2013. november

A Magiszter számára készítek elő egy tanulmányt az óvodai és elemi iskolai kézműves tevékenységekről. A tanulmányomon dolgozom, közben feltettem pár sort és néhány fotót a Facebook oldalamra az Iparos Otthonról, amelyet olykor még kiváló vezetőink is Popular Mozinak neveznek. Azt tapasztaltam, hogy rajtam kívül sokakat érdekel ez a téma, a bejegyzésemet többen megosztották, pár óra alatt 8-9 hozzászólás érkezett. Az új Hám János szobor pályázati felhívásához gyűjtöttem, készítettem, postáztam képeket, a felhívás szövegével kapcsolatban is megtettem a módosító javaslataimat. Kapatam egy meghívót a Kölcsey Ferenc Főgimnázium szüreti báljára. A Duna Televízió számára beszéltem az Iparos Otthonról a helyszínen, a riport a Kárpát Expressz rovatban lesz majd látható. Értesítettek, hogy e hónap 29-én lesz egyes fokozati szakfelügyeletem Szaniszlón. Meghívó érkezett a BBTE gólyabáljára, sanos későn kaptam meg, a feladataim miatt nem tudtam elmenni. Elküldtem a kézműves tevékenységekről szóló tanulmányomat a Magiszter főszerkesztőjének, aki visszajelzett, hogy a téli számban közlik. Helytörténeti anyagokat kért egy ismerősöm a leánya számára, aki építészetet tanul az egyetemen. Egy fokozati dolgozatát megvédni készülő óvónő konzultációt kért, holnap meglátogat. Bementem a Galériába, ahol immár egy hónapja és tíz napja tekinthető meg a tárlatom. Arra kértek, hogy hagyjam még az anyagot, mert vannak látogatók és kértek néhány katalógust is. Eddig ez a leghosszabb ideig tartó egyéni kiállításom, pedig volt már jó néhány az utóbbi 45 évben.Konzultációt tartottam egy fokozati dolgozat kapcsán. Befejeztem képzőművészeti nevelésből és kézművességből a tanmenet-javaslatomat az óvodák és az elemi iskolák számára, erről értesítettem a szatmári, marosvásárhelyi, székelyudvarhelyi, kézdivásárhelyi kollégákat. Várom a visszajelzéseket, bár nagy a gyanúm, hogy teljesen egyedül vagyok. Ez az egész senkit sem érdekel, mintha a két tanárgy nem is létezne egy olyan világban, amely egyre hangsúlyozottabban, erőteljesebben válik vizuálissá. Csak sejtem, milyen rajztanáraik lehettek azoknak, akik ezekben a kérdésekben döntenek. Nagyon sok visszajelzés érkezett, eddig 34-en osztották meg a bejegyzésemet, többek között az RMPSZ, de Magyarországról és Szlovákiából is voltak megosztások. Megkezdtem a tanmenet javaslat készítését az általános iskolák számára. Egy fiatal építész látogatott meg, kíváncsi volt a szatmári anyagomra, mellesleg megtanítottam dobozt hajtogatni. Az egykori munkahelyem környékén az Erzsébet királyné utcán fotóztam. Újabb tantervet kaptam átnézésre a tanügy minisztériumból. Az átjavítás után postáztam a tantervet a minisztérium címére, az észrevételeimmel, javaslataimmal együtt. A két sorozatom (Katedrálisok, Ornamentika) újabb részletein kezdtem el a munkát. Jelenleg a Wesselényi utcával valamint a sárospataki Szent Erzsébet-templom bemutatásával foglalkozom. Megjelnt a sorozatom két folytatása (Bányai út, Kassai Szent Erzsébet-templom I., valamint két arcképem (Gellért Sándor, Markovits Rodion) a Szamosban. Elküldtem az újabb írásaimat a szerkesztőnek. Aktualizáltam a honlapom adatait, új írásokat, reprókat töltöttem fel. Feltöltöttem a tanmenet-javaslatomat a hetedik osztály számára a honlapomra. Úgy tűnik sokakat érdekel ez, a tegnapi nap folyanán több mint 1300 ember látogatta a honlapomat. Felkértek, hogy tartsak előadásokat a szatmári művészeti életről. Meghallgattam Thoroczkay Sándor történelmi előadását Szatmár korai középkori történetéről. Befejeztem az általános iskolai témaajánlatokat és hozzákezdtem a líceumi rajztanítással kapcsolatos