Két napja nem tudok belépni a facebook oldalaimra, nem tudom pontosan mi történt, szakembert is hívtam, Csillával is beszéltem erről, ők sem tudják, mit kell tennem. Végül írtam az ügyfélszolgálatnak, várom a válaszukat. Válasz nem kaptam, már a legújabb facebook oldalamra sem tudok belépni. Többen próbáltak segíteni, nem sok sikerrel, végül úgy döntöttem, hogy radikális átalakításokra van szükség. Erre talán már ma sor kerül. Mari egy hétre Budapestre utazott, mostam, vasaltam, takarítottam, főztem, vendégül láttam a gyerekeket, készítettem nekik palacsintát. Vásároltam terítőt, farmert és még nagyon sok mindent. A végén, az utolsó pillanatban, sok próbálkozással, újra megjelentek az oldalaim az új jelszavak beállítása után. Fészbuk nélkül természetesen lehet hasznosan, tartalmasan élni, de ha már sikerült egy egész birodalmat (nyolc oldal, sok ezer kedvelő, több közérdekű, jórészt kulturális témakör) felépíteni, és használható, akkor használom a továbbiakban is. Ha nem jött volna össze az újraindítás, különösebb gond, kiborulás nélkül lemondtam volna az egészről. Vírusírtó programot vásároltam egy évre, mert azt gyanítom, hogy emiatt történt minden. Székely Géza telefonált, péntek délután a kolozsvári csapattal Szatmárra jönnek, városnézésre kért fel. Elvállaltam, előtte felhívnak telefonon. Kondorosy Szabolcs írt Budapestről Muhi István Fogságnaplója kiadásával kapcsolatban. Elküldtem nagy felbontással a teljes képanyagot, szüksége volt az üres oldalak pontos helyére. Megszámoltam, feljegyeztem, elküldtem ezeket. Szó esett az előszóról, esetleg arról is, hogy a naplót fotókkal, dokumentumokkal, levelekkel kellene kiegészíteni. A méret nyomdai okokból kicsit nagyobb, másfélszeres lenne. Kíváncsian várom a folytatást, rajtam nem fog múlni. Továbbra is vacakolnak, megközelíthetetlenné válnak a facebook oldalaim. Jeleztem ezeket a problémákat a központ felé. Részt vettem Dobi Jolán temetésén, gyermekkorom óta ismerem, az államosítás után az udvarunkban laktak a dédapám házában, 83 éves volt. Írt Matusinka Beáta, tárgyalt a Szatmári séták kiadásáról, erre szeptember elejére kerülne sor és 1000 példányban jelenne meg. Szeretné kicsit modernizálni a szerkesztést, hogy eladhatóbb legyen. Lócinak cipőt, Klárikának ruhát vásároltam. Szerinte a sétákat ősszel a könyvbemutató után indíthatnánk újra. Városnézésre vittem 18 kolozsvári diákot az Apáczai Líceumból, Székely Géza növendékei. Az eseményről fotósorozatot küldte Gézának az e-mail címére. A BBTE titkárnője fotókat kért a tagozatunkról a központi honlaphoz. Küldtem neki egy 20-22 jellemző felvételből álló sorozatot. Folyamatosan vacakolnak a világháló közösségi oldalai, napokig nem tudtam posztolni, de belépni sem. Nem foglalkoztam huzamosabb ideig ezzel, nem vagyok facebook függő. Számomra ez is csak egy eszköz, mint a cipőkanál, dugóhúzó, filctoll. Ha lehet használom, ha nem, mással foglalkozom. Végh Béla elküldte a Sugárút nyári számának végleges tartalomjegyzékét. Kis módosítást kértem, kimaradt belőle a cikkem Z. Laciról. V. Béla jelezte, hogy korrigál. Június közepe arró szólt, hogy folyamatosan romlottak el a dolgok. A konyhai lefolyó, vízcsap, a konyhabútor lefolyó körüli része. Igyekeztem megjavítani, kicserélni azt, amit lehetett. Járt nálunk szerelő is, de nem oldotta meg a problémát. Vacakol a számítógépem is, nem indul be rendesen a