2016. október

Terveztem egy hidetést a Fogságnaplóról szóló film reklámozásához, és ezt közzétettem az oldalamon. A díjamhoz nagyon sokan gratuláltak, vajon hányan utálhatnak miatta? Lassan véget ér a Szatmári Kultúra és a Régi Szatmár oldalon meghírdetett vetélkedő 10. szakasza, számomra  is meglepő, hogy ezek még mindig töretlen népszerűségnek örvendenek. Rövidesen kezdődik az egyetemi év, az ezzel kapcsolatos előkészületekkel foglalkozom. A facebok oldalam kedvelőinek száma meghaladja a 3900-at, a Szatmári Kultúrának 3294, a Régi Szatmárnak 3584 kedvelője van, a honlapomnak eddig 261874, a youtube csatotnámnak 15872 látogatója volt. Ma kaptam választ a Hadifogoly-emlékek pályázatra beküldött anyaggal, Muhi István Fogságnaplójával kapcsolatban. A lényeg: tetszett és feltétlenül szeretnének szerepeltetni néhány képet a megjelenő kötetben. Szerintük önáló könyvként kellene megjelentetni, de erre most nincs lehetőség. A válaszomban azt írtam, hogy minden ezzel kapcsolatos dologban, kérésben a továbbiakban is partner vagyok. Részt vettem a BBTE kihelyezett tagozata megnyitó ünnepségén, az eseményről fotósorozatot tettem fel két világhálós oldalra. Megkeresett a színház irodalmi titkára azzal a kéréssel, hogy a felújított épület átadására, október 14-re rendezzek egy tárlatot az előcsarnokban. A Szatmárnémeti építészete a múlt századfordulón témát javasoltam, összeállítottam egy 120 képből álló sorozatot, ami mellé készítettem egy rövid bevezető szöveget, hiszen 14-én Szovátán leszek, tehát ezt más olvassa fel. Kaptam egy előzetest a Muhi István tévéfilm készítőjétől, Jakabffy Tamástól, ezt közzétettem két világhálós oldalamon.Elküldtem a szinház irodalmi titkárának a sorozatcímeket, valamint a tárlat megnyitó szövegét, azt javasoltam, hogy csütörtök délelőtt találkozzunk, akkor átadom a képeket is. A film jól sikerült, volt hangulata, arról szólt, amiről szólnia kellett. Megköszöntem Tamásnak és a munkatársainak, Csíkdánfalváról kaptam fotókat Szabó Zsófitól, akivel a vonaton ismerkedtem meg. Megtartottam az idei első kurzusomat a BBTE szatmári kihelyezett tagozatának harmadéveseivel, kiosztottam a DVD-ket a hallgatóknak, közvetlen utána részt vettem Muhi Miklós, a bátyám könyvbemutatóján a Kölcsey Ferenc Főgimnázium multimédia termében, sokan voltunk. A youtube csatornán megjelent a Muhi Istvánról szóló film, ezt megosztottam három világhálós oladalamon. Itt az ősz. Találkoztam a színház irodalmi titikárával és átadtam neki 120 szatmári A4-ez képet, döntően a saját felvételeimet. A tárlat az előcsarnok egyik oldalhelyiségét foglalja el, a megnyitót a központi előtérben tartják. Ma is dolgozom az egyetemen, most többek között a DVD anyagából tartok vetítést. Bélával beszéltük, hogy más alapokra kellene helyezni a Sugárutat, kevesebb irodalom és több tudománynépszerűsítő írásra lenne szükség. Október 12-én tartunk gyűlést a BBTE épületében, amelyre meghívtam Miklóst és Olosz Ferit is. Megjelent egy cikk a Friss Újságban Miklós könyvbemutatójáról. Elküldtem a Magyar Adás filmjének linkjét Kondorosy úrnak, aki a Hadifogoly emlékek pályázatot szervezi. Azt mondta van ismeretsége egy kiadónál Budapesten és a film szerinte jó ajánló lenne. Napok óta új anyagokat töltök fel a kézi vetítőm memóriatárolóiba. Ez nem tudja kibontani a DVD anyagait, csak egyszerű, egyből kinyitható képeket, képsorokat tud vetíteni, vagyis át kell dolgoznom ezeket a könyvtárakat. Megbeszéltem Baranyai Tibivel az utat Szovátára, pénteken 12.30-kor indulunk, este hat órára kell Szovátára érkeznünk. Készítettem egy kisfilmet a Szatmári arcképek sorozatomból, ez egy válogatás és 80 feliratos portrét tartalmaz. Vetítéshez készítek elő anyagokat, ezekkel szeretném színesíteni az előadásaimat, bár egyáltalán nem vagyok abban biztos, hogy nem-e a régi, kiállításos módszer a jobb. Egyelőre a kettőt vegyesen használom. Voltam Szovátán Fazekas Lóránddal és Baranyai Tibivel, átvettük a díjakat, szép, bensőséges ünnepség volt, 2016-ban a szatmáriak szerepeltek a legjobban. Szovátán szó esett a jubileumi érmekről, díszoklevelekről, megtettük Lóránddal a javaslatainkat. Közben megnyilt a helytörténeti tárlatom is a színház előcsarnokában, ezen nem vehettem részt. Ma értesítenek a csengeri úttal, kiállítással kapcsolatban. A Szovátán készített fotókból több összeállítást közöltem a világhálós oldalaimon, mivel a megyei elnök megkért rá, küldtem két fotót és egy pár soros szöveget az eseményről a Friss Újságnak. Még nem kaptam választ. Ebből talán elég is ennyi. A legmeglepőbb az volt, hogy a színházi tárlatról Szovátán is tudtak, a Tudományos Tanács elnöke még a méltató beszédébe