2019. január

2018. változatos, eseményekben gazdag és az én mércém szerint is dinamikus, hasznos év volt. Azt tettem, mint eddig: tanítottam, előadásokat tartottam, kiállítást rendeztem és mások tárlatait nyitottam meg. Könyvet, cikkeket, tanulmányokat írtam, publikáltam, részt vettem szakmai és civil szervezetek tevékenységében, reprodukciókat közöltem, interjúkat adtam újságnak, tévének, rádiónak, szerkesztettem a Sugárutat, naponta friss anyagokat töltöttem fel a honlapomra, a világhálós oldalaimra, vezettem a Szatmári sétákat, szakmai feladataim kapcsán jártam Nagybányán, Zilahon, Kolozsváron, Szovátán, Csíkszeredában, Nagykárolyban, Nagyváradon, Marosvásárhelyen, Budapesten. Pár hónapja töltöttem be a 73. évet. 

A szilveszter a szokásos mederben zajlott, csendben, idehaza elbúcsúztattuk a 2018-as évet. Mától a gyerekek pár napig nálunk  laknak. Első nap reggel Szamolcsot és a petárdázás után maradt nyomokat, szemetet fotóztam. Az év első napjaiban elég sűrűn leveleztem Finta Edittel a tárlata, a megnyitó beszéd kapcsán. Megkeresett a színház igazgatója, február 7 k. Miskolcon mutatkozik be a társulat, ennek kapcsán egy kamarazenekart és képzőművészeti tárlatot is vinnének magukkal, megkért, hogy ezt beszéljem meg néhány kollégával. Hozzákezdtem a szervezéshez. A miskolci tárlattal kapcsolatban beszéltem a kollégákkal, a színház igazgatójával, a miskolci irodalmi titkárral, Szemák Zsuzsával és Nyíri Zolival, kezdenek körvonalazódni a dolgok. Gyűjtöm a miskolci tárlathoz az adatokat, képeket, nehézkesen megy. A gyerekek 5-6 napos vendégsége után több javítanivaló akadt, ágydeszkát is kell cseréljek, megyek a Praktiker üzletbe anyagért. Megjavítottam az ágyat, folytattam a számítógépes anyagaim karcsúsítását. Átküldtem a három művész szakmai önéletrajzát, arcképét, repróját Miskolcra, Borkuti Máriának, megkapta. Czinzel László, a színház irodalmi titkára keresett, a miskolci tárlatról kért információkat. Egy erdődi óvónő keresett a szakfelügyeletével, dolgozatával kapcsolatban. Muzsnay keresett, szatmári szobrokról, emléktáblákról érdeklődött, mert a Bodó Barna nevű barátja erről szeretne írni. Mondtam, hogy a témát már kimerítettem, 2010-ben jelent meg a Szatmári szobrok, emléktáblák című kötetem, ennek ellenére válaszoltam a kérdéseire. Egy újabb DVD-t készítettem, amely a BBTE Szatmári Tagozata idei harmadéveseinek tevékenységét mutatja be vizuális nevelésből. A lemezen 19 könyvtárban a kurzusokon, szemináriumokon, gyakorló tanításokon készült több mint 600 válogatott felvétel és kisfilm látható. Küldtem J. Tamásnak és K. Zsoltnak egy-egy példányt a Fogságnaplóból.Előkészítettem a munkáimat a miskolci tárlatra. Finta Edit elküldte a szatmári tárlata plakátját, amelyet két általam szerkesztett oldalon osztottam meg, valamint néhány magyarországi kolléga dicsérő véleményét az írásomról. Úgy döntöttem, hogy nyugdíjkiegészítést kérek a BBTE Szatmári Tagozatán ledolgozott évek után. Ma, január 15-én tartom az utolsó szemináriumomat a harmadéveseknek, ez ismétlésről, az összegyűjtött képanyag levetítéséről, az eredmények megbeszéléséről, esetleges javításokról, a vizsga előkészítéséről szól. Ebből az alkalomból a hallgatók egymás tevékenységéről is véleményt mondanak, és javaslatokat tesznek a vizsgán adandó jegyekre. Miden hallgató kap emlékül egy DVD-t, amely a levetített anyagot tartalmazza. Megjelent egy rövid híradás az Informatia Zilei  napilapban Finta Edit tárlatáról, küldtem a Friss Újságnak is egy plakátot. Kaptam valami igazolásfélét a BBTE könyvelőségéről, de nem megfelelő, újat kértem. Tisztáztam a bankügyeimet, ki tudja, bármikor történhet ebben a korban velem valami. Finta Edit újra elkérte a román szöveget, az első valahol elkallódott. Azt írta, nem tud Szatmárra jönni a megnyitóra. A városban a Szamos parton, a hídakon fotóztam, anyagokat gyűjtöttem a világhálós oldalaimhoz. Egy Pintér nevű úr keresett sváb vonatkozású adatokat gyűjt, újra ki akarják adni Vonház könyvét. Azt mondtam, ha pontosan megírja, mire kíváncsi, talán tudok segíteni. Miklós a nagyobbik fia novelláját ajánlotta a figyelmembe, ezt válaszoltam: Megtisztelő, hogy a fiad rám gondolt, de valószínűleg te és ő is tudja, hogy én nem vagyok irodalmár, irodalomkritikus, a véleményem szubjektív, szakmai szempontból nem sokat számít. A képzőművészethez, műkritikához, vizuális neveléshez értek, az írásaim túlnyomó része erről szól.  