2014. augusztus

Július 31-én megjelent a Szatmári Magyar Hírlap utolsó száma, amelyben az egyori munkatársak búcsúznak a laptól. Elég reménytelen, kilátástalan, olykor tárgyilagosan sajnálkozó ez a szám. Ez van! Készítem a Haller kismonográfia A5-ös változatát, valószínűleg így fogom kinyomtatni az anyagot a megnyítóig. A Klárika számára készített betűdobozt feltettem a Tanítók Világa oldalra, nagyon sokan jelezték, hogy hasznos és tetszik nekik. Befejeztem a Haller Györgyről szóló kismonográfiát, kinyomtattam két példányt belőle, és másoltam párat CD-re is. Sajnos akadnak gondok az oldalaimon a kommentálókkal, véleménye mindenkinek van és ezt nem is rejti véka alá. Egyesek még attól sem riadnak vissza, hogy gyűlölködjenek. Tudtam, hogy ezek elhárítása lesz a legnehezebb feladat, de próbálok helyt állni. B Attila  elkérte a Hírlap utolsó számában megjelent cikkemet a MURE egy kiadványa számára. E Gyuri interjút készített velem a világhálós oldalaimról a Friss Újság számára, és kért egy írást a Haller György kismonográfiáról. Nagy Gyöngyvér elkérte a Mezey festmények űrlapjait, elküldtem a címére valamennyit. Elküldtem a Friss Újság címére a Haller Györgyről szóló írásomat. Egy ismerősöm felajánlotta, hogy elküldi Kondor Gedeon kéziratos emlékiratait, érdeklődéssel várom a küldeményt. Felhívott Haller unokája, megérkeztek Nagykárolyba, holnap meglátogatnak. A Szatmári Friss Újságban megjelent egy interjú a világhálós oldalaimról, valamint egy írásom a Haller Györgyről készített kismonográfiáról. A cikket feltettem a Szatmári Kultúra és a Régi Szatmár oldalakra is. K. S. azért keresett, mert szüksége volt az Apáczai-díjasokról szóló RMPSZ kiadványra. Lefénymásoltam az egészet és elküldtem a címére. Megnyitottuk a Haller tárlatot a nagykárolyi kastélyban, jó hangulatú, kellemes esemény volt, nagyon jól sikerült a kollégáknak (Gnandt Pista, Lázin Csaba) a munkák elrendezése. Nagy és jó sajtója volt az eseménynek, azt hiszem sikerült bevinni a művész nevét, életművét a köztudatba. A volt kollégákkal találkoztam a 10-es iskolából, heten gyűltünk össze. Feltettem néhány képet a találkozóról a facebook oldalamra, nagyon nagy sikerük volt, sok egykori tanítvány szól hozzá a képekhez. Ezt kinyomtattam és Ruprecht Marin keresztül eljuttattam a kollégáknak. Átalakítottam, konvertáltam a Szatmári Kultúra oldalt személyes oldalból közösségi oldallá. A tagok, kedvelők megmaradtak, az eddig közölt anyagok nem, majd teszek helyettük újakat. Koncz Klára, Haller unokája írt, megköszönte, hogy Haller György körül bábáskodtunk. Szerintem valamennyien örömmel tettük, hiszen azzal, hogy értékeket közvetítünk, magunknak is jót teszünk. Nagy Györgyi látogatott meg Szatmáron, megkaptam tőle egy Mezey önarckép, valamint egy Mezey által készített Petőfi arckép reprodukcióját. A püspöki palotába sajnos egyházi ünnep miatt nem lehetett bemenni. Az átállásom közösségi oldalra a Szatmári Kultúránál nem járt zökkenőmentesen, és emiatt 2-3 ember szemrehányást tett. 1300-hoz képest ez nem rossz arány, ilyen sokan voltak ugyanis azok, akik nem gyanakodtak, nem izgágáskodtak, nem vádaskodtak, és én ezért hálás vagyok nekik. Folytatom az oldalaim szerkesztését. Miskolci tanárok csoportja kért meg, hogy vigyem városnézésre őket, felhívtam ebben az ügyben a református gimnázium igazgatóját valamint a püspöki palota adminisztrátorát. Városnézésre vittem a miskolci csoportot, délután tengernyi feladat várt, alig sikerült estére egy részét megoldanom. A hosszú távú terveimhez sajnos egyelőre nem tudok hozzákezdeni. Papp Piroska kért valami fokozati dolgozatokhoz szükséges nyomtatványt, elküldtem neki. Anyagokat készítettem elő a világhálós oldalaim számára. Nagyon sok szatmári, képzőművészeti, pedagógiai, építésszeti, kultúrtörténeti vonatkozású gyűjteményem van, ezek előkészítése, csoportosítása, szövegezése állandó feladat. Közben elromlott a laptopom, be kellett vinnem javíttatni, összegyűlt néhány halaszthatatlan feladat a lakás körül is. Egyre több új anyagot teszek fel a világhálós oldalaimra, és egyre kevesebb képet, szöveget veszek át, osztok meg. A két oldalnak (Szatmári Kultúra, Régi Szatmár) már 2500 kedvelője van. Meglátogattam idős barátomat, kollégámat B.L-t, a régi kórházban, az onkológián fekszik. 82 éves korában meghalt Bura László, akivel együtt dolgoztam a Szatmári Hírlapnál, a Kölcseyben, a BBTE kihelyezett tagozatán, a Római Katolikus Püspökségen és még nagyon sok helyen, fórumon voltak közös teendőink. Hatalmas írott életművet hagyott maga után, még az utolsó találkozásunkkor is a készülő tanulmányairól beszélt. A humorérzékét mindvégig megőrizte, az utolsó pillanatig tisztán, érthetően fogalmazott. Írtam pár sort Bura Lászlóról a Szatmári Friss Újságnak, a holnapi számban hozzák. A világhálós oldalaim számára új anyagokat készítek elő. Írtam Murvai Gyurinak Miskolcra, hogy küldjön pár fotót, Csirák és többen hívtak, a temetés időpontja után érdeklődtek, de egeyelőre nem tudtam ebben segíteni. Feladtunk egy részvét nyilvánító hírdetést a Friss Újságban. Egy sorozatot készítek elő a nagykárolyi fotóművészek bemutatására.

Muhi Sándor

Nyugdíjas tanár, grafikusművész, művészeti közíró.

Úgy gondolom, hogy az ezredfordulótól alapvetően megváltozott a kommunikáció módja és ennek köszönhetően minden esélyünk megvan arra, hogy a kultúra, művészet a szó szoros értelmében köztulajdonná váljék.

Nem hiszek abban, hogy van külön az elitnek és külön a tömegeknek szánt kultúra, művészet.

1945-ben Szatmárnémetiben születtem, apám ügyvéd, anyám tisztviselő volt. Nálunk az olvasás, a kultúra, a művészetek szeretete olyan természetes igény, mint másoknál a folyamatosan felmutatható anyagi gyarapodás. Hárman vagyunk testvérek, szülővárosomban érettségiztem, közvetlenül utána Kolozsváron rajztanári oklevelet szereztem, kicsit később művészeti muzeológiát végeztem a bukaresti N. Grigorescu Képzőművészeti Intézetben.