Az Új Hétben megjelent a Sepsiszentgyörgyi Cipő tárlat ürügyén című írásom. Megjelent a Szamos decemberi száma, ebben Szatmárnémeti üvegfestményeiről írok. Feloldották a karantént két hét után Szatmárnémetiben, már ki lehet menni a házból nyilatkozat nélkül is. Reggel közel két órás sétát tettem. Szaftos politikai pletykáktól hangos a sajtó, rádió, mindenki kommentál, ítélkezik. Erről írtam a fészbuk oldalamon: A szaftos hírekhez, pletykákhoz úgy viszonyulok, mint az utcán a kutyaürülékhez. Nem szagolgatom, tanulmányozom, kommentálom, hanem érzelmek nélkül átlépem és elfelejtem. Valakik, valamiért azzal vádolták meg a honlapomat, hogy tiltott adatszerzéssel foglalkozik. Megírtam a működtetőknek, hogy ez alaptalan vád, hazugság, ami után gyorsan törölték a vádat. Vajon ki az a pihent agyú marha, akinek ilyesmik jutnak az eszébe egy kulturális, művészeti, helytörténeti jellegű honlap kapcsán? Az Új Hétben megjelent a Kérdések a strasbourg-i székesegyház ürügyén című írásom. Anyagokat készítettem elő az Új Hét, Sugárút valamint az Új Szamos számára, folyamatos utánpótlásról kell gondoskodnom a világhálós oldalaim számára is. Csak telefonon tudtam beszélgetni B. Lóránddal. Mint utólag kiderült, nem voltam bejelentkezve a Messengeren. Hiába dolgozom számítógépen több, mint 20 éve, ezek az új programok sokszor kibabrálnak velem. Az Új Hétben megjelent a Többek között a szemüveg című írásom. Küldtem még két írást: Létra, Olajos Béla. Hugónak, a főszerkesztőnek gondjai vannak a kapott anyagok tárolásával, rendszerezésével, ami nem csoda, hiszen nagyon sok anyag, kép, írás érkezhet hozzá Elküldtem csoportosítva, egyben a saját még meg nem jelent írásaimat, legalább velem ne legyen gondja. A Szatmári Friss Újság szerkesztőségében jártam, kaptam néhány asztali naptárt és a Szamos legújabb példányait, ebben van egy egész oldalas cikkem a szatmári üvegfestményekről, valamint a Miklós fiának, a 45 éves Muhi Miklósnak is két verse. Ezekből azt olvastam ki, hogy nem találja a helyét és nagyon magányos. Ő jelenleg az élettársával (második feleségével?) Budapesten él, és informatikusként dolgozik. Megjelent a Marturii Culturale téli száma, van benne egy rövid írásom a nemrég elhúnyt Aurel Pop-ról, aki költő, publicista, kiadó volt Szatmáron.Nagyon rosszul voltam, fájt a gyomrom, egész éjszaka hánytam, másnap csak vizet, teát tudtam inni, semmit nem ettem. Ezek után sikerült összeszednem magam, fogalmam sincs mi lehetett az oka. Az Új Hétben egy újabb írásom jelent meg, a címe: Égig érő létráink. Van egy repróm is a cikkben, a három illusztráció közül az egyik az én munkám. B. Lóránddal beszélgettem Messengeren mindennapi dolgainkról, gondjainkról, a terveiről, az itthon kínálta lehetőségekről. Egy hónap után felbontatlanil visszakaptam a Kolozsi Tibor számára küldött Sugárutakat. Ilyenkor mindig arra gondolok, hogy valamit én tévesztettem, elküldtem a szkennelt borítót Tibornak, aki visszaírt, hogy a cím jó volt, a posta viszont megbízhatatlan, ezért arra kért, hogy futárszolgálattak küldjem el újra a két kiadványt. Ma adom fel az újabb küldeményt, addig elküldtem a folyóirat pdf változatát. Gondjaim vannak a számlák fizetésével is, a virtuális világnak is megvannak a maga