2019 szeptember

Jól halad a nemrég beindított vetélkedő. Már közel hetvenen vesznek részt, rövidesen sor kerül az első ezüst fokozatú oklevelek kiosztására is. Kereskényi hívott valamilyen kulturális tanácskozás kapcsán, ahol a képzőművészeti kísérletekről, megújulásról kellett volna beszéljek. Azt mondtam, hogy nem érek rá, Zilahra kell utazzak az országos tanévnyitóra. Felhívott a Művészeti Múzeum részlegvezetője és közölte, hogy lehet az Erdős emlékházat nem sikerül kimeszeltetni szeptember 17-ig, ezért a kiállításom a Művészeti Múzeumban  lenne. Ez azt jelenti, hogy a plakáton, szórólapon meg kellene változtatni a helyszínt. Holnap kapok végleges választ ezzel kapcsolatban. Megegyeztem a Művészeti Múzeum vezetőjével abban, hogy a kiállítást a Vécsey házban, a két hátsó teremben rendezem, szerinte akár hónapokig maradhat ott az anyag, szerintem egy hónap is elég lesz. Megkezdtem a plakát és a szórólapok átdolgozását. A tárlatot szeptember 13-án pénteken 9.30-kor kezdem rendezni, a megnyitót kedden, szeptember 17-én 14 órakor tartjuk. A retrospektív tárlatom kapcsán írtam: Ha volna rá időm, pénzem, energiám, ha találnék megfelelő kiállítótermet és értelmét látnám, akár 250-300 képből is rendezhetnék tárlatot. Ennek a legnagyobb akadálya, hogy nem látom értelmét. A rohanó idő mindenképpen átlép rajtunk, nincs olyan tárlat, ami ezt megakadályozhatná. Újabb szórólapokat, meghívókat nyomtattam, voltam a nyugdíjosztálynál, fotóztam  a városban, de az anyag a figyelmetlenségem miatt elkallódott. Elküldtem Oprisa címére a jelentkezésemet a Pomul vieții tárlatra, befizettem a részvételi díjat is. Megkapta, megköszönte. Elküldtem elektronikus formában a Művészeti Múzeum részlegvezetőjének a tárlatom promóciós anyagát. Leadtam néhány meghívót, szórólapot a két galériában, adtam Elek Gyurinak is. V. Béla könyvészeti kiegészítést kért a nyíregyházi kiadványhoz, elküldtem neki. Feltettem a BMC facebook oldalára valamint a honlapomra a tárlatom meghívóját, szórólapját. Az EMŰK megosztotta tárlatom meghívóját, szórólapját. Feltettem a címeket a képeimre, becsomagoltam az anyagot. Felhívott Erdei Péter, találkoztunk, kaptam egy példányt a legújabb könyvéből: Gyújtottam gyertyákat. Adtam neki egy Fogságnaplót, szórólapot, meghívót a tárlatomra. A könyvet  népszerűsítettem az oldalamon. Sokat fotóztam a városban, több sorozatot osztottam meg az oldalaimon. Nyolc világhálós oldalt adminisztrálok jelenleg, ebből három kedvelői tábora 5000 k. van, a honlapomat több, mint 450 000 ember látogatta, a többinek  a kedvelői tábora meghaladja az ezret. A kultúra, művészet területén is megváltozott a kommunikáció módja. Aki nem lép, azt átlépik a dolgok. Szólt a BBTE Kihelyezett Tagozata vezetője, hogy az idén is számítanak a munkámra, ez azt jelenti, hogy mehetek újra orvosi igazolásért. Kedden délelőtt 8-12 között lennének óráim, a gyakorló tanítás szerdán lesz. Kicsit vonakodva, de elvállaltam, 74 éves vagyok. Még évekig képes lennék tanítani, de a látszatát is szeretném elkerülni annak, hogy a fiatal, tehetséges, ambíciózus fiatalok elől elveszem a lehetőséget. Többnek felajánlottam ezt a pár órát a segítségemmel együtt, de nincs nagy tolongás, eddig senki sem jelentkezett. Az új Szamos szeptemberi számában megjelent egy kétoldalas írásom: Csendőrök, remdőrök, példaképek címen. Ezt közzétettem a faceboook oldalamon is. Elküldtem Elek György címére a cikkem az októberi számba, ebben Tankóczy Gyula 1936-os monográfiáját mutatom be. Ma rendezem a tárlatomat a Művészeti Múzeumban. Kaptam egy meghívót a Bocskai Társaságtól, Kismarjára várnak. Elküldtem a tárlatom meghívóját néhány helyre. Úgy döntöttem kiegészítem az anyagot néhány képpel, ezeket kereteztem  Az orvosi igazolásom után jártam .megállíapították, hogy nagyon nagy a vérnyomásom. Elküldtek a családi orvoshoz, aki gyógyszert írt fel és vérnyomás mérő készüléket vásároltatott, azóta naponta mérem és jegyzem az eredményeket, rendben vannak. Egyesek szerint rossz a készülék, ezért két vérnyomásmérővel párhuzamosan végeztem méréseket, nagy eltérés nincs. Meglátogattam a család új, 30 napos tagját, Gáborék harmadik gyermekét, Botondot. Vittem egy kis ajándékot, beszélgettünk, meglátogattam Miklósékat is. Mari Budapesten van két napja, Csilla, Gabi, a két gyerek nálam ebédeltek,  még hétfőre is maradt nekik a főztömből. Ma szeptember 17-én nyitom meg a nemtudomhányadik egyéni tárlatomat, nagyjából 30-at rendeztem. Sikerült