2017. február

Folytatom a tárlatom anyagának a keretezését. Tele vagyok bizonytalansággal, mint minden eddigi hasonlóan radikális újításnál. Pontosan tudom mit szeretnék közölni, azt is, hogy milyen formában, még nem érzem igazán, hogy hat ez majd az emberekre. Mennyire képesek elviselni, hogy műfaji korlátokat lépek át, és az ideiglenes anyagok használatával megkérdőjelezem a művészi üzenet tartósságát. Valójában mindezt nem én vonom kétségbe, hanem a kor, amelyben élünk. Megbeszéltem a szatmári tárlatom időpontját a fiók elnökével, ezt április 14-én, pénteken nyitnám meg az újközponti Galériában. Írtam Németh Júliának és felajánlottam, hogy átvinném a tárlatom anyagát október táján Kolozsvárra, a BMC székházba. Adóügyeket intéztem a délelőtt folyamán, a Forrásközpontban a Sugárútról, annak jövőjéről, anyagi helyzetéről tárgyaltunk. Folyamatosan készítek új felvételeket és osztom meg ezeket az oldalamon. Új munkatárs jelntkezett, egy 16 éves diákleány, aki egy érdekes fotósorozatot küldött, megkezdtem ennek közlését. Marincas Mirának küldtem néhány régi fotót, mert foglalkoztatja ez a terület, szatmári származású, a Sapientián tanít Kolozsváron. Országszerte hatalmas tüntetések zajlanak, a friss (PSD) vezetőség rendelkezései ellen, Tegnap országszerte 300 000 ember tüntetett. Németh Júlia válaszolt: ősszel szeretettel várnak a BMC székházba a tárlatommal. Ma, február 7-én is vizsgáztatok, egy elmaradt távoktatásos hallgatót. A tüntetések folytatódnak – tegnap 500 000 ember vonult az utcára a hazugság, a képmutatás, a politikus csúsztatások ellen tüntettek. Úgy tűnik, az emberek felébredtek és nem tűrik el, hogy hülyének nézzék őket. Kifizettem a lakásadót, bedtam az adóbevallásomat a Hungart jövedelmekkel kapcsolatban. Elküldtem a Hungart címére a kért iratokat a 2016-os évre. Plakátot tervezek a 2017-es tárlatomhoz, eddig két változat készült el. Egyre nagyobb a Szamos, a parton fotóztam. Egyeztettem a Galériával a tárlatom időpontjával kapcsolatban, április 14. péntek a valószínű. Elkapott egy csúnya influenza, nem halálos betegség, de eléggé kellemetlen, 3-4 napot jórészt ágyban, illetve fekve tötöttem, alig maradt annyi energiám, hogy a világhálós oldalaimat gondozzam, illetve folytassam a munkát a tárlatom előkészületein. Megkaptam a Marturii Culturale szatmári folyóirat 2017/2 számát, egyelőre elektronikus formában. Ezt az én grafikáimmal illusztrálták és tartalmaz egy oldalas összeállítást a tevékenységemről is. Felhívott a BMC elnöke, azt mondta, hogya tárlaton bemutatott munkáimat Marincas Mira hozza haza Szatmárra. Az eszközeim és a számítógépes anyagaim háza táján takarítottam. Az előző három tárlatom anyagát (Kortárs közhelyek, A pillepalack kalandja, Az élet szép) dobozba helyeztem, nem valószínű, hogy a továbbiakban még foglalkozom ezekkel. A képeimet nem az utókornak, hanem a jelennek szánom. A kommunikáció jelentős részét a világhálós csatornákon közzétett képek, kisfilmek jelentik, de kiállítom ezt az anyagok hagyományos módon is, egyelőre tavasszal Szatmáron, és ősszel Kolozsváron. Tegnap meglátogatott Bob Lóránd, jelenleg programozóként Budapesten dolgozik, de nem adta fel  képregény készítési terveit, állandóan gyakorol, kapcsolatokat keres, elhozta legújabb rajzait is. Értesített Cordea Márta, hogy kapok egy példányt a Marturii Culturale folyóiratból, amelyet én illusztráltam. Létesítettek egy facebook oldalt Hiripi Zsuzsa emlékére, és megkértek, hogy vegyek részt az oldal szerkesztésében. Napok óta lomtalanítom a dolgozószobámat, műhelyemet, ez a hatékony munka elengedhetetlen feltétele. Csilla átküldött egy tanulmányt, a Sugárútba szánja. Továbbítottam a főszerkesztőnek.Szabó Csaba keresett Kolozsvárról, szerkesztenek egy világhálós lapot Erdélyi Krónika címmel, szatmári anyagokra lenne szükségük. Az mondtam, hogy az oldalaimról kereshetnek és publikálhatnak anyagokat. Kifogtam egy hetekig tartó influenzát, a családi orvos tüdőröntgenre küldött, de kiderült, hogy a tüdőmön csak az átvészelt hülés nyomai láthatóak. Különböző várótermekben ácsorogtam, a végén kaptam egy receptet, kivettem a gyógyszereket, talán hatnak. Több helyről kaptam fotókat, új anyagokat, többek között Csíkszeredából és az Egyesült Államokból is. Készítettem egy új Facebook oldalt: Ágak-bogak, emberek címmel. Elek Gy. keresett, beszélgetést, interjút javasolt a legújabb tárlatom kapcsán. Várom a kérdéseit. Mintha kicsit jobban lennék, de nem szeretném elkiabálni. Újabb képeket másoltattam és ezek kiállításához szükséges anyagogat szereztem be. Válaszoltam Elek György kérdéseire és néhány képpel átküldtem a címére az anyagot. Nagyon gazdag fotóanyagot kaptam Magyarországról Hiripi Zsuzsa blogjához, ezt folyamatosan teszem majd fel az oldalra. Az Ágak-bogak, emberek sorozatom oldalának egyre több a kedvelője, eddig közel 250. Három napfelkeltét ábrázoló tegnap reggeli fotómnak nagy sikere van, kb. 25 ember osztotta meg és közel 500-nak tetszett.

Muhi Sándor

Nyugdíjas tanár, grafikusművész, művészeti közíró.

Úgy gondolom, hogy az ezredfordulótól alapvetően megváltozott a kommunikáció módja és ennek köszönhetően minden esélyünk megvan arra, hogy a kultúra, művészet a szó szoros értelmében köztulajdonná váljék.

Nem hiszek abban, hogy van külön az elitnek és külön a tömegeknek szánt kultúra, művészet.

1945-ben Szatmárnémetiben születtem, apám ügyvéd, anyám tisztviselő volt. Nálunk az olvasás, a kultúra, a művészetek szeretete olyan természetes igény, mint másoknál a folyamatosan felmutatható anyagi gyarapodás. Hárman vagyunk testvérek, szülővárosomban érettségiztem, közvetlenül utána Kolozsváron rajztanári oklevelet szereztem, kicsit később művészeti muzeológiát végeztem a bukaresti N. Grigorescu Képzőművészeti Intézetben.