Ami a közlést illeti, azt esetleg valamelyik világhálós oldalamon tehetném meg, talán tudod, hogy a Pista bátya Fogságnaplójának megjelentetése is közel 20 évet tartott, amíg sikerült hosszas levelezés, több budapesti út, egyeztetés után kiadatni, mindezt Szatmárról rendezni nem volt egyszerű. Az legenda, hogy könnyen eladható, az embereket egyre kevésbé érdeklik a nyomtatott kiadványok. A magán kezdeményezésű kiadás természetesen lehetséges, de sokba kerül. Amennyire az időm engedi – sajnos elég sok a dolgom – igyekszem elolvasni a te és a fiaid írásait is, de mint említettem, ez nem az én területem, nem értek hozzá, szakemberhez kellene fordulni. További jó munkát kívánok, szeretettel üdvözöllek. 18-án délelőtt elmentem megnézni Finta Edit tárlatát, amelyet holnap nyitok meg, még hozzá sem kezdtek a rendezéshez.. Tóth-Páll Miklós felhívott, már teszik fel a képeket. Elküldtem Pintér Zsolt címére pár tucat sváb vonatozású fotót, dokumentumot, várom a visszajelzést. Megnyitottam Finta Edit tárlatát, kaptam két szép albumot, egy üveg bort, emléklapot és egy Ady plakettet. Megkaptam az új Szamos első számát van benne egy kétoldalas írásom: Ma is tanítok címmel. A ,egnyitóról több fotót tettem fel az oldalamra, néhányat tovább küldtem a barátaimnak. A városban, a Szamos parton fotóztam. Megtudtam, hogy a Friss Újság tulajdonosát bosszantotta a Szatmári séták megjelenése, amit én egyszerűen nem értek. Finta Edit tárlatnyitóján a Duna TV beszélgetést, interjút készített velem. Megjelet egy cikk a tárlatnyitórál a Szatmári Friss Újság január 21-i számában. Kifizettem az UAP tagsági díjat, megnéztem a Zárda baloldali épületszárnyában zajló munkákat. Egy volt tanítványom, a felújítás egyik vezetőja pincétől a padlásig bemutatta ezt, amről fotósorozatot tettem fel a facebook oldalamra. A BBTE KIhelyezett Tagozatának a titkárnője keresett, a kolozsvári titkárnőnek adatokra van szüksége ahhoz, hogy kiállítsa a nyugdíjosztállynak szükséges iratot. Holnap vizsgáztatok és megbeszéljük ezt is. Január végére ígérték az igazoló papírokat a BBTE-től. Leadtam a vizsgaeredményeket a titkárságon, kitűnően sikerült. Mától pár napig az unokák nálunk lesznek. Megjelent a Sugárút téli száma. Felhívtak Miskolcról, az után érdeklődtek, hogy nem-e ismerek tőlük valakit, aki megnyithatná a tárlatunkat? Azt mondtam, hogy jobb híján akár magam is megnyithatom. Bevittem az újközponti Galériába Cristina tiszteletpéldányait a Sugárútból. A zebrán átmenet majdnem elütött egy autó. Megnéztem a vezetőjét, aki óriási fékcsirgatással állította meg a járművet, egy huszonéves nő volt, egyike azoknak a fiataloknak, akik alvajáróként közlekednek a városban, semmire, sekire se figyelnek, a sebességkorlátozásra sem. Ön és közveszélyes emberek, gyalog se engednék ki néhányat közülük az utcára. Felhívott egy volt tanítványon a Nagybányai Főiskoláról, szeretné velem írni a fokozati dolgozatát. Azt mondtam, hogy ezzel a nagybányai kollégák foglalkoznak. január 29-én szakfelügyeletre megyünk Vetésre, holnap 1/2 8-kor jönnek utánam kocsival. Felhívott a színház igazgatója, azt mondta biztosítják a szállítást oda-vissza. Én a képekkel mennék, hogy segítsek az elrendezésben. Megegyeztünk abban, hogy Nyíri Zoli műtermében gyűjtjük az anyagot, megnyitom a tárlatot és egy nappal hamarabb megyek a képekkel, ott is alszom. Voltam szakfelügyeleten Vetésen, az eseményről fotósorozatot tettem fel a fészbuk oldalamra. Balázs Lajos végre válaszolt a levelemre, amely elkallódott, mert a régi e-mail címére írtam. Megkaptam a BBTE-tól a kért igazolást, de csak a nyugdíjkiegészítés utáni periódusról, hétfőn bemegyek utána. Holnap Erdődre megyek szakfelügyeletre. Lassan befejezem az Elek Gyuri által kért írást is a Szamos februári számába, a címe a Vízháti Szamolcs Érdekvédelmi Társaság közösségteremtő szerepe lesz.

Muhi Sándor

Nyugdíjas tanár, grafikusművész, művészeti közíró.

Úgy gondolom, hogy az ezredfordulótól alapvetően megváltozott a kommunikáció módja és ennek köszönhetően minden esélyünk megvan arra, hogy a kultúra, művészet a szó szoros értelmében köztulajdonná váljék.

Nem hiszek abban, hogy van külön az elitnek és külön a tömegeknek szánt kultúra, művészet.

1945-ben Szatmárnémetiben születtem, apám ügyvéd, anyám tisztviselő volt. Nálunk az olvasás, a kultúra, a művészetek szeretete olyan természetes igény, mint másoknál a folyamatosan felmutatható anyagi gyarapodás. Hárman vagyunk testvérek, szülővárosomban érettségiztem, közvetlenül utána Kolozsváron rajztanári oklevelet szereztem, kicsit később művészeti muzeológiát végeztem a bukaresti N. Grigorescu Képzőművészeti Intézetben.