2019. június

Ma, június 1-én nézem meg annak a tárlatnak az anyagát a Művészeti Múzeumban, amelyet június 4-én, kedden kell megnyissak. Voltam a múzeumban, elrendeztük a tárlat anyagát,, készítettem néhány fotót, feljegyeztem a szerzőket, készítettem két szöveget román és magyar nyelven, amelyeket öt fotóval felkérésre megosztottam három világhálós oldalamon. Ez lényegében meghívó a tárlatnyitóra. Június 2-án városnézésre vittem a budapesti Radnóti Gimnázium tanárait. A sétáról 35-40 fotót tettem fel a facebook oldalamra. A nap háralévő részében az unokáimmal voltam. Június 3-án találkoztam G. Gyöngyivel, kaptam egy üveg bort a városnéző sétáért, a Radnóti Gimnázium tanárai küldtek egy dedikált évkönyvet valamennyi résztveő alírásával. Bementem a Művészeti Múzeumba is, ahol a képek döntő többsége már a falon volt, hazajövet fotóztam a városban. A Friss Újságbban megjelent egy híradás a gyűjtemények tárlatának megnyitójáról. Megjelent a Megtorpanás, kiégés beszélgetés második része a Friss Újságban, itt én is megszólalok, sajnos egy-két dolgot elírtak, vagy én nem mondtam elég tisztán. Megnyitottam a tárlatot. A Művészeti Múzeum vezetője arra kért, hogy június végéig írjak románul egy 10-15 oldalas tanulmányt a szatmári képzőművészeti életről. Több helyen, Friss Újság, szatmar.ro, Informatia Zilei jelentek meg híradások, cikkek a gyűjtemények tárlatáról, még egy tévé interjút is készítettek velem, aminek természetesen nem néztem utána, a többi anyagra is csak véletlenül bukkantam rá. Hozzákezdtem a múzeum számára készítendő tanulmány megírásához. A Szatmári Friss Újságban megjelent a Kiégés-megtorpanás című beszélgetés harmadik része, amelyben arról beszélek, hogy alapvetően megváltozott a kommunikáció  módja, és ezért nem a fiatalok a felelősek. Elek Gyuri egy plusz képet kért a Tűzoltókongresszusról a Szamosban megjelenő anyagomhoz, küldtem. Voltunk egy 2,5 órás városnézésen a kaposváriakkal, sok helyre eljutottunk, élmény volt az együttlét. Sok fotót készítettem, ezekből két sorozatot még aznap feltettem a facebook oldalamra. Megünnepeltük Mari 75. születésnaját a No Pardon vendéglőben. Bevittem a püspökségre Kristófanak egy albumot és egy üveg bort a kaposváriak részéről, nagyon sokat segített a palota látogatásánál, kis füzeteket osztott a palotáról a vendégeinknek, még egy általam régebben írt albumot is kaptam tőle, amelyet a kaposváriaknak ajándékoztam. Békével, barátságban váltunk el a Károlyi úton, ahol megmutattam a sofőröknek, hogy merre találják szálláshelyüket, a Dana hotelt. B. Tünde szeretne egy nagyméretű régi albumot ajándékozni, sajnos a sokféle elfoglaltságom miatt nem sikerült egyeztetni az időpontot, erre csak a jövő héten kerül majd sor. Hozzáláttam az őszi  retrospectiv tárlatom anyaga előkészítéséhez. Az első megyei tárlat egyetlen résztvevője vagyok, aki még Szatmáron él és aktív művész, felajánlotta a múzeum, hogy rendezzek tárlatot a fiók egykori irodájában, amelyet kiállíteremmé alakítottak. Kértek egy nagyobb tanulmányt románul a jubileumi évkönyvbe, ennek az anyagnak az előkészítésén is dolgozom. Rendeltem Nagybányáról 27 darab 50/40 cm, illetve 10 darab 50/70 cm nagyságú plexiglast a szeptemberben esedékes tárlatomhoz. Meggondolás volt az is, hogy a halálom után ne legyenek a munkáim szanaszét. Két nap múlva, szerdán kapom meg ezeket. Folytatom a régebbi képeim keretzését, már többet sikerült előkészítenem, mint amennyire a tárlatomhoz szükség lenne. Bob Lóri volt látogatóban, egy halom dologról beszélgettünk. Megkezdtem a kért tanulmány átnézését, korrigálását. Közben begyulladt a fogínyem, megdagadt az arcom, nem tudok enni, jaurton élek napok óta. Megkaptam a meghívót a Bocskai díjátadó ünnepségre, Szatmáron, a Láncos-templomban lesz, Megérkezett a plexiglas is