2021 október

Ma meghozták az újonnan kárpitozott bútorokat, foteleket, székeket. Egy lakás, ha folyamatosan nem újítják, javítják, alakítják, lelakottá válik. Nincs lehangolóbb, mint kopott bútorok, piszkos falak, kopott, széteső bútorok és rosszul működő vagy használhatatlan felszerelések között élni. Az idén az erkélyeket újíttattam fel, kimosattam a szőnyeget, újra kárpitoztattam a bútorokat, felújítottam az íróasztalomat, új képek kerültek a falakra, vettem új plédet az ágyamra és folyamatosan számos apró javítást végeztem. Mari Kolozsvárra utazott, Klára egész napos vendégem volt. Festettünk, beszélgettünk sok mindenről. Elhozta néhány régebbi munkáját is. Főztem, mostam, vasaltam, takarítottam, előkészítettem néhány írásom az Új Hét számára. Az Új Hétben megjelent a Különös érzékenységű elvont világ című írásom, amelyet Szenczy Zoltán tárlatáról írtam. Megjelent az Új Szamos októberi száma, egy újabb szatmári arckép-sorozat van benne. A Szatmárhegy könyvborítóval kapcsolatban az a gond, hogy nem elég nagy felbontású a borító fotója. Szerintem így is kivitelezhető, ez írtam a megrendelőnek. A honlapom Művészet és Tervezőgrafika könyvtárát új anyagokkal egészítettem ki, amennyire időm engedi, más átalakításokat is tervbe vettem. Most is sokan látogatják, a több mint 300 000 oldal közül a toplistán a 42. helyen szerepel. Becsomagoltam a két képet az október 20.-án megnyíló tárlatra. A Kossuth-kertben fotókat készítettem. Lóci megint karanténban van, az egyik osztálytársa megkapta a járványos betegséget, így ünnepeli a 13-án esedékes 7. születésnapját is. Beadtam a Semn tárlatra két munkát. Beszéltem a művészeti múzeum vezetőjével, ragaszkodik ahhoz, hogy megírjuk a szatmári képzőművészet történetét, egy 250 oldalas A4-es formátumú albumot javasoltam a következő címmel: Trei secole de artă plastică la Satu Mare. Megkezdtem a Képzőművészeti élet Szatmáron munkám fordítását, kiegészítését. Megkeresett Bálint Csaba, a Pannónia felújítási munkálatainak a tervét készíti elő, ehhez kért fotókat, dokumentumokat. Száznál is több képet küldtem neki, talán tudja ezeket használni. Megkezdtem a művészeti múzeum által kezdeményezett albumon a munkát, fordítom, kiegészítem a magyar szövegeket, gyűjtöm a képeket, dokumentumokat. Összeállítottam egy tervet is, ezt átküldtem a részleg vezetőjének. Az Új Hétben megjelent a Stílustalanság, a giccs térhódítása Szatmárnémetiben című írásom. E. György megkért, hogy írjak a nemsokára hetven éves Nyiri Zoltánról egy cikket az új Szamosba. Elkészítettem, rövidesen postázom az írást öt fotóval. Felköszöntöttük a hétéves Lócikát, a kisebbik unokámat. Ez csak telefonon volt lehetséges, hiszen karanténben van. Segítettem a Semn tárlat elrendezésében a Művészeti Múzeumban, rajtam kívül még 3-4 kolléga volt. Folyamatosan dolgozom az album anyagán, amelyet a Művészeti Múzeum számára készítek. Klára elkapta a kovidot, karanténban van, enyhe lefolyásúnak tűnik. Felhívott C. G. O. és megkért, hogy mondjak pár mondatot a Semn tárlatról holnap a megnyitón. Elvállaltam ezt is. Készítettem egy 38 oldalas listát a szatmári képzőművészekkel (298), ezt elküldtem Liuba Horvát, C. G. Oprisa, E. Munteanu, Nyiri Zoltán címére azzal a kéréssel, hogy egészítsék ki. Egyeztettem az albumról a Szatmári Múzeum vezérigazgatójával is. Rövidesen  az Új Hét egy éves lesz. Felkérésre két mondatban felköszöntöttem őket, egy év alatt hatvan írásomat közölték, még küldtem