2016. május

Jó hírt kaptam, Kovászna megyében, Sepsiszentgyörgyön megalakult az értéktár bizottság. P. Sándor megkapta Pali bácsi arcképét, tetszik neki. A Wikipédia egyik szegedi szerkesztője kért portrét egy címszavához, elkészítettem és elküldtem a címére. Az Erdélyi Értéktár Bizottság számára készítek egy kb. 300-400 címszavat tartalmazó javaslatot, pályázni szeretnének a részletes kidolgozásra. A Szatmár Megyei Értéktár Bizottság keddi gyűlésének anyagát készítem elő. A Duna TV munkatársa keresett értéktár ügyben, a szatmári frissen bekerült értékekről szeretne beszélgetni, szerdán találkozunk. A wikipedia szerkesztője megkapta az arcépemet és közölte, hogy ezzel én is önkéntes munkás lettem. Elküldtem Kolozsvárra az általam javasolt válogatást, várom a folytatást. Ma elvileg találkozom Kiss Imolával, Bara Csabával, Csirák Csabával, Gönczy Gáborral, Fazekas Lóránddal, hogy megalapítsuk a Szatmár megyei Értéktár Bizottságot. 20 éve vezetek rendszeresen naplót, ez alatt az idő alatt több mint 400 oldalon jegyeztem fel a napi eseményeket. Május 3-án megalakult a Szatmár Megyei Magyar Értéktár Bizottság. Bara Csaba, Kiss Sándor, Kiss Imola, Szodoray-Parádi Hajnalka, Gönczy Gábor és én voltunk jelen, Csirák betegség miatt maradt távol, Fazekas Lóránd nem kapta meg az értesítést. A bizottság nyitott, továbbra is. bárki bekapcsolódhat a tevékenységébe. Erre külön megkértem Báthory Mártát és Aschner Imrét is. Pár mondatban nyilatkoztam az értéktár szatmári vonatozásairól a Duna TV-nek, késve kaptam a választ, hogy csak a központ nyilatkozhat. Olvasom, hogy Nagy Gyöngyvér könyvbemutatót tart az általam írt Mezi József kismonográfiáról. Nem zavar különösebben, csak furcsa. Az Erdélyi Értéktár Bizottság megkapta az általam készített listát, valamint a kiegészített javaslatot a református gimnáziummal. A Sugárút számára a főszerkesztő cikket kért Moldvay Kati munkáiról, valamint egy interjút Lakatos Palival az őszi számba. Ezeken dolgozom. Elküldtem a nyári számba Máriás József írását is. Elküldtem a Sugárút főszerkesztőjének a Moldvay Kati alkotásait bemutató írásomat. Lebontottam a múzeumi tárlatot, kicsit nehéz már a létramászás, cipelés, 71 éves vagyok, segítséget nem kértem, nem is kaptam, pedig többen látták, hogy ott dolgozom. Béla elküldte a Sugárút szövegekhez csatolt illusztrációs anyagát. Sokkal kisebb méretben, jól elkülönítve elmegy, elég gyenge anyag. Válaszomban mégegyszer pontosítottam a képanyaggal kapcsolatos elvárásaimat. Rövidesen megjelenik a Sugárút idei első száma, már megkaptam a nyomdába küldendő anyagot. Nagyváradon jártam, az unokahugom leánya konfirmált. Közben fotóztam a nagyváradi szecessziós épületeket és feltettem egy fotósorozatot ezekről az egyik világhálós oldalamra. Lazításként új típusú vetélkedőket kezdeményeztem a Szatmári Kultúra és a Régi Szatmár oldalakon. A 8. Szatmári Kultúra Vetélkedő okleveleiből kisfilmet készítettem és feltettem a saját youtube csatornámra valamint több általam szerkesztett oldalra. Székely Kinga Flynn sorozata 200. részét közöltem, ebből az alkalomból díszoklevelet kapott. V. Bélától kaptam egy Fülöp Sándor albumot, arra kért, hogy írjak róla. A cikket három repróval, kísérő szöveggel elküldtem a címére. Tőle kaptam meg Hágó Nándor e-mail címét, aki felkértem, hogy vegyen részt az Erdélyi Magyar Értéktár tevékenységében, hiszen nagykárolyi anyagokra is szükség van. A Szatmári Kultúra Örömhír vetélkedőjére folyamatosan kapom a fotókat, amelyeket közlök az oldalon. Szombaton, május 14-én a színház stúdiótermében újabb bemutatót tart a Sugárút szerkesztősége, amelyen néhány szerző is jelen lesz. Írtam a Szatmár Megyei Értéktár Bizottság tagjainak, emlékeztettem őket az önként vállalt feladatokra. A bemutatón a provincializmus fogalmáról, tartalmáról volt vita, amelyet az én hozzászólásom indukált. Megítélésem szerint a provicializmus a pozitív vonások mellett – mert van ilyen – komoly veszélyt jelent azokra, akik időnként nem mérettetnek meg más, olykor magasabb szintű fórumokon is. A torzulásokat valóban el kell kerülni, ilyen többek között az inproduktív, de mindenhez értő, mindenről ítéletet mondó embertípus kialakulása a kisvárosokban. Nem akarok a továbbiakban hasonló álproblémákkal foglalkozni. Beérkeztek az első fotók a Régi Szatmár oldalon meghírdetett Nosztalgia Vetélkedőre, elkészültek a díszoklevelek is, a többi már nem rajtam múlik. Megkaptam a Sugárút nyári számának az irodalmi anyagát. Megítélésem szerint, amennyire én értek ehhez, nem rossz anyag, változatos, van hangulata. Amitől a továbbiakban őrizkedni kell, ha szeretnénk az olvasókat megtartani, azok a tudálékos, olvashatatlan írások, mert ilyen is van. Részt