Csapó Sándorról magyarul és Sarkadi Sándorról románul írok jelenleg.Felhívott egy úr Buzău-ból, a könyveim érdeklik. Valamilyen gyűjteményt szervez, vezet, küldök 3-4 darabot azokból, amelyekből dupla példányom van. Sajnos elég kevés saját munkám maradt, ezeket rendre elajándékoztam. Csapó Sándorról írtam két cikket, ezeket valószínűleg a Friss Újságban és a Szatmári Hírlapban közlöm. Elküldtem az egyik cikkemet a Friss Újság címére. Meglátogatott Tóth Zoli, a Csapó tárlat plakátját, feliratait készítettem el, a képanyagot egészítettem ki, több mint három órán át dolgoztunk. Megkért, hogy moderáljam a hétfői kollokviumot. Részt vettem Bura László könyvbemutatóján, amelyre csak néhány embert hívott meg, a jövőről, az aggodalmairól beszélt, kaptunk egy-egy dedikált példányt. Egyfajta búcsúnak tűnt az egész. Megjelent a Szatmári Friss Újságban a Hogyan tanított Csapó Sándor című írásom. Megjelent egy újabb cikkem Csapó Sándor tevékenységéről a Szatmári Magyar Hírlapban: 100 éve született Csapó Sándor képzőművész, rajztanár címmel. Feltettem a honlapomra az egykori tanáromról írt cikkek szövegét, valamint a honlapomra és a Facebook oldalamra néhány szobrának a reprodukcióját. Hosszú ideig úgy gondoltam, hogy nem készítek kézzelfogható, követhető tanmenetet a kollégák számára képzőművészeti nevelésből, mert ez megítélésem szerint nagymértékben akadályozhatja a kreativ kibontakozást. Az utóbbi azonban még úgy tűnik hosszú ideig várat magára, ezért hozzákezdtem egy hónapokra lebontott tanmenet-féle összeállításához, ami talán nyújthat a kezdőknek, de olykor a haladóknak is némi kapaszkodót ezen a területen. Meglátogatott Tóth Zoli, elvégeztük az utolsó simításokat a Csapó Sándor tiszteletére rendezett megemlékezéshez, tárlathoz készített anyagokon. Folytatom a tanmenet összeállítását, a középcsoport számára készítettem javaslatokat kézművességből és képzőművészeti nevelésből. Megjelent Elek György Tovább kérdezek című riportkötete, a borítóját terveztem és van benne egy interjú velem. Megnyitottuk a Csapó Sándor emlékére rendezett tárlatot a múzeumban, lezajlott a kollokvium, valamint megkoszorúztuk a temetőben volt tanárunk sírját. Azt javasoltam a családnak, hogy állítassanak emléktáblát a művész egykori lakásának a falán. Az eseményről beszámoltak a Friss Újságban és a Szatmári Hírlapban is. Kereskényi Sándor arról győzködött, hogy készítsek illusztrációkat egy készülő könyvéhez. Befejeztem az óvodai tanmenet elkészítését képzőművészeti nevelésből és kézművességből. 28-30 oldalnyi szöveget és 155 képet tartalmaz. Folytatom a tanmenet javaslatok közlését, úgy tűnik van érdeklődés, kaptam visszajelzéseket. Nagyon nagy munkának ígérkezik, talán nem felsleges. Tóth Zoltán azzal keresett meg, hogy másoljak a számára néhány példányt a megnyitóról készült fimről és küldjem el e-mailon az anyagot egy barátjának. Az utóbbi azért nem sikerült, mert túl nagy anyagról van szó. Folytatom a tanmenetek készítését, valószínűleg az általános iskolák, a líceumi és főiskolai oktatás számára is készítek valami hasonlót. Ez az előnye annak, hogy az utóbbi 45 évben több helyen, intézményben is tanítottam az óvodától az egyetemig. Meghalt Hiripi Zsuzsánna, keramikus. Írtam pár sort róla a Friss Újság számára. Megjelent a cikkem Zsuzsáról a Friss Újságban, valamint a Szamosban három írásom. Az Ornamentika sorozatomban a Honvéd utcát mutatom be, a Katedrálisok sorozatom keretében a Szent Péter-bazilika belsejéről írok. A Szatmári képzőművészet távlatai a 21. században címmel írást közöltem a Szamosban, ennek illusztrációjaként megjelent a mostani tárlatom három képének a reprója: Kertész leszek, Eszmélet, Születésnapomra. Ugyanebben a számban megjelent Csirák Csaba tárlatnyitó szövege Muhi Sándor álmai címmel. Itt két munkám reprodukcióját közölték: Virágos, Altató. Részt vettem Hiripi Zsuzsánna