Windows. Most épp az anyagokat másolom át a laptopomra, illetve memóriahordozókra, mert lehet, hogy a windowst vagy a merevlemezt cserélni kell. Történt valami jó is is, újból használhatom a facebook oldalaimat. Felhívott Fazekas Lóránd és hosszasan ecsetelte, hogy szerinte milyen elfogadhatatlan tett a régi központ parkjának az átalakítása. Elmondtam, hogy szerintem nem az, próbáltam megindokolni, de nem hitt nekem. Azt hiszem, hogy Szatmáron még nagyon sok olyan ember van, aki hasonlóan gondolkozik. A facebook több napos kimaradása, vacakolása remek alkalom volt arra, hogy ritkítsam, karcsúsítsam a számítógépes anyagaimat valamint arra is, hogy rájöjjek: nem vagyok facebook függő. Ezen a héten ketten is jelentkeztek konzultációra az egyes fokozatú dolgozataikkal. A facebook oldalaim azóta is folyamatosan működnek, ennek ellenére nem mondtam le a számítógépes anyagaim további karcsúsításáról. Érdekesek az emberek, egyeseknek hatalmas önbizalma van. Olyan is akadt, aki nekem magyarázza, milyen fontosak a város építészeti, képzőművészeti értékei, meg azt, hogy miért kell megőrizni Domokos Llehel szökőkútját. Az okulásukra közzétettem három írásomat néhány képpel, amelyekben ezekről a dolgokról is kifejtettem régebben a véleményemet. Több mint két órán keresztül zajlott a kozultáció egy udvari óvónővel, abban maradtunk, hogy ha legközelebb nem tapasztalok komoly előrelépést, rám ne számítson. Ma kaptam az értesítést, hogy az Erdélyi Értéktár Bizottság legközelebbi űlése július első felében lesz. Megkaptam a Sugárút nyári számának a nyomdai változatát, rövidesen megjelenik. A nagyobbik unokám, Klárika részt vett Bukarestben az országos vívóversenyen, 9. lett kb. 60 versenyzőből. Megtudtam, hogy az államvizsga dolgozatok védése július 3-án lesz, a titkárság elküldte a kitöltendő űrlapokat. A romániai Parlament elnökét, a kormányzópárt vezérét, az ügyeletes politikai mindenest másodjára is elítélték korrupciós bűncselekmények miatt, nem ő az első. Az ítélet után az ország miniszterelnöke, belügyminisztere kétségbe vonta az ítélet igazságosságát, egy olyan párhuzamos államot emlegetnek, amelyben politikai kivégzések zajlanak. Minden jó érzésű, becsületes ember törheti ezek után a fejét, hogy milyen országban él. A számítógépes anyagaim karcsúsításával, rendszerezésével foglalkoztam, készítettem egy újabb kisfilmet, a Zöld szörny címűt. A lenolaj.hu kulturális oldal sorozatot közölt az általam gyűjtött füzetfirkákból a következő szöveggel: Húsz-harminc éve írásbeli vizsgára osztottak be felvigyázónak. Ülök a terem végében, kezemben a golyóstollal, amellyel a jelenléti ívet töltöttem ki. Nehezen telnek a percek, amíg fel nem tűnik a padon egy félbe maradt cifra logó. Rövidesen azon kapom magam, hogy minden átmenet nélkül – megfeledkezve vizsgáról, tanárságról, környezetről – elmélyedve, műgonddal egészítem ki a látottakat. Közben repül az idő. Meghívtak az 1998-ban végzett tanítóképzősök a 20 éves találkozójukra. Este lesz, valószínűleg elmegyek. Schneider Tibor keresett a Bukaresti TV magyar adásától, Markovits Rodionról érdeklődött, sokat nem tudtam mondani. Ha Szatmáron járnak, felkeres. Bob Lóránd keresett meg, hosszasan beszélgettünk Budapestről, politikáról, tervekről, utazásokról, rajzról. A szemléltetőim kiegészítésén, újraszerkesztésén dolgozom, az utóbbi három év képeit építem be a törzsanyagba.
