérek, szülővárosomban érettségiztem, közvetlenül utána Kolozsváron rajztanári oklevelet szereztem, kicsit később művészeti muzeológiát végeztem a bukaresti N. Grigorescu Képzőművészeti Intézetben.