2014 július

Kiegészítettem a tábor anyagának leltárát az idei anyaggal és ezt kinyomtatva és elektronikus formában elküldtem a pogármester címére. Megkaptam értékelésre az egyik államvizsga dolgozatot, holnap 9 órától lesz a védés. A mai nap folyamán sikerült rendszereznem a hejcei képek, jegyzetek túlnyomó többségét, szeretem, ha rend van körülöttem. Ma van a BBTE kihelyezett tagozatán az államvizsga dolgozatok védése. A Haller György műveit tartalmazó képanyagot dolgoztam fel, tettem közlésre alkalmassá. Adatokat gyűjtöttem egy megírandó tanulmányhoz. V. E. jelezte, hogy megkapta a katlógust. Megkezdtem egy átfogó tanulmány készítését Haller Györgyről. Svitel Zsuzsa Párizsból, Pászkán Misi Németországból küldött újabb képeket a Szatmári Kultúra számára. A Haller Györgyről szóló tanulmányomon dolgozom folyamatosan. Dudás Gyula és Mester András jelezte, hogy megkapta a katalógust. Aachenből, Németországból kaptam egy fotót a Pannónia nagyterméről, az egykori bérlő, Horváth unokájától. K. L. írt, hogy megkapta a katalógust, képeket. G. P.-tól címeket, információkat kértem Hallerrel kapcsolatban, az ígéret szerint rövidesen írni fog. Írtam Koncz Klárának, Haller György unokájának Budapestre, hogy a kismonográfiát újabb adatokkal egészíthessem ki. Talán kapok használható válaszokat, bár ennyi idő után ennek egyre kevesebb a valószínűsége. A Szatmári Kultúra nyilt csoportnak eddig 1130 tagja van, folyamatosan töltöm fel új anyagokkal. Értesítettek, hogy a Haller megnyitón románul és magyarul is kell beszélnem, ezt természetesen elvállaltam. Újabb adatokat kaptam közvetve a Haller családjától, nem sok újat tudtam meg ezekből. Megtartottuk az osztálytalálkozót, voltam a véndiáktalálkozón is, itt volt négy tárlat és négy könyvbemutató, megítélésem szerint kevesebb több lett volna. Nem lehet úgy négy megnyitót, négy könyvismertetőt beszédekkel, szavalatokkal, vallomásokkal stb. tartani, hogy végig sikerüljön fenntartani az érdeklődést. Vásároltam három könyvet, sok jó ismerőssel találkoztam, dícsérték a Szatmári Kultúrát is, sokan tudnak róla. Egy tartalmas tudósítást kaptam Katitól Badeb-Badenből: A  Baden-badeni Frieder Burda Múzeum és a Kunsthalle Baden- Baden (Műcsarnok) közösen ünnepli a múzeum fennállásának 10. évfordulóját Az osztály- ás vándiáktalálkozóról több tucat képet tettem fel az oldalaimra. Külön ismertettem egykori tanáromat, Szopos Kálmánt is, akinek a fia tárlatot rendezett a találkozón. B. L. küdött egy írást a Szatmári Kultúra számára, népszerűek voltak a közelmúltban feltett írások, képek. A Kárpátaljára küldött katalógust máig nem kapta meg a kolléga, küldtem neki e helyett pár fotót a táborról. Folytatom a Haller Györgyről szóló kismonográfia írását. Beindítottam a Régi Szatmár oldalt, amely már közösségi rendszerű. Egyrészt azt a tanácsot kaptam, hogy ez profibb megoldás, másrészt az anyagtorlódás miatt is erre kényszerültem. Kérdés, meddig tudok ennyi szálat kézbe tartani. Moldvay Kati újabb szatmári fotósorozatot küldött, az előzőeknél is érdekesebbnek tűnik a mostani anyag, 21 részben közlöm az oldalon. Már hetek, hónapok óta foglalkoztat egy újabb tárlat gondolata, amelyet a 70. születésnapomra tervezek. A címét, alapgondolatát egy dalszövegből vettem át: „megyünk át az életen”. Nagyváradon jártam.A Csíki Múzeumból írt Mezey József ükonokája, az utrán érdeklődött, hogy hol találhatóak a felmenője oltárképei. Elküldte neki a Mezeyről írt négy cikkem anyagát a reprókkal. K. J. kért Krüzselyi Erzsébet portréjáról egy reprót, küldtem neki.Haller György unokája írt Budapestről, rövidesen kapok tőle további adatokat a nagyapjáról.Megkaptam a kért adatok egy részét Budapestről. Több új anyag érkezett a Szatmári Kultúra részére, egyre népszerűbb az új oldal, a Régi Szatmár is, bár eddig mindössze 3-4 napos kezdeményezés. Kaptam Csíkszeredából egy eddig ismeretlen Petőfi arckép reprodukcióját, az a Mezey József készítette, aki Petőfi barátja volt, és akinek több tucatnyi oltárképe van a Szatmári Római Katolikus Egyházmegye tulajdonában. A dokumentumot Nagy Gyöngyvér, a művész ükunokája küldte.  