Csilla és a családja szerencsésen, élményekkel telve hazaérkezett Görögországból. Az első napot a gyerekek nálunk töltötték, sokat beszélgettünk. Klárikával megbeszéltük a festménye folytatását is. Bár választ a kérdéseimre nem kaptam, de rendeződtek a gáz és villanyszámláim, a két oldal táblázatai szerint legalábbis. Csillától egy gazdag fotóanyagot kaptam a görögországi útról, ezt sorozatokban közzéteszem az oldalamon. Klárikával folytatjuk a festést. A Friss Újságban Lakatos Pali egy interjúban arra is emlékezik, hogy milyen voltam fiatal rajztanárként. Megjelent a Szamos augusztusi száma, ebben is van nyolc arcképem, a hozzájuk tartozó életrajzi adatokkal, Egy Czanó nevű úr keresett a Szatmári Értéktárral kapcsolatban voltak kérdései: azt mondtam, hogy csak úgy van értelme, ha kollektív tevékenységgé sikerül duzzasztani. A Borókagyökér Egyesület részéről kérdezték, hogy mit írjanak a nevem alá az oklevelekre. A válaszom: képzőművész, műkritikus. Az Új Hét főszerkesztője kérdezte a véleményemet a napjainkban oly divatos montázsokról, animációkról a képzőművészet nagyjai kapcsán. Ezt írtam: Kedves Hugó! Az ilyen és hasonló ötletek – rengeteg van – csak azokban keltenek hamis illúziókat, akik kívülről és felületesen ismerik az alkotás folyamatát. Vannak filmesített változatok – felélednek rajtuk a képek szereplői, a természet. Készülnek fotómontázsok a képzőművészet különböző korokban tevékenykedő nagyjaival, ahogy együtt utaznak, vagy isznak egy bárban, köztük feltűnik a gyöngyfülbevalós leány meg Mona Lisa. Az általad küldött változat korszerű technikával a festő színvilágának, eszköztárának, hangulatának érzelmi és intellektuális erőfeszítések nélkül a részesévé próbálja avatni a nézőt, de erre ezen az úton esély sincs. Az alkotók öntörvényű világához csak a remekművekkel folytatott empatikus, értő, olykor ismétlődő párbeszéd visz közelebb, a többi porhintés, szemfényvesztés, a komplex üzenetek rendkívül hatásos, de primitív leegyszerűsítése. Elnézést, ha túl direkt módon vagy a kelleténél keményebben fogalmaztam, de én nem csak kommentálom, hanem élem az alkotás folyamatát, ezért kicsit másként látom ezt, mint a művészettörténészek, műkritikusok, művészet szeretők általában. Felhívott Véső és megköszönte a róla írt cikkemet, nagyon fontos volt számára ennek a szakmaisága, hosszasan elbeszélgettünk. Az Új Hét főszerkesztőjének a kérésére írtam egy cikket a divatos montázsokról, animációkról Van Gogh miközben a gyöngyfülbevalós leánnyal lófrál, az épp arra járó Mona Lisa-t is megbámulja címmel. Tetszett neki, azt írta, hogy még ma közli. Közölte, sikere van az írásomnak, rövid idő alatt egy halom lájkot kapott. A Véndiákszövetség visszajelzett, várnak a találkozóra.. Klárikával folytattuk a festést. Értesítettek, hogy holnap 5-6 óra körül lesz az előadásom a Borókagyökér Egyesületnél, de jó lenne, ha hamarabb érkeznék a vasárnapi zsűrizés miatt. Csíkszeredában megnyilt a BMC országos tárlata, Mira Marincas küldött néhány fotót, amelyeken az én két munkám is rajta van. Klárával az alkotás folyamatát tanuljuk, együtt dolgozunk. A művész fejedelem a saját világában. Néha ő diktál, néha a kép, de sohasem valaki kívülről és ez a lényeg. Az alap