Nagybányáról. Győri János írt a budapesti Radnóti Gimnáziumból, arra kért, hogy küldjem el a szatmári látogatásuk alkalmával készült fotókat, szeretné megosztani a kollégáival. Postáztam az anyagot. A budapestiek megkapták, megköszönték a fotókat. Megjelent a Szamos júniusi száma, ebbem az egykori szatmári Tűzoltókongresszusról írok. Voltam a Szatmári Friss Újság új szerkesztőségében, hoztam 3-4 példányt a Szamos júniusi számából. A nagy terem helyett apró kis irodákban dolgoznak a lap munkatársai. Kaptam egy érdekes, értékes albumot Baranyai Tündétől, ez valószínűleg valamelyik művészeti akadémia (Budapest, München) pausz papírra átmásolt mintarajzait tartalmazza. Adtam egy kis képet ezért. Csilla és Lóci a lakásfelújításuk ideje alatt nálunk laknak. Elküldtem Elek György számára a Szamos júliusi számába szánt anyagot. Vettem egy új porszívót, Lócival együtt voltunk a Nepiben vásárolni. Elküldtem a Művészeti Múzeum részlegvezetője címére a múzeumi évkönyv számára készített 14 oldalas tanulmányomat a szatmári képzőművészeti életről, valamint 10 illusztrációt. Megírtam azt is, hogy készülök az őszi retrospektív  tárlatra, 30-35 munkát ki tudok állítani. Visszajelzést kértem! Lassan keretezem a képeket, már 16-17 kisméretű kép kiállításra kész. Klárika 12. születésnapja nálunk zajlott, adtam Gábornak egy jó fényképezőgépet: Sony. Felhívott Kaiser Ernő Budapstről, a Bocskai–díjjal kapcsolatban kért adatokat, mert ő javasolt a díjra, és ő írja a laudációt is. Azt mondta, hogy már 2-3 éve is javasolt, de csak most fogadták ezt el. Szatmári, Czumbil Ferinek volt az osztálytársa, ő és a barátja számos embert kimentett 1970-ben az árvízkor, és e mellett a szatmári box-szakosztály létrehozója. A wikipédia adatait használja a laudációhoz, ezt 2015-ben szerkesztették, ehhez kért kiegészítéseket. Megadta az e-mail címét, ide küldöm az adatokat.  A temetőben jártam, útközben megnéztem az épülő Rákóczi Kollégiumot, voltam az ócskasorban, fotóztam a régi kórház felújított tetejét. A szélévihar betörte a nagyobbik fűrdőszoba ablakát, nagyon nehéz volt a javítás, először plexit tettem a helyébe, aztán jó félnapi utánajárással  ezt kicseréltem vastag üvegre. Közben sorra romlottak el a dolgok: zár, vízcsap, akasztó. Vásároltam egy ventillátort. A szobámat, műhelyemet lomtalanítottam, a képeimet, irataimat rendszereztem. Ez állandó feladat egy olyan ember számára, aki folyamatosan dolgozik. Veres István értesített, hogy megjelent a Sugárút nyári száma, a tiszteletpéldányaimat hétfőn beviszi a könyvtárba. 10 éve vagyok nyugdíjas, lényegében 11 éve, mert egy évet hosszabbítottam. Mivel az életmódom, a feladataim azóta se sokat változtak, ezt alig vettem észre. Adminisztratív különbség, hogy munka nélkül is kapok pénzt, de ezt nem a titkárnő adja, hanem a bankkártyámra érkezik. Lényeges különbség, hogy azóta sokkal több időm marad az általam fontosnak tartott közösségi feladatokra. Így esett, hogy az utóbbi 15-16 év életem legtermékenyebb időszaka.

Muhi Sándor

Nyugdíjas tanár, grafikusművész, művészeti közíró.

Úgy gondolom, hogy az ezredfordulótól alapvetően megváltozott a kommunikáció módja és ennek köszönhetően minden esélyünk megvan arra, hogy a kultúra, művészet a szó szoros értelmében köztulajdonná váljék.

Nem hiszek abban, hogy van külön az elitnek és külön a tömegeknek szánt kultúra, művészet.

1945-ben Szatmárnémetiben születtem, apám ügyvéd, anyám tisztviselő volt. Nálunk az olvasás, a kultúra, a művészetek szeretete olyan természetes igény, mint másoknál a folyamatosan felmutatható anyagi gyarapodás. Hárman vagyunk testvérek, szülővárosomban érettségiztem, közvetlenül utána Kolozsváron rajztanári oklevelet szereztem, kicsit később művészeti muzeológiát végeztem a bukaresti N. Grigorescu Képzőművészeti Intézetben.