is emlegette, kicsi a világ. Fotókat küldtem, Baranyai Tibinek, Fazekas Lórándnak, Baranyai Tündének (a fia volt ott) valamint Virág Erzsikének, aki az RMPSZ egyik alelnöke. Értesítettek Csengerből, hogy magyar idő szerint 8 órakor reggel indulnak Szatmárra, addig előkészítem, becsomagolom az anyagot. Feltettem a tárlatom anyagát, 40 képet a csengeri Helytörténelmi Múzeumban, az eseményről feltettem két képet a fészbuk oldalamra. Megjelent egy rövid írás, több hibával a Friss Újságban a szovátai díjkiosztó ünnepségről. Elküldtem a Sugárút téli számába az anyagot a főszerkesztőnek, vagyis a borítóterveket, Vénig László átdolgozott képanyagát és a róla írt cikkemet, a térkitöltő illusztrációimat szintén Nagykárolyból. Kénytelen voltam Verest figyelmeztetni, hogy semmi olyat ne adjon a számba, amit nem mondtam. Gyakorló tevékenységeken vettem részt a Kölcsey Óvodában és a Kölcsey Ferenc Főgimnáziumban. Ezekről fotósorozatokat tettem fel több világhálós oldalra. Ma, október 21-én nyílik a tárlatom Csengerben, valószínűleg átmegyek a megnyitóra. Az utóbbi 4-5 évben 9 egyéni tárlatot rendeztem a legújabb munkáimból, négyet Szatmárnémetiben, az újközponti Galériában, illetve a Szatmár Megyei Múzeumban, hármat Kolozsváron a BMC kiállítótermében, egyet a magyarországi Encsen, illetve Csengerben. Miután megírtam, hogy ott leszek a megnyitón, taxival mentem Csengerbe, a megbeszélt időpont előtt 40 perccel már ott voltam, még jórész ki sem szálltam a kocsiból, közölték velem, hogy a megnyitó már lezajlott. Ekkora felelőtlenséggel rég nem találkoztam. Az igazgató azzal mentegtőzött, hogy próbált telefonálni, megnéztem, 20 perccel az érkezésem előtt hívott, vagyis erre az egészre nincs mentség. A polgármester azt mondta, hogy legközelebb másképp csinálják, közöltem, hogy ezek után nem lesz „legközelebb”. Ígértet kaptam Csengerben arra a múzeum igazgatójától, hogy küld képeket a megnyitóról, adtam neki névjegykártyát, nem küldött semmit. Arra is ígéretet kaptam, hogy novemberben becsomagolják az otthagyott bőröndbe az anyagot, és visszaküldik. Kíváncsi vagyok, vajon legalább ezt betartják, bár az eddigiek alapján nem valószínű. A szívházi tárlatom anyagát leszedték, a képeket 26-án, szerdán, a főiskola titkárságán kapom vissza. Érdeklődtem az ősbemutató sikeréről, azt mondta az irodalmi titikár, hogy akik nem hagyták ott a szünetben az előadást, azoknak tetszett. Sokan azt hiszik, hogy ennyi dolgot, utazást, tárlatot, publikációt tető alá hozni egyszerű, bizonnyára fogalmuk sincs, hogy időnként milyen emberekkel kell együtt működnöm. Nem a feladatok, hanem a felelőtlenség, trehányság, megbízhatatlanság okozza a legtöbb gondot. Előkészítettem az Erdős szimpózium anyagát, a MTN alkalmából az előadásom anyagát a BBTE kihelyezett tagozatán, írtam pár sort Vásárhelyi Antal képeiről is. Kaptam egy meghívót az O sváth Alapítvány által rendezett szimpóziumra, Csengerbe. Sajnos a zsúfolt programom miatt nem tudok részt venni egy egész napos rendezvényen, ezt megírtam a szervezőnek. Miklós elküldte az írásait a Sugárút téli számába, ezeket átolvastam és továbbítottam a főszerkesztőnek. Három gyakorló tanításon vettem részt, ezekről fotósorozatokat készítettem  és közzétettem két világhálós oldalon. Megkezdtem  a 12. helytörténeti vetélkedők előkészítését, jelenleg a kérdések összeállításán valamint az oklevelek megtervezésén dolgozom. Végre, kisebb bonyadalmak, feledékenységek után, a harmadik próbálkozásra visszakaptam a színházban rendezett tárlatom képanyagát. Nehéz szülés volt, de edzett vagyok. Béla megkapta az általam küldött anyagokat, azt írja, hogy a megyének nincs pénze a kiadásra, a harmadik számmal kapcsolatos anyagiakat sem tudták még rendezni. Szép kilátások, az otthagyásokról, ellentétekről, aknamunkáról nem is beszélve. Eddig négy száma jelent meg a Sugárútnak…

Muhi Sándor

Nyugdíjas tanár, grafikusművész, művészeti közíró.

Úgy gondolom, hogy az ezredfordulótól alapvetően megváltozott a kommunikáció módja és ennek köszönhetően minden esélyünk megvan arra, hogy a kultúra, művészet a szó szoros értelmében köztulajdonná váljék.

Nem hiszek abban, hogy van külön az elitnek és külön a tömegeknek szánt kultúra, művészet.

1945-ben Szatmárnémetiben születtem, apám ügyvéd, anyám tisztviselő volt. Nálunk az olvasás, a kultúra, a művészetek szeretete olyan természetes igény, mint másoknál a folyamatosan felmutatható anyagi gyarapodás. Hárman vagyunk testvérek, szülővárosomban érettségiztem, közvetlenül utána Kolozsváron rajztanári oklevelet szereztem, kicsit később művészeti muzeológiát végeztem a bukaresti N. Grigorescu Képzőművészeti Intézetben.