Megkezdtem a Mezei József című kismonográfia anyagának a véglegesítését. A honlapom látogatóinak a száma meghaladta a 200000-t. A Pannónia szálloda siralmas állapotával kapcsolatos felvételeim egyre több embert érdekelnek. Részt vettem a közös téli tárlatunk lebontásában a művészeti múzeumban, hazahoztam a munkámat a kiállításról. A színház utcájában fotóztam a világhálós oldalaim számára. Meglátogatott M. Tímea, hozott ajándékba egy naptárt a tanítványai rajzaival. Szép, igényes munkák, jól dolgoznak. A Facebook oldalam kedvelőinek a száma már 3000. S-T Cristina ajánlást kért a Képzőművészek Szövetségébe való felvételéhez, megírtam és elküldtem a címére. Időként ügyeletes okoskodók kritizálják a bejegyzéseimet, felvételeimet, osztogatják a tanácsokat. Úgy tapasztaltam, hogy ezeket jobb észre sem venni, hiszen bármilyen tárgyilagos választ is próbálok adni a felvetett problémákra, biztosan bele fognak kötni. Bementem a művészeti múzeumba a nagyváradi tévéseknek beszélni valami kiállításról, megnéztem, lefotóztam egyúttal néhány munkát a gyűjteményükből is. Lakatos Pali Szatmáron járt és hazavitte a tárlata anyagát Kecskemétre, sajnos, amikor keresett, nem voltam odahaza. Meghívtak a február 6-án tartandó Pedagógus Fórumra, ahol be kell számoljak a Tudományos Tanács munkájáról, az Apáczai-díjról. Úgy döntöttem, hogy áprilisban részt veszek a BBTE által szervezett Neveléstudományi Konferencián. Van miről beszéljek, a kérdés az, hogy kinek? Mert az én szakterületemről általában senki sem vesz részt ezeken a megbeszéléseken. Lebontottam a tárlatomat, mert a Kölcseynek szüksége volt a pannókra. Befejeztem a Mezei Józsefről szóló kismonográfiát, a feleségem átolvasta, megterveztem a borítóját és az egész anyagot átküldtem Nagy Gyöngyvér címére, kíváncsian várom a folytatást. Az anyagon hozzávetőlegesen négy hónapot dolgoztam. Itt is ugyanaz az elvem, mint az alkotómunkánál, általában egy lendületből, folyamatosan és nem megszakításokkal szeretem a munkám végezni.Megtartottam a beszámolót a Pedagógus Fórumon, nagyon sok kolléga volt jelen Erdélyből, de ott voltak a minisztériumi képviselőink is. Felvettem a kapcsolatot a Partiumi Oktatási Központ (Nagyvárad) vezetőjével (Demeter Emőke Csilla), felajánlottam, hogy szívesen részt vennék továbbképző programokban képzőművészeti nevelésből, kézművességből, adtam DVD-t a szemléltetőimmel, tanterv-javaslataimmal. Jakabffy Tamás keresett, Mezei kapcsán szeretnének március eleje táján tévé riportot készíteni idehaza nálam. Megkezdtem a Szemléltetők 2015. sokszorosítását, talán még meg tudom osztani pár érdeklődővel. Néha van egy olyan érzésem, hogy ebben a visszafordíthatatlanul vizualizálódó világban a rajztanítás senkit sem érdekel. Írtam a BBTE által rendezendő konferencia szervezőinek, hogy szeretném széles körben ismertetni a kísérleteimet. Megkeresett N. Hajni azzal, hogy nyissam meg a tárlatát. Képeket, adatokat kértem tőle. Megnéztem a Hám Jánosról szóló tévéfilmet az RTV 1 magyar adásában, elég jól sikerült, pár mondatot én is mondtam benne. Megírtam Nagy Hajni tárlatának megnyitó beszédét és megkezdtem a munkáinak a népszerűsítését a világhálós oldalaimon. Azóta a Pannónia megmentésére egész kis facebook-közösség szerveződött, a helyzet tisztázásába bekapcsolódott a város egykori polgármestere is. A közösségnek jelenleg 217 tagja van, nagyon sokan hozzászóltak a történethez. Megkezdtük a tavalyi év könyvtermésének a díjazását, kiderült, hogy én vagyok a zsűri elnöke, pénteken fejezzük be az elkezdett munkát. Megjelent a cikkem a Friss Újságban Nagy Hajnalka szatmári tárlatáról.Megnyitottam a tárlatot, az eseményről fotósorozatot tettem közé a világhálós oldalaimon. A szatmar.ro lehozta a megnyitó beszédemet. H. Sanyi azt írta, sajnálja, hogy kimaradt a Plein air verse a 101 vers Szatmárról kötetből, arra kért, hogy hozzam le a Szatmári Kultúra oldalon. Már olvasható ott. Befejeztük a Kiadói Év díjazását, 27-en részesülnek elismerésben, a díjak kiosztására február 23.