szépségei. Értesítettek, hogy elfelejtettem kifizetni a tagsági díjat az UAP-nál. Elmentem, kifizettem. Vasárnap, december 20-án mutatják be a Zöld Kalendáriumot, oda is illene elmennem, hiszen írtam bele és a fotóimmal illusztrálták a hónapokat. Sikerült rendeznem a számláimat. Megjelent a Szatmári Zöld Kalendárium, a bemutató a Kossuth-kertben a Zöld Ház előtti téren zajlott. Ehhez a kiadványhoz használták a fotóimat, mint hónapképeket, van benne egy ötoldalas írásom is (118-122 o): Sétálunk, sétálunk Szatmárnémetiben. Az eseményről közzétettem egy fotósorozatot a fészbuk oldalamon. Az unokáim voltak ma látogatóban. Elküldtem néhány ismerősömnek az idei üdvözlőkártyáimat, ezzel próbáltam igazodni az év hangulatához, az égig érő létra motívumot, valamint a teleholdról készült fotómat használtam alapul. Az Új Hétben megjelent az Olajos Béla: Jégvirág című írásom. Z. Laci írt, szeretnének megjelentetni egy-egy albumot a tevékenységükról, ahhoz kérte a hozzájárulásomat, hogy a Sugárútban róluk megjelent írásaim szerepelhessenek benne, amivel természetesen egyetértettem. A számítógépes anyagaimat rendszerezem, karcsúsítom. Megfogalmaztam az év végi visszatekintőt: 2020. VISSZATEKINTŐ Járvány volt, korlátozások, ennek ellenére az eltelt év a többihez hasonlóan zajlott. Idén is írtam cikkeket, készítettem grafikai sorozatot, nyitottam meg tárlatokat, utaztam, zsűriztem, jelentek meg reprodukcióim különféle kiadványokban, illusztráltam könyvet. Részt vettem online tudományos konferenciákon, így zajlott a fokozati dolgozatok védése, az Apáczai-díjak odaítélése, az Erdélyi Magyar Értéktár megbeszélése, közben tanultam néhány új dolgot. Szerepeltem közös tárlaton, beindítottam a Virtuális séták Szatmárnémetiben, a Míg el nem felejtem, Hol található sorozatot. Szerkesztettem a világhálós oldalaimat, honlapomat, YouTube csatornámat, a Sugárút képzőművészeti rovatát, közöltem írásokat a Szamosban, az Új Hétben, számos más állandó és alkalmi kiadványban. Betöltöttem a 75. évet, és befejeztem a tanítást. Sok közeli ismerőstől, baráttól, iskolatárstól vettem végső búcsút az idén, ami fájdalmas, de az én korosztályomnál már-már természetes jelenség. Számomra ismét bebizonyosodott, hogy válságos időkben az ember legerősebb fegyvere a pozitív életszemélet, az optimizmus. Isten éltessen mindenkit a jövőben is erőben, egészségben, békében! Az Új Hétben megjelent egy írásom: Watteau, a legszomorúbb emberbábu festője. Megkezdték az oltásokat a járvány megfékezésére, talán segít. Végül Kolozsi Tibi kis rekléamálással, utána járással megkapta a Sugárút két tiszteletpéldányát, rögtön felhívott telefonon, hogy közölje az örömhírt. A telefont eddig azért nem vette fel, mert sokan zavarták restaurálás ügyben és nem akart senkit se visszautasítani. Felhívtam az eoldal ügyfélszolgálatát, ahol megtudtam, hogy azért nem működik a kártyás fizetés, mert azt az applikációt felújítják, január vége felé talán ki tudom fizetni a jövő évi bérletet. Próbáltam banki úton is rendezni az átutalást, de ott kiderült, hogy a számlámon ehhez hiányosak adatok, és túl drága a küldés: 20 euró. Lazításként megnyiratköztam és hazajövet a felhőket fotóztam. Gyönyörű, napsütéses, tavaszias volt az idő az év utolsó napjain.