vettem a Sugárút szokásos heti megbeszélésén, az idei második és harmadik szám anyagával kapcsolatban egyeztettünk. Voltam egy tárlatnyitón, Alexandru Szabo Felsővisóról nyitott tárlatot a szatmárnémeti újközponti Galériában. Az eseményről feltettem egy sorozatot az egyik világhálós oldalamra. Ma Nagybányára utazom a Mezei kismonográfia bemutatójára, ismerősökkel találkozom még ugyanott, telefonon kerestek többen és kérték ezt. A Nosztalgia és Örömhír vetélkedőknek sikere van, többen küldtek anyagokat, az embereket valóban érdekli városuk múltja, jelene és jövője. Részt vettem a könyvbemutatón, meglátogattam a Craciun házaspárt, megnéztem az új műtermüket, voltam a Szentháronság templom által rendezett tárlaton, Koltón, megnéztem az István toronyban berendezett kápolnát, kőtárat, több kedves ismerőssel találkoztám, megnéztem a temető művészsírjainak állított emlékkövet, és azt a visszaállított csűrt, amelyben a festőtelep a 19. század végén megkezdte a munkát. Megkaptam Lakatos Palitól a kérdésekre a válaszokat, kicsit stilizálom és küldöm tovább. Elküldtem a Sugárút őszi számának az illusztrációs anyagát, a borítótervet, valamint a Palival készített interjú szövegét a kollégáknak és a főszerkesztőnek. Részt vettem a BBTE kihelyezett tagozatának a bankettjén. Az eseményről fotósorozatot közöltem több világhálós oldalon. Ma színházba megyünk a feleségemmel, megnézzük Örkény Tóték című darabját a szatmári színészek előadásában. Úgy tűnik Szatmáron is beindult az a primitív, provinciális, olykor némi agresszivitástól sem mentes  vetélkedő, amely általában arról szól, hogy ki a jelentősebb kulturális, nemzetiségi személyiség. Legutóbb Nagykárolyban találkoztam ezzel. Azt rebesgetik, hogy a győztes majd két centiméterrel hosszabb koporsót kap. Kiscserkészeknek való, infantilis szórakozásról, vagy beteges kényszerről van szó? Még nem sikerült választ találnom a kérdésre, de amennyire a résztvevőket ismerem, vannak sejtéseim. Közben a karaván halad… Az unokámmal részt vettem a Családi Hétvége néhány programján. Nagybányán három érdekes, tartalmas könyvet kaptam a barátaimtól: A Teleki család örökében, 1848-1949 Nagybányán, Nagybánya és környéke. Tegnap meglátogatott Moldvay Kati. Hosszasan beszélgettünk a munkáink jövőjéről, a róla írt cikkról, illusztrációiról, amelyet a Sugárút számára küldött, népvándorlásról, tárlatokról. Adtam neki egy katalógust a legutóbbi tárlatomról, és egy példányt a Mezei Józsefről írt kismonográfiámból. Úgy tűnik, Németországban sem felhőtlen az élet. Voltam a Sugárút szerkesztőségének megbeszélésén. Kaptam meghívót egy Magyarországon, Mátészalkán rendezendő alkotótáborba, nem döntöttem még el, hogy részt veszek. Újabb anyagok érkeztek a világhálós oldalaim számára, egyre többen, több országból segítenek szerkeszteni. Van munkatárs Németországból, Kanadából, Ausztriából, Svédországból. Magyarországról Pécsról, Budapestról kapok rendszeresen anyagokat, hogy a helyi küldeményekről, a vetélkedőkre érkező fotókról ne is beszéljek. Úgy tűnhet, hogy saját anyagokra már nincs szükség, ami természetesen nem igaz, naponta töltöm fel saját készítésű új fotókkal a már meglévő tartalékokat. Másként nem lehet népszerűvé tenni hasonló oldalakat, magától semmi sem működik. Jelenleg a Régi Szatmár és a Szatmári Kultúra oldalaknak több mint 3100 illetve 3300 kedvelője van. A saját facebook oldalamat több mint 3500 ember kedveli, a Youtube csatornám kisfilmeit eddig 12500 személy látta, a honlapomnak pedig közel negyedmillió látogatója volt. Az írott sajtó népszerűsége, esélyei ehhez képest összehasonlíthatatlanabbul szerényebbek. Ma töltöttem be a 71. évet, több százan köszöntöttek fel és közülük sokan nemcsak formálisan. Hazudnék, ha azt állítanám, hogy nem esett jól. Újabb díszokleveleket tettem közé a Régi Szatmár oldalon. Rövidesen újabb vetélkedőket indítok a Szatmári Kultúra és a Régi Szatmár oldalon.

Muhi Sándor

Nyugdíjas tanár, grafikusművész, művészeti közíró.

Úgy gondolom, hogy az ezredfordulótól alapvetően megváltozott a kommunikáció módja és ennek köszönhetően minden esélyünk megvan arra, hogy a kultúra, művészet a szó szoros értelmében köztulajdonná váljék.

Nem hiszek abban, hogy van külön az elitnek és külön a tömegeknek szánt kultúra, művészet.

1945-ben Szatmárnémetiben születtem, apám ügyvéd, anyám tisztviselő volt. Nálunk az olvasás, a kultúra, a művészetek szeretete olyan természetes igény, mint másoknál a folyamatosan felmutatható anyagi gyarapodás. Hárman vagyunk testvérek, szülővárosomban érettségiztem, közvetlenül utána Kolozsváron rajztanári oklevelet szereztem, kicsit később művészeti muzeológiát végeztem a bukaresti N. Grigorescu Képzőművészeti Intézetben.