időben elkészülnöm a tárlat rendezésével, a kétnyelvű plakátokkal, meghívókkal, szórólapokkal, értesítésekkel, bevittem a múzeumba néhány üveg bort, üdítőt, konyakot, poharakat, a többi már nem rajtam múlik. A tárlatot a múzeum részlegvezetője nyitja meg, utána én is mondok két nyelven néhány mondatot a kiállításról. A gondolataim nem jegyeztem fel, minden a terem hangulatától, a látogatóktól függ. Továbbra is mérem két készülékkel párhuzamosan a vérnyomásomat naponta háromszor, soha nem érte el a 140-et a felső határ, az alsó 70 körül mozog. Úgy tűnik, hogy nekem magas vérnyomásom csak az orvosi rendelőkben van, amúgy teljesen normális. Készítettem ebédet úgy, hogy szerdára is maradjon. Zsúfolásig megtelt a két terem szeptember 17-én a tárlatomon, nagyon sok barát, kolléga, ismerős jött el, a rövid bevezető beszédek után bemutattam a kiállított képeket. Eljött Z. Laci és Anikó Nyíregyházáról, és Lakatos Pali Kecskemétről, ott volt az alpolgármester, a múzeum vezérigazgatója, több lap, tévé képviselője. Másnap cikk jelent a Szatmári Friss Újságban, az Informatia Zilei lapban, a Polgármesteri Hivatal, Megyei Múzeum oldalán, valamint a szatmar.ro világhálós oldalon. Sokan fotóztak a teremből, több ismerősömtől kaptam felvételeket, ezekből válogatott összeállításokat osztottam meg a saját facebook oldalon. Tudom, hogy általában nem sokan nézik meg a tárlatokat, ezért ekkora érdeklődésre nem számítottam, jól esett. Kivettem az orvosi igazolásomat, holnap beviszem az egyetem titkárságára, a vérnyomásom továbbra is mérem, az eredmények jók. Találkoztam Erdei Péterrel, a székesegyház megvilágításáról beszélgettünk, megnézte a kiállításom is. Fotóztam a városban,a facebook oldalamra újabb sorozatokat tettem fel. Képeket küldtem a tárlat megnyitásáról Csirák Csabának, Lakatos Palinak, Zagyva Lacinak, Nyiri Zolinak. Voltam az egyetemen, leadtam az egészségügyi papíromat, kitöltöttem a szokásos, kötelező  nyomtatványokat, szeptember 30-án lesz a megnyitó, október 1-én már dolgozom. Fotóztam keveset a városban is. Megkaptam az új számitógépemet, ezen már a windows 10-es van, a 7-est ez a gép már nem fogadta el. Újabb tanulnivalóim vannak, igyekszem alkalmazkodni. A BBTE Szatmári Tagozata tanulmánykötetet szándékszik kiadni a 20 éves jubileum kapcsán. Megadták a keretet betűméretekkel, terjedelemmel, hipotézissel, kutatással, ahogy dukál. Az ilyen tipusu közlésmóddal nem kivánok foglalkozni, mesterségesnek, mondvacsináltnak érzem. S. Gabi válaszolt, ay eredeti formában is lehozzák az írásom, ha egyetértek ezzel. Egyet értettem. Nits János telefonon említette, hogy küld valamilyen.Szatmári Pap Károlyhoz köthető anyagokat, ezek nem érkeztek meg. Bob Lóránd jelentkezett, csütörtökön meglátogat.  Kiegészítő képek kért a Szamos tördelő szerkesztője az októberi számba, küldtem neki. Az új számítógéppel, a windows 10-es programmal együtt egy halom probléma jelentkezett, ezeket fokozatosan, segítség nélkül sikerült megoldani. Hiányzott a CD, DVD író program, a Word-ból hiányzott a hosszú i, a fényképeket egész másként kell feltölteni, más a képszerkesztő program, a tárhelyek elrendezése, befogadó képessége és sorolhatnám. Minél több ilyen problémát sikerül megoldani, annál könnyebb az új módszereket elsajátítani. Megnyílt a Pomul vietii  nemzetközi tárlat, ezen két munkát állítottam ki, részt vettem a megnyitón, az eseményről  fotósorozatot tettem közé. Meglátogatott Bob Lóri, közvetlen ezután elmentem Darabos Enikő könyvbemutatójára, kaptam egy könyvet tőle. P. Misi újabb sorozatot küldött, ezt a saját fészbuk oldalamon népszerűsítem. Megváltoztattam a profilképemet, eddig közel 650-en kedvelték.

Muhi Sándor

Nyugdíjas tanár, grafikusművész, művészeti közíró.

Úgy gondolom, hogy az ezredfordulótól alapvetően megváltozott a kommunikáció módja és ennek köszönhetően minden esélyünk megvan arra, hogy a kultúra, művészet a szó szoros értelmében köztulajdonná váljék.

Nem hiszek abban, hogy van külön az elitnek és külön a tömegeknek szánt kultúra, művészet.

1945-ben Szatmárnémetiben születtem, apám ügyvéd, anyám tisztviselő volt. Nálunk az olvasás, a kultúra, a művészetek szeretete olyan természetes igény, mint másoknál a folyamatosan felmutatható anyagi gyarapodás. Hárman vagyunk testvérek, szülővárosomban érettségiztem, közvetlenül utána Kolozsváron rajztanári oklevelet szereztem, kicsit később művészeti muzeológiát végeztem a bukaresti N. Grigorescu Képzőművészeti Intézetben.