2019. április

Április 1-én Méhes Kati és Tóth-Páll Miklós színművészekkel Nagykárolyban jártunk és megnyitottuk a kastélyban Finta Edit budapesti képzőművész tárlatát. Alig voltak a megnyitón, egyre kevesebb embert érdekel a kultúra. Voltam a BBTE titkárságán, befizettem a rászvételi díjat a 20 éves találkozó konferenciájára. A Művészeti Múzeumtól visszakaptam a kölcsönadott katalógusokat. Megnéztem az állomáson a Holokausztra emlékeztető vándorvagont. Megkaptam a végzést a nyugdíjkiegészítésemmel, hozzávetőlegesen 100 lejt adtak, ez a valóságban több, hiszen művészként ennek még jár a fele. A Hungart értesített, hogy kaptam az OTP számlámra 37000 forintot. Vettem egy könyvet, Szabó-Thalmeiner Noémi: A pedagógiai kutatás módszertani alapjai, Fotóztam több helyszínen, a töltésen összefutottam egy volt tanítványommal, aki baptista lelkész és főleg a cigányok problémáival foglalkozik, hosszasan beszélgettünk. Egy nagybányai cégtől rendeltem 24 méretre vágott  plexiglast, holnap délelőtt hozzák. Honti András keresett, az egykori Tabac-Bar homlokzatáról kért képet, valamiket találtam, de egyik sem az igazi. A Szatmári Friss Újságban megjelent egy rövid tudósítás fotóval a nagykárolyi megnyitóról. Megérkeztek a méretre vágott plexiglas darabok Nagybányáról. Felhívott Miskolcról Borkúti Mária, április 15, 16-án  hazahozhatjuk a tárlat anyagát. Kerestem a művészeti és a produkciós igazgatót telefonon, de nem vették fel, Üzenetet írtam fészbukon Bessenyei-Gedő Istvánnak, várom a választ. Balázs Lajos fülszöveget válogatott a leveleimből a megjelenő kötethez, a levele megérkezett, a fülszöveg nem. Várom a kigészítést. Megkaptam a szöveget, egy szó kicserélését kértem. Felhívott a színház gazdasági igazgatója, megbeszéltük, hogy 16-án hoznánk haza Miskolcról a képeket. Felhívott Márk-Nagy Ágota, van négy Pászkán kerámiája, ezeket szeretné értékesíteni. Megadtam neki Soltész Ica címét, telefonszámát, hátha ő tud segíteni. Hívtak Miskolcról a tárlat hazahozásával kapcsolatban, beszéltem a színház műszaki igazgatójával, a sofőrrel, április 16-án, kedden 13 óra körül mennénk a munkák után. Kétszer próbáltam hívni Borkuti Máriát, a Miskolci Színház irodalmi titkárát, de nem vette fel, ezért levelet küldtem neki, várom a válaszát. Beszéltem a miskolciakkal, várnak, értesítettem Szemákot és Nyírit is a fejleményekről. A Nyíri műtermébe visszük a munkákat. Megjelent a Szamos áprilisi száma, hoztam a szerkesztőségből négy példányt, elküldtem a májusi számba a cikkemet. Egy Polcz nevű úr a székesegyház Szent István oltárképe után érdeklődött, leírtam, amit tudtam erről. Elkészítettem a Kéreg világ tárlatom katalógusát. 20 oldalas lett, sok képpel, minimális szöveggel, már az első próbanyomások is megvoltak, akadnak kisebb korrigálni valók. Két kolléganővel meghívtak a Zöld Kapuk, Székely Kapuk regionális verseny anyagának a zsűrizésére Mikolába. Hangulatos, kellemes esemény volt, sok szép munkát láttunk. Az eseményről két fotósorozatot tettem közzé a fészbuk oldalamon.  Beszéltem a színház sofőrjével, holnap reggel 8 órakor indulunk Miskolcra, hogy visszahozzuk a tárlatunk anyagát. A facebook anyagaim rendszerezésévél, feltöltésével foglalkoztam. Miskolcon voltam a színház kocsijával, hazahoztuk a tárlatunk képeit. Szemák Zsuzsa képeit Nyíri műtermében hagytam. Laczka Áron írt, szeretne Divatház ügyben meglátogatni pénteken. Ma voltam az egyetemen, megkaptam a Sugárút legújabb számának tiszteletpéldányait, utána a városban fotóztam. Bontják a régi vágóhíd maradványait. Egy volt tanítványom, Laczka Áron látogatott meg. Ő egyetemista építészetet tanul Budapesten. A Divatház átalakításáról, Szatmár múltjáról, építészetéről, kulturális életéről beszélgettünk. Adtam neki néhány szatmári képet, egy katalógust a képeimmel, valamint egy Fogságnaplót. Felkértem Coman-Sipeanu Olimpiat, hogy illusztrálja a Sugárút téli számát. Napokig nálunk lakik a kisebbik unokánk, ezekben a napokban, mostanában főleg vele foglalkozom, járjuk a várost, játékot vásárolunk, ismerkedünk a betűkkel, számokkal. Bob Lóránd keresett, megbeszéltük, mikor látogat meg. Csilla küldött Párizsból, Wersaillesből egy-egy fotósorozatot, amelyeket megosztok a faceboook oldalamon. A számlák ellenőrzése miatt regisztráltam a MyElectrica oldalon, nem szeretném ha az esetleges pontatlanságok miatt, nem volna villanyom. Kaptam egy érdekes anyagot (fotót, újságcikkeket) Nagy Juliannától, amelyből kiderül, hogy a szatmári Hildegárda tervezője, építője az édesapja nagybátya, Kikeli Sándor volt. Ő a harmincas évek elején vándorolt ki Amerikába. Bob Lóránd volt látogatóban, egy halom dologról esett szó. A városban, a Szamos parton fotóztam. Képeket másoltattam a BBTE jubileumi konferenciájára. A világhálós oldalaim anyagait töltöttem fel, augusztusig  nagyjából közvonalazódtak a közölnivalók, amelyek már csak kisebb kiegészítéseket igényelnek. Úgy döntöttem, hogy átugrunk Klárikával Nagybányára, szeret vonatozni.

Muhi Sándor

Nyugdíjas tanár, grafikusművész, művészeti közíró.

Úgy gondolom, hogy az ezredfordulótól alapvetően megváltozott a kommunikáció módja és ennek köszönhetően minden esélyünk megvan arra, hogy a kultúra, művészet a szó szoros értelmében köztulajdonná váljék.

Nem hiszek abban, hogy van külön az elitnek és külön a tömegeknek szánt kultúra, művészet.

1945-ben Szatmárnémetiben születtem, apám ügyvéd, anyám tisztviselő volt. Nálunk az olvasás, a kultúra, a művészetek szeretete olyan természetes igény, mint másoknál a folyamatosan felmutatható anyagi gyarapodás. Hárman vagyunk testvérek, szülővárosomban érettségiztem, közvetlenül utána Kolozsváron rajztanári oklevelet szereztem, kicsit később művészeti muzeológiát végeztem a bukaresti N. Grigorescu Képzőművészeti Intézetben.