három újat. Megjelent a Sugárút őszi száma, ma megyek utána. A járvány tombol Romániában, nagyon sok a beteg, naponta több százan halnak meg. Újabb megszorításokra van kilátás ezzel kapcsolatban. Kivettem a Forrásközpontban a Sugárút őszi számának a tiszteletpédányait, és postáztam kettőt Borsos Gabi címére. Ami a külalakot illeti, szerintem nincs szebb romániai magyar folyóirat, bár ez is ízlés dolga. Megjelent az immár egy éves Új Hét oldalán egy újabb írásom: Generációváltás, avagy miért nem utánoztam soha Mohy stílusát. Folyamatosan dolgozom a művészeti életről szóló albumon, ma a temetőben voltam, ahol rendbe tettem a sírokat. Az Új Hét jubileumi statisztikáiból – amelyeket a főszerkesztő közölt – kiderült, hogy  a legnépszerűbbek a Látvány rovat, azon belül az én írásaim, amelyeket egy szatmári épületdíszről, Hiripi Zsuzsa kerámiáiról, a giccs térhódításáról írtam. Szerintem ennek nem érdemes az okát keresni, se túl sokat foglalkozni vele. Ez van! Ma elküldtem Liuba Horvát címére az album első három részét átnézésre, javításra, bővítésre. Beszámoltam a lista kiegészítéséről, további sorsáról is. Ma elküldtem Liuba Horvát címére az album első három részét átnézésre, javításra, bővítésre. Beszámoltam a lista kiegészítéséről, további sorsáról is. Megkapta, azt válaszolta, hogy ők is dolgoznak, aminek nagyon örülök.. Voltam a sugárúti Galériában, ott is hagytam két példányt a képzőművész listából, beszéltem róla Wermescher Erikának is. Borsos Gabi megkapta a két Sugárutat, megköszönte. Megjelent a világhálón egy film a „Semn” tárlatról, amely teljes egészében bemutatja a kiállítást és tartalmazza az itt elmondott rövid beszédemet is. Bölöninek tetszik a madárijesztős rajzom, majd küld egy példányt a borítóból. Arra kért, hogy ne kérjek pénzt a szerzőtől, amúgy sem kértem volna. Átküldtem még három lefordított részletet a készülő albumból a Művészeti Múzeum részleg vezetőjének, ezzel jelzem, hogy komolyan vettem a feladatot. Felhívott a részlegvezető, Liuba Horvat, abban egyeztünk meg, hogy jövőre, az év végén lesz az album bemutatója (nov. 20-december tárlat) és lesz egyúttal egy kiállítás és kerekasztal beszélgetés is. A lényeg: a művészeti élet közügy, köztulajdon, kisajátíthatatlan. Marincas Mira visszahozta a képeimet Csíkszeredából a BMC tárlatról. E. Munteanu írt néhány kiegészítést az album névsorához. Ma volt az M5-ös adón a Hazajáró műsor szatmári filmje, amelyben mondok pár szót a városról. Az Új Hétben megjelent a Haller Györgyről szóló írásom. Ma megyünk kivilágítani. Mari a Házsongárdi temetőbe ment Gabival. Elküldtem az album újabb három részletét Liuba Horvát címére.

Muhi Sándor

Nyugdíjas tanár, grafikusművész, művészeti közíró.

Úgy gondolom, hogy az ezredfordulótól alapvetően megváltozott a kommunikáció módja és ennek köszönhetően minden esélyünk megvan arra, hogy a kultúra, művészet a szó szoros értelmében köztulajdonná váljék.

Nem hiszek abban, hogy van külön az elitnek és külön a tömegeknek szánt kultúra, művészet.

1945-ben Szatmárnémetiben születtem, apám ügyvéd, anyám tisztviselő volt. Nálunk az olvasás, a kultúra, a művészetek szeretete olyan természetes igény, mint másoknál a folyamatosan felmutatható anyagi gyarapodás. Hárman vagyunk testvérek, szülővárosomban érettségiztem, közvetlenül utána Kolozsváron rajztanári oklevelet szereztem, kicsit később művészeti muzeológiát végeztem a bukaresti N. Grigorescu Képzőművészeti Intézetben.