Újabb képeket kaptam Mezeyvel kapcsolatban Csíkszeredából, engedélyt kértem ezek megosztására. A Régi Szatmár oldalamnak három nap alatt több mint 700 kedvelője van, az oldal anyagai kb. 3500 emberhez jutottak el. Újabb anyagokat kaptam Nagy Gyöngyvértől Mezeyről, az esetleges hibákról, elírásokról ezt írtam neki: Kedves Gyöngyvér, köszönöm az újabb adatokat, az arcképre vonatkozó újabb információkkal kiegészítettem az írásomat, és utaltam a már megjelent arcképre is. Magam is tapasztalom, hogy ezeknél az adatoknál rengeteg kiigazítani, pótolni való akadna, száz élet kevés lenne ahhoz, hogy mindezt megoldja valaki. Felénk sajnos a témakörrel csak egyetlen ember foglalkozik, ha nem tenné, szinte semmit nem tudnánk ezekről a személyiségekről. A problémát évtizedeken keresztül neves közíróink úgy oldották meg, hogy szerintük „Szatmár képzőművészeti múltja a feledés homályába vész”, meg hasonló badarságok. Évtizedek óta próbálok változtatni ezen, és még két-három dolgon (a rajztanítás módszertana, ornamentika, szatmári személyiségek arcképei, egyházművészet, építészet Szatmáron) több-kevesebb sikerrel, partnert azóta sem találtam.Szeretettel üdvözlöm, Sándor. B.L. telefonált, és közölte a hírt, hogy a Szatmári Hírlap megszűnik, a hónap végén fog megjelenni az utolsó szám.Ez jobbára várható volt, kicsit korábban én a lap eladásáról hallottam. Azt is említette, hogy írni kellene az utolsó számba, de én ezt nem teszem, hiszen pont a kulturális mellékletet, a Szamost pótlandó hoztam létre a Szatmári Kultúrát. Újabb adatokat kaptam Haller Györgyről, illetve Mezey Józsefről. A régi Szatmár oldalamat több mint 850-en kedvelik, 7500 emberhez jutottak el az itteni anyagok, közel 500 rajongója van Romániából, Magyarországból, Németországból, Kanadából, Belgiumból, Olaszországból, Svédországból, az Egyesült Államokból, Írországból, Ausztráliából és még sorolhatnám. Hát persze, hogy megváltozott a kommunikáció módja. Küldtem egy írást a megszűnő Szatmári Hírlap címére, kíváncsi vagyok, hogy közlik-e? Levelet kaptam Haller unokájától, írt a polgármester is Hejcéről, képes beszámolót küldött a Petőfi mellszobor avatásáról. A Régi Szatmárnak lassan 900 kedvelője van. Folytatom az oldalaim szerkesztését. Nagy Gyöngyvér elküldte Mezeyről az utolsó összeállítást. Ezek jórészt már világhálós tallózások. Azt írta, hogy szeretne a rokonáról egy kiadványt megjelentetni, és nem-e vállalom el a művészettörténeti rész megírását. Megírtam, hogy lehet róla szó, de szeretném, ha előbb megírná az elképzeléseit. A Haller család az ötvenes években felvette a Halmos nevet, írtam H. Sanyinak, kíváncsi voltam, hogy van-e rokonság köztük, de nincs. P. Misi újabb anyagokat küldött, jön a nagykárolyi tárlatnyitóra is, addig szeretném véglegesíteni a kismonográfia anyagát, ezzel elég jó rimusban haladok. Közben a Szatmári Magyar Hírlapban hivatalosan is megjelent a hír a megszűnésről, amelyet úgy tűnik az újság szerkesztősége sem ért igazán, talán idővel okosabbak leszünk, de megítélésem szerint addig is a pótlásról kellene gondoskodni, én ezt teszem.

Muhi Sándor

Nyugdíjas tanár, grafikusművész, művészeti közíró.

Úgy gondolom, hogy az ezredfordulótól alapvetően megváltozott a kommunikáció módja és ennek köszönhetően minden esélyünk megvan arra, hogy a kultúra, művészet a szó szoros értelmében köztulajdonná váljék.

Nem hiszek abban, hogy van külön az elitnek és külön a tömegeknek szánt kultúra, művészet.

1945-ben Szatmárnémetiben születtem, apám ügyvéd, anyám tisztviselő volt. Nálunk az olvasás, a kultúra, a művészetek szeretete olyan természetes igény, mint másoknál a folyamatosan felmutatható anyagi gyarapodás. Hárman vagyunk testvérek, szülővárosomban érettségiztem, közvetlenül utána Kolozsváron rajztanári oklevelet szereztem, kicsit később művészeti muzeológiát végeztem a bukaresti N. Grigorescu Képzőművészeti Intézetben.