összeállítás elkészítéséhez. Egy barátom megkért, hogy készítsem el néhány matematikus arcképét is. Nem zárkóztam el a feladattól, annak ellenére, hogy a sorozatom szinte két évtizede befejezettnek nyilvánítottam, és valójában sohasem voltam büszke erre a munkámra. Ennek a sorozatnak nincs köze sem a képzőművészethez, sem az alkotáshoz, önként vállalt társadalmi feladat volt, amelyért soha nem vártam se pénzt, se elismerést. Értesítettek a püspökségről, hogy hétfőn, 11 órakor megbeszélést tarunk szobor-ügyben. Ma keresgéltem a világhálón olyan államvizsga dolgozatok, fokozati dolgozatok után, amelyeket tanítónők, óvónők képzőművészeti nevelésből vagy kézművességből írtak, de mindenhol csak az általam vezetett dolgozatokkal találkoztam. Ennyire egyedül lennénk? Elküldtem Székely Gézának Kolozsvárra a témaajánlataim linkjeit, egy időben őt érdekelte a rajztanítás módszertana, főiskolásokat is tanított ilyesmire. Hozzákezdtem a főiskolai témaajánlatok összeállításához. Közben megtudtam, hogy a BMC közgyűlést tartott Kolozsváron, de elfelejtettek értesíteni. A püspökségen tartott megbeszélésre csak Zagyva Laci jött el, elvittem a tárlatomra, meglátogatott odahaza. Felhívott egy hallgató, nálam írja az államvizsga dolgozatát. Elküldték a címemre Lakatos Pali levelét, válaszoltam rá. Konzultációt tartottam, egy újabb dolgozatot készítünk elő. Keresett az elnök a hét végi szakfelügyelettel kapcsolatban, de nem tudom még a kiutazás módját. Befejeztem nagyjából a témaajánlataim leírását, illusztrálását. Több mint 300 oldalnyi szöveget és 1500 képet tartalmaz, talán nem teljesen értelmetlen erőfeszítés. Nagy sikerre nem számíthat, hiszen a hivatalos szervek nem az igazság keresőket, a jobbító szándékú embereket szeretik, hanem a megalkuvókat meg a látszattevékenységeket. Ez így sokkal kényelmesebb és kifizetőbb nekik. A kollégák sem fogják szeretni, mert azzal beismernék, hogy ők bizony alaposan elhanyagolták a szakmát, hiszen a leírtakhoz eddig sem volt semmi hozzátenni valójuk, és nekem úgy tűnik, ezután sem lesz. Ezért aztán mindenki mélységesen hallgat, de talán közben néhányan lopva belenéznek az anyagba és felhasználnak ezt-azt belőle. Ha ez megtörténik, már megérte. Meghívót kaptam egy könyvbemutatóra, a M. Eminescu Nemzeti Kollégiumban lesz. Egy kolozsvári kolléganő kért a legújabb módszertani munkámból egy példányt, postáztam a címére a Szemléltetők CD-vel együtt. A youtube-on láttam az Iparos Otthonról készült filmet, elég jól sikerült. Szaniszlón voltam szakfelügyeleten egy óvónő védte meg a fokozati dolgozatát, amelyet nálam írt. Részt vettem Pop Ovidiu könyvbemutatóján, kaptam egy példányt a legújabb könyvéből. Felhívott Lakatos Pali, a Hám János szoborról, meg sok más dologról beszélgettünk. Postáztam az óvónő és a bizottság tagjai címére néhány fotót a szakfelügyeletről.

Muhi Sándor

Nyugdíjas tanár, grafikusművész, művészeti közíró.

Úgy gondolom, hogy az ezredfordulótól alapvetően megváltozott a kommunikáció módja és ennek köszönhetően minden esélyünk megvan arra, hogy a kultúra, művészet a szó szoros értelmében köztulajdonná váljék.

Nem hiszek abban, hogy van külön az elitnek és külön a tömegeknek szánt kultúra, művészet.

1945-ben Szatmárnémetiben születtem, apám ügyvéd, anyám tisztviselő volt. Nálunk az olvasás, a kultúra, a művészetek szeretete olyan természetes igény, mint másoknál a folyamatosan felmutatható anyagi gyarapodás. Hárman vagyunk testvérek, szülővárosomban érettségiztem, közvetlenül utána Kolozsváron rajztanári oklevelet szereztem, kicsit később művészeti muzeológiát végeztem a bukaresti N. Grigorescu Képzőművészeti Intézetben.