temetésén. A tanmenetek összeállításával foglalkozom folyamatosan. Vers István arra kér, hogy verseskötetet szerkesszek, amit természetesen nem vállalhatok el. Két napig a honlapom az üzemeltető hibájából nem volt megnyitható, azóta elhárították a hibát. Közben írtam a megyei tanfelügyelőnek és a minisztériumi kollégájának a tanmenetkről, mindketten jónak tartják a kezdeményezést. Megnéztem Alfred Schupler tárlatát, lehet, hogy írok róla. Elküldtem egy jegyzetet a tárlatról a Friss Újság címére. Meghalt Mets Gyuri, autodidakta festő, költő, az utóbbi két évtizedben Dunaharasztiban, Magyarországon élt. Feltettem a hírt a Face Book-ra, a tulajdonomban lévő festményének a reprodukciójával együtt. Ez egy arckép, Fábri Pált ábrázolja. Folytatom a munkát a tanmenet javaslaton, folyamatosan újabb részeket teszek fel a honlapomra. Gábor talált, küldött egy adatot, amely arról arról szól, hogy a fiatal Mohy nem akarta eladni a képeit, a feleségének viszont erről egészen más volt a véleménye. A következőket írtam válaszként erre: Van a muhiak között egy vonulat, amely a legtöbb ember számára furcsának, olykor gyanúsnak tűnhet. Valójában arról van szó, hogy más az értékrendjük. Nem a megehető, kisajátítható dolgok után rohangálnak, hanem a szépség, az alkotás öröme, a lét csodája foglalkoztatja őket. Ezt a kispolgári közeg értetlenséggel, kirekesztéssel, rosszindulatú feltételezésekkel bünteti, ami miatt legtöbbször a saját családjukban, a gyerekeik körében, a feleségeik mellett is végtelenül magányosak. A világon mindennek ára van, a gyűjtögető életmódnak, kisajátítási hajlamnak is. Ki-ki eldöntheti, hogy az egyetlen és megismételhetetlen éltét mivel tölti. A Magiszter folyóirat főszerkesztőjének írtam:
Kedves Győző, köszönöm a gyors választ. A népszerűsítést természetesen nem úgy képzelem, hogy a teljes tanmenet-javaslatot közölni szeretném, hanem készítenék két, pár oldalas, néhány képpel illusztrált összefoglalót az óvodai és elemi iskolai képzőművészeti nevelésről, illetve kézműves tevékenységekről, és ezekben hivatkoznék a honlapomra, amelyen bőven talál szöveg és képanyagot az, akit ez érdekel. Megítélésem szerint döbbenetes, mennyire senki földje még mindig ez a terület, évtizedek óta nem sikerült se idehaza, se külföldön partnereket találjak a munkámhoz, kiadót az írásaimhoz. Sz. Géza Kolozsvárról nagyon lelkes, csak amikor konkrétumokra kerülne a sor, akkor kezdődnek a gondok. Eddig többször próbáltam rávenni az együttműködésre, de ez nem jött össze. Írtam a főiskolákon dolgozó kollégáknak is, felajánlottam az együttműködést, tapasztalatcserét, de egyetlen választ sem kaptam. Az ok egyszerű, a legtöbb helyen a képzőművészeti nevelés és a kézműves tevékenységek módszertanát nem szakember tanítja. Ezt elképesztő nagyvonalúságnak is nevezhetnénk gyermekeink jövőjét illetően, de az túl enyhe kifejezés lenne. Nemrég a minisztérium számára kérésre átnéztem, átjavítottam az előkészítő és első osztályok tanterveit, számomra ez a tapasztalat is azt bizonyította, hogy nagyon sok minden nincs rendben ezen a téren. Nos, a fentiek miatt próbálkozom továbbra is, még nem adtam fel, de sokszor úgy érzem, hogy szélmalomharc az egész. Félelmetes, hogy az egyre erőteljesebben vizualizálódó világban senkit sem érdekel a látás nyelve, nyelvtana, esztétikai, pedagógiai vonatkozásai, nincsenek elkötelezett szakemberek, legtöbben látszattevékenységeket folytatnak, és közben lihegnek a kimerültségtől és az önsajnálattól. Tegnap említettem egy kollégának, hogy mivel foglalkozom, mire ő egy nem túl hízelgő fél mosollyal megkérdezte: tulajdonképpen miért olyan fontos ez neked? Kapásból tudtam a választ: csak! Ha elfogadhatónak tartod az általam javasolt formát, november közepéig küldöm az anyagot, ha nem, légy szíves írd meg, mit javasolsz helyette. Üdvözöllek, további jó munkát kívánok, Sándor.