-án kerül sor. Kinyomtattam vagy 50-60 katalógust a tavasszal rendezendő tárlatomhoz, ezek nem szokványos formájúak, ezért elég nehézkes munka. Telefonáltak, hogy holnap interjút készítenek nálunk odahaza a Duna Tévé részére. Z. Laci szintén holnap, 16.-án jön Szatmárra, telefonált, hogy felkeres.Eddig 70 katalógust készítettem, ezek szalagszerűen szétnyithatóak, tehát csak aprólékos munkával, darabonként készíthetőek el. Nem sajnálom rá az időt, hiszen benne van a tárlatom üzenetének a lényege. A Duna Tévé négy órán át készítette a portréfilmet. Közvetlen ez után jött Z. Laci, estig beszélgettünk a közös dolgainkról. Decemberben tárlatot rendeznek Szatmáron a feleségével a művészeti múzeumban, megkért, hogy nyissam meg. Meglátogatott S-Tr. Lucian építész, dokumentumfotókra volt szüksége a zsidókorzóról valamint a szatmári vasművességről, a város múltjáról is beszélgettünk. Felkeresett telefonon Zakota Zoltán a Partiumi Keresztény Egyetemről, egy általa szerkesztett kiadványhoz kért módszertani tanulmányt valamint egy írást a múlt évben elhunyt Bura Lászlóról. Most ezen az anyagon dolgozom.Az idén szokatlanul korán érkezett a meghívó Hejcére, a tábor augusztusban lesz. Innen tudom, hogy a polgármester most Lévai István, Csaba öccse lett, a szervezéssel újra Mester András foglalkozik. Kifogtam egy pocsék vírusos fertőzést, egy napon át képtelen voltam lábon maradni.Úgy döntöttem, hogy nem megyek Hejcére, a következő választ küldtem a meghívóra: Kedves András! Köszönöm szépen a meghívót, ettől az évtől már nem megyek. Nem volt könnyű döntés –ezért tartott ilyen sokáig – de két okom is van rá. Az első, hogy évek óta fontolgatom a visszavonulást, mert ebben a formában számomra már rég nincs értelme az egésznek. Horváth János és Kavecsánszki Gyula lehet, hogy a gazdasági dolgok tekintetében irreálisan ítélte meg a helyzetet, de ami a művészi minőséget illeti, nekik, valamint Hunyadi Lacinak és Szabó Ottónak szerintem mélységesen igaza volt. A távozás előtti években még kötelességemnek éreztem megírni a tábor történetét, illetve elkészíteni az eddigi anyag leltárát, néhány katalógust, hátha valaha valakinek még fontos lesz az itteni tevékenység érdemi része. Jó, ha a falubeliek, a mostani és a leendő polgármesterek, tanácsosok is tudják, miről szól a történet, mivel rendelkeznek, milyen művészek fordultak meg a táborban, mit hagytak itt, hol vannak ezek a munkák, hiszen az ő erőfeszítéseiknek köszönhetően működhetett a tábor. Ha sikerül megőrizni, tovább bővíteni az általam készített anyagokat, erre lesz lehetőség, ha nem, ez is feledésbe megy, szétszóródik, mint annyi más, jobb sorsa érdemes kezdeményezés. A másik ok az, hogy az idén májusban töltöm be a hetvenet és megítélésem szerint ebben a korban még akkor is okosabb dolog visszavonulni az ilyen típusú tevékenységtől, ha valaki egészséges és alkotó ereje teljében van. Élmény volt és marad a falu, a táj, az emberek, hálás vagyok a vendéglátásért, amit a magam módján minden alkalommal igyekeztem mindenkinek megköszönni. Légy szíves, tolmácsold a legjobb kívánságaimat a tábor tagjainak, személyzetének, a kollégáimnak, ismerőseimnek, akiktől tavaly békében, barátságban váltam el. Akkor már eldöntöttem, hogy a következő évben nem megyek. Üdvözöllek, Sándor. Részt vettem a 2014-es szatmári Kiadói Év díjkiosztó ünnepségén. Kifizettem az évi tagdíjamat a Képzőművészek Szövetségénél. Megtudtam, hogy zajlik az újközponti Galéria felújítása, ahová a hónap végére tervezem a tárlatomat. Megterveztem a tárlatom plakátját, meghívóját. Nagy valószínűséggel március 27-én, 15 órakor, pénteken nyitom a tárlatom az újközponti Galériában. Egyeztettem a tárlatom időpontját az elnökkel, megkértem Cristinat, hogy nyissa meg románul a tárlatomat, elküldtem a linket a képeimmel az Oprisa és a Cs. Csaba címére. A tévések (RTV 1 magyar adás) üzentek, hogy csak március 16-án jönnek. Ennek örülök, mert pocsékul meg vagyok hűlve.