Brueghel: Bábel tornya, vagyis kapcsolat égi és földi dolgok között. Talán a túlélő tabor előtt be tudjuk fejezni, szépen alakul. Elküldtem Á. Hugó címére egy újabb írásomat: Kígyónak lábsó, madaraknak fogsor címmel. Hugónak határozott tetszett ez is. Voltam a Szejke tanyán a Kovács Találkozón, ismerkedtem, megnéztem a harangöntést, beszélgettem fiatalokkal és régi ismerősökkel, az előadásomat holnap, reggeli után tartom meg, akkor közöljük a zsűrizés eredményét is. A látogatásról fotósorozatot tettem fel az oldalamra. Felhívott Daniela Bălu a Megyei Múzeum egyik igazgatója és felkért, hogy nyissam meg a Salvador Dali tárlatot Szatmárnémetiben, most ezen a szövegen dolgozom. Megkeresett Tóth Pál Miklós és hívott Lakatos Pali szobor és emlékplakett bemutatójára, úgy tűnik ez egybeesik a múzeumi megnyitóval. Ha Pali felhív, majd megbeszéljük. Mari ma jön haza Kolozsvárról, Klárika is jön látogatóba, most szeretnénk befejezni az elkezdett festményt. Ma 20 éve halt meg Mohy Sándor, erről kép összeállítást tettem közzé két világhálós oldalon, az anyagot átküldtem a testvéreimnek is. Megkért egy kolléga, Dan Marius Cosma, hogy írjak ajánlást a szövetségbe való véglegesítéséhez, megírtam, elküldtem. Az Új Hét közölte a Felsővisó büszkesége című írásomat. Szatmáron néhány szabad falfelületre nagyméretű festmények készülnek, az egyik kép készítőját meglátogattam, elbeszélgettünk. Küldtem az Új Hét számára még három írást, a főszerkesztő megkapta, megköszönte. Megkeresett egy volt kolléganőm, Magyarországon él, de hétfőn Szatmárra jönnek szeretnének, meglátogatni. Megírtam a hétfő délutáni programomat, a többit majd meglátjuk. Folyamatosan nyomon követem az egyik falfestmény alakulását, nekik drukkolok. Gratuláltam a polgármester úrnak a falfestésért a város színessé tételéért, megemlítettem a Kossuth-kerti szobrokat, megígérte, hogy előbb-utóbb megoldják. Ma megnéztem a Dali tárlatot rendezés közben, ott találkoztam a rendezők mellett a Kesauri család képviselőjével is, akié a gyűjtemény, nagyon kedves, barátságos ember. Megnéztem a Székesegyházat, még mindig nincs befejezve teljesen az épült, ennek ellenére elküldtem az újabb javaslataimat a borítóval kapcsolatban és utána kiugrottam a Balcescu-Petőfi Iskolához is, kíváncsi voltam, hogy halad a munka. Felhívott L. Pali, hétfőn, kedden Szatmáron lesznek, felajánlotta, hogy kedden együtt mehetnénk Nagykárolyba. Dél fele felhív. Balázs Lajos írt, hogy újabb cikk jelent meg a könyvéről, ezúttal Nyíregyházán. Megemlítettem, hogy az egyik illusztráció a BMC tárlatán Csíkszeredában szerepel és azt is, hogy a Magyarság Háza számára rólam készült portré filmben megemlékeztem az illusztrációkról. Felkértek arra, hogy mutassam be Bú József fafaragásait, jeles magyar személyiségek arcépeiből készített sorozatot, ez a Magyar Párt székházában van kiállítva. Nem vállaltam el, mert nincs mit mondanom róluk. Az Új Hétben megjelent a Nyiri Zoltán beszédes festményei című írásom. A linket átküldtem Zolinak is.. Ma megkaptam a Székesegyház megáldásának részletes programját. A Hungart újabb számfejtést küldött. A Magyarság Házában való filmes szereplésért, az arcképeim, írásaim, képeim reprodukálásáért itt-ott kapok pár ezer forintot. Nem sok, de ilyesmiért idehaza egyetlen vasat sem kapunk. Az elv az, hogy örüljünk annak, hogy egyáltalán közlik a repróinkat, írásainkat. Mekkora pofátlanság! Régebben kapunk tiszteletdíjat, olyan embert is ismerek, aki ezeket meggyűjtötte és kocsit vásárolt belőle. Klárika Kolozsváron kis telefonos segítséggel megtalálta Mohy sírját és hagyott rajta egy szál virágot. Ennek nagyon örültem, arra kértem, hogy nézzen jól körül és jegyezze meg a helyet. A PMN tárlatainak a megnyitására az idén már nem engem, hanem egy Fetykó Erika nevű hölgyet kértek fel. Ez természetes, minden szinten, területen szükség van fiatalításra. Nem tudom, csak reménykedem abban, hogy szakember, mert felénk manapság annyian beszélnek, annyifélét a képzőművészetről, hogy égető szükség lenne szemléletváltásra. Ma részt vettem a kívül-belül felújított Székesegyház megáldásán, és az utána rendezett állófogadáson a püspöki palotában, két képsorozatot is feltettem erről az oldalamra. Ma meglátogatott Marinkas Mira kolléganő, ő a kolozsvári Sapientián tanít, a BMC vezetőségi tagja. Elhozta nekem a BMC csíkszeredai tárlatának a katalógusát, három órán át beszélgettünk szakmáról, tárlatokról, tanításról, Sugárútról. Adtam neki néhány szórólapot a tárlataimról, három Sugárutat, valamint Muhi István Fogságnaplójának nyomtatott változatát. Készítettem házilag egy A4-es, 24 oldalas kis katalógust az utóbbi tíz évi tevékenységemről, sokszorosítottam pár példányban, hátha másokat is érdekel. Nyolc tárlatnyi anyag reprói, könyvek, világhálós oldalak meg hasonló dolgok, kevés szöveg, főleg reprók vannak benne. Pár oldalt ezekből közzétettem a fészbuk oldalamon is. Mari hazajött Kolozsvárról, holnap Budapestre utazik. Klárával a mai naptól folytatjuk a munkát, délután meglátogat. Tanulmányok készültek az emberi kézről, folytattuk a művészettörténeti kalandozásokat is. Az Új Hét lehozta a Mondom a magamét című írásomat. Ez az ötvenedik cikkem, amely ezen a fórumon megjelent. Hugó írja, hogy a legutóbbi cikkem (Mondom a magamét) rekordokat dönt a nézettségével, lehozta az Újnépszabadság is. Arra kért, hogy küldjek pár reprót Mari egyik ötven évvel ezelőtt írt írásához, küldtem neki. A katalógusom sokszorosításával bajlódom. Felhívtam a kárpitos ismerősömet, Szilágyi Zolit, hogy szeretnék néhány bútorra új huzatot. Holnap meglátogat. Felhívtam egy szőnyegtisztító műhelyt, szeretném a nagyszoba szőnyegét lemosatni, holnap jönnek érte. Kaptam egy meghívót (díszmeghívót) a véndiáktalálkozóra, ezúttal az ünnepség szombat délutánra, estére korlátozódik. Volt a kárpitos, kb. 21 méter anyag kell, jövő héten lehet előnyösen vásárolni, 30 lej métere. Visszaigazolta az RMPSZ a jelentkezésemet az országos tanévnyitóra. Voltam a találkozón és meglátogattam Miklóst is, mert azt hallottam, hogy nagyon rosszul néz ki. Valóban lefogyott a diéta miatt, járja az orvosokat, fáj a lába, de ezen kívül úgy tűnik nincs nagy baj. Folytattam a fészbuk oldalaim feltöltendő anyagainak a kiegészítését. Klárával egy újabb kompozíción dolgozunk, most festettük meg a nagy alapokat. Az új Hétben megjelent egy újabb írásom: Gazdáné Olosz Ella hittel, kitartással, következetességgel